Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-11-30 / 144. szám

1929. november 30. Komáromi Lapok 3 oldal. Örömmel tudatjuk, hogy a POCSÁTKO féle uj szappan, gyertya és vegyi gyárai teljes üzemben van. Az uj gyárból még jobb a szappan 1 Vince bácsi, a Rétek lelke*) Irta Szabadi János. Amikor e sorokat írom, a Rétek lelke pihenni készül. Istennek szentelt földi élete befejezés előtt áll .. . A jó Vince bácsi betegen fekszik. Istenbe vetett bizodalom tartja ismerőseiben a reményt és 0 benne egy boldog vi­szontlátást. A Vince bácsi, akiről szólni akarok, ott él Bogyaréten, a Csallóköz közepe táján, távol minden községtől. A kis bogárháta házak messziről tekinthetnek egymásra, mert a szomszédok igenis megtartották a tisztes távolt. Nincs is ott rossz szomszédság és török átok. Vince bácsi a maga 82 esztendejével átélte ezeknek a szórványoknak min den örömét, bánatát és kiidelmét. Földmiveiőnek s ütetett, de valóságban a lelkek mivelője volt. A réteken csak 1912 óta van rendes iskola. Hát addig hova jártak a gyer­mekek iskolába és vájjon ki tanította őket? Harminc éven át minden isko’ás gyermeket a saját lakásában, teljesen ingyen és teljes ambícióval a Vince *) Lörincty György, az ismert magyar szép­­iró, volt komáromi tanfelügyelő húsz évvel ez­előtt „Rétek lelke“ cím alatt kiadott kötetében meleg szavakkal emlékezik meg Vermes Vince bogyaréti egyszerű gazdaemberről, aki tanítója, papja, lelki orvosa volt a réti lakosoknak, szó­val ő volt a rétek lelke. bácsi tanított. Iskoláját az akkori tan­felügyelő, Lörincty G/örgy is meglá togatta és teljes megelégedését fejezte ki. Pedig a tanulók csakugyan csak „télen“ jártak iskolába. A tanfelügyelő kérdezte: — Mikor mennek föl a gyerekek iskolába ? — Hát kérem, amikor az őszi mun­kának vége van — voit a felelet. — És mikor fejezik be a tanitást? — Amikor a kislibák is kimehetnek Akkoriban még nem vették olyan szigorúan az iskolába való járást, mint most, de azért a szü'ők tisztában vol­tak az iskola hasznával. Sokan a tan­díj fejében napszámos munkával szol gáltak a magisternek, mert bizony ő nem kért fizetést a tanításért. A keze alól kikerült generációk min­denféle tekintetben megállják helyüket. Az irás-olvasás és számvetés tudomá­nyának hiányát egyik sem érzi. Mind­nyájan szeretettel és a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak, amint mon­dani szokták: „körösztepám“ működé­séről. Az oktatáson kivül a vallásra is nagy, sőt még több súlyt helyezett. Minthogy a legközelebbi templom 10 km re volt a rétekhez, a saját földjén ingyen adott helyet kápolnának. Tulajdonképen ez a lépése avatta a Rétek leikévé. Az ő nagylelkű adakozása apostoli fáradha­tatlansága megteremtette a kápolna alapját. Ma már olyan gyönyörű kapói­­nácska áll a hivek rendelkezésére, amely szépség tekintetében párját ritkítja. A kápolna feldíszítése, a szobrok, képek I mikor édesaíyja a fizetésképtelenség | partján állt, hogy megváltozott egyszerre az élet. Takarékoskodott, amiben csak lehetett, elküldte az egyetlen kis szol­gálót és a boltossegédet is elküldte; mosónét sem vettek a házhoz, hanem maga az édesanyja mosott; húsfélét csak vasárnap ha ettek és uj ruha csi­­náhatása helyett kifordították a meg­lévőt ., . spórolni kell. Hogy a hite­lezőknek jusson, ami jár nekik. — Vájjon itt is igy lesz- e? kérdezte Zsolnai — menesztik a solfőrt és a szakácsáét, főzni maga a nagyságos asszony fog; az angol nyelvmesternőt és a zongoratanárnőt is elküldik, már eleget tud és tanult a kisasszony és amint vége lesz a tanévnek, őt, a ne ve őt is elbocsátják a háztól. És addig is, — gondolta Zsolnai — az asztaluk is a lehető legegyszerűbb lesz; leves, főtt hús és tészta, vagy leves, fóti hús és főzelék, semmi kétféle pecsenye és kétféle torta vagy Gerbaud, semmi parfait vagy fagylalt és csemege. De a soffőr is a helyén maradt, a szakácsné is, a két bejáró tanárnő, sőt egy harmadikat is fogadtak, aki festeni tanította a kisasszonyt. És az asztal sem szenvedett redukciót; ugyanaz a bőség, ugyanaz a fényűzés, mint eddig; február