Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-11-07 / 134. szám

2, oldal.

Komáromi Lapc-E

1*29. november 7.

(Hiúmhoz szükséges osztószámot. A párt a nemzetgyűlési képviselői választáson 7mandátumot nyert, de a szenátusi mandátumból egyetlen egy sem jutott a pártnak. A központi választási bizottság ülésén e kérdés körül nagy vita folyt, azonban eredmény nélkü'. A német nemzeti pirt meghatalmazottja Jüthner dr. felszólalásában rámutatott a választási törvénynek homályos voltára és protestált a szenátus választáson nyert eszes szavazatok elvesztése ellen, mert a párt a szenátorválasztáshoz szükséges szavazatot megnyerte azáltal, hogy a választáson a képviselö'názba bekerüit. Ezzel szemben az agrárpárt meghatalmazotlja a kérdés feletti napirendre térést javasolta, mert a választási tör* vényben a II. és III -ik skru'inium végrehajtása és az ezekben való részvételi jog világosan jut kifejezésre. Végre a központi bizottság szótöbbségbe! napirendre tárt a kérdés fölött és a német nemzetipárt szavazatait a kisebbségi pirtok vála8ztőc3oportja között osztottak ki. A választási törvény tarthatatlan rendelkezésének lett áldozata a német nemzeti párt, amely dacára annak, hogy 7 nemzetgyűlési képviselője van, egyetlen mandálunmal sincsen képviselve a szenátusban.

AMIKOR A BRIT VILÁGBIRODALOM ELPUSZTUL.

Shaw legújabb darabja, amelyet sohasem fog megírni — A feltámadt Ismeretlen Katona szereltei a darabban

Bernard Shaw csak egyetlen embernek szokott interjút adni s ez: F. L. Minnigerode angol publicista, aki régi jó barátja a nagy Írónak. Most Minnigerode a Newyork Times irodalmi mellékletében hatalmas cikket ir Bernard Shawrói. Senki sem ismeri G B. S.-. olyan jól, mint ez az angol újságírót

Minnigerode mindenki előtt cáfolja azt a vádat, hogy Shaw reklámhajhdszó.

— Ez nem igaz — írja. Ellenkezőleg : nem ő keresi a nyilvánosságot, hanem a nyilvánosság keresi őt. Minden lépésére kiváncsiak, úgyhogy Ade chi Terraceon lakott, hegyes szögekkel ellátott drótkerítéssel kelleti a kertjét körülvennie, mert csak igy tudta távol - tartani a kiváncsiakat. Különben valószínűen még a háza ajtaját is betörték volna az érdeklődők. Hiába bújik el az Adria valamelyik kis szigetén, vagy valami csendes, eldugott faluban az o'asz tavak pariján: másnap már az egész világ tudja, hogy ott van és ha sétálni megy az országúira, alig tud elmenekülni a riporterek és fotoerafu sok elől.

— Sokan félreértik őt. Sémikor legutóbb a rádióban beszélt és azt mondta: íme most G. B, Shaw beszélgel a világegyetemmel — ezt a tréfát sokan komoly önhittségnek vették. Mikor felolvasásában azt mondta, hogy Bertrand Russell a világ legokosabb embere, egy kivételével és ehhez jelentősen hunyorított, a humortalan emberek megint azt hittek, hogy ez nagyképü komoly öndicséret.

Ezután következik Minnigerode cikkének iegérdekesebb része. Közli Bernard Shaw egy meg nem irt darabjának részletes tervét, úgy, amint azt az iró bizalmas beszélgetések során elmondotta neki.

— Shaw akkor egy francia darabot látott, amely az Ismeretlen Katona sírjáról szólt. Azt mondotta, hogy a darab kitűnő és hogy ő is szeretne darabot írni az angol Ismeretlen Katona sir járói. Elmondta részletesen a darab tervét és később azután felhatalmazott arra, hogy ezt a rendkívül érdekes darabtervet a nyilvánossággal közölhessem.

A darab meséje.

— A darab színhelye London, idő: a XXI. század. Megint világháború van, de sokkal borzalmasabb és pusztitóbb, mint minden eddigi. A legördögibb emberirtó eszközök tizedelik az emberiséget. Anglia kétségbeejtő helyzetben van, valóságos halálküzdelmet kell folytatnia az életért. Az angol helyzet már napról-napra válságosabbra fordul. Már mindenki tudja, hogy a háború elveszett s a brit birodalom Assiria, Görögország, Róma és Karthágó sorsára fog jutni.

