Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-11-16 / 138. szám
1929. november 16. Komáromi Lapok. 7. oldal. Ismét napirendre kerül az Erdélyi ügy A tábla elrendelte Forgács Anna halála körülményeinek pontos megállapítását. A budapesti tábla a napokban tette közzé végzését, amely az E'délyi ügy további menetének egészen uj irányt szab. A tábla végzését most közölték dr. Gll Jenő védővel. Ez a végzés a következőképen szól: A királyi Ítélőtábla helyt ad dr. Gál Jenő védő kérésének és a bizonyítás kiegészítését rendeli el. Meghagyj, bogy az igazságügyi orvosi tanács haladéktalanul kerestessék meg és nyilatkozatot kér ettől az igazságügyi fórum* tói a következő kérdésekre vonatkozólag: 1. Kapcsolatban a májusi mérgezési esette! ismételten észlelt fluktuációval, Veronánál való mérgezés esetében előálihat-e ez önmagától szivgyengeség következtében, vegy ennek bcövetkezésehez szükséges e, hogy ujtbb méreg* ad gok jussanak a szervezetbe? 2. Lehetséges*e az idegen kézzel való mérgezés a most szóbanforgó esetekben, — akár a májusi, akár az augusztusi esetben? 3. Lehet e eszméletlen állapotban levő embernek mérget, különösen Veronáit por vagy folyadék alakjában beadni? 4. Az orvo8szakériők egybehangzóan rmgáilspiiottak, hogy Forgács Anna 1927. május 8 án narkotikus mérgezésben szenvedett. Megállapítható e, hogy ez a narkotikum Veronái volt? 5 A boncolás alkalmával Forgács Anna nyakán való elváltozások pergamenszetüsége az élőben, vagy a halál után a koporsóba helyezesse! egyidejű ■ !eg kipálás u>ján keletkeztek-e? 6. Az, hogy Forgács Anna atca a halál bekövetkezte után nyugodt, viasz* sárga és nem duzzadt, kekes szederjesen elszlneződöit, a száj csukva és a nyelv a fogak mögé volt elhelyezve, az, hogy a szivburson és a szemkötő hártyán pontszerű vérzések nem voltak találhatók és hogy a tüdők normálisak és nem léggel teltek voltak; az, hogy a jelen esetben a tipikus zsinegelési barázdától eltérően többszöri megszakítás és nivóbeli különbség jelentkezik és a sáv zegzugos szélű; az, hogy gyanú merült fel az anbfil.xiára is és az, hogy Forgács Anna halálát megelőző tünetek, a lezuhanás utáni élénkség, teljesen láz nélküli állapot, az ezt köve'ő elesettség, aluszékonyság azonosak a zsirembólia tüneteivel: nem zárják-e ki a természetellenes zsinege- Jés éital okozott halál!, melyet orvosilag szinte kizárólag az alvadt vérnek a szívben és az etekben való hiányára alapítottak eddig. 7 Végül figyelemmel arra, hogy az ellenőrző orvosszakértő szerint a halál természetes utón következett be, a millstatli szakértők szerint pedig kézzel való megfojtás foiog fenn, a klagenfurti orvosok szerint vagy kézzel, vagy sállal, a millstatti dr. Lasner szerint csak kézzel, a millstat i dr. Pickier szerint csak sállal kombináltan, Min ch és Kenyeres professzorok szerint veronáibőduiatban cuv.ort párga vagy függönyzsinőrrsl való megfojts okozta a halált. Mondjon az igazságügyi orvosi tanács vélemény! arról, hogy mi volt Forgács Anna halálának tulajdonképpeni oka? Diákköri emlékek. (Komáromtól Szigligeti^ meg vissza.) Irta: Dr. Baranyay József. IX. Talán nem is az bántott minket, hogy az a haragos ur a kultuszminiszterrel fenyegetett meg bennünket, hanem az, hogy minket, hetedikes gimnázistákat, akiket a tapolcaiak immár jogászokként tisztelnek, csak úgy letegezett bennünket, a keszthelyi