közepe voit s már rántott csirke került az asztalra, s minden primőr is, amint csak kapható volt. Fejessaláta, olasz zöld borzó, olasz uj krumpli Masamódlányok is jöttek és hozták az uj tavas i kalapokat, előkelő szalonból is jöttek, divatlapokkal, kel memintákkal és másmikkel; uj toillettek őnagyságának és a kisasszonynak is több s?ebbnél szebb uj ruha. S persze Konrádka sem rövidült meg a kény* szeregyezségi eljárásnak miatta. Zzoloainak megállt az esz«, dt bár­hogy is törte a fejét, hogy a honnan? ra | magyarázatot találjon, sehogy sem fej­tette meg a rejtélyt. Arra sem kapott kielégítő választ, hogyan találják össze egyeztethetőnek ezt a fényűző életmó­dot a majdnem csőddel, amibe jutót tak, Garaiék? Végre azt mondta Shakes­peare rel a nevelő ur, hogy ez is ama dolgok közé tartozik, amiket a mi véges elménk nem fejthet meg. S az a Kont nevű tökéletlen is ren­dületlenül kitartott és minden második este a családnál vacsoráit. Egy tavasd nap délután a nevelő ur lement a kertbe, hogy nyugodtan el­szívja a szivarját. (Royaiesszel tartotta őt Garai ur; hetven fillér ennek a speciesnek darabja). Sétálva élvezte a ' füstölést s egy fordulójánál az útnak szinte beleütközött a kisasszonyba, Almába, aki sírhatott, mert a szeme még könnyes volt. Ez a váratlan látvány és a meglepő dés meggondolatlanságra ragadta a nevelőt. A helyett, hogy tovább ment volna, nem láttam semmit sem arccal, e helyett megállt a leány előtt, rész­véttel megfogta a kezét és kérdezte: — Miért sir kisasszony? — Ó, az a nyomorult, az a Kont Vilmos 1 — fakadt ki felháborodottan a szép leány, akit ez a váratlan talál­kozás hasonló megfontolatlanságra ra­gadtatta megát. — Történt valami maguk között, Alma? — Nem éppen köztem és Vili között, hanem apa és Vili között, Zsolnai ur. Ők a nappaliban beszélgettek, én a szomszédos kis szalonban a kottáimat néztem s ekkor hallottam édesapa kér­dését ? annak az utálatos Ront Vilinek a válaszát. Tréfálkozva kérdezte édes­apám : no, Vili öesém, n*m félsz, hogy és a több' diszitmények beszerzése úgyszólván az ő érdeme. Amikor a tél betakarja hálóköpö­nyegével az egész tájat, amikor a nyo­masztó csönd és a vasárnap délután unalma a meleg szobába csalja az em­bert, megcsendül a kápolna harangja. Hivó szava eljut minden házhoz. Elő* kerülnek az ünneplő ruhák s indul a hívők serege litániára. A Rétek lelke föltesri s/emüvegét, kinyitja a nagy imádságos könyvét és a rózsafíuér szárnyain fölemeli a lelkeket az Isten hez. A legnagyobb áhítattal végzett litánia után nem marad el soha a hivek felhívása az istenfélő, jócselekedeteket végző vallásos életre. A patriarkális kort elért öreg min­den gyönyörűségét a kápolnában ta­lálja. Már annyira elhalmozta azt a legszebb képekkel, művészi szobrokkal, gycrtyatartókkal stb„ hogy már nem is volna hely újabb tárgyak elhelyezé­sére. Megtakarított pénzét mind a ká­polnára, Isten dicsőségére fordította A környékbeli lelkészek mindnyájan ismerik s a legnagyobb tisztelettel be­szélnek róla. Apostoli munkásságának hire eljutott Rómába is Napok kér­dése, hogy a pápai kitüntetés meg­érkezzen. Talán a Gondviselés meg­engedi, hogy még életében átvehesse a legszebb kitüntetést. Még arra is gondolt, hogy a hivek haláluk után is közel maradjanak a kápolnához. A kápolna mellett adott helyet a temetőnek, az örök megpihe­­nésnek , .. A temetővel kapcsolatban eszembe jut az örök múlandóság és az elfelej­tés is... Itt van már a küszöbön a tél, az ezüstcsengésü kápolnaharangok újra hívják a lelkeket a szent helyre. De lesz-e, aki őket fölemelje az igaz hit szárnyán az égig? Születik e még egy ■ szer egy Rétek lelke, aki a mások leikéért a maga lelkét adja s mindent Isten nagyobb dicsőségére tesz?! .. . Több arabot halálra ítéltek Palesztinában. — november 29 én. A palesztinéi zavargások alkalmával elkövetett véres tettek megtorlása fo­lyamatban van; legújabban egy safedi zsidó család meggyilkolása miatt kilenc arabot halálra és kettőt életfogytiglani fegyházra Ítéltek el. A legfelső mohamedán tanács elnöké^ a hozomány összege