Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-11-16 / 138. szám

i 9*9 november 16. Komáromi Lapok 3. oldal. Kiméivé oldja fel a szeny~ nyel. Nem támadja meg a kényes szövést és ezért bátran állíthatjuk, hogy gyapjú és selyem számára ideá­lis mosószer a vényezők rás?orulí8ág4t és úgy intézzék s ei a lelekigényekei. Fried Miksa a \ kérvények beadásinak sorrendje sze­rinti elintézés! javaso'ji. Denes Emil, Stern Bírnál és Steiner G-bor Csevár javaslatát fámogaijs, Fleischmann Samu szintén a beadási sorrend szerinti elin­tézést Mvánja. Csizmazia György várót bíró kijelenti, hogy protekció nem volt a telkek oda­adásánál, legfeljebb a kérelmező nagy szegénysége és rászoru’tséga prelegál­hatta az illetőt a telek elnyerésénél. Kéri Kállay dr.-l, hogy vonja vissza 8z árverésre vonatkozó indítványát és fogadja el a közgyűlés a lanács és pénzügyi bizottság javaslatát. Kolldnyi Miklós szerint legcélrave­zetőbb eljárás volna, ha a város nyil­vánosan kihirdetné, hogy a telkek el­adók. A reflektánsok kérvényét egy bizottság megvizsgálná, amely a lelke­ket a helyszínén az igénylők között a megjelölt árért kiosztaná az szerint, amint az azt igénylők maguknak kije­lölik. De a telket csak azok kaphat­nak, akik legjobban rá vannak szó- | elmerült a számításokba. Mi kerül többe: n hídépítés a patakon át vagy a drá­gább alépítmény a vize« réten keresz­tül? Szinte fillérig egyeztek a számok. Tépelődéséből halk kopogtatás zavarta fel. — Giziké, maga az? — kérdezte a belépő kislánytól, mintha más is tu­dott volna ilyen gyönyörűen elpirulni. — Hát csakugyan, Giziké? — ismé­telte s ebben a kérdésben benne volt a meglepetésen és örömön felül az a csodálkozás, amely már majdnem meg­döbbenés is, hogy mit keres ez a lány az ö lakásán. Giziké is megérezte a helyzet furcsaságát, még mosolygott, de a rózsaszín leszaladt az arcáról és sápadtan állt meg Faragó előtt. — Most látom, hogy nem szabad lett volna idejönnöm. De már itt va­gyok . . . — íven, itt van. Isten hozta Giziké! — Ugy-e, nem találja el, hogy miért jöttem. — Igazán nem. — De nem fog megharagudni? — Magára soha. — Téved, mert meg fog haragudni. És én mégis eljöttem. Eljöttem, mert nem aksrok feleségül menni a Kana­lashoz. — Ki az a Kanalas? — A vőlegényem. De nem én akar­tam, hanem a mama. Négyen vagyunk lányok s igy meg lehet őt érteni. Én is megértem, de még sem akarok a Kanalashoz feleségül menni. Mindent el Is követtem, hogy ez ne történjen meg éa szerencsére akadt egy titkos szövetségesem, aki segített: a papa. Csak titokban támogatott, mert tudnia kell, hogy a szegény papának nem sok szava van a háznál. Nálunk a mama az ur. Másodsorban a Janka néni jön számításba, azután a Tili tánti, akik ebben a kérdésben a mama pártján állanak. Ok hárman és velük szemben csakis Pocsátko szappannal 208 érhet el. rulva. Dosztdl Jakab, mint az építészeti bizottság tagja előadja, hogy akkor, amilor a bizottság a szérüskerfi tel­keket a helyszínén megvizsgálta, a komnunÍ8iák képviselői is jelen voltak és hozzájárultak a telkek vételárának meghatározásához. Akkor elfogadták az egységárakat, most meg ellene van­nak. Ajánlja a tanács és pénzügyi bi 7Gtfság javaslatainak elfogadását. Fried Mil-sa az előtte elhangzott felszólalás alapján az építészeti bizottság javasla tát fogadja el éa bizottság kiküldését ajánlja, amelynek az legyen a feladata, hogy a telkeket a legjobban rászorult igénylőknek adja el. Kállay dr. a nyilvános árverésre tett indi ványát visszavonja és csatlakozik Fried javaslatához, azzal, hogy a bi­zottságot a partok számaránya szerint küldje ki a képviselőte3íület. Miután Csevár az árakra felt javas istát fenntartotta, erre is szsvazni kel­lett. A névszerinti szavazásnál azonban a kommunisták magutra maradtak és a következő szavazásnál a közgyűlés egy­hangúan a? építészeti bizottság, illetve a tanács és pénzügyi bizottság