Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-12-14 / 150. szám

1929. december 14. Komáromi Lapok 7. oldal. III. Napoleon, mint Don Jnan A franciák utolsó császárának egész élete folyamán számtalan és gyakran meg nem érdemeit ellenségeskedésben volt része. Nagy elődjével összehason lilva az nnokai Nenékteiernek találta a nagy tömeg. Csak az utóbbi időben kezdik 111. Napóleoni igazságosabban megiiéini. Már nem látják benne a po­litikai kalandort, akinek fejére nőttek az események, dicsérik szivjoságál, tapin­tatát, nagylelkűségét. D.csőitik marti, riumáí, hogy súlyos beteg létére hadba­­szált a seregekkel és a vereség után hiába kereste a halált a csatatéren, Ami ételében titokzatos maradt, az kora szé­peihez való viszonya, szerelmi kalar.djai, III. Napoleon nagyon sok asszonyt szeretett. Anyjának forró vérét örökölte és Hortenzia királynét modern Messza­­iinának tartották. Mindenki tudja, hogy Morny herceg az ő fia vol*, Flahaut gróffai folytatott viszonyának következ­nie nye. Morny hetceg magas, elegáns, szép, szellemes volt, csupa olyan tu­lajdonsággal bírt, melyek mostóhafivé­­renél hiányozták. Innen volt a császár titkos ellenszenve, mellyel a herceg iránt viseltetett. Becsvágyó terveit akarta Hortenzia megvalósítani akkor, mikor a múlt század harmircas éveiben fiát Flórencba küldte. Franciaországban nem lehetett Lajos FüíCp ellen semmit se elérni, de Olaszországban, ahol olasz uralom alatt áhítozták a szabad­ságot, igen termékeny talaja kínál­kozott a politikai kalandoknak. Nem voit-e igaza Lajos Napoleon hercegnek, hogy belápstt a korbonárik titkos sző vétségébe s hogy száz rámeredő tőrrel szemben fogadalmat telt? Ama idők történetírói tényként fogadták el ezt » később se vonttk kétségbe. Marengó óta Nipoleon neve népszerű voit Itáliá­ban. Utódai köt nyű szerrel szereztek kimagasló poziciókaí. Ha a hét cégét a karbonarik egy rétegének vezetőjévé nevezték ki, biztosan számi'hatott arra, hogy későbben az egész kerületen fog uralkodni. Napoleon — női ruhában. Mazzini, a karbonarik legfőbb főné ke keresztülhúzta számításai?. Gyűlölte' a bonapartistát és mindent elkövetett, hogy lehetetlenné tegye Floreneben Lajos Napóleont. Egy kalandja, melybe Mazzini tegiíségéval sodródott, nagyban hozzájárult, hogy a szándékát meg­valósítsa. Egy szép napon a városban uj szépség tűnt fel, kit mihamárább a hódolók tömege veit körül. Fiammína asszony valóban a legszebb nő volt, akit elképzelni lehetett, vörösesszőke volt a haja, mim a velencei nőké, nagy csiiiőgó fekete szeme és alakját egy istennő megirigyelhette volna. Ha nem volt látható a sétatéren, kis palotája előtt álltak őrt a gavallérok. Erkélyét függőkertté varázsolta és ennek kereté­ben, nagy papagállyai a tálán mutat­kozott néha Flimm na asszony. A her­ceg azonnal udvarolni kezdett neki, de ő látszólag nem sokat törődött vele, mire az elkeseredett imádó elvesztette a fejét és minden őrültségre kész volt hogy a szép hölgyet meghódítsa. Barátai, kik titkos utasítások szolgá­latában állottak, elhitették vele, hogy Fiammina asszony nagyon romantikus s azt akarja, hogy szokat'an módon hódítsák meg. Ezeket a tanácsokat oly diszkrét célzatossággal adták, hogy a herceg mintegy magától jött arra a gondolatra, hogy a szép hölgyön egy divatárusné álruhájában üssön rajta. Akkoriben nem viselt bajuszt, nagyspja módjára és még komornyikja sem is­­'e fel álruhájában. Ha nem lett -•nytra vereintes, feltűnt volna -ti könnyen rendeződött el divatárusnő gyors beleegye­­y ő szállítsa a hölgy uj ruhá­­lota szolgáinak készsége, kik a