Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-07-06 / 80-81. szám
1 989. július 4. Komáromi Lapok 8. oldal Legszebb FÉRFI FEHÉRNEMŰT Strand kosztümöt, gumi cipőt, sapkát, gyermek sokkerlit, Trikót, Vászon divat zsebkendőt, angol mo868elyem harisnyát, Vulkán s börkofferf, férfi Sport harisnyát, Selyem apachkendöt, Bőr Ritikfllt, Nyakkendő újdonságokat meglepő olcsó árban vásárolhat „Elbert“ divatáruházában, Nádor-u. 19. Sport és szekrény gyermekkocsik 75—960 K- ig. Tetra Babakelengye. A gázháborn előszele. Tízezer svájci frankot kap, aki kimutatja a levegőből az yperit-et és a sárgakeresztes gázt. — A nemzetközi Vöröskereszt keresi a védekezést a gázháboru ellen. Néhány nappal ezelőtt volt tizenöt esztendeje, hogy Szerejevóban meggyilkolták az osztrák-magyar monarchia trónörököspárját, Utána kiütött a háború s a borzalmas, rettenetes csatazaj csak négy esztendő mu’va szűnt meg. Soha többé! — mondták urána. — Soha többé nem rendezünk ilyen mészárlás!, embervérpszarlást. Tizenöt esztendő után ez a „soha többé" nagyon bizonytalanul hangzik, különösen akkor, amikor elolvastuk a Nemzet közi Vöröskereszt Bizottság javaslatára hirdetett nemzetközi pályázatot, amelyet a mérges gázok felismerésére alkalmas reágensre hirdetnek. A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság a 12. konferenciától megbízatást nyert, hogy a nemzeti vöröskereszt egyletekkel együtt behatóan foglalkozzék a polgári lakosság védelmével a gázháboru ellen. A jövö háborúja — ebből indulnak ki — nem a fegyverek, robbantószerek háború tesz, hanem a gáz gyilkol, olyan fegyver, amely elten védekezni, legalább egyelőre, alig lehet. Ez indítja a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságot arra, hogy pályázatoi Írjon ki egy olyan reágens előállítására, amely alkalmas legyen arra, hogy a legveszedelmesebb harci gáz jelenlétét, az yperit et ki lehessen mutatni. Az yperiten kívül a mustárgáz, sárgakeresztes — július 3, gáz, tudományos néven a dichlorsulphure hyl ellen is védekeznek. Az összehívott szakértői bizottság Genfben a kővetkező műszaki feltételeket közli a nemzetközi pályázaton: 1. A reagensnek minden kétely lehetőségének kizárásával ki keli n u lainia az yperiínek a levegőben való jelenlétét. Az yperit jelenlétének felismerését célzó reakciónak erre az anyagra nézve jellegzetesnek kell lennie. 2. Pontosan jelölje meg a feltaláló, hogy a reakció btfolyásolhaíó-e valamely más vegyianyag által, amely esetleg a harci eszközökben az yperittel összekeveredik. 3 A reagensnek és zz ahhoz tartozó készüléknek iparilag nagy mennyi ségben, könnyen előálliíhatónak és olcsónak keli lennie. Pontosan megjelölendő, hogy az anyag hogyan és mennyi ideig konzervá ható. A reagens érzékenysége a pályázatok elbírálásánál különösen figyelembe fog vétetni A halérsürüstg, amelyet a reagensnek ki kell mulatnia, 0.07 milligram egy liter levegőben. Erre a pályázatra 8 Nemzetközi Vöröskeresztbizottság 10.000 svájci frank pályadijat ir ki, A pályázat július elsejével nyiük meg és 1930 december hó 31-én zárul. Akik a pályázaton részt vesznek, a következő alakban lü'djék be javaslataikat: Lepecsételt borítékban a feítaaz csakis Aki ért a szappanhoz, Pocsátko POCSÁTKO TESTVÉREK Kosice, Fő-utca 42. szám. Telelőn 336 és 437. 