Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-11-30 / 144. szám
1929. november 30. Komáromi Lapok 3 oldal. Örömmel tudatjuk, hogy a POCSÁTKO féle uj szappan, gyertya és vegyi gyárai teljes üzemben van. Az uj gyárból még jobb a szappan 1 Vince bácsi, a Rétek lelke*) Irta Szabadi János. Amikor e sorokat írom, a Rétek lelke pihenni készül. Istennek szentelt földi élete befejezés előtt áll .. . A jó Vince bácsi betegen fekszik. Istenbe vetett bizodalom tartja ismerőseiben a reményt és 0 benne egy boldog viszontlátást. A Vince bácsi, akiről szólni akarok, ott él Bogyaréten, a Csallóköz közepe táján, távol minden községtől. A kis bogárháta házak messziről tekinthetnek egymásra, mert a szomszédok igenis megtartották a tisztes távolt. Nincs is ott rossz szomszédság és török átok. Vince bácsi a maga 82 esztendejével átélte ezeknek a szórványoknak min den örömét, bánatát és kiidelmét. Földmiveiőnek s ütetett, de valóságban a lelkek mivelője volt. A réteken csak 1912 óta van rendes iskola. Hát addig hova jártak a gyermekek iskolába és vájjon ki tanította őket? Harminc éven át minden isko’ás gyermeket a saját lakásában, teljesen ingyen és teljes ambícióval a Vince *) Lörincty György, az ismert magyar szépiró, volt komáromi tanfelügyelő húsz évvel ezelőtt „Rétek lelke“ cím alatt kiadott kötetében meleg szavakkal emlékezik meg Vermes Vince bogyaréti egyszerű gazdaemberről, aki tanítója, papja, lelki orvosa volt a réti lakosoknak, szóval ő volt a rétek lelke. bácsi tanított. Iskoláját az akkori tanfelügyelő, Lörincty G/örgy is meglá togatta és teljes megelégedését fejezte ki. Pedig a tanulók csakugyan csak „télen“ jártak iskolába. A tanfelügyelő kérdezte: — Mikor mennek föl a gyerekek iskolába ? — Hát kérem, amikor az őszi munkának vége van — voit a felelet. — És mikor fejezik be a tanitást? — Amikor a kislibák is kimehetnek Akkoriban még nem vették olyan szigorúan az iskolába való járást, mint most, de azért a szü'ők tisztában voltak az iskola hasznával. Sokan a tandíj fejében napszámos munkával szol gáltak a magisternek, mert bizony ő nem kért fizetést a tanításért. A keze alól kikerült generációk mindenféle tekintetben megállják helyüket. Az irás-olvasás és számvetés tudományának hiányát egyik sem érzi. Mindnyájan szeretettel és a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak, amint mondani szokták: „körösztepám“ működéséről. Az oktatáson kivül a vallásra is nagy, sőt még több súlyt helyezett. Minthogy a legközelebbi templom 10 km re volt a rétekhez, a saját földjén ingyen adott helyet kápolnának. Tulajdonképen ez a lépése avatta a Rétek leikévé. Az ő nagylelkű adakozása apostoli fáradhatatlansága megteremtette a kápolna alapját. Ma már olyan gyönyörű kapóinácska áll a hivek rendelkezésére, amely szépség tekintetében párját ritkítja. A kápolna feldíszítése, a szobrok, képek I mikor édesaíyja a fizetésképtelenség | partján állt, hogy megváltozott egyszerre az élet. Takarékoskodott, amiben csak lehetett, elküldte az egyetlen kis szolgálót és a boltossegédet is elküldte; mosónét sem vettek a házhoz, hanem maga az édesanyja mosott; húsfélét csak vasárnap ha ettek és uj ruha csináhatása helyett kifordították a meglévőt ., . spórolni kell. Hogy a hitelezőknek jusson, ami jár nekik. — Vájjon itt is igy lesz- e? kérdezte Zsolnai — menesztik a solfőrt és a szakácsáét, főzni maga a nagyságos asszony fog; az angol nyelvmesternőt és a zongoratanárnőt is elküldik, már eleget tud és tanult a kisasszony és amint vége lesz a tanévnek, őt, a ne ve őt is elbocsátják a háztól. És addig is, — gondolta Zsolnai — az asztaluk is a lehető legegyszerűbb lesz; leves, főtt hús és tészta, vagy leves, fóti hús és főzelék, semmi kétféle pecsenye és kétféle torta vagy Gerbaud, semmi parfait vagy fagylalt és csemege. De a soffőr is a helyén maradt, a szakácsné is, a két bejáró tanárnő, sőt egy harmadikat is fogadtak, aki festeni tanította a kisasszonyt. És az asztal sem szenvedett redukciót; ugyanaz a bőség, ugyanaz a fényűzés, mint