Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-11-05 / 133. szám

2. óidat. Komáromi íLftjWf 192% aovember í. Mf rém Hove tuber 30-ig rendkívüli árleszállítás az összes kötött és téli eikkekt>en ELBERT divatáruházában Nádor-utca 19. O Komárom O Nádor-utca 19. Koronabankkal szemben. Zephir ing 2 galléros 26‘— K Angol zephir ing 2 galléros 39 — K Elida mosósely. harisnya 20’— K Női rádió harisnya 3'50 K Női tiszta gyap|u „ 16'— K Férfi és női svetter 36'— K Téli alsó ing v. nadrág 12'— K Női és férfi téli keztyö 6'— K Gyermek szövet kabát 70 — K Férfi zsebkendő 6 drb. 7‘60 E Munkás zöld v. zephir ing 14*— K stb. stb. a w> «» Bécsi pullower és nyakkendő különlegesség. Sport harisnya, teveszőr férfi mellény, ritikül különlegességek, teveszőr éa prémmel bélelt bőrkeztyü, gamasninadrág. A komáromi zsidóság nagv ün­nepe volt a szombati tórafelavatás Saját tudósítónktól. Szombaton reggel szép ünnepre vir­radt fel a komáromi neoiog zsidó hit­község : ezen a napon avatta fa! a hit­község tulajdonába átadott uj tóráját. Mint ismeretes, a komáromi zsidó hit­község a két év előtti erdélyi zsidóüldö­zések alkalmával egyik tóráját felajánlotta a nagyváradi zsidóságnak JA szombaton felavatásra került lóra különösen értékes tulajdonát képezi a komáromi zsidó hitközségnek, amelynek tagjai készséges adományaikkal lehetővé tették az uj tóra beszerzését, A tőrafelavatási ünnepély reggel 9 órakor kezdődőt! a hitközség Ki­­ráiypüspök utoai nagytermében, amely erre az alkalomra teljesen megélt hí­vekkel. Először Kun Soma valiasianár, hitközségi iitkár beszéit meghaló sza­vakban a tóra jelentőségéről a zsidóság életében, amely egyedüli záloga maradi a múltból a zsidóságnak az örök jövőre. Kun Soma magassszárnyalásu beszéde után Freistúdtl Oszkár, a kuituszbizoit­­ság elnöke, néhány meleg szóban vehe át a tórái a komáromi neoiog zsidó hitközség tulajdonába és átadta Milch Dezső hitközségi elnökn ;k, aki hosszabb, mindvégig igen hatásos beszédben szó lőtt ezu án ennek az ünnepi napnak jelentőségéről. Milch Dezső beszéde ulán a magyar-komáromi zsidó hitköz­ség képviselője üdvözölte a komáromi Komárom, — november 4 zsidó hitközségei e szép ünnep alkal­mával. U;ána a tórát baldachin alatt körül­­vitték a Kiráiypüspö’s-uccán, a Kórház­­téren, a báró Eötvös-uccán és a Hajnal­­uccán át a neoiog templomba. A kör­meneten igen nagy számban veit részt a zsidóság és ezalatt a városban a zsidó valásu kereskedők zárva taríotíák üz­leteiket. A tóra felavatási ünnepélyen Krausz Mór karnagy vezeiésével részt­­vstt a zsidó egyházi énekkar is, amely Goldstein Ernő főkántorral az áién a körrnensi alait hiber egyházi énekeket énekelt. Megható látvány volt, amidőn a hit­község 11 régi tórájával az uj tórát a Menlaáz előtt ünnepélyesen fogadták, mely után mind a tizenkét értékes kegy­szerrel bavonuli a hívek sokasága a templomba, amely ez ünnepélyen a tágas szép imaházat zsúfolásig megtöl­tötte s főnt a karzat is roskadásig megtelt közönséggel. Az ünnepi szent­­beszédet Krausz Mór rabbi mondottá, aki nagy ékesszőlásssl ecsetelte a nap nagyszerű jelentőségét. A neológ zsidó hisközség e ritka ün­nepén, meiyhez hasonló csak hatvanöt évvei ezeiő.t zsj ott le Komáromban, a buzgó hívek adományaiból a szegények javára köze! 7000 korona gyüií össze, ami külön is feljegyzésre méltó. A tábornok menye Bírái előtt áll Weyler asszony, aki egy találkahelyen