Az angol hadvezérek szárazon, vizen és levegőben egyaránt csatákat vesztenek. Most fordul először elő az angol történelemben, hogy az egész lakossá-Íjot valami leirhatatlanut vad pánik ogja el.

— Izgatott konferenciák követik egymást, mindenki tanácskozik, hogyan lehetne megmenteni a helyzetet. Megoldás azonban nincs. Az ellenség kíméletlen és Nagy-Britanniának ezeréves fennállás után el kell pusztulnia.

— A kiráiy felismeri a helyzet reménytelenségéi. Meghallgatja ugyan minisztereit, de tudja, hogy nem sokat számít, amit mondanak. Ezért végső kétségbeesésében a megfeneklett és minden védekező eszköztől megfosztott emberek utolsó menfsyáráh jz, — az imádkozáshoz fordul. Összehívja a birodalom előkelőségeit, a minisztereket, a felsőház és alsóház tagjait, mindenkit, aki az országban számit és felszólítja őket, hogy a Buckingham palotából vonuljanak át vezetése alatt az Ismeretien Katona sírjához, a West minster apátságba, Isten segítségéi kérni.

— A XXi. századbeli London képe nem sokat változott a XX. század óta. Bár a repülőgépek és a léghajók elavulttá tették a hadihajókat, még mindig fennáll a tengerészeti minisztérium és az ország még mindig tele van admirálisokkal, mert az admirálisok nehezebben halnak ki, mint a másfajta emberek és minthogy valamikor az angol viiágh3ta!mat a tengerészet ala- I pitotta meg, Anglia ragaszkodik hozzá j most is a régi angol elvnél fogva, hogy: j ami jó volt a nagyapámnak, az jó iesz \ nekem is.

— Tehát összegyűltek a Buckingham- i palotába az ország összes noiabilitásai, I közöttük számos hölgy, mert a politikai \ éleiben a hölgyek már nagy szerepet | játszanak. És a hatalmas tér, ami a \ Buckingham-palota előtt elterül, tele j van sebesültekkel, rokkantakkal és ár- j vákkal. Az ő sorfaluk között vonulnak í el ez országnagyok a király vezetesá- t vei az Ismeretien Katona sírjához. Lassabban mennek, mint a temetési ; menetek, lehajtott fejjel, ősszeszorult $ szívvel, su'yos aggodalmak alatt gör- j nyedve.

Én német katona vagyok és a kölni dómban a helyem...

— Amint az Ismeretien Katona sir- \ jához közelednek, a király felemeli fejét, j letérdel és imádkozni kezd. A hercegek, í miniszterek és államférfiak, sőt állam- i hölgyek követik példáját. A következő \ pillanatban megnyílik a sir ás kilép j belőle a száz évveí ezelőtti Ismeretlen l Katona. Nincs rajta uniformis, nincse- ] nek feltüzve érdemrendjei. Halotti köpeny 1 van rajta és láthatóan zavarban van. j Ennek a csodának láttára mindenki leborui.

— Az ország szine-java térdel, az ismeretien Katona szelleme előtt. És a kiráiy imádkozik hozzá:

— Ó szellem, a száz év előtti Ismeretlen Katona szelleme, sírodhoz járultunk ebben a sötét órában, hogy isteni sugallatot kapjunk tőled, aki a múlt század világháborújában lelkesítetted seregeidet. Hissa át a te szellemed a pilóíák szivét, akik az űrben lebegnek, a tengerészek szivét, akik a tengeralattjáró hajókkal sikianak és a katonák szivét, bárhol is járnak. Elveszett már a régi angol szellem és nem tudjuk...

Az Ismeretlen Katona szelleme hirtelen félbeszakítja a király imáját.

— Hol vagyok? — kérdi és csodálkozva dörzsöli a szemét.

És a király igy felel:

— A Westminster apátságban vagy és minden polgár szivének oltárán.

— Westminster apátság? Szivek? Milyen városban vagyok?

— Ismét meghajlik az egész gyülekezet, csak a király emeli fel büszkén a fejét és mondja:

— A Westminster apátságban, a brit birodalom szivében, London városában.

Szomorú mosoly jelenik meg az Ismeretlen Katona arcán és mély szánalommal néz a gyű ekezetre.