gimnázium elejéi. Ugyanis a keszthelyi premontrei gimnáziumot akkkor fejlesztették algimnáziumból főgimnáziummá és fokozatosan emelkedett az osztályok száma. Akkor már a hetedik osztálynál tartottak és igy mi hetedikesek voltunk akkor a legfelsőbb osztályosok és ez a haragos ur le mert bennünket tegezni. A kocsik mind gyérebbek lettek, utoljára egy parasztszekér kocogott felénk telerakva munkáskülsejü emberekkel. A lovak lassan poroszkáltak, könnyű volt a kocsit föltartóztatni. — Ki éljen ? — süvítettük a kocsin ülök felé, akik közölt nagy zavar támadt. — Mi kérem átosan nem is tudjuk, hogy kővetválasztás van. Mi a vincellériskolából jövünk és nem igen haliunk ott a külső világból. Elengedtük őket, de ha ott lett volna az a haragos ur, hát megmondottuk volna a lesújtó véleményünket, hogy azt mondja meg a kuüuszm niszfernek, hogy a vincellériskolában milyen egyiptomi sötétségben nevelik az embereket. A kiállított őrszemek harsogva jelezték : — Jön Kossuth Ferer.c kocsija. A szerepeket felosztottuk magunk között, ki fogja meg a lovak zabláját, ki a hámot stb., hogy a lovak kifogása gyorsan menjen, mint a karikacsapás. Amikor odaért hozzánk a kocsi, eget verő éljenzésben törtünk ki. A kocsit megállítottuk és az ifjúság nevében üdvözöltük Kossuth Ferencet, mint a tapo'cai választókerület immár megválasztott országgyűlési képviselőt. Kossuth Ferenc sorba lekezelt velünk, amire mi rém büszkék voltunk. Örömét fejezte ki, hogy az ifjúság olyan lelkesen kitart a függetlenségi eszmék melleti. Majd a lovak kifogásához fogtunk. Szerencsére Kossuth Ferenc mellett ü egy ottani ur, aki azt mondotta: — Uraim, én ismerem a helyi viszonyokat, a hatalom túltengése a bukása fölötti dühében olyan kordont vont, hogy egészen meg kell kerülni a várost, az ut rossz, hepe-hupá?, elég lesz a lovaknak huzni a kocsit, álljanak ei uraim a tervüktől. Mód felett tetszett nekünk a többször hangoztatott „uraim“ szó az előbbi ietegezés után, Szóifogadíunk, nem fogtuk ki a lovakat, hanem mint csatlósok csatlakoztunk a kocsihoz. £n például az egyik lónak a zabiáját fogtam, a társak szintén valami részét a szerszámnak. Am a telivér lovaknak nem igen tetszett, többször fölprüszköltek a bakon ülő kocsis nem kis bosruságára. Hála legyen az előbbi ur jóakaralu figyelmeztetésének. Szerencse, hogy nem fogtuk ki a lovakat, az ut nagyon hosszú volt és nagyon rossz. Megtörtént volna velünk az a szégyen, hogy nem biriuk volna tovább huzni a nehéz batári és vissza kellett volna fogni a lovakat. Végre célt ériünk. Kossuth Ferenc elmondta beszédét, amely leirhatatlan lelkesedést keltett e tengernyi sokaság között. Hogy ez a tengernyi sokaság nem csupán újságírói frázis, bizonyítja az, hogy a tapolcai választókerületnek nyolcezer szavazója volt és mind a két párt mozgósította embereit és bizony Kossuth nem nagy többséggel győzött, talán 160 al. A lelkesítő beszéd után még sokszor végigjártuk az utcákat, amely telve volt mámoros tömeggel. Sokat éljeneztük a tapolcai hölgyeket, akik viszont a keszthelyi jogászokat éltették. Virágot is kaptunk tőlük. Aztán elindultunk haza, Keszthelyre. Az öreg, szürke ló lassan poroszkált a világos, holdas, éjszakában. Suttogó, beteg oroszlánok lettünk mi akkorra már. A sok kiabálás, éljenzés, abcugolás rettentő módon eiresesztett bennünket. Csak suttogni; tudtunk. Reggel volt már, amire