Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-11-02 / 132. szám

6 oldal. Komáromi Lapos 1929 november 2. Tizennegyedik nap Ebéd: Egy tojás, egy szelet toast, fél grapefruit, kávé. Vacsora: Rostonsült steak, paradi­csom, grapefruit, kávé. Tizenötödik nap Ebéd: Egy tojás, paradicsom, fél grapefruit, egy szelet toast. Vacsora: Két kotlett fél kanálnyi cat­­suppal (pikáns konzervszósz, amely gombából, paradicsomból készüli), egy szelet toast, fél grapefruit. Tizenhatodik nap Ebéd: Egy tojás, egy paradicsom, fél grapefruit, kávé. Vacsora: Rostonsült steak, spenót, narancs. Tizenhetedik nap Ebéd: Kotlett, fejes, saláta, grape­fruit. Vacsora: Rostonsült steak, paradicsom, zeller, olajbogyók. Tizennyolcadik nap Ebéd: Egy tojás, két paradicsom, fél grapefruit, kávé. Vacsora: Hal roston, spenót, fél grapefruit. Ez volsa a hires amerikai fogyókúra. Amint látnivaló, kevés benne a válto­zatosság és például a tizedik nap ebédje szóról-szóra megegyezik a va­csorával. Utána áliitólag szabad a vá­sár. Elképzelhetni, micsoda ádáz düh­­vd vetik rá magukaí az amerikai missek a tizennyolcnapos koplalás után a jó­félére. Pedig a természet nem engedi, hogy rászedjék. A tizenkilencedik na­pos még a legelszántabb mozicsillag is boldogan vág be nehány bifszteícet s talán az édességek közt is igy pusz­tít, ha még úgy tiltja is a rendezője. November 8-án döntenek Pecha ügyében a legfelső honvédtől* vény széken. — nor. 1. Budapesti jelentés szerint a legfelső magyar királyi honvédicrvényszék nov. hó 8 án fog dönteni a kémkedés mialt elitéit Pccha csehszlovák vasutas sorsa felett. A tárgyalás csak egy nspig fog tartani, mert a bíróság- ai iratok alap­ján hozza meg a döntést. Amennyiben a legfelső bíróság az ítéletet alakilag nem találná megfelelőnek, jogában van a honvédtörvényszéket uj eljárásra utasítani. Diákköri emlékek. (Komáromtól Szigiigetig meg vissza.) Ida: Dr, Baranyay József. VII. Szóval, ha megzőrrent a kilincs, azt hittem, jön értem a pedellus és becilál a szigorú Burány Gergely igazgató elé. Ilyen érzéseket kissé komolyabb for­mában később is átéreztem, jóval ké­sőbb, mint volt ez a diákköri érzésem. I 1919-ben, amikor hat hétig nyaraltam | május havában Terezienstadtban, állam- ? költségen, mint internált, Amikor a . terezienstadíi nyaralásból hazajöttem, í roppant nyomóit volt a hangulat Ko­máromban. Este hat órakor rendesen megkezdődött a srapneltüzelés a túlsó oldalról. Az utcán nagyon kevesen jártak, csak akiknek nagyon fontos dolguk akadt. Az emberek nem szi­­vesen mutatkoztak az utcán, sokan féltek, hogy őket is internálni fogják. Természetesen én már ezt a félelmet nem ismertem, mert hiszen én már át estem az internáláson és félelem nélkül jártam az utcán. De hamarosan vége szakadt ennek a jóleső biztonságér­zésnek, mert egyszer az utcán az ab­lakból rám szól egy barátom, hogy menjek csak be egy percre. Ottbenn aztán vésztjósló arccal fogad. — Hát meg vagy te őrülve, hogy olyan nyugodtan járkálsz az utcán. Hát nem tudod, hogy akiket veled együtt hazaengedtek az internálásból, azokat most újra elfogják túszoknak. Ne hivd fel magadra egyenesen a figyelmet és ne mászkálj az utcán, mert téged