208 Telelőn 336 és 437. láló neve és címe. A borítékon egy jelige és annak becsületszóra való kijelentése, hogy a reagens a feilaláló személyes munkájának eredménye. A mérgesgázháboru lehetősége ellen küzdünk tehát ugyanakkor, amikor az emberek a világbékéért áhítoznak. Újabb letartóztatás történt Hidasnénr étin Pechának magyar társa volt a kémkedésben — július 3. Ismeretes fz a konfliktus, ami Magyarország és Csehszlovákia közt áll fenn a hidasnémeti események miatt. Pecha Vince hidasnémeti csehszlovák vssuti pénztárost pénteken délelőtt tartóztatták le a Budapestről Hidasnémetibe érkezett detektívek kémkedés miatt. A letartóztatás a Hidasnémetiben levő csehszlovák hivatalnokok között izgalmat keltett. Azonnal csomagolni kezdíek, de csak a kedd reggeli lapokban jeleni megahir, hogy e csehszlovákok Hd3snémetin át megszskiiják a vasúti összeköttetést Magyarországgal. Kedden délelőtt tizenegy órakor még beérkezett egy vonat Kassáról Hidasnémetire, de ez a vonat nem hozott sem u-asokat. sem rakományt. Mint a hidasnémeti vasútállomáson megállapították, a csehszlovák vssáiigazgatóság már huszonnégy órával korábban úgy rendelkezett, hogy a vasúti összeköttetést ezen a vonalon meg kell szakítani. Kedden délben a hidasnémeti csehszlovák kolónia, amely rendszerint 30 főből állt, de az utóbbi időben már 40 főre emelkedett, összecsomagolt és átment a határon. Hidasnémeti nem kapóit vonatot Csehszlovákiából és Hidasnémetitői nem vett át vonatot Hernádcsány. Két nagy magyar szerelvény, 10— 10 Puilmann-kocsival a csehszlovákok kezében maradt, ezt már nem küldötték vissza. Pecha letartóztatása kapcsolatban a prágai lapok azt írták, hogy a vasúti pénztáros nem kémkedhetett, hiszen mindössze két hétig működött Hidasnémetiben. Ezzel szemben az igazság az, hogy Pecha Vincét, a kassai származású hivatalnokot, aki tökéletesen beszél magyarul és Kassán végezte iskoláit is, hat hónappal ezelőtt tették Hidasnémetire és itt a határon élvezte mindazt a szabadságot, amit a csehszlovák kirendeltség tagjai élveztek. A rendőrség már hosszabb idő óta figyelte működését és amikor meggyőződött róla, hogy kémkedett, csak akkor hiviák le Budapestről a letartóztatás végrehajtására a deiektiveket. Büniészesség gyanúja miatt letartóztatták az állomás éttermének vendéglősét is, ezt azonban huszonnégy óra múlva szabadon bocsátották. A detektívek azonban tovább folytatták a nyomozást és ez a nyomozás — Aztán van még abban a ládában? — Van. Még sok van. Hát ez meg éppen a tudomány megbecsülésére mutatott. Hiszen, ki tudja, nem volna- e okosabb, ha valamennyien azokból a könyvekből tanulnának, melyekből a nagyapáink. Sok bajt csinálnak azok az uj kiadások. No de ez csak ábránd, amire gondolni se szabad a katedrán. — Ezentúl rendes könyvekből tanulj, mert különben elhasalsz1 — Igenis, kérem szépen. Lassan össze is gyűltek 'Pereces Gyurka padjában az előirt könyvek, de most még más veszély ólálkodott Gyurka háza táján. — Tanár úri Tanár úri — Nos, mit akarsz? — Tanár ur! Pereces mindig hagymaszagu! — Pereces I — Jelen! — A szomszédaid valami hagymát emlegetnek. — Tanár ur kérem, — nyögte a beismerés lázától lángvörös arccal Pereces — én szeretem ... szeretem a hagymát. Es rettentő szégyenkezéssel ült viszsza a helyére, mintha maga is érezné, hogy a legkártékonyabb szenvedély kerítette a hálójába. Hát ez megint olyan kérdés volt, melynek eldöntéséért legalább is Peso ■ lazzig kellett volna visszamennem, mert például Herbartnak bizony álmában se jutott eszébe a hagyma. £s a hagyma se volt az utolsó csapás, mely Pereces Gyurka iskolai pályafutását fenyegette. — Tanár úri — Ejnye, mi bajotok már megint? — Pereces női felöltőbe jött az iskolába. — Tréfából 1 — állt fel zavart mosollyal Pereces Gyurka és félszeg pillantást vetett egy köröskörül magasan felfűzött, rejtélyes ruhadarabra, mely a legközelebbi fogason lógott. — No de, fiam, az iskola nem tréfálkozásra való hely. Ezt már megtanulhattad volna. — Tanár ur, kérem, nem tudtam, hogy meg van tiltva. — »Meg van tiltva.