Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-07-27 / 90. szám
4. oktal. Komáromi Lapok 1929, julins IT. íásírló közöiisíg figjt Imibe! OgyeI|en a pontos cimre! ,.Elbert“ divatáruháza, Nádor-u. 19. Intézeti Leányka és fiú fehérnemű, Pol harisnya, ciottkötény, Flora selyem cikkek ' harisnya Fehérnemű „Ere»* Pouplin ing, Pyjamas, Apach ing, női ingnadrág, hálóing, osztály rövid alsónadrág Űrt divat „Bécsi nyakkendők“, mosó bőr és cérna kezlyük. Selyem nadrágosztály tartók. Flor harisnya és soknl. Strand FHrdő kosztüm és köppeny, kabát, gumi cipők és sapka kiárusilási cikkek__________________________árban Gyerm.-kocsi Sport és szekrény kocsi 75—1000 K, Vuikán koffer, retikül 10 — Bőráru oszt. 200 K, pénztárcák, aktatáska magyar parlamentben 1918 nyárutóján: — A háborút elvesztettük. Négy éven át vitte magában ezt a sCtét látomást, mielőtt mindent elkövetett, hogy a háborút megakadályozza: még a nép is őbenne látta a háború egyik kezdeményezőjét és nemzetét, mely amúgy is a legnagyobb vérvesz teséget szenvedte az idegen célokért küldött háborúban, a háború elvesztésének következményei a legsúlyosabban sújtották. (De végzetes lett volna a magyarságra nézve az is, ha a háborút megnyerte volna a germán nép, mert bizonyos, hogy a németeknek a „Drang nr eh Osten“ törekvéseiben Magyarországnak szerepe alig lett volna biztosított nemzetiségének abszolút fönmaradása mellett.) Gyürközz János sors lett tehát a magyar nép sorsa a háborúban, de ez lett Tisza István gróf sorsa is 1914 júliusában, mielőtt kitört a háború. * A könyvnek kétségtelenül egyik legdekesebb része az, ahol Tisza István gróf, a magyar miniszterelnök harcol Berchtold gróffal a monarchia kőzOs külügyminiszterével. Tisza István ellenzi a háborút, Berchtold számitóan készíti elő. Berchtold ambícióját az egy év előtti bukaresti diplomáciai kudarc hevíti, amelyet most reparálni akar. A snájdig, redingofos gróf, cilinderes megjelenésével, ajkán kissé ironikus mosollyal, mintahogy a könyv címlapján mutatja a fénykép, inkább néz ki egy fesáknak, mint egy felelősségteljes külügyminiszternek, Berchtold a háború mellett van és azért is ellensége Tisza Istvánnak, a magyar grófnak, akinek nézése komor a felelősség tudatától, mindenekfelett faját féltő és inkább néz ki ószabásu ruházatában falusi tanítónak, mint olyannak, akinek perspektívája egyedül európai relációjú abban a környezetben, amelyben a monarchia ügyei miatt forgolódnia beli. A merénylet után Berchtold gróf érzi, hogy itt az idő Szerbiának legyűrésére. Tisza István, mindjárt a merénylet után megírja Bécsbe öreg királyának : „Berchtold gróf nézetét, hogy a szarajevói gyilkos merényletet Szerbia elleni leszámolásra hasrnáljuk fel, nem osztom. Berchtold gróf előtt nem csináltam abból titkot, hogy én ezt egy végzetes hibának tartom, amelynek felelősségét semmiesetre nem vállalom. Elsősorban nincs alapos bizonyítékunk arra, hogy Szerbiát felelősségre vonjuk és a szerb kormánynak egy megnyugtató válasza előtt ezt az országot háborúra provokáljuk. Wir würden den denkbar schlechtesten Locus standi haben — írja tovább Tisza —, würden von der ganzer Welt als die Friedensstörer dsstehn und einen grossen Krieg unter den ungünstigsten Ums'änden anfachen.