Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-07-23 / 88. szám
íftae. július 83, Komáromi Lapok 5. oldal. Versenp kiflii ölesé árak! Angnsztus 1-ig"! „Élőért“ divatárutaázában, Nádor-u. 19. £y»dicra kerülnek i Férll fehérnemű, Női Ingnadrág, Fürdő cikkek, Nap» és esOernyg, Nyakkendők, Utazóbőrönd, Gy. matrózing és sokkerll, Mosó játszóruha, Fehérnemű csipke és hímzés, tlőr- és selyemharlsnya, Llnoleom és asztalbőr, Vászon zsebkendők. Sport és szekrény gyermekkocsik 75—1000 K-ig, Teljes Babakelengye. Ne mulassza el a kedvező vásárlási alkalmat! fekszenek a napra, A téli álmot alvó bogár és gyik a naptól mozdul meg és nyeri életerejét. Minden élő ebből az ősi energiából nyeri életét és mi emberek, szegények, gazdagok, ifjak, öregek, egyformán érezzük, hogy a nap maga az élet, amii nem pótol semmi, amint azt egykoron Diogenes mondta az előle a napot elálló világ urának: „ne vedd el azt, amit nem adhatsz". Az északi sarkon, ahol a nap egy fél esztendeig nem látható, az ott lakó eszkimókon már a harmadik-negyedik héten súlyos lthangoltság, depresszió vesz erőt; mely decára, hogy a benszülöttek is megszokták, néha mélánkólikus elmebajig fokozódik. Borús esős idő lelki lehangoltságot okoz. A napfény állandó hiánya őrültséget, ha Iáit. Voit, a kiváló fiziológus, igy irta: „Kétségtelen dolog, hogy verőfényes napon nemcsak a kedely, hanitn a testnek minden anyagforgalma kedvezőbb, mint borús, esős időben.“ Egy amerikai gyáros, aki állandóan 3000 munkással dolgozik, az „Amerikán Journál of Psychologie“-ban azt Írja, bogy csúnya, esős, borús napon a munkások 10 százalékkal kevesebbet dolgoznak. Az élőlények bióchemiájának lebo nyolilásában a napm k uralkodó szerepe van. A chlorophyl a napnak behatására keletkezik. Tudjuk, hogy a sötét helyen tartott növények színtelenek, sárgák. Ugyancsak a napnak befolyása alatt a zöld chlorophyl az odahalolt szénsavat felbontja szénre és élenyre. A szenet megtartja magának. Úgyszólván megeszi. Ebbői hő fejlődik. Átalakítja cellulózé, gummi, keményítő és cukorrá, kénnel és foszforral egye sülve pedig agnövényi fehérjét alkotja. Az élenyt ismét tisztán visszaadja a levegőnek, az állatok részére. Mindez csakis a fény behatására történik. Miként a növények festőanyaga, a clorophyl, chemiai gyár módjára bo nyolitja le az anyagcserét, éppúgy vehet részt az állatok anyagcsereforgalmában az ő festőanyaguk, a haemoglobin, a vér színe! Az egyiknek a szine zöld, a másiké piros. Kétségtelen, hogy a növényi vegetációt a nap tartja fenn. Az állat pedig, mint a növények parazitája, a növényből él, belőle táplálkozik. Felesleges a napnak biológiai hatását bizonyítani. Ma már precízen meg van állapítva,. hogy a napfénynek főleg melyik sugarai azok, amelyeknek élettani és gyógyító hatásuk van. A tüdővész kérdésével foglalkozók tudják, hogy a napfény a tüdővész baktériumok legnagyobb ellensége és a tüdővésznek legjobb orvossága. Mint preventív vé dekezési eszköz, talán az egyedüli és a legjobb. Mikor a nagy város pincelakásaiból tavasszal ezrivel bújnak ki a kis sápadt, mirigyes penészvirágok, kiknek vérük, nyirokrendszerük és mirigyeik telistele vannak a tuberkulózis diszpozíció feltételeivel, a napfény az egyedüli, amely itt még néhi tenni képes. Micsoda gyermekvédelem, micsoda tüdővészvédelem lenne abból —■ szédületes még elképzelni is, ha a napfürdőnek teret adnának, ha például ezeket az