ismer­kedett meg férjével, akit — meggyilkolt. — november 4. | Párisbői Írják: Fantasztikus részietek derültek ki a férjgyilkos Weyler asszony bünpörének tárgyalása során. A múlt év decemberében történt, hogy Robert Weyler, Weyler tábornok fia, hajnalig tartó mulatozás után haza­tért feleségével. Az asszony három re volverlövéssel meggyilkolta férjéi, majd telefonált a rendőrségre és kérle, tar­tóztassák le. Weyler asszony a vizsgá­lat során azt ál iíoita, hogy férje ideg­beteg volt. Mc-g akarta őí ő ni és ő védekezésből lőtte agyon a férjét. Most a tárgyaláson derült ki, milyen különös házaséletet éltek Weyierék. A gyilkosság okát is nyilván a férj és a feleség betegesen züllött életének a hátterében keli keresni. A szép Weyler asszony elegánsan Öltözőit fel a tárgya­lásra. Az ajkát kifestette, arcát bepúde­rozta, de nagyon megtörtnek látszott és alig hallható hangon válaszolt az elnök kérdéseire. A zsúfolásig megielt esküdtszék! te­remben Wamin elnök, még mielőtt a gyilkosság körülményeiről kérdezte volna a védiott asszony!, azt a kérdést akarta tisztázni: igaz-e az a szóbeszéd, hogy Weyler asszony egy találkahelyre is merkedeít meg férjével. Robert Weyler egyébként harmadik férje volt az ssz­­szonynak. Az első férj autóbaleset során meghalt, a másodiktól elvált, a harma­dikat ... Weylert pedig meggyilkolta. Weyler asszony, amikor az elnök féltette neki a kényes kérdést, szótla­nul intett a fejével, míjd megiántord­doit. De azíán összeszedte magát ét. pirulás nélkül hallgatta az elnöz szavai­— .Azt mondják, hogy ön még azu, tán is, hogy feleségül ment Weylerhez gyakran eljárt abba „szenzáció“-kért. Igaz ez? Weyler asszony megint bólintott, majd halkan elmondta, hogy már ab­ban az időben, amikor még második férjével élt, Weyler kedvese volt. Négy évig tartott a viszony s azután vette el feleségül Weyler. Most Róbert Weiler állítólagos beteg­ségéről vallott az asszony. Azt állította, hogy férje, aki az egyik repüiőszázad­­náí szolgált, egyBzer lezuhant s akkor agyrázkódást kapóit. Látszólagos gyó­gyulása ulán is gyakran rohamok fog fák el és sokszor öngyilkossággal fenye­getőzött. A gyilkosság éjszakájáról eze­ket mondta el Weyler asszony: — Hajnalig együtt volunr a Mont­­psrnasseon egy néger táncosnővel és férjem egyik barátjával. Én azt akartam, hogy a férjem közeledjek a táncosnő­höz, mert ismertem idegbaját s remél­tem, hogy egy idegen nő társaságában boldognak érzi majd magát De a né­ger nő, aki nem i3 volt nagyon fekese, hanem inkább mulattnak látszott, nem jött el hozzánk. Bárcsak eljött volna, akkor nem töitání volna meg a sze­rencsétlenség. Azzal folytatta vallomását a fárjgyii­­kos asszony, hogy már ép lefeküdtek, amikor a férje izgatottan kiugróit az ágyból és nekirontott. — Most már legyen vége minden­nek 1 — kiáltotta — és megragadta a torkomat. Azt hittem, megőrült és ré­mülten menekültem. Ő kergetett aszó bákon át. Közben azt kiabálta, hogy a fiamat is megöli. Éjeii szekrényem­ből előkaptam a revolvert és rásütöttem. Lezuhin», de megint feláilt és újra tá madott. Erre egy második golyót eresz­tettem beléje. Most már a szőnyegen vonaglotf. Ez történt . . . — És a harmadik golyó? — kér­dezte sz elnök. — Könyörületből és rémületből kapta a harmadik golyót — felelt halkan a gyilkos. — Emlékeztem: egyszer meg kért Róbert, hogyha öngyilkos lenne, akkor egy rtvoivergolyóval könnyítsen) meg