is elvisznek túsznak. Aki már egyszer kénytelen volt végig játszani az internálást, az bizony nem igen kér belőle már, még kevésbbé a túsz-ságból. Hát bizony ettől fogva nagyot dobbant a szivem, ha megzőr­rent a kilincs, azt hittem, most jönnek értem és visznek túsznak. Ezelőtt jó pár évtizeddel Keszthelyen meg azt hittem, ha megzőrrent a kilincs, hogy hivat az igazgató. A kilincs ugyan sokszor megmozdult, megzőrrent és mindannyiszor nagyot dobbant a szivem, de a pedellus csak nem jött értem. Elmúlt az egész nap veszedelem nélkül. Este aztán előbuj­­tunk és a Balaton melletti parkban találkoztunk. Nem egy jó pajtásom jő hírrel jött. Az a hír keringett a városban, hogy azok a tanárok, akiknek órájáról hi­ányoztunk, nem tettek följelentés a dologról. Az igazgató bár mindent tud, mivel nincs följelentő, hivatalosan nem vett tudomást a történtekről. Ez e „megbízható forrásból“ eredő hír igaznak bizonyult, mert másnap se vett elő bennünket senki. Az igazgató ugyan nagyon, de nagyon haragosan nézett ránk, de szólni nem szólt semmit. A Kossuth iránti rajongásom követ­kezményeinek azonban ezzel még nem lett vége. Pár nappal később megtudtuk, hogy Kossuth rekviemet tartanak a templom­ban. Kossuth Lajos protestáns lévén, a rekviemet nem egyenesen Kossuihért, hanem egy elhunyt nagy hazafiért ren­dezte a független polgárság. Megint a szivembe markolt a szo­morú valóság, hogy minket, diákokat nem vittek el a Kossuthért tartott rekviemre, gyászmisére, vagy zalame­­gyeiesen koporsós misére, pedig sokkal kisebb emberek rekviemjére kivezényel­ték az egész gimnáziumot. A koporsós mise kezdete már na­gyon közel volt, az összes felsőbb osztályt már nem tudtam fölt ü telni, hogy menjünk el Kossuth Lajos gyász­miséjére, csak annyi időn volt, hogy a saját osztályunkat föltudtam lázitani. Éppen latin gyakorlat következett. A latin tanárunk, Illés Rafael volt egész Keszthely uritársadalmának kedvenc Pistabácsija (István volt a neve a pre­montrei rendbe való belépése előtt.) Egyszer úgy hozta az iskolai beosz­tás, hogy hetedikes koromban ő lett az osztályfőnököm. A tanév elején a beiratkozásnál kedves jelenet játszódott le. Amikor azt kérdezte Illés Rafael, hogy hol születtem, s ráfeleltem, hogy — Kamocsán . .. erre az erős korpulensü öreg ur föl­ugrott székéről, odajött hozzám és átölelt. — Negyven esztendeje,- hogy tanitok már és csak most engedte meg az Isten, hogy tanítványaim között egy földit is találtam. — Maga édes fiam Kamocsán szü letett én meg a szomszéd; faluban: Szimőn. Nagyon örült a jó öreg a találko­zásnak és mindig kérdezte azután is, hogy mi újság otthon, minálunk? Ez a Szimőről származott jó öreg Illés Rafael nagyot nézett, amikor be­ment az osztályunkba és ott egy lelket se talált. Mi már akkor a keszthelyi róm. kath. templomban voltunk Kos­suih apánk koporsós miséjén. Amikor vége volt a gyászmisének, visszamentünk a szomszédos gimná­­ziumba és be az osztályunkba. Milyen nagy volt a meglepetésünk, amikor Illés Rifael tanárt még ott találtuk ülni a katedrán. — A maguk Kossuth iránti tisztele­tüket én nagyra t ecsüiöm, de azért a latin gyakorlat nen maradhat el, hát megtartjuk most, egy órával