javas áfát fogadják el. A kikü’dölt bizottság tagjai lettek a városbirőn kívül Páti Nagy SSrdor, ifj. Kcczor Gyula. Lang?chádl Lajo?, Horváih István, Csevár József, Trencsik János, Csevár Ferenc, Dénes Emil, Fried Miksa és Krsusz Ferenc képviselőtestületi tagok. Zsilincsán Imre eltávozott a váróiból és ezért lemondott képviselőiesíületi tagságáról és máscdhelyettes sztarosztai Saját tudósítónktól, Komáromben a lakásínség problé­mája és ezzel kapcsolatban az építke­zési programm a város részéről óvek óta mostoha elbánásban részesül Évek óta nem történik semmi ebben az irányban, ncha a városi közgyűlés már egyszer nagy lelkesedéssel elfogadott egy nagyszabású építkezési tervet és hirtelen lelkesedésében akkor ki is íratta a pályázatokat néhány városi bérház építésére. A tervek elkészültek és azóta a városi irattárban porosod­mi ketten a papával nagyon egyenlőt­len ellenfelek voltunk s tegnap óta még ez a helyzet is megváltozott. A papa is az ő pártjukhoz szegődött s én magamra maradtam. Tegnap az ebédnél történt a dolog. A Janka néni azzal az ötlettel állott elő, hogy a Kanalassal hivatalosan meg kell tar­tani az eljegyzést és be kell tenni az újságba. Én az asztal alatt enyhén megérintettem a p&pa lábát, hogy le­gyen segítségemre, de ekkor váratlan esemény történt. — Mit rugdosol engem az asztal alatt — mondta. — Én nem clmborá­­lok veled tovább. Eddig nem láttam be, hogy miért kell a dologgal annyira sietni, de most már a józan ész azt parancsolja, hogy Kanalas Fülöpné le­gyen belőled. Tudod te kis buta, hogy ki ez a Kanalas ? Persze, hogy nem tu­dod. Eddig csak egy egyszerű ház- és szőlőtulajdonos volt, de holnap vagy holnapután valóságos nábob lesz be­lőle. Én jól vagyok értesülve s bo­lond lennék, ha futni engedném a szerencsédet. — Látod — mondta Tili néni. — Igazad van apus, — mondta a mama, s a papa mintha egy fejjel megnőtt volna, úgy ült a mákos tészta előtt a székben. Egyszer neki is igaza volt. Sőt, a Janka néni tovább ment egy lépéssel, amikor megjegyezte: — Apádnak mindig igaza van. Giziké most szünetet tartott elbe­szélésében, azután esdeklő pillantást vetett Faragóra, aki meglehetősen értel­metlenül hallgatta a dolgot. — Nagyon sajnálom magát, Giziké, de mondja, miben állhatok szolgálatára. Giziké szemét most elfutotta a könny. — Hát nem haragszik? Ugy-e, nem és segít rajtam. — De hogyan? — ügy, hogy nem engedi meg, hogy 9 a Kanalasból nábob legyen. állásáról. A képvise'őlesiület a törvény szerinti szavazást megejtette és a több­ség Witiek Ferenc cseh szociáldemo­kratát választotta meg másodhelyettes sztaroszlénafc. Megjegyzendő, hogy a választáson, amely két menetben tör­tént, 12, illetve 1 l'képviselőtestületi tag üres lappal szavazott. Minthogy pedig az idő igen előre­halad*, az elnöklő városbiró este egy­negyed fiz órakor bereke3ztette közgyű­lést azzal, hogy a hétfőn délután 5 órakor foly'aini fogják. Komárom, — november 15-én, nak, A lakásínség problémája pedig egyre inkább válságosabb lesz, mert a városnak legkevésbbé sincs komoly szándékában ezeket a tervbevett há­zakat felépíteni, tekintettel arra, hogy amúgy sem találná azokat rentábilisnak a városi gazdálkodás részére. Újabban azután a város ezt a lakás­kérdést úgy akarta elintézni, hogy házépítési telkek céljából felparcelláz­tatta a bűzös Kisér melletti területet, ahol leginkább munVásemberek épite­— Nem értem, — Megakadályozza, hogy a szőlőjé­nek értéke a duplájára emelkedjék s hogy a házában vendéglőt és füszer­­üzletet nyissanak. — Hogyan tudnám én ezt megaka­dályozni ? — Nagyon könnyen. Felső-Paksán vezeti át a körvasúiét. Faragó elszédült. Mindent, mindent elképzelt, csak azt nem, hogy Giziké is a körvasút miatt jött el hozzá. Csak lassan támoiygott fel a szédületéből, nem szólt egy szót sem, csak nézte a kedves mályvaarcot, amint könnyesen reménykedve tekint rá. Mintha belül őt is