“ Egy kis mestermű volt Tisza Istvánnak ez a levele, melyet sz Öreg királyhoz irt, állapítja meg Emi! Ludwig. Magyarország diktátora világosan bejelentette Magyarország vétóját a háború ellen. Úgy látszik, hegy a helyzet Tisza István kezében van, Vájjon erős lesz-e Tisza? kérdi Emil Ludwig. * Az események gyorsabban fejlődnek a ju’ius 5-iki potsdami találkozás után, • ahol eldőlt tulajdonképpen a háború kitörése azzal a határozattal, hogy Németország a monarchiának Szerbiával való háborús konfliktusa esetén Ausztria mögé áll. Ha Németország nem hozza meg ezt a potsdami határozatát, úgy bizony ára kevesebb lett volna az esély a háború kitörésére, amelyet most már Berchtold gróf egyre sürgetett. * Másnap a baPpiatzi palotában a redingotos gróf finom mosolyával fogadja az urakat: Tisza Istvánt, Bethmannt, Siürgkht, Bilinskit és résztvett ezen a tanácion a közös hadsereg főrarcsnoka, Conrad von Höfzendorf is. Először Betchold beszél arról, hogy a monarchiának balkáni presztízse érdekében erélyesen kell fellépnie Szerbia ellen ; beszédjének ez a refrénje: „Serbien durch eine Kraf äusseiung für immer unschädlich zu machen.“ Tisza István beszél ezután. Kemény, de mindazonáltal teljesíthető követeiéseket kell intéznünk Szeibiához. Ha Szerbia elfogadja az okai, elértünk egy diplomáciai sikert és a Balkánon emelkedik a presztízsünk. Ellenkező esetben háborús konfliktusra kerül a sor, de megjegyzem már most, hogy Szerbia teljes megsemmisítéséhez nem járulok hozzá, mert ez ellen Oroszország életre- halálra harcolna és én mint magyar miniszterelnök sosem fogok hozzájárulni ahhoz, hogy a monarchia Szerbiából egy részt is annektáijon. S'ürgkíz és Billnsby a háború meliett szólaltak fel. Tisza még kitart állás pontja mellett. Ha a jegyzékben nem érvényesül álláspontja, hogy a követelések kemények, de mégsem teljesíthetetlenek legyenek, akkor levonja a konzekver dókat. Pár nap múlt el ezután és Berchtold gróf sürget Tisza Istvánnál „Berlinben Ausztria Magyarország föllépését várják Szeibia ellen és hogy Berlinben érthetetlen lenne, ha elmulasztanék az alkalmat, hogy csapást mérjünk ellenségünkre“ Tisza István mégegyszer levelet ir az öreg királynak, amelyben megismétli áláspontját. De Tisza leve lének tiszta tartalmánál erősebb hatású volt már a cilinderes gróf beszélő képessége és mialatt a magyar miniszterelnök Budapesten a békepolitikát hirdeti, addig a 84 éves Ferenc József a külügyminiszterre! már ismerieti a háború tervét. Lassan lassan Tisza István megtörik a minder felől érzett szuggeszció hatása alatt és beadja de- | rekát: felkeresi a német követséget és bejelenti hozzájárulását az ultimátumhoz Másnap a parlamentben beszámol errői, de úgy, hogy a „Temps“ Párizs ban dicséri a mérsékletét. Tisza István magyar miniszterelnök, aki egyedül védte napoken át ebben a társaságban a békét, eiőre látva az európai veszélyt, amit a Szerbiához intézett ultimátum rejtett; elbukott. De bu kásában is vállalta a felelősséget, férfiasén és makulátlan jellemmel. A háború végén sem menekült el a következmények elől, mert nyugodlnak érezte lelkismeretét: az őszi foradalom puskalövése volt a jutalom azért, hogy Berchtold gróffal szembeszált 1914 júliusában. * Beichícld gróf d ploméciei értesülései nem voltak megbízhatók és a redingófos gróf, iki könnyelműen kiprcvokálta a monarchiának Szerbiával való háborús konfnkfueát, nem gondolt arra, hogy Angolország, Franciaország Oroszországgal együtt Szerbia mögé fog áliani, majd később Olaszország és Románia is a monarchia ellen szegül. A hid már ekkor nagyon égett és * a helyzet kilátástalan lett. Bekövetkezett az, amitől Tisza István féltette nemzetét, világháborúba keveredtünk, amelyben csak Gyürközz János szerep jutóit a magyarnak, azt sem tudva, miért, kiért ? Talán a magyargyülölő Ferenc Ferdinánd trónörökösért? * Kétségtelen, hogy a világháború sorsa akkor dőlt el, amikor Poisdamban elhatározta Németország Ausztria- Magyarország támogatását. Sssanov, az oroszok külügyminisztere a háború alatt később megírta