eddig; február közepe voit s már rántott csirke került az asztalra, s minden primőr is, amint csak kapható volt. Fejessaláta, olasz zöld borzó, olasz uj krumpli Masamódlányok is jöttek és hozták az uj tavas i kalapokat, előkelő szalonból is jöttek, divatlapokkal, kel memintákkal és másmikkel; uj toillettek őnagyságának és a kisasszonynak is több s?ebbnél szebb uj ruha. S persze Konrádka sem rövidült meg a kény* szeregyezségi eljárásnak miatta. Zzoloainak megállt az esz«, dt bárhogy is törte a fejét, hogy a honnan? ra | magyarázatot találjon, sehogy sem fejtette meg a rejtélyt. Arra sem kapott kielégítő választ, hogyan találják össze egyeztethetőnek ezt a fényűző életmódot a majdnem csőddel, amibe jutót tak, Garaiék? Végre azt mondta Shakespeare rel a nevelő ur, hogy ez is ama dolgok közé tartozik, amiket a mi véges elménk nem fejthet meg. S az a Kont nevű tökéletlen is rendületlenül kitartott és minden második este a családnál vacsoráit. Egy tavasd nap délután a nevelő ur lement a kertbe, hogy nyugodtan elszívja a szivarját. (Royaiesszel tartotta őt Garai ur; hetven fillér ennek a speciesnek darabja). Sétálva élvezte a ' füstölést s egy fordulójánál az útnak szinte beleütközött a kisasszonyba, Almába, aki sírhatott, mert a szeme még könnyes volt. Ez a váratlan látvány és a meglepő dés meggondolatlanságra ragadta a nevelőt. A helyett, hogy tovább ment volna, nem láttam semmit sem arccal, e helyett megállt a leány előtt, részvéttel megfogta a kezét és kérdezte: — Miért sir kisasszony? — Ó, az a nyomorult, az a Kont Vilmos 1 — fakadt ki felháborodottan a szép leány, akit ez a váratlan találkozás hasonló megfontolatlanságra ragadtatta megát. — Történt valami maguk között, Alma? — Nem éppen köztem és Vili között, hanem apa és Vili között, Zsolnai ur. Ők a nappaliban beszélgettek, én a szomszédos kis szalonban a kottáimat néztem s ekkor hallottam édesapa kérdését ? annak az utálatos Ront Vilinek a válaszát. Tréfálkozva kérdezte édesapám : no, Vili öesém, n*m félsz, hogy és a több' diszitmények beszerzése úgyszólván az ő érdeme. Amikor a tél betakarja hálóköpönyegével az egész tájat, amikor a nyomasztó csönd és a vasárnap délután unalma a meleg szobába csalja az embert, megcsendül a kápolna harangja. Hivó szava eljut minden házhoz. Elő* kerülnek az ünneplő ruhák s indul a hívők serege litániára. A Rétek lelke föltesri s/emüvegét, kinyitja a nagy imádságos könyvét és a rózsafíuér szárnyain fölemeli a lelkeket az Isten hez. A legnagyobb áhítattal végzett litánia után nem marad el soha a hivek felhívása az istenfélő, jócselekedeteket végző vallásos életre. A patriarkális kort elért öreg minden gyönyörűségét a kápolnában találja. Már annyira elhalmozta azt a legszebb képekkel, művészi szobrokkal, gycrtyatartókkal stb„ hogy már nem is volna hely újabb tárgyak elhelyezésére. Megtakarított pénzét mind a kápolnára, Isten dicsőségére fordította A környékbeli lelkészek mindnyájan ismerik s a legnagyobb tisztelettel beszélnek róla. Apostoli munkásságának hire eljutott Rómába is Napok kérdése, hogy a pápai kitüntetés megérkezzen. Talán a Gondviselés megengedi, hogy még életében átvehesse a legszebb kitüntetést. Még arra is gondolt, hogy a hivek haláluk után is közel maradjanak a kápolnához. A kápolna mellett adott helyet a temetőnek, az örök megpihenésnek , .. A temetővel kapcsolatban eszembe jut az örök múlandóság és az elfelejtés is... Itt van már a küszöbön a tél, az ezüstcsengésü kápolnaharangok újra hívják a lelkeket a szent helyre. De lesz-e, aki őket fölemelje az igaz hit szárnyán az égig? Születik e még egy ■ szer egy Rétek lelke, aki a mások leikéért a maga lelkét adja s mindent Isten nagyobb dicsőségére tesz?! .. . Több arabot halálra ítéltek Palesztinában. — november 29 én. A palesztinéi zavargások alkalmával elkövetett véres tettek megtorlása folyamatban van; legújabban egy safedi zsidó család meggyilkolása miatt kilenc arabot halálra és kettőt életfogytiglani fegyházra Ítéltek el. A legfelső mohamedán tanács