haza ériünk. Akkor találkoztam egy ismerős gazdásszal, akinek suttogva mondtam el a dicső napot. — Aztán érdemes volt annyit kiabálni, hogy még be is reked ? Ez a kérdés akkor nagyon meglepett. KOrnyei Elek a múltkor azt mondta nékem: — Doktor ur, maga nem jói adminisztrálta az életét. Sokkal nagyobb pozíciót érhetett volna el. Igaza van Környei barátomnak. Amikor Kossuth Ferenc politakai karriérje tetőpontján állt, sokat tehetett volna az étdekemben, csak föl keltett volna mernem hozzá és azt mondani, hogy kegyelmes uram, én Ihász Dánielnek az unokaöccse vagyok, ugyanaz, aki a tapolcai választásnál magára vonta kegyelmes ur figyelmét s akit e szerepléséért odább sodródtalak az iskolából, a magas protekcióját kérem. De ezt nem tettem. Nem volt bennem semmi stréberség, könyökkel való előre törés. Valamit kérni a magam számára, attól irtóztam, mint ez ördög a tömjénfűstiől. Nem kilincseltem, inkább szűkös viszonyok között tengődtem, majd mint jogász elmentem nevelőnek, de protekciókért sohase jártam. Nem jól cselek* dtem, tudom, de ha nem vet e be a természe'em. Pedig a protekció fölhasználásával, no meg egy kis stréberségge! sokkal többre vihe tem volna. Azonban a stréberséget se veszi be a gyomrom. A tapo'cai szereplésem az előző „politikai" szereplésem ódiumát csak növelte az iskolai fegyelem tekintetében. Ezenkívül volt még valami, amit nem jő szemmel nézett az iskolai fegyelem. Néhány társammal Dai win elméletének lettünk nagy hívei és Daiwin nagy munkáit, „Az ember származása" éa „A fajok eredete“ cin üek voltak a kedvenc olvasmányaink és ebben hirdetett tanokat kntizálás nélkül elfogadtuk és hirdettük. A hittudomány és a Daiwiniznrus még ma is farkasszemeí néznek egymássá', elképzelhető, hogy milyen nagy volt a két irány között az ellentét ezelőtt 30—40 évvel és hozzá még egy felekezeti iskolában. Ezek mind összetorlódtak és nekem a keszthelyi gimnáziumból tovább kellett sodródnom. A tanári kar többsége erősen rokonszenvezett veiem. Ezek biztattak, hogy ne menj el, maradj itt I De én jobonak láttam tovább sodródni. Debrecenbe iratkoztam be magántanulónak, közben pedig bejártam Budapesten a Villamossági R. T.-hoz és annak a Kazinczy, majd a Murányi utcai irodájában számítottam a voltokból és az ampérekből a kilovattokat. Főnököm nem kisebb ember volt, mint a most elhunyt Fodor Isíván, Edison barátja és egykori munkatársa. Debrecenbe csak vizsgázni, érettsé gizni mentem, oda nem kötnek diákköri emlékek, Nagyon jól esett, hogy amikor a keszthelyi első érettségizők találkozója volt, a régi tanárok egyenes kívánságára engem is meghívtak, bár én nem velük érettségiztem, de hét osztályt velük végeztem. Az érettségi találkozó kellemesen telt e! és elfelejtettük az elmúlt bajokat, csak a kellemes emlékekre gondoltunk vissza, (Folytatjuk.) Parfüm A patfőm — a tovasuhanó nők, a női zsebkendők, keztyük, budoárok enyhe illata — viszamaradt emlék zord reális életünkben a romantika korszakából. A patfőm Eidorádőja, Mekkája: Páris. A franciák a parfőmgyártás mesterei, minden raffinált illat, minden uj ötlet tőlük származik. A parfőmkészités tudományát tulajdonképpen már keresztes vitézeitől örökölték. A nagy kereszteshadjáratok idején Jeruzsálemből visszatérve, kelet barbár oltárainak és kábító szagu asszonyainak illatos olajait hozták ajándékba feleségeiknek. Ezek az olajok