a haláltusáját . . . A tárgyalást végighallgatta a meg­gyilkolt férj apja, az öreg Weyler, nyu­galmazott tábornok. Egész idő alatt a szemét dörzsölgetie zsebkendőjével. Féltékenység ? — Ellenkezőleg ? Sor került most a iariuk h ülgatások­­ral Siri rendőrbhtos, aki Weyler asz­­szonyt letartóztatta, elmondja, hogy a gyilkosság után megkérdezte az as­szonytól : — Féltékenységből ölt? — Egyáltalában nem. Épp ellenke­zőleg, Azt akartam, hogy a férjem a néger táncosnő mellett keresse a bol­dogságod A terem felrúgott a rendőrbiztos vallomása kőiben s még nagyobb volt az érdeklődés, araikor Moreaux, a hi­res párizsi rendörprrancsnok, az er­kölcsi ügyekben nyomozó detekiiveso­­port főnöke álft a bíróság elé. More ux rendő'pirancsnok a férjgyilkossággal kapcsolatban személyesen folytatta a nyomozást, hogy felderítse a házaspár a házaspár erkölcsi életének titkait, így járt a tus Bttzacban levő találka­helyen is, eho! annyiszor fordult meg Weyler és felesége. Weyler asszony nevét és fényképét meg aláiíam a találkahely „irodájában“, W. yler asszony neve után ez a be jegyzés áll: „csinos, fehér tes<ü, szőke“, — mondta a rendőrparancsnok. — Megállapítottam, hogy Weyler asszony fórja nélkül is gyakran megfordult a házban. — Férjem kényszerűéit erre! — kiáltott közbe Weyler asszony. — A nyugdijából nem tudtons megélni. Most tisztázni kellett, hogy Weyler asszony mikor volt először a találka­helyen. E .éri behívták a terembe Eugenie Lecomte asszonyt, a rue Bii­­zacban lévő találkahely tulajdonosnőjéí. — Mi a foglalkozása? — kérdezte tőle az elnök. — Bútorozott szobákat adok ki, — felelt gyorsan Lecomte asszony, majd kijelentette, hogy 1924 óta ismeri Weyler asszonyt, aki akkor jelent meg ■ először a „házban“. • — Weyler asszony nálam ismerke­[ dett meg Weyler uiral — folytatta j gyorsan az asszonyság. — Gyakran i látogatta meg házamat. Én bemutat­­| tam neki sok férfiügyfelemef, akikkel ; együtt vacsorákat rendezett nálam. A I vacsorákon Weyler asszony volt az egyetlen nő és jelen volt Weyler ur is. Eleget mondtam, elnök ur? — Nem — feleli az elnök. — Mondja csak meg mi célból, micsoda érdekből járt önhöz Weyler asszony. — Pénzért, unni. Nagyon sokat is keresett. De egy nap kijelentette nekem, hogy elég volt.” Egy ideig nem jelent­kezett, de aztán megint jött és megint szép összegeket vitt haza. Tud ómmal ebből éltek. Amikor a hölgy már Weyler úr felesége volt, tovább folytak a va­csorák, sőt egy alkalommal Weyler úr kért, hogy a vacsora ne legyen drága, meri akkor az urak több pénzt adnak Weyler asszonynak... Még kihallgatták a Madeleine köze­lében lévő bár tulajdonosát, Nikolas asszonyt — Egyszer nagyon szomorú volt Weyler asszony. Megkérdeztem tőle, mi bántja. Ezt felelte: „A férjem azt mondta, hogy legyen legalább húsz gigolo-m. Nem rettenetes?“ A szegény asszony csakugyan nagyon szomorú volt. M g kihallgattak néhány tamr, msjd az áliamügyész mondsa el vádbeszédét, ame yben súlyos büntetési kért. Ötévi fogház. A védő hangsúlyozta beszédében, hogy az idegbeteg ss züUíttéíetü Weyler kényszeriiette feleségé! az erkölcstelen éleire. A férj voíi a hibás, hogy erkölcsi lejtőre juttatta hizaséletüket. Kérte sz asszony felmentését azon az alapon, hogy önvédelemből követte el a gyil­kosságot. Az esküdtek hosszasan tanácskoztak mig végre meghozták verdiktjüket, amelyben gyilkosságban bűnösnek mondották ki Weyler