elnöké^ a hozomány összege dolgában is kényszeregyezségi tárgyalás lesz kettőnk között ? Mire Kont Vili azt mondta, hogy ő nem fél. A cég egyezkedése az ő hitelezőivel sikeres lesz s ez garantálja a százszázalékos hozományt. — S ha nem lesz ? — kérdezte apám ? — Akkor — felelte Kont Vili — egy kellemes emlékkel távozom. Mint Bulgáriából Battenberg herceg. — ö, a gyalázatos! —- folytatta a kisasszony, — nekem ideális szerelemről deklamál, apámmal meg a hozományomról tárgyal. Ez az őszinte kifakadás bátorságot öntött Zsolnaiba. — Kisasszony, — mondta és úgy nézett a leányra, hogy a két szemében félre nem ösmerhető vallomás volt, — azt tanácsolom, kisasszony, hogy adja ki az útját annak a Kont urnák. Tudok én valakit, aki önzetlen vonza lommal van magához és hozomány nélkül is boldogan feleségül venné. A nevelő ur erre egyáltalán nem többet, csak egy hálás meghatott kézszoritást várt, de a kisasszony e helyett láthatóan felderült és mosolygott. Nem kérdezte, hogy ki az a valaki, hanem nevetve azt mondta: — Ugyan, menjen, maga naiv ember. maga regényhős! És szeleburdi sietéssel tovább szaladt, be egyenesen a villába. Zsolnai nevelő ur pedig ott állt és bosszankodott magában. — Nem akartam regényhős lenni, — gondolta — mégis lettem, hiszen ő mondta . . . ó én naiv ember 1 És — ez mutatta leginkább, hogy csakugyan nem oly sors döntő az érzelme —- nem a maga helyzetére gondolt, hanem foglalkozni kéz dett a kisasszonynak és a mai lányoknak a Iáikéval. Héi&$exe& téCi-etomei szerez a jól-álló, kínosan tiszta gyapjúruha. Ez azonban a helytelen kezeléstől ősszeugrik és olyan lesz, mintha kopott, avult volna. Langyos RÁDIÓN oldatban könnyedén nyomkodva, lágy és ruganyos marad. Azonkívül a színe is friss, élénk, eredeti marad. Az egész munkát gyorsan, fáradság nélkül végzi el a a jeruzsálemi főmuftit az ország legfőbb muzulmán hatóságát az arab sajtó jelentése szerint bolsevista kapcsolatai miatt visszalépésre kényszeritették. A zsidók állítása szerint a mufti voit a főokozója a palesztinéi véres eseményeknek. Vidám cserkész~előadás. (Kath. Legényegyletben, nov, 30., dec. 1.) A komáromi gimnázium tanárai mindenkor hálás szívvel ismerik el, hogy a város közönsége igaz szeretetébe fogadta az ő növendékeiket Annyi megható tanujelét adták már ennek a szeretetnek és együttérzésnek. De a majdnem ötszáz főnyi diákseregből számukra mégis csak a cserkészek a legkedvesebbek. Adg van család, melynek ne volna cserkész-fia, vagy legalább egy cserkész ismerőse. Bizonyára mindenki szivesen tekintene ennek a szép és manapság fenyegetőleg szükséges, harcos, nagyszerű intézménynek a leikébe. De nagyon kevesen tehetik meg, hogy a cserkészeket felkeressék messzi nyári táborukban, a Tátra hegyei közt ahol pedig csillagos ég alatt csendes es téken a pattogó, lobogó tábortűz mellett oly kedves hallgatni a cserkészcsapat szivének tiszta dobogását. Épen ezért a cserkészcsapat vezetősége most ünnepélyt rendez, melyen a háromhetes táborozások sok-sok tábortüzének vidám kedves hangulatát igyekszik a közönség szivéhez közel hozni Bizton hisszük, hogy elérik céljukat Igaz ugyan, hogy a nagy színpadok ma már csodálatos technikával dolgoznak, majdnem minden házban rádió szól, de azért a gyermek szava, éneke, kacaja, játéka, mégis mindig a legdrágább marad a szülőknek a névnapi köszöntőtől, a karácsonyfa alatti versikétől,ovodai szerepléstől kezdve egész a szinpadi fellépési/, hiszen mindaz, ami a gyermekszívből fakad, csupa szépség, báj és igazság. Aztán a szombat esti, vasárnap délutáni szereplés többek közt olyat is nyújt a közönségnek, amelytől — valljuk meg — az utolsó időben már elszokott: tömegeket lát a színpadon és egy nagyszerű zenekar játékában gyönyörködhetik, mely Krizsán József tanár mesteri vezetése alatt annyit fejlődött és azt mondhatjuk művészi tökéletességre emelkedett. A műsort prológus nyitja meg, amelyet Darvas Andor egyetemi hallgató irt, a csapat volt segéd tisztje, történetirója Nagy lelki gyönyörűséget fog szerezni a zenekar