az ősei a mai rafinált összetételű, buja illatú, ámbrás keleti parfőmöknek. Franciaország királyai és királynői mindig a legnagyobb patrónusai voltak a parfömgyártásnak. V. Károly francia királyról "jegyezte meg a történelem, Humor. A pozsonyi vonaton történt. Ha nem történt, úgyis jó. Egy ur végigszalad a folyosón és elord <ja magát: — Kinek van konyakja? A feleségem elájult I Egyik utas azonnal kihúzza a táskából a konyakos üvegét, az ur nagyokat húz belőle és visszaadja. — Jól eset! — mondja. - Mindig émelyeg a gyomrom, ha a feleségemet ájultan látom. Egy ur telefonálni akar. Nem sikerül. Nem boszankodik. Cinikus mosoly futja be az arcát és a világ legnyugodtabb hangján ezt mondja: — Érdekes egy találmány ez a telefon. Egyike a legrégibb találmányoknak. Hogyhogy? — Hát csak úgy, hogy már az ó:estamentum is említést tesz róla. — Nem értem. — Nem érti? Nagyon egyszerű. A bibliában áll: A Hóreb hegyén Mózes háromszor hívta fel az urat, de az Úristen mégse jelentkezett. — Azt olvasom az újságban, hogy a barna nők íemperameniumosabbak, mint a szőkék. — Én nem tapasztalom. Az én feleségem éppen olyan most barna korában, mint amilyen szőke korában volt. hogy rengeteget foglalatoskodott a Lcuvre kertjében, illatos tózsákat, szegfűké, iMomokat és ieándereket ülte ett amelyekből sajáímaga készítette el parí6TM* • A( pa'főmök kreálói és készítői közö t a történelemben is számos nagy MpVhí^ ÉJd!Urk '* a Rlche,ieu kardinális, Medics Katalin, An o neite császárnő — mind híres psrfőffikészitdft voltak A francia embernek vérében van a patfőm imádata A parfőm Frarciaországbau nemcsak a kiváltságosok kisajátító,t luxusa és nemcsak nők privilé«TV *érfiak {8 használnak parfőmöí sőt bármelyik külvárosi borbély-ÜZ JI'a,ÄSabb az e!Öka'ö búd-pesti parfőmérjáfená1. Az odkoíon és a paífőm a kékfrankos borotválkozással is vele jár. *i.e^n világon hires francia parfőmökej Provenceban készük. A Rivi era gyönyörű virágos mezőiről évente vagonszámra szálii ják a virágot Grasseba, az illatok álomvárosába. Ennek ?. * 8^pr,^e?cei városn!>k. amely állandó kirándulóhelye a Riviéra vendégeinek. rím80! kewíeiben épület par-Ääh- \vár08 haWrában óriási táblák hirdetik, hogy ezt és ezt a gyé-Tuüüy?/?Jd.ölá,bin L Let meglátogatni. A látogatók, legnagyobbrészt amerikaiak és angolok, zsúfolt «utóbuszokon éríf"ek,.é8 úgyszólván egész nap akad bámuója a gyáraknak. Azok pedig látszólag altruisziikusan vezetőket adnak az idegenek mellé és bemutatják a yirágmezőktől kezdve a legrejtettebb műhelyeiket H gépeiket, ami valójában briliiáns üzletnek bizonyul. A műhelyeken keresztül ugyanis végre min- Jfink‘e,,ut a raktárba, ahol a már kész árut bemutatják. Itt azután vásárolni is lehet. Parfőmöt, krémet pudert és rúzst. Es vájjon létezik ** nö ellen tudná állni e nő, aki a garmadába eléje rakott illatos csábszereknek, amelyeknek még az az előnyük is megvan, hogy adjuszfálatlanul, tehát negyedárban vásárolhatók! *f&y, hires grassei parfőmgyárban például a százötven frankos parfőmöt ugyanolyan mennyiségben, de egysze-Í^a0^13611 hanninc frankért árulják. A téli szezónban ezek a gyárak nagyobb forgalmat bonyolítanak le, a-aÜ legforg?ljnasabb párisi parföménák. A párisi nagy szabók hires parfőomeécióit is ezek a grassei gyárak készítik. A régi provencei szálló-1 ________ ^ ... BimiMlitly: Haasz ÉS Hy Huta, unta toll#