asszonyt. A tör­vényszék figyelembevéve az enyhítő körű ményeket, ötévi fogházra ítélte Jane Weylert. Komárom, — november 4. Már többször megsürgettük a városi mozgó ügyét, azonban a városházán nem akarják elhinni, hogy tuíajdonképen milyen sürgős volna ennek az ügynek mielőbbi te ö alá hozatala és pedig legelsősorban a város érdekében, amelyre ugyancsak ráférne olyan, vállalat is, amely jövedelmet hozna Komárom üres kasszájának. Meri sz tagadhaiatlan, hogy a mozgószinház csak jövedelemmel jár­hat a városra nézve, amely közel tiz év óta várja, hogy ez a probléma végre megoldást nyerjen. Pedig a megoldás az év tavaszán igen előnyös formában jelentkezeit, amit a város vezetősége is örömmel fogadott, azonban annak már jó féléve, holott ennyi idő alatt meg is lehetett volna építtetni a szín­ház épületét. Mert megvan a mozgószioháznak a legfelsőbb hatóságok által is jóváha­gyott és a helyi viszonyoknak teljesen megfelelő terve, ott van a városnak a Királypüspök utcában ideális telke a mozi számára, a felépítési költségnek háromnegyed részét bármely napon haj­landó sz ajánlattevő a város rendelke­zésére bocsátani, a moziengedélyí azon­nal megkapja a város, ha az épület felépül, — tóöát az alkatom már fél­évvel ezeiőif meg volt arra, hogy az építkezést megkezdjék s mégis még mindig késik a terv megvalósítása. Sajnos, amint tudjuk, az egyik tanács­ülésén fenekiett meg a dolog, amelyen egy bizottságot küldsek ki a kérdés ta ­nulmányozására s azóta sem hallatszik a moziról egyetlen hang sem, pedig már a télen a város saját mozijában kellene a kuliurát terjeszteni a város közönségének. A kérdés», úgy látszik elaltatták, meg­feneklett valamelyik előadó fiókjában, ahol várja a feltámadást. Ugyan váihalj d : Majd ha a tanácsnak úgy tetszik, megint előkerül a süllyesztőből, de biztos, hogy | valami o!yan alakban, amely kevésbé i lesz kedvező a városra nézve. Pedig a város vezetőségének tisztában kei! len nie azzal, hogy az eladósitott Komá- I romnak égetően szüksége volna olyan beruházásra is, amelyből hasznot lát, i jövedelmet nyer, mert végre is eléggé megvan már terhelve a város lakossága a községi adókkal, tehát arra keli töre­kednie, hogy súlyos helyzetén könnyít­senek. Más város két kézzel ragadta 5 volna meg a kedvező alkalmat, az adós Ságban nyakig ú*zó Komárom könnyen veszi a feléje nyű ó segítő kezet és az ördög tudja, m csoda okból, egyszerűen hidegre teszik a fontos ügyet. A városnak kötelessége a városi mozi felépítése 1 Inrien-onnsn tiz éve annak, hogy a huzavona tart, már mindenki megelégelte a várakozást és elérkezett­nek találja az idői arra, hogy amikor úgyszólván minden feliétel megvan a mozgószinház építéséhez, végre Komá­rom közönsége a váios tulajdonát ké­psző mozgószinházat látogassa és köz­vetve segítse sajit városát. A felelősség súlyosan terheli e kérdésben a városi vezetőséget, saját érdeke tehát, hogy a mozit sürgősen megvalósítsa. Mussolini Itália miliciájárói Rómából jelentik: A győzelmi ünnepen Mussolini, a hadirokkantak 8.iö vétségéhez beszédet intézett, amelyen többek között a kö­vetkezőket mondotta: Nemcsak a legyőzött országokban, de egyebütt is megszűnt a harci di csőség tradíciója és beiefull üres paci­­fisía frázisokba. Ha rám háruit volna a súlyos feladat, hogy a háborúban a nemzet élén álljak,‘úgy valamennyi pá­nik keltőt ás ármánykodót vassep-ővei

Next

/
Thumbnails
Contents