dolgában is kény­­szeregyezségi tárgyalás lesz kettőnk között ? Mire Kont Vili azt mondta, hogy ő nem fél. A cég egyezkedése az ő hitelezőivel sikeres lesz s ez ga­rantálja a százszázalékos hozományt. — S ha nem lesz ? — kérdezte apám ? — Akkor — felelte Kont Vili — egy kellemes emlékkel távozom. Mint Bulgáriából Battenberg herceg. — ö, a gyalázatos! —- folytatta a kisasszony, — nekem ideális szerelem­ről deklamál, apámmal meg a hozo­mányomról tárgyal. Ez az őszinte kifakadás bátorságot öntött Zsolnaiba. — Kisasszony, — mondta és úgy nézett a leányra, hogy a két szemében félre nem ösmerhető vallomás volt, — azt tanácsolom, kisasszony, hogy adja ki az útját annak a Kont urnák. Tudok én valakit, aki önzetlen vonza lommal van magához és hozomány nélkül is boldogan feleségül venné. A nevelő ur erre egyáltalán nem többet, csak egy hálás meghatott kéz­­szoritást várt, de a kisasszony e helyett láthatóan felderült és mosolygott. Nem kérdezte, hogy ki az a valaki, hanem nevetve azt mondta: — Ugyan, menjen, maga naiv em­ber. maga regényhős! És szeleburdi sietéssel tovább sza­ladt, be egyenesen a villába. Zsolnai nevelő ur pedig ott állt és bosszankodott magában. — Nem akar­tam regényhős lenni, — gondolta — mégis lettem, hiszen ő mondta . . . ó én naiv ember 1 És — ez mutatta leg­inkább, hogy csakugyan nem oly sors döntő az érzelme —- nem a maga hely­zetére gondolt, hanem foglalkozni kéz dett a kisasszonynak és a mai lányok­nak a Iáikéval. Héi&$exe& téCi-etomei szerez a jól-álló, kínosan tiszta gyapjú­­ruha. Ez azonban a helytelen kezeléstől ősszeugrik és olyan lesz, mintha kopott, avult volna. Langyos RÁDIÓN oldat­ban könnyedén nyomkodva, lágy és ruganyos marad. Azonkívül a színe is friss, élénk, eredeti marad. Az egész mun­kát gyorsan, fáradság nélkül végzi el a a jeruzsálemi főmuftit az ország leg­főbb muzulmán hatóságát az arab sajtó jelentése szerint bolsevista kapcsolatai miatt visszalépésre kényszeritették. A zsidók állítása szerint a mufti voit a főokozója a palesztinéi véres esemé­nyeknek. Vidám cserkész~előadás. (Kath. Legényegyletben, nov, 30., dec. 1.) A komáromi gimnázium tanárai mindenkor hálás szívvel ismerik el, hogy a város közönsége igaz sze­­retetébe fogadta az ő növendékei­ket Annyi megható tanujelét adták már ennek a szeretetnek és együtt­érzésnek. De a majdnem ötszáz főnyi diákseregből számukra mégis csak a cserkészek a legkedvesebbek. Adg van család, melynek ne volna cserkész-fia, vagy legalább egy cserkész ismerőse. Bizonyára min­denki szivesen tekintene ennek a szép és manapság fenyegetőleg szükséges, harcos, nagyszerű intéz­ménynek a leikébe. De nagyon ke­vesen tehetik meg, hogy a cserké­szeket felkeressék messzi nyári tá­borukban, a Tátra hegyei közt ahol pedig csillagos ég alatt csendes es téken a pattogó, lobogó tábortűz mellett oly kedves hallgatni a cser­készcsapat szivének tiszta dobogá­sát. Épen ezért a cserkészcsapat vezetősége most ünnepélyt rendez, melyen a háromhetes táborozások sok-sok tábortüzének vidám kedves hangulatát igyekszik a közönség szivéhez közel hozni Bizton hisszük, hogy elérik céljukat Igaz ugyan, hogy a nagy színpadok ma már csodálatos technikával dolgoznak, majdnem minden házban rádió szól, de azért a gyermek szava, éneke, kacaja, játéka, mégis mindig a leg­drágább marad a szülőknek a név­napi köszöntőtől, a karácsonyfa alatti versikétől,ovodai szerepléstől kezdve egész a szinpadi fellépési/, hiszen mindaz, ami a gyermekszívből fakad, csupa szépség, báj és igazság. Aztán a szombat esti, vasárnap délutáni szereplés többek közt olyat is nyújt a közönségnek, amelytől — valljuk meg — az utolsó időben már elszo­kott: tömegeket lát a színpadon és egy nagyszerű zenekar játékában gyönyörködhetik, mely Krizsán Jó­zsef tanár mesteri vezetése alatt annyit fejlődött és azt mondhatjuk művészi tökéletességre emelkedett. A műsort prológus nyitja meg, amelyet Darvas Andor egyetemi hallgató irt, a csapat volt segéd tisztje, történetirója Nagy lelki gyö­nyörűséget fog szerezni a zenekar

Next

/
Thumbnails
Contents