később — mondotta és a latin gyakorlatot meg is irluk. Otthon, ha msgzörrent a kilincs, nem dobbant meg a srívem, nem féltem, hogy jöa a pedellus értem. Azt hittem, hogy hí az első lázitásom minden baj nélkü elmúlt, ezért a má­sodikért se kerüli etek bajba. Most azonban i agyon tévedtem. A kilincs megzörren a szivem nem dob­ban meg, de a p ideilus az megjelent. — Hivatja az ijizgató ur 1—szólott vészjóslóan. [ A gimnáziumba menet az osztály társak közülhozzá acsatlakozott néhány. Ok már tudták a veszedelmet. Azt is megsúgták, hogy valaki elárult, hogy áruló van közötti nk. Ahogyan Burái y Gergely igazgató ezúttal fogadott, wivélyesnek egyálta­lán nem volt moi dh?.tó. Sőt rettenetes mérges volt. — No, itt van maga hires forradal­már, maga lázitó, maga anarchista. Kü­lönös, hogy maga református létére sérelmet talált at ban, hogy nem me­hetett el egy g rászmisére és fellází­totta az egész os ttályt, szerencse, hogy nem az egész gimnáziumot, mint a múltkor. Mit hozhat föl a mentségére? — Kossuth La jós iráuti szeretetem tétette velem, an it tettem. Én Gracza György magyar ^szabadságharc törté­netének 5 foiiáns kötetét annyiszor el­olvastam igazgat > ur, hogy valósággal kívülről tudom, A szabad időmben a kosztadó nagybátyámmal, Szita Sán­dorral mi mim ig Kossuth apánkról beszélünk. Az n anyai nagybátyám Ihász Dániel volt, az én érzéseim ösz­­szeíoaódtak a K jssuth kultusszal, hát csodá é, hogy t agyon fajt és nagyon elkeserített, hog r mi nem mehettünk ki a Kossuth hamv kit hozó vonathoz és a Koszuth requi unre. Több mentséget föl se hoztam, csak annyit tettem hr zzá : — Illés tanár ur megtartotta a latin gyakoriatórát. — Hat ezt ki szönjék a jó Istenen kivüi annak a j< szivü Illés tanár urnák, mertha végleg slmaradt volna a latin óra, akkor itt n ács irgalom és kicsa­pattam volna £ z egesz osztályt, de legfőképpen m> gát fő főiázitó forra­dalmár. Most n egkegyelmezek és re­mélem, hogy jő ő tanévben már nem kell a maga iáz tásain bosszankodnom. Az audenciáaák ezzel vége lett. A húsvéti bizonyítványomban a magavi­seletből szabályszerűt kaptam. Ez hatodikos koromban történt. Amikor a he edikbe kerültem, a csa­ládi körülményt k (ott lakott a nagy­­néném, a nag/bátyám, akiknél kosz­­toítamj újra Keszthelyre sodortak. Közben taían c is felej lettem, hogy a köztem és Bufány Gergely igazgató :őzött lejátszót ott drámái jelenet köz­ben azt mondot a, hogy remélem, jövőre mar nem jön iife vissza. Szóval a hét tdikbe is beiratkoztam Keszthelyen és talán simán le is pereg ez a tanév, ha nem történt volna va­lami nagy eset Az történt vgyanis, hogy 1895 ben Kössuih fia, Kpssuth Ferenc pont Ta­polcán, Keszíhjiy közelében lépett fel követnek. Egy csomó pajtásomat rábeszéltem, hogy a váia sztas napjára — akkor úgyis szünet volt — randuljunk át Ta­polcára ielkesiieni a választókat. ... És egf hűvös kora reggelen egy szürke ló kocogott velünk Keszt­helyről Tapolca felé . . . Eltörölték a botbüntetést az uj magyar katonai büntetőtörvény­­könyvből. — október 31. Budapesti jelentés szerint a kép­viselőház véderő és igazságügyi bizott­sága egyesített ülést tartott legutóbb, amelyen az uj katenü büntetőtörvény* könyvről