emlékirataiban, hogy Bismarck tisztelői szerint az 1879-iki keletkezésű osztrák német szövetség történetét magyarázva, a kancellárnak nem volt szándékában Németország sorsát örökre összekap csolni a monarchiával és hogy ez a szövetség csak ideiglenes szükségletnek felelt meg. Bizonyos, hogy ha a „Nibelungi hűség“ cserbenhagyta volna 1914-ben szándékaiban Ausztriát és Németország nem csatlakozott volna a monarchia támogatásához Szerbia elleni fellépésben, akkor elkerü heíő lett volna a világháború, mini ahogy két Ízben, 1912-ben és 1913-ban sikerült is igy a háború kitörését eitólni. így Szekfü Gyula is „Bismarck tegnap és ma“ cimii tanulmányában, komoly történeti kutatások alapján szintén megírta, hogy Bismarck a háborút 1914-ben mindenképen, még azon az áron is elkerülte volna, ha Ausztria-Magyarországot sorsára kellett volna hagyni. Bismarcknak minden célja az volt, hogy megakadályozza a nagyhatalmak olyan koalícióját, amely Németország ellen fordulhatna ég így tehát egészen tévesen értelmezte Vilmos császár a Bismarck által létesiíelt szövetséget, amikor Németország Pols dómban a monarchia támogriását határozta el. A wilhelminus szellem dip lomácia rövidlátása nem tudta a háború kitörését elkerülni, sem a katasztrófa előtt befejezni, amihez nagyban hozzájárult Vilmos császár személye is, aki a személyes uralomnak és a parlament nélküli abszolitizmusnak volt a megszemélyesitője. * A többi azután jött magáié’, mintha ; évek ófa elő lett volna minden készítve, j Poincaré! az egész francia közvélemény j előkelősége határtalan lelkesedéssel fo- \ gadta, mikor Szén pétervárról visszatért ; Parisba. Másnap érkezeit meg Brüsszel- j bői Jaurés és sietett a „Humanite“ i szerkesztőségébe, hogy manifesztáljon j a háború ellen Este, mikor hazament, ; egy fiatalember a nyitóit ablakon ke- j resztül golyót röpített a deféíisía Jaurésb -, s aki n» gyed óra múlva tehetetlen halott j lett. Égett most már minden, a béke I tüntetéseket elnyomták mindenül! a l háborúért lelkesedő tömegek hangos ; tüntetései és mindenül 1 Isten nevében megáldották a katonákat. A király, a c-észár, a cár és mindenki Istentől várta igazsága érvényesülését . . . Soha még könnyebben nem leheteti volna háboiut elkerülni, mint éppen ezt a világháborút, amelyet néhány lelkiismeretlen politikus, generális és államiéi fíu idézett elő hiúsági okokból, állapítja meg Emil Ludwig. Retenetes ennek az Emil Ludwig könyvének hatása: az ember mikor levert hangulatban leteszi a könyvet és nem érez mást, mint csendes gyűlöletet néhány olyan ember iránt akik azelőtt fogalmak voltak ezekben a za varos időkben. * Tizenöt évvel később, ha most júliusban végigtekintünk az európai országok között, valamit meg kell állapítanunk, A háború befejezése után a tizedik évben az államok részéről ugyanazok az imperialista elvek érvényesülnek legnagyobbrészt, mint tizenöt évvel ezelőtt. Ennek leghívebb kifejezője éppen az a körülmény, hogy ma egész ! Európát nem tekinthetjük tulajdonképen 1 másnak, mint a milicia által egyetlen t megszáiioít területnek. A négy éves világháborúnak, mely a dinasztiák feudalisztikus céljaiért folyt, egyetlen pozitív eredménye lenne a demokratikus alfpokra helyezett uj Európa, amelynek egységét azonban I az zavarja meg legjobban, hogy mind egyik államban ma tulajdonlapén a müitarizoius farija kezében szinte diktaiöritu’sn a hatalmat. Vegyük csak sorra az országokét Námeiországban ma Hindenburg a birodalmi elnök, akinek személye mögött még mindig i a pángermán militarista szellem áll a I maga imperializmusával. Franciaország# ban ma is Poincaré a miniszierelnök, I aki 1914 ben volt a francia