— Hiszen ti bolondok vagytok, — kiáltja azután. — Én német katona va gyök és a kölni dómban volna a helyem.

Függöny.

— Ez a darab tartalma. És Shaw ezt a drámát soha sem fogja megírni. Mikor megkérdezíem, hogy miért — csak mosolygott, de rém felelt.

Bubifrizura és kecskeszakáll

— november 6.

Uram segitsl Nagy nekifohászkodássai meg merem koc »áztatni, hogy az aszszonyok-lányok rövid hajviseletét — vulgo: bubifrizura — ajkamra vegyem. Elvégre háziszentéiyemben nem fenyeget akut veszedelem, mert ennek a szentélynek egyedüli és Kizárólagos bálványa magain vagyok. Nem adatott meg nekem, hogy mást imádjak, magamat imádom, magammal visázom és magamon töltöm ki méltó haragomat, hí épp ilyesminek a szükségét érzem. Inkarnatus agglegény vagyok, akinek ezen a fogyatkozásán immár semmi sem segít. T^y tehát nem kell fílnem semmi büntetőszankcióktól, amelyeket e pír sor rámszabidiihatna.

Egyébként nem is én vagyok a bátor legény, hanem bizonyos Müller Itze doktor. Ez a bizonyára bájos bajor orvosnő hosszas kísérletezés es a kérdés németesen alapos tanulmányozása során megállapította, hogy a hölgyek ama fele (;eh*i jelentékenyen nagyoob fele), ameiy bubifrizurát visel, hajlamos arra, hogy az a hijmennyiség, amellyel frizuráját megrövidíti, arcának más frontszakászán követeljen maganak helyet. Müller tize dr. ezt tudományos néven hip enrich ozisnak nevezi. Legyen szabad azonban ezt nyers szittyanyelvre lefordítani, amikor is azt jelenti, hogy a bubifrizurás hölgyek javarésze kecskeszakállt ereszt. A tudós kísérletező negyvenhat bubifrizurás hölgy között pontosan tizenegy kecskeszakálías szépségét talált, ami serek húsz százaléknak feiel meg. És a höigyek maguk beismerték, hogy állukon azóta peiyhedzik a legények kamaszkorát jellemző áll-pihe, amióta hajuxat nyiratjás. És minél többet nyiratjás hajukat, annál dusabban nő ez az áli-szatcáii.

Ennek azután az a következménye, hogy a hajvágássai e hölgyek kénytelenek meg is borotválkozni. tzt a öorbély-munka többletet a derek fodrászok bizonyára megeiegedéssei fogadjak. Ám mily álláspontot togiainak et e fizologiai tünettel szemben maguk a hölgyek? Kétségkívül több szempontból lehet a kérdéshez közeledni. Egyfelől a kuliúrhistória s az esztétika látószögéből. A Kecskeszakáll, másképp Henrikszakáll francia, pontosabban Bourbonszakáliviselet, amelynek diadala nem ok nélkül esik egybe a spanyolgaiiér divatjának a szakaval. Van D;Ck korának hírességei, akikben a halhatatlan | németalföldi piktor vásznam gyönyör- f ködheiünk, a spanyoigaiiér mellett ki- \ vétel nélkül kecskeszakállt is viselnek. | A színpadi rendezés Shakespeare férfi- | alakjain még ma is szívesen szemlél- | teti a kecskeszakállt és a zenemüvek 1 és drámák Missziójának álián is rendszerint kecskeszakáll csucsorodig Itt tehát csak az a kérdés, vájjon a kecskeszakail karaktere ütköziz-e avagy • sem a női arc vonásainak kellemes | lágyságával?

I Az asssonyi arc becézésénél iegszo* í kottabb kezdőmozdulat az áll könnyed | megsinaogatáaa. Vájjon mennyiben alii kalmas egy női átlón göndörödő kecskeazakáll arra, hogy a szerelem tüzének szikráit csalja ai a szerető férfiből ? De ez már inkább a második nézőpont. A harmadik volna a higiéné szempontja. Ám ezzel törődik a legkevésbbé a divat. így érkeztünk el a mindent s igy ezt a kérdést is eldöntő szemponthoz: a divat szempontjához. Mert ha a párizsi divatcsinátók udvarképessé teszik a női kecskeszakállt,

akkor — miután a hölgyek tudvalévőén a férfiak kedvéért öltöznek, sminkelődnek és miegyebet csinálnak, — abban a pillanatban már el is dőlt a kérdés: tövld haj-e vagy kecskeszakáll, azaz hogy hipirlrichózis.