apró kisgyermekeket kivinnék jólevegőjü helyre és legalább hetenként egy két napon át tennék ki csenevész elHorcsosodott testüket a napfény gyógyító sugarainak. Ha a munkások, hi vatalnokok, talán az ebfd idején, akárcsak rövid ideig, kitehetnik meztelen bőrüket a nap áldásos sugarainak, mennyi kezdődő, lappangó tüdővász és betegség fejődnék vissza? A nap nemcssk edzi és erősiti a testet, hanem óriási élettani hatásával tartalékerőt raktároz el az ember testében, Még az egészséges embernek is hetenként legalább kétszer vagy há romszor kellene napfürdő: nie. Az ilyennek bőre megedződik, amely az általános egészségnek egy fontos tényezője. Idegei megacélosodnak, kedélye megjavu1, testének eilenállóképessége nagy fokban nő. N pfürdöző embernél még az esetleges betegségek, sérülések, oper/ciók utáni gyógyulások is sokkal jobban gyógyu'nak. Mindenesetre rendszeresen, ne túlzással élvezük a napo». Azt a dőreséget, amikor az egészséges ember kifeHszik a napra és halottmozdulatlanságben, kényelmetlen fekvésben, a tat?j gőzében és porában, kidült erekkel sütteii magát, barna-feketére, nem lehet egészségesnek tartani. A természet végtelen cálszetŐséggel ruházta fel az élőlényeket a klimatikus viszo nyoknak megfelelőig. Az északi lakók finom, fehír bőrűek, szőkék, a déliek, keletiek barnák, vörösek, feketék. Kétségei nem szenved, hogy a kültakaró alkalmazkodik a napfény erejéhez, hí már most a mérsékelt kiima alatt lakó ember kifjks ik a napra és rövid idő alatt szerecsenfeketére sülteti magát és azt hiszi, hogy most roppant egészséges és eiős lett, nagyon téved. Ennek a járatlanságnak az oka, hogy úgy az egyetemen, valamit a közegészségügyi intézetekben nem igen világosiijákt fel az embereket a napfénynek az emberi testre gyakorolt végtelen nagy ésáldá sós élettani hatásairól. Mindenesetre sokkal nagyobb haszna lenne belőle az emberiségnek és a közegészségnek, mint sok egyébb más drága pénzen propagált közegészségügyi intézkedésnek I emammmmammmmmmammKmmmmm Levél Egyiptomból. Az ó tesíamen umi Szenlirást olvasva, sokszor gondolkoztam el a Gősen földjéről, ahol Jákób fiai s azok utódai éltek. Eszembe jutottak a piramisok, melyeknek nagy része már állott akkor. Elcsodálkoztam az egyiptomi kultúrán, melyről Mózessel kapcsolatban sokszor emlékezik meg az írás. És szerettem volna mindezt megnézni. A jó Isten jóvoltából most itt vagyok Egyíp’ombm. Alázatos áhítattal nézem az évezredes emlékeket, s mig a körüliem tarkálló embertömeg Ázsiának, Afrikának és Európának furcsa keveredését mulatja ezernyi variációban, addig rálépek az emlékezés országújára s a mai Egyiptomot nézve, megpróbálom magamban reconstruálni a régit. A Bibliával kap csolatosat. S ez az a gondolat, mely alábbi írásomon végig vonul. Több napos nyiltlengeri ut után Olaszfáidról végre Afrikába értem. A tenger csendes volt. Ritkán láttunk hajót. S cilia és Corsica szigetén kívül a szárazföld csak emlékezés maradt, vagy pedig óhajtott c-íl. Valami felségesen nagyszerű az, mikor éjjel is, nappal is csak vizet látni, meg eget. Most már egészen megértettem azt a mondást, hogy „aki nem hisz, menjen a tengerre“. Óriáshajónk porszemnek is kicsi a nagy-nagy tengerhez mérten. S bár fel van szerelve a modern mentőeszközök minden fajtájává), mégis Istenben tud egyedül megnyugodni a lélek: ilyen egyedüllétet, ilyen elhagyottságot látva. S amint Hamburgban a magyar 'református kivándorlók szokták, én is elénekeltem, csendes egyedül, a mi predesztinációs hitünk igaz magyar zsoltárját: Te Benned bíztunk eleitől fogva.. S a magyar Bibliát olvasva tartottam meg napi áhítatomat. Hiszen épen a tengeren kerüit sorra most is (mint valamikor a holland partokon) a János evangéliumának 14. része, ahol az elbúcsúzó Messiás igy biztatta a nemsokára egyedül maradó tanítványokat: „Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, higyjetek Istenben és higyjetek énbennem...