hálószobába vezették. ,Egy ,nyi türelmet, az úrnő éppen .a“ suttogták. Illetlenül sokáig tartott a várakozás. Ha a herceg csak egy pillantást veteti volna ki az ablakból, észrevette volna a máskor oly csendes uica szokatlanul élénk forgalmát. Fogatok álltak a házak előtt, elegáns sétálók kószáltak, minden ablak nyitva állott, telve kiváncsi nézők­kel. Végre megjelent a szép hölgy, a für­dőtől illatosán, mosolyogva és rózsá­san. Pengyoiaját hanyagul a földre csúsztatta, A divatárásnő remegő kéz­zel vette ki a dobozból a ruhát, de az elragadó nőt látva, elvesztette önural­mát... A herceg átkarolta a hölgyet és csókokai borította a márványválíait. Az sikoítva tépte ki magát az ölelésből pongyolájába burkoiódzott és megrán­totta a csengő zsinórját. A lakájok ab­ban a pillanatban berohantak a szobába, — Egy férfi van itt, aki meg akart támadni 1 —• sikoltotia. A portás máris a kapu előtt állott és teljes erejéből kiáltotta a tömegbe: — Egy női ruhába öl özött férfi megtámadta úrnőnket a fürdőben. Az utcán nagy zűrzavar támadt. A nép üvöltött és tombolt. Fenn a sza­lonban a p3p;gály a támadó vállára repült, karmait annak parókájába mé­­lyesztette és arcába kapóit. Sok időbe került, míg a herceg barátai előkerül­tek, sőt a szolgák kezeiből kiragadva, száj'áiíő tömeg sorfala közölt kocsiba tuszkolták. Szegény he:cégét alaposan helybenhagyták, a féltékeny madár csőiével majdnem ketéhasitotta az ál­lá! Másnap elhagyta Fiőrersce*. Fiam­mina asszony is eltűnt, visszatért Pá­rizsba. Az olasz szinház egy énekesnője volt, ki Mazzini parancsára játszotta ezt a szerepe*. Miért hordott a császár szakállt ? Ezután a kaland után a herceg sza­kállt növesztett, mely viselet fcétöbb, mikor császárrá lett, nagyon divatossá vált. Csak a beavatottak tudiák, hogy a szakái csúnya nagy sebhelyet takar. Egy másik kalandja, melynek Róma voit a színhelye, partnernője számára tragikus v.güvé vált Leonora, S. kai­­dináli8 húga, ki negyvm éve ellenére pompás jelenség volt, kedvese leit. De Mazzini ekkor is résen volt. Egy szép napon Leonóra Verdunből nagy selyem­dobozt kapóit, telve hires verduni cu­korkákkal. Leonora aki torkos voit, mint minden olasz nő, túlságosan sokat evett a cukorból Két óra múlva rettenetes kinok között meghalt. A her­ceg, aki alig evett a doboz tartalmából, heteken keresztül súlyos beteg voit és éle e végéig kellemetlen fogyatkozás emlékeztette erre a kaíandjara. Nem tudott hosszabb ideig beszélni anélkül hogy a szája ne tajtekozzék, ami bizo­nyítéka arnak, hogy a bonbonok ar­­zéntarialműdk voltai', S kardinálist megvádolták nővére halálának előidézésével, de az ügy vizsgáltát beszüntették. Mazzini gon­doskodott róla, hegy a dolog egész Itáliában ismertté váljék és a herceg nem tehetett mást, minthogy elhagyta az országot. Anyja Angliába küldte, ahol szívesen frg d'ák. Már az is állították, hogy a boulognei és strassbuigi pucskisérleteit is angol pénzzel szervezte. A herceg barátnője ebben az időben a szép es éidekes Gordonná volt, aki nagyon becsvágyó volt és már előre tetszetett egy Pompadour szerepében. A herceg­gel Sírassburgba ment és kscérságával sikerült Vaulroy ezredest a herceg ter­veinek megnyerni. A pucskisériet balul ütött ki, Vaulroy életevei fizetett az árulásért. A herceget francia hadihajó­val Amerikába vitték, ahonnan azután visszatért Londonba. Az iszákos csásxárnőjelölt' Időközben meghalt édesanyja és óri­ási vagyont hagyott reá, mely lehetővé tette, hogy fokozottabban foglalkozzék politikai terveivel. Egy tüneményes szépségű ir nő, Hot wart kisasszony iránt való