és ennek életbeléptetéséről szóló javaslatokat tárgyalta Több hoz­zászólás után Gömbös és Zsitvay mi­niszterek hozzájárulásával a háborús időre vonatko>ó botbüntefésről szóló szakaszt eltörölték, — Ref isfcnitiszteletek a reformáció előfordulóján, A reformáció ünnepén, október 31-én alkalmi istenitiszteletCK keretében ülte meg a komáromi ref. keresztyén egyház a nagy évfordulót. Délelőtt 9 órakor ünnepi islenitisztelet volt a Jókai utcai ref. templomban, amelyen az alkalmi szent beszédet Zsemlye Lajos hetényi ref lelkész mon­dotta. Este 6 órakor szintén alkalmi istenitiszteletet tartottak, amely alka­lommal Galambos Zolián lelkész mon­dott szent beszédet. Az egyház hívei mindkét istenitiszteleten nagy számban jelenlek meg s mélységes hittel szivük­ben épültek a kiváló egyházi szónokok lélekemelő szép beszédein. , — Házasság. Kincs Iby es Feuermann Árpád novemoer 3-án vasarnap déi­­uian 1 óraior tanjau esküvőjükéi a helybeli neoí. izr. templomban, melyre jobaráiainkat és ismerősünket ezúton is meghívjuk. — R Dalosszöueíség nyugati kerü­letének megalakítása, Megiriuk már, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dalos­­szovetség nyugati kerületének meg­alakítására nézve a Komáromban aug. 11 én egybegyült dalos egyesületek egyhangú határozatot hoztak. Az etre vonatkozó határozat és jegyzőkönyv meghűlhetett a központba, ahonnan az a válasz érkezett, hogy a legnagyobb örömmel fogadják a kezdeményező lépést. Az ügyben a napokban tanács­kozások lesznek és e tanácskozáson a kerület megalakításával kapcsolatban a szövetség központjának uj székhelyé­nek kérdése is napirendre tog kerülni, amely tekintetben a szövetség legkö­zelebb egybehívandó közgyűlésének is állást kell foglalnia. — £gy komáromi müuész földink Kairóban. Rafael Győző neves festő­művész földink, aki több évet töltött Párizsban, most Afrikába, Kairóba megy, ahol egy művész iskolában fog állást kapni. Párizsi tartózkodása alatt több nagy francia lapnak volt az illusztrátora és sok sikert szerzett néki a franciaországi tartózkodás. Neves szülöttünk megígérte, hogy Kairóból többször fog irm cikkeket a Komáromi Lapoknak, — Rcformdciós »állásos estély a Kollégiumban. A református keresztyén egyház november 3 án, vasarnap este 6 órakor a Kollégium nagytermében a reformáció emlékezetére vallásos estélyt rendez, amelynek változatos komoly programját vallásos előadások, száva­iatok: és énekek képezik. A vallásos estélyen bibliamagyarazatot tart Kalitza László s. lelkész, Galambos Zoltán lelkész pedig a Szentföldről tart nagy­szabású előadást. Az estélyre ülőhely­­sorszámok kaphatók a ref. lelkészi hi­vatalban (Koliégium-épület, földszint). — Halálozás. Kohn Hermann nagy­­megyeri kereskedő, volt takarékpénztári igazgató 58 éves korában Nagymegye­­ren elhunyt. Halálát kiterjedt rokonsága gyászolja. _____TSItények nagy áresése ! Ismert elsőrendű* töltényeim uj árai: Cal. 12 Cal.16-20 I. minőség vörös K 125 K 115 II. minőség barna K 120 K 110 Kérjen árjegyzéket! Seitert József Bratislava, Halászkapu-u.4 A CSL. MUNITIO ÉS FÉMÁRUGYAR R.T. gyári lerakata és képviselete Szlovenszkó és Xluszlnszké száméra. í ■

Next

/
Thumbnails
Contents