“ Alexandriában kötöttünk ki. Sok-sok óriás hajó, vitorlás és bárka között csendesen úszott a part felé a mi „Milánónk“. Alig eresztették le a hid-lepcsőt,márisüvöltve, ordítva rohant felfelé a sok néger, arab, szudáni, s mit tudom én miféle fajta, szinü, alakú, ruháju, beszédű emfcei. Mind a csomagot kérte, „baksist“ akart, vagy vezetőnek ajánlkozott. De tudtam, hogy ha van a csalásnak, lopásnak, becsapásnak 8 más hasonló bűnöknek főfészke, akkor azt biztosan Egyiptomban kell keresni. S igy megvártam, mig formális rohamtámadással elkergette őket még a hajó közeléből is a rendőrség, s azután békében partra szálltam, autóval végig néztem a nemzetközi kikötővárost s meghálva hajónkon, másnap Csirőba utaztam a Nílus folyó számos deltája \ és igen sok csatornája fölött. Uíközben j ezer éves szerszámokkal, öntözőkkel ! dolgozó beduinok mellett modern gér pékét hajtó, haladó embereket láttam. Imádkozó mohamedánokat, tevés kara’ vánokat. A vezető rendesen fehér szamáron ül. és több város érintésével eljutottam Cairóba. • Világváros. Méltóságteljesen öreg És a legmodernebbül mai Ezer éves mo hammedán szokásokat minuciózusán belarió s az ulcán imádkozó fezes emberek mellett Cadillac gépek rohannak tova éles tülköléssel. Egyik sem veszi észre a másikat. Fekete ruhás kopott keresztyének ősi módon köszöntik egymást a Jézus Krisztussal. S a legelőkelőbb szállodák mesterségesen hüs terraszán hitetlen francia bankárok kötnek milliós üzleteket. S e két csoport is lenézi egymást. A világhírű egyiptomi múzeumban Tút-Ank-Amon s Faraó társai mellett több ezer éves kultúra beszél hozzám: sokat, nagyot, művészit s a msjesztiöz muzeumpalota mögötti kis protestáns templomban német pap hirdeti a Krisztust, aki sohsem kerül múzeumba, mint a Fáraók istenei... Szinte beleszédül az ember az ellentétekbe, melyek ma néznek egymással farkasszeme!: itt maradt évezredeken át. S a piramisoki Villamoson mentem ki Qizelbe, ahol több apró piramis és templom mellett ott állanak az évezredeket látott Cheops (146. m. magas) Ctiephrem (136 m) s a Menkouré (62 m.) Hatalmas gránittömbökből épültek. Nincs ma a világnak az a gazdag és hatalmas ura s olyan technikai tudománya s mérnöke, aki ilyen kolosszust tudna építeni. Láttam már a világnak néhány természeti és épített csodáját, megilleíődve álltam meg előttük, tetejükön, de mégcsak hasonlítani sem lehet azokéhoz azt a benyomást, amely egészen eltölti az embert a legnsgyobbik, a Cheops lábánál. Hát még amikor nagy keservesen valameddig feljut rá az ember!.. Napkelet felé a Niius. Két partján zöldelő sávok: élet. Nyugatra homok sivatag: halál. Délnek húzódnak a más piramis csoportok, kiásott kultúrák romjai s még délebbre a már nem látható „királyok temetője“. És észak felé a Niius gazdag, pompázó, évente háromszor termő deltája s annak legelején a nagy Babilon: Csiró. S majd ha fut velem a legmodernebb express