szerelme — a kisasszonnyal egy csapszékben ismerkedett meg — majdnem ismét romlásba kergette. Sze­rencséjére francia barátai okosabbak | voltak nála, Hoiwart kisasszonyt egy szép napon megszöktette egy dúsgaz­dag úriember, sok kaland után ő is gazdag és egy Beauregard nevfi gróf felesége lett. Az államcsíny után visz­­szajött Párizsba, el akart válni, hogy a herceg beválthassa egy régebbi, írás­beli házassági ígéretét. Sok fáradtságba még több pénzbe került, míg Beau­­gsrard grófnőt ártalmatlanná tudták tenni. Az egykori Hoiwarth kisasszony még akkor is leleplezéssel fenyegette a francia udvar', mikor már Eugenia -trónoH a Tuileriákban. Szomorú véget ért. Öreg napjaira teljesen haialmaba kerítette az ivss szenvedélye és egy reggel holtan találták egy korcsma előtt. Trónra kerülve, ’ gondosan kellett Eugénia élőit titkolni», mert a császár­­nőt, ha féltékeny lett, minden önuralma elhegyta. Auseuil és Pas.,y kíkö.t volt fgy elrejtett villája melyben hódításait fog’d'a. A iegszebb asszonyok és leá­nyok keresték ismeretséget és a leg­előkelőbb családok vígyai közé tarló­­zott, hogy leányuk a császár kfgyenc nője legyen. Szép Heléna. Ca8üglione grófnővel folytatott sze­relmi viszonya néhány évig tarlóit, de ezidő alatt sem áilt ellen más csábítá­soknak. Legalább igy örökid meg em­lékirataiban adjutáns?, Fieury gróf. Títkosrendőre, a korzikai Gmceii is sokat kifecsegett. A villában uralkodót* színpadi csillagok közül kiemelkedik az elragadó énekesnő, Hortensia Sch­neider, aki Offenbach operetijeinek a főszerepét játszotta és összehasonlítha­tatlan „Szép Heléna“ és „Gerolsteini nagyhercegnő* voit. Mielőtt a császár a mexikói kalandra szánta nugát, egy bonyolult intrikát rendeztek rsmái Napoleon eilen. G?is­­ceüi «zt ál.'itjo emlékirataiban, hogy a mexikói hercegérsek, Monsignore de fa Bastida Párizsba érkezett a&feor, hogy Franciaországot Juarez ellen feibujtasa. Kíséretében volt egy ifjú, mámoritó szépségű spanyol hölgy, Juanát a mit sem sej'ő császárné is barátnőül fo­gadta. Természetesen nem szabad el­felednünk, hogy GrirceÜ akkor adta titkon közkézre memoárjait, mikor már kegyvesztett lett. Diákköri emlékek. (Komáromtól Szigligetig meg vissza.) Irta: Dr. Baranyay József. Amikor Keszthelyen a hetedikbe jár­tam, a tanév végén abba a házba jött lakhi, ahol én laktam, egy budapesti fiatalember, a gazdasági Akadémiára iratkozott be, mint vendéghallgató, ami olyan magántanulófélének felelt meg. Körülbelül egyidős volt velem Hamar összeismerkedtünk és sokszor voltunk együtt. Jó fiú volt, csak egy kicsit hencegett és különösen azzal kérkedett, hogy ő Pesten milyen szanzsén kezeli a nőket. Ez a hencegés kellemetlen vonás volt benne és nagyon bániott, hogy a nőkről olyan foghegyrői beszélt. Egyszer aztán elfutott a méreg és azt mondtam, hogy: *— Azt maga azonban bizonyosan nem merné megtenni, amit én. A leg­forgalmasabb korzón letérdelek fényes nappal bármelyik nő, vagy nőcsopori előtt. Ezt tegye meg, koma I A koma erre azt mondta, hogy az lehetetlenség, ilyen őrültséget nem le­het, nem merek megtenni. Fölébredt bennem a kamocsai virtus és azt akartam, hogy ez a pesti gye­rek hadd táltsa el egyszer a száját az én hőstettemre. Erősítettem, hogy meg­teszem ezt a merész dolgot. Erre a pesti fiú azt mondja, hogy jól van, ha én letérdelek valaki vagy valakik előtt, ő meg megteszi azt, hogy azokat ott nyomban átkarolja és meg­csókolja. Szerencsétlen fejünkkel megkötöttük a fogodást. Mindegyikünk magában arra számított, hogy úgy se teszi meg azt a bolond dolgot a másik. Még most is meghűl bennem