Egyáltalán nem valószínű, hogy a hölgyek a kecskeszakáll veszedelme miatt lemondjanak a bubifrizuráról. Erre nagyon .komoly okuk van. Megszavaztattuk ötven nőismetősünket a férfi b3juszvi8eletröl és közülük negyvenkií lene a beretváltercu férfi mellett tört l lándzsát. Megokolni u>yannem nagyon jj tudták, htcssk nem azzal, hogy —

| most ez a divat. Azt hisszük azonban,

| hogy ennek mélyebben rejlő oka van.

| A nő egyre inkább egyvonalba rugasz• kodik a férfival. Ezt konzervatív idők■ ben úgy hívták, hogy emancipáció.

Ennek az előrenyomulásnak csak egyik külső jele a most még csak imbolyogva közelgő kecskeszakáll, amely viszont csupín u jelzője a hölgyi bajuszvisele-nek. Ezért kívánják, hogy a férfiak berelválák a bajuszukat. Nemcsak a kalapra, hanem a bajuszra is ők tartanak számot És nem hajlandók tűrni s piszkos konkurenciát.

„Rip üan Winkle“

kisasszony.

JSyy hosszú álom titka.

A felébredt múmia.

Ki ne emlékeznék a „Rip van Winkle“ cimü bájos operettre? Azaz pardon, bizony nagyon sokan vannak, akik nem ismerik et» a kedves daljátékot. Az újabb generáció nem ismeri már, mert hiszen a mai tangó és revü operettekkel kitöltött műsorba be ae lehetne ezt az igazi operettet aiíííam, mert a mai tangó, jazzbtr.d és revü operettekre berendezett színházban elő se tudnák adni, mert ebben a Ríp van Winkle operettben énekelni kell, nem elég a port, illetve a csillagokat rúgni a lábbal és jól tangózni, ott énekelni kell.

R p a kincskereső, a Hudson kapitány állal elrejtett kincs után kutató Rip első belípödala ;

Oh drága nScském, kit úgy imádlak, Mért nem jössz vígan felém?

Fájdalom, csak ritkán látlak,

Hej! pedig szeretlek én, stb.

olyan hanganyagot kíván, mint „A. kornevillei harangok" Henrijének a

Bejártam kétszer a világot.

Boldogságom a veszély,

Imádom a dörgést, a villámot S a tengert, ha söpri a szél —

kezdetű belépője.

Ida bizony hang kell, hát azért nem veszik elő ezeket a régi is igazi operetteket a mai színigazgatók, mert olyan hanggal, ami nagyon elégséges | egy tangódal elénekiéséhsz, nem lehet Rippet es a Cornevillei harangokat előadni.

1 Aki látta Rippet, az tudja, hogy

[ szegény Rippet egy viharos éjszaka a [ Kék hegyek szelleme elaltatja* mélyl séges almot hozott reá; szegény Ríp I húsz esztendeig aludt.

I Tudjuk, hogy Rip esete egy bájos

\ mese; da a valóságban i3 lejátszódott | ez a kél évtizedes hosszú mélységes álom Amerikában, egy angol leánykával, aki most ébredt fel álmából s azóta Miss Ripnek hívják.

Tizennyolc évvel ezelőtt a szép, fiatal angol leány, bizonyos Miss Clara Smith, nagyon beteg lett. Hát persze. Meghalt a vőlegénye. Ez szörnyű fájdalom, az ilyesmit nem könnyen bírja ki egy tizennyolc éves leány. Clara Smith fölsikoltolt, amikor a trail gikus hirt meghallotta. Elájult, össze| esett. £i tizennyolc esztendeig nem § tért. magához abból a furcsa, le* targikus, álomszerű állapotból, amelynek örvényébe a vőlegényé halálának drámai pillanatában merült el.

A szegény Ctara aludt, aludt. Egy darab ideig odahaza ápolták, aztán bevitték a johannisburgi kórházba (mert ez a história a délafrikai angol domíniumon történt).

Közel két évtizedig feküdt és aludt magatehetettenül a leány a délafrikai ispotály betegágyán. Élt és mégsem élt. Az orvosok bámulva figyelték — meddig bírja. És a leány bírta. Túlélt néhány doktort, néhány ápoló apácát. Tudományos csuda lett belőle.