közíársa= ság elnöke, a reváns eszméjének leg| fanatiku8abb hive. Szovjet-Oroszország I alapja a vörös hadsereg, amelyet még I Trockij szervezett meg. Cseh| Szlovákiában Udrzal miniszterelnök f egyszersmind hadügyminiszter is, Mussolini Olaszországának erőssége és hatalma a fegyelmezett feketeinges hadsereg, Lengyelországban Pilsudszki marsai katonai diktatúrája uralkodik, Spanyolországban Primo de Rivera tábornok a helyzet ura, Jugoszláviában Zsivkovics személyében, aki szintén katonaember, katonai diktatúra jutott \ érvényre, stb. | De amilyen könnyelműen kezdődött \ el a háború, éppen olyan könnyelműen I likvidálták is a háborút, amely uj Elzáss ; Lotharingiákat rajzolt Európa térképére I és ezek az uj Eízass Lotharingiák bi| zonyosan sokáig fognak még problé! mákat okozni, annál is inkább, meri l az államok imperialista törekvései nem - csökkentek azóta sem. Az atmoszféra I nem lett tiz évvel a háború befejezése ■ uián sem nyugodtahb, mint volt tizen öíévvel ezeiőtt.Új nehéz problémák várják az idő méhében vajúdásokat: mégis Emil Ludwignak ez a könyve valaj milyen értelemben hozzájárul majd ' ahhoz, hogy hatását érezve és visszatekinte a múltba, tisztábban lássuk meg okulásul az eseményeket, amelyeknek következményeivel terhelten járják útjukat a nemzetek talán egy békésebb jövő felé, mint amilyen a mull volt. Mit láttam én a cserkésztáborban? Irta Alapy Gyula dr. Hétfőn reggel egy napi tartózkodásra meglátogattam a tamásfalvi cserkésztábort, ahonnan már azóta cserkészeink rendben hazaérkeztek. Még sohasem voltam cserkésztáborban, a mi gyerekkorunkban erre még nem gondoltak, mi az u’ca porában szórakoztunk még a nagyvakációban. A tamásfalvi cserkésztábor olyan jól el van dugva a Hernád mellé, hogy az idegen vezető nélkül ugyancsak nem talál oda, Az volt a szerencsém, hogy ilyen vezetőm akadt és odakalauzoit jó erős napsütésben. Basilides öcsi, aki ugyanazzal a vonatta! ment egy társával Iglőra bevásárolni, amelyikkel én érkeztem, elmésen u'.baigazilott: — Tessék Bácd bemenni a községbe, baloldalt letérni az útra és az odavezet, így látták ezt a cserkészek, ez azonban nincs igy, mert az ut a határban többfelé elágazik. Ennek ellenére mégis megérkeztem és Uheteczky Gáza parancsnok fogadott igen nagy vendégszeretettel, ami annyit jelent, hogy egy percen belül féliiier kakaó került elém az asztalra. A kakaó igen kitünően volt elkészítve, de ekkora porciói csak a jól trenírozott cserkészgyomrok birnak el. Nyomban el is kezdődött a sorakozó és libssorban vonultak a kis és nagy cserkészek a konyha-sáfor elé, ahol Maca néni főszakács és közélelmezési diktétornő távolléfében Vargha Sanyi főiskolás cserkésztiszt vette át az osztó kanalat. Varga Sanyi határozottan szakács taiemum, ezt a nap folyamán is bebizonyította. A cserkészek elköltötték a dús reggelit — a csapat húsz tagja Biró fő parancsnokkal és Hajdú Lukács dr. tanárral azon a bizonyos krasznahorkai kiránduláson volt, amelyen valami babona fogarmot! meg. (Az elsőn Uhereczky parancsnokkal autódefektus történ! nem is egy, hanem egész sorozat. A fiuk negyven kilométert gyalogoltak visszafelé. Krasznshorkát igy aligha féléjük el.) Jő magam sz éjjeli ut fáradalmait pihentem ki a Hernádon túl a fenyves aljának árnyékában. Itifödöztem fel az első tábori nevezetességet: a CsingóA Csingó, kérem, egy olyan nagyszerű forrás, amilyent csak kívánni lehet a szomjazó vándornak. Karvas tagságú virsugsra maga az üdi'és. Hőfoka lehet tizenkét fokos, inkább hideg, mint hűvös. Mikor sz ember megmosdik alatta, a keze fájdul meg a vizétől. A C*ingó alatt én isujjászüitítem. Tamásfalvát érdemes a Csingóéri meglátogatni.