a vér, ha erre a bolondos diákcsinyünkre gondolok. Szép, verőfényes vasárnap délután volt. Egész Keszthely az utcán hullám­zott. Különösen zsúfolt volt a Balaton utca. Itt sétált Keszthelynek, sőt egész Zala megyének egyik legelőkelőbb csa­ládja. Valami 3—4 lány a mamával együtt. Szerencsétlen fejjel ezt a sétáló cso­portot szemeltük ki. Rajtam egy Ferenc Jóska kabát volt. Én előre mentem, a pesti gyerek utánam. Az én letérdep­­lésem ártatlan dolog volt, ami senki­nek se tűnt fel. Ugyanis amikor velük szemben már közel voltam hozzájuk, leejtettem a keztyümet közvetlen a cipőm mellé és szépen féltérdre eresz­kedve fölvettem azt. Ebben nem volt semmi sértő és feltűnő. A hosszú Fe­renc Jóska kabátomtól a szerencsétlen pesti gazdász azonban nem látta, hogy a térdeplésnél én csaltam. Én nyugod­tan tovább haladok, amikor női sikol­tozás rázza meg a hátam mögött a levegőt. Amit nem mertem hinni, az a bolondos pesti fiú megtette. Összecsó­kolta az egész családot, még a mamát is, ott a legforgalmasabb utcán, fényes nappal. A kellemetlen helyzetbe jutott nők sikoltozása közben ugyancsak meg­tisztelték az én pesti barátomat sze­­menszedett kifejezésekkel: Gazember, csirkefogó, aszfaltbetyár, aljas, utálatos Az én pesti komám jobbnak látta kereket oldani. Amikor mellettem el­suhant, azt súgta oda: — Szaladjon maga is. Szalad az ördög, gondoltam magam­ban, hogy én is gyanússá valjak. Las­sac, tempósan mentem előre, mintha semmiről se tudnék. A közben már elcsendesedett csa­lád elért és vallatóra fogott: — Mondja Baranyay, ki volt ez az őrült ? Magával láttuk menni, mag&n&k tudnia kell, hogy kicsoda? Én jámbor arccal feleltem: — Én nem is tudom, könyörgöm, jóformán kicsoda, csak ma beszéltem vele először. Csak azt tudom, hogy hölgyeim önökre azt mondotta, hogy ilyen bájos hölgyeket még Pesen se látott, de nem mertem arra gondolni, hogy ez a rajongó elismerése a hölgyek szépségéről ilyen őrült tettre ragadja őt. Hiába ! Zsiványbecsületnek is kell lenni, hát ezzel az ártatlan hazugsággal akartam menteni a társamat. Látszólag csillapítótag hatott ez a kis hazugság. Különösen föltűnt nekem, hogy a legkisebbik leány nagyon vidám, na­gyokat kacag, gondoltam, zt bizo­nyosan nem csókolta meg a csóktá­madó. Amikor nagy drukkok között haza mentem, a nagybátyám ezt kérőé*'e: — No beválik ez a pesti fiú ? Jó pajtás ? Szomorúan feleltem: — Még nem szólhatok, mert uég nem tudom, mit ér a barátsága. Életemnek egyik legnyugtalanabb éjszakája borult rám akkor. Másusp német vizsga volt, arra kellett volna készülnöm, de amúgy is hadi iáboa álltam a der, die, dasokkai, mindig keserves volt nekem a német, hát még ezen az éjszakán. Folyton azon járt az eszem, hogy mi lesz ebből, ha ez a pesti fiú eláiul, hogy ilyen bolond fogadást kötöttünk, bizonyosan kicsap­nak, az összes tanáraim járnak e csa­ládhoz, hát itt nem lesz irgalom. Amig igy mardos a kétség, kopog­nak az ablakon. Kinézek. A pesti fiú volt. Susogva szóit be, hogy beszélni akar velem. Kinyitottam az ablakot és bemászott rajta. — Csak halkan, mert a háziak föl • ébrednek. — Eddig a keitek alatt csatangol­tam, nem mertem hazajönni. Dél óta nem ettem, olyan éhes vagyok, mint a kutya. Nincs valami maradékia a va­csorából? — kérdezte a nagyon i* letört fiú. Maradék a vacsorából. . . Szegény fiú, nem ismerte az én farkas étvá gyamat, amely kizárta még a maradék fogalmát is Megfogadtattam vele, hogy enge nem árul el. őt, mint vendéghallgató gazdászt nem csaphatják ki, de annál inkább engem, akinek n Kossuth Lajos Eláiusitóbe

Next

/
Thumbnails
Contents