könnyek fojtogatták volna, úgy érezte s nagy melegséggel telt meg a szive. De csak egy percre, mert hirte­len felágaskodott benne a kötelesség­­érzet, Kiegyenesedett, valósággal meg­­keményitette az arcát, s elűzve magától minden megvesztegető érzelmi momen­tumot, messze kergetve még csak a látszatát is annak, hogy Ő befolyásol­ható, amit eddig hosszú számítások és tépelődések árán nem tudott magában elintézni, most eldöntötte egy perc alatt. — Nagyon sajnálom Giziké, de a körvasút itt fog keresztülmenni Alsó Paksán. — A Kanalas háza előtt, és a Ka­nalas szőlőjén keresztül? — Ügy van, Giziké. A kislány most már nem sirt. Meg­történt az a furcsa eset, hogy egy mályvának haragtól szikrázott a szeme. — Azt hittem, hogy jó ember — mondta mérgesen — de látom, hogy éppen olyan gonosz, mint a Janka néni. Erre már mosolyogni kellett. — Giziké, kedves, ne haragudjon. Ha azt kívánná például, hogy feleségül vegyem, inkább megtenném, minthogy a hivatali kötelességemben befolyásol­­tatni hagyjam magamat. nek maguknak kis vityillókat, legtöbb­jük kezük munkájával. A Kísér melletti terület azonban korántsem alkalmas ilyen célokra, több ok miatt sem. Első­sorban ezen a vidéken sem vízvezeték, sem csatorna nincsen és a bűzös Kisér, amelyet a városnak egyáltalában esze­­ágában sincs kedve lecsapoltatok amit különben sem tudna, még ha akarni is, mert annyi millióba kerülne, ameny­­nyit a város anyagi helyzete sosem fog elbírni — közvetlen közelében fel­épített házak egészségtelen talajon épültek fel. A város az építkezni akaró emberek­nek rendszerint azt a nehézséget hoz­za fel, hogy nincsen építkezési célra telek. A város terjeszkedésének határa igen szűkre szabott és leginkább ez nehezíti meg, hogy Komáromban a lakásínség problémáját építkezésekkel megoldják. Ezzel szemben most úgy értesülünk, hogy több komáromi em­bernek igen ötletes gondolata támadt az építkezéseket illetőleg és ezek most az építkezési kérdésnek legszüksége­sebb feltételeire a telekre keresnek megfelelőnek ígérkező megoldást. Rájöttek ugyanis arra, hogy a város fejlődése semmiesetre sem a Kisér melletti terület irányában fog húzódni, hanem egy sokkal egészségesebb irány­ban, közvetlenül a város folytatásában ahol a Vághidon túl nagyobb teruie^ áll rendelkezésre, hogy az építkező^ — Nemcsak gonosz, hanem goromba is — mondta Giziké, aki zokogva te­mette az arcát a zsebkendőjébe és ki­rohant a szobából. Faragó most már megijedt s nagyon megbánta, hogy a kislányt akaratán kivül megsértette. A körvasút kérdését azonban eldöntötte. Alsó Paksán fog keresztülmenni a körvasút. Punktum. Másnap a délelőtti sőrasztalná! érte­sültek a község urai a nagy hírről, amelyet Kanalas ur hozott ragyogó arccal. — Gratulálok, kétszeresen gra­tulálok — mondta kezét nyújtva a gyógyszerész. — Miért kétszer ? Először a vasutért másodszor a Gizikéért. — Elég lesz egyszer is. Gizikétől visszaléptem. A törzsasztalnál senki sem szólt egy szót sem, de mindenki azt gondolta, hogy komisz fráter ez a Kanalas, hogy otthagyja azt a szegény lányt, amikor a véletlen szerencse felvitte a dolgát. Pedig két évig legyeskedett a szegény Giziké mellett. Harmadnap már bankettre gyühek az urak, hogy Faragó főmérnököt ün­nepeljék. S miközben a tűzoltófőpa­rancsnok lelkesen szónokolt, Faragó fejében száguldva futott át a körvasút története, amely valójában csak hol­nap lesz befejezve, amikor meg fogja kérni a Giziké kezét. — Soká, soká éljen Faragó főmér­nök ur — fejezte be beszédét a fő­­parancsnok, — aki eltaposta a sár­kányt, amely Felső Paksa felől akarta polipkarjaival megfojtani az igazságot. Szegény Felső-Paksa — sóhajtott Faragó s csak az a gondolat vigasz­talta meg, hogy a vonala ugyan ki van tűzve, de soha sem fog megépülni ez a körvasút. Kertváros létesítésével uj megoldás ígérkezik a komáromi lakásínség megszüntetésére.

Next

/
Thumbnails
Contents