“ Ez fiam, ger* macizmus. És nem mondom én, hogy meg van tiltva, de hát nem is kell az olyasmit megtiltani, melynek helytelenségét minden épeszű ember azonnal átlátja. Hiába! Legközelebb megint panaszt emeltek Pereces ellen. Most az volt a bűne, hogy elaludt a számtan órák alatt. Elaludt 1 Mialatt Predlák tanár ur magyarázott. .. — Pereces 1 — Tanár ur, kérem, — elálmosodtam. No ez már sok volt. Hát ki az a Pereces, hogy napról-napra felkavarja az osztály nyugalmát. Hol elkésik, hol ÍDg nélkül jön, hol hagymát eszik, hol elalszik. Ezt nem lehet tovább tűrni. Kiszólitottam a katedrához s leszidtam kegyetlenül. Pereces Gyurka lesütötte a szemét, keservesen hunyorgatott és az egész mosdatás alatt nem szólt egy szót sem. Milyen konok fickói Nem lehet az ilyen embereken segíteni. Rajta se lehetett. Úgy látszott, hegy betegsége a feltűnést keresni. Legközelebb egy óriási cugoscipőben jött az iskolába s a gyerekek szerint már az ajtóban kijelentette, hogy ő ma: Rinaldo Rinaldioi. Az osztály fetrengett a meg-meguju!ó nevetési ingerek miatt, alig lehetett megtartani a magyar órát. — Pereces! Pirult és gyámoltalanul mosolygott, mint rendesen, — Tanár ur, kérem, „viccet“ akartam csinálni. Később már nem is mentegetődzött. Tudta, hogy neki minden reggel kijár valamiért a szidás. Zsebre kell tennie, mint a napidijat, azután jöhet a munka. Mi meg szidtuk, mint a bokrot. 0 volt az osztály bűnbakja. A legroszszabb, a legkönnyelmübb, akinek fogalma sir.es az iskolai fegyelemről, szóval az a bizonyos ártalmas elem, mely egész diákgenerációkat fertőzhet meg, ha idejében el nem távolitják az iskolából. Szegény Pereces Gyurka ! Már az év vége felé járt az idő. Az utolsó dolgozatot Írták a gyerekek magyarból, A dolgozatnak ez volt a cime: Az én édesanyám. Pereces Gyurka is nefcitámaszkodott a maga füzetének s elkezdte Írni a penzumot egyszerre két könyökkel. Közben nagyokat sóhajtott. Kinézett az ablakon. Megint ir két-három szót, megint abbahagyta. Egérnyi kis arcán ború és napfény váltakoztak, Milyen nehéz dolgozat! Valakiről Írni, aki a legközelebb áll hozzánk a világon. De azért csak irta, irta. Valami lecseppent a füzetére. Még se hagyta abba. De azért csak irta, rta. Valami felcseppent a füzetére. Még se hagyta abba. De azután még se lehetett tovább írni. Letette a tollát, két kis maszatos kezét az arcára borította s ült, ült csen" desen a helyén, mint egy rongyos kis szürke ruhába öltöztetett nagy-nagy csillogó könnycsepp. Felemeltem a füzetét, Ez volt benner Az én Édesanyám ! „Az én Édesanyám nagyon jó aszszony. Nem keres az semmit, csak mindig dolgozik. Éjjel is dolgozik, Hogy nekem kenyeret adhasson. Néha könyvet is kell venni vagy ruhát. Arra sincs. Ami van, azt használjuk. Az én Édesanyám mindig szomorú. Migcsókolom a kezét, mikor elindulok az iskolába. De sokszor nem tudok mindjárt elmenni. Visszatérek az utcáról az ablak alá- És benézek az ablakon, mert fáj a szivem s tudói, tudni akarom, hogy ott van e még ?“ , .. Mert fáj a szivem és tudni akarom, hogy ott van-e még? Látod, látod, Pereces Gyurka, így ismernek félre bennünket az emberek sokszor egészen a koporsónkig. Hanem azért csak ne félj semmit. Felirta azt Valaki pontosan, hogy hányszor jöttél te feledékenységből ing nélkül az iskolába, hányszor vetted fel tréfából az édesanyád felöltőjét, hányszor ettél ebéd helyett gusztusból vöröshagymát, hányszor késtél el szórakozottságból az első óráról, hányszor mosolyogtál, mikor sirnod kellett volna s hányszor sírtál olyan dolgokon, amik felett csak a nagyok szoktak könnyeket hullatni. Mindezt felirta Valaki pontosan, részletesen. És hidd el nekem, Pereces Gyurka, ezek lehetnek erről az iskolai évről az ő legszentebb feljegyzései.