Cairóbői, a Szuez városáról elnevezett kanális felé, hogy Port Saidben újból elérjem a hajót, mely a Szentföldre visz el: a Cheops lesz az, amelyet legutoljára látni fogok, amint majd nekem is búcsút int, mint 5000 év óta annyi, annyi itteninek s idegennek. Cairó, 1929. junius 30. Galambos Zoltán. Újabb vasúti szerencsétlenség Örsujfalun. Tegnap reggel 1I2 7 órakor a Komáromból jövő sinau’ó ÖrsujfiTu községnél az átjárónál elütötte Ibolya László 68 éves főldmivest 2 lovas szekerével együtt, szerencsére azonban a simuló csak a kec-i hátsó részét kapta el, amelyet pozdorjává töiött, a benne ülő Ibolya László pedig nsgy ívben kirepült .és kar, lábtörési, zuződást, valamint belső sérüléseket szenvedett. Be szállították a komáromi Emberszeretet közkórházba. A megvadult lovak a szerencsétlenség közelében lévő drótsövénykeriiésbe megake dtak, ahol az cdaseregleü emberek lefogták őket. Az összeütközés következtében az autóbusz is megrongálódott, amit azonban a helyszínen azonnal megjavítottak. i Az ipartörvény újabb novellám rendezése. — julius 22 Az iparlörvények sok része még nem nyert a mostani viszonyoknak megfelelő rendezést. Tekintettel a törvény rendkívül terjedelmességére, ez a munka csak iassan haladhat előre. Az iparosok szövetsége is állandóan foglalkozott ezekkel az ügyekkel s a céltudatos munkának sikerült ismét néhány nagyon is szükséges rendelkezést kikényszeriíhetni, A törvények és rendeletek gyűjteményének 1929 VII. 7. számában a következő, az iparosokat nagyon közelről érdeklő uj törvényeket hirdették ki. A 96 számú lörvény kimondja, hogy az 1899. évi XXV. számú törvény alapján kiadóit italmárési engedélyekre is kiterjesztik az uj ipartörvény hatás? körét. A törvény Bzerint, tehát az un. régi licerctu!ajdonosoknak 1929. január 1-től nem keli a licencadót megfizetni. Hatályon kivül helyezi az un. Srobár féle törvényt is, vagyis ezentúl az italmérési engedélyek tulajdonosai, korlátlanul kímélhetnek poharanként is égetett szeszes italokat, amit eddig csak zárt palackokban le hetet kiadni. A 97. számú lötvény a házi bormérések ügyét rendezi. E szerint minden termelő jogosult, a saját termésű borait évenként legfeljebb 5 kimérési időszakban kimérni, de sem ételeket nem szolgálhatnak, sem pedig játékokat nem engedhetnek meg. A 99. számú törvény a molnár ipar képesítéséről szól. A legfontosabb ipartörvény rendelkezései alá vonja s azt a képesítéshez kötött (kézműiparok) közé sorolja. A molnéripar elnyeréséhez ezentúl a szabályszerűen befejezett tanulóidő s legalább 3 évi segédi gyakorlat felmutatása lesz szükséges. Megszűnik az a helyzet, hogy ezt a fontos közbiztonsági és közegészségügyi iparágat bárki űzhesse, akinek megfelelő tőkéje van, hogy egy már meglévő malmot átvegyen vagy akár van arra szükség akár nincs, újabb malmot építsen ott ahol arra szükség egyáltalában nincs. Az eddig szerzett jogokat tiszteletben tartja a törvény s kimondja azt is, hogy malomipar üzésére jogosító iga. zolványt kaphat az is, aki a törvény életbe lépte előtt legalább 5 évi gyakorlatot felmutathat. Lassan, lassan mégis csak elérkezünk oda, hogy az iparügyek terén konszolidált viszonyok lesznek s orvo solják mind azokat a sérelmeket, amelyek az iparosok létét veszélyeztetik. Ossz. — H szőlő- és almamolyt, földibolhdt a Hosprasen irtja a leghatásosabban. Szállítja Berghofftr János magkereskedése, Pozsony, Köztársasdgtér 13,
