Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-07-18 / 86. szám
A. UJUA1« Komaromi LmpoR 1-29. Jüdin 3 18. POLIP szappan POLIP szappan POLIP szappan lehet állapítani már most is, hogy ez az esztendő a város gazdasági helyzetének nemcsak hogy fejlődésére nézve, de tiszta kialakulására nézve is teljesen meddő maradt. Pedig a városnak helyzete még mindig igen súlyos, nehéz kötelezettségei vannak, amelyeknek eleget kell tennie és valóban megérett arra az idő, hogy végre valahára az államsegély, — ha nem is folyósítva, — de legalább jogosan igényelt összegben véglegesen biztosítva legyen számára. A francia parlamentnek felelősségre kell vonnia — Painlevét és Briand-t. — julius 17 én. A „Refere“ cimü londoni lap nemrégiben közölte Painlevé francia hadügyminiszter nyilatkozatát a rajnai megszállásról. Painlevé kétségbevonta azt, mintha a megszállásnak garancia jellege volna. Painlevé fejtegetései franciái katonai körökben igen nagy megütközést keltettek. A vezérkarhoz közelálló Echo de Paris aztirja, hogy Painlevé és Briand felfogása között ellentétek vannak. A lap a következőket állapítja meg: Painlevé végleg szakit a szeptember 17-iki jegyzőkönyvvel, amely csapataink visszavonásának előfeltételéül a hadikárpótlások végleges rendezését és a Rajna vidéken való felügyelet céljából megállapítható és békítő bizottság kinevezését köti ki. A Quai d’ Orsay egész télen át a megállapító bizottság felhatalmazásáról, összetételéről és működési idejéről szóló tervezet előkészítésén dolgozott, Painlevé és Briand politikája visszás helyzetet idézett elő. Briand politikája folytán Franciaország teljesen egyedül maradt. Politikája kudarcának elpalástolás ára Briand szónoki fogásokhoz folyamodott, amelyekkel az Európai Egyesült Államok megállapítására vonatkozó terveit ismerteti. Painlevé hibás abban, hogy a francia hadsereg ütőereje olyan mély fokra zuhant, hogy még a béke fenntartása is veszedelemben van. A parlamentnek felelősségre kell végre vonnia a két minisztert, akik Franciaország gyengítésének helyzetét idézték elő. Párizsi jegyzetek. Irta: KOSSÁNYI JÓZSEF. A Louvre Grande Galerie-nek nevezett hatalmas képcsarnokában állok. Csodálatos lenyűgöző érzés tartja ha talmában az embert. A quatrocento és a Cinquecento mestereinek leghíresebb képei ringatják a lelkeket régi, tiszta kék levegőjű toszkánai, firenzei és lombardiai tájakra. Áhitatos, elfogult, ünnepi hangulat lengi végig a roppant termet. Alig hallani beszédet, még a mozgékony, jól kisportolt angol ladyk és amerikai missek is komolyan, megilletődve állnak az emberi szellemnek ezelőtt a csodálatos megnyilatkozása előtt. Itt-ott felhangzik egy-két angol, német, magyar, cseh szó, a csodálatnak és elragadtatásnak egy-két önkénytelen kitörése. Francia mondatot nagy elvétve hall az ember s azt is minden bizonnyal egy vidéki kiránduló társaság pottyantotta el, mert született párizsi csak vasárnap nézi meg a Louvre-ot — ingyen. Hétköznap ugyanis két kerek frankot sajnál kiadni a zsugori francia polgár. Minden teremben kópiázó festőket lát az ember. Érdekesek köztük a fantasztikusan modern ruhákba öltözött, kínai festők. Nézem mint festenek. Bugres világhírű La Lourie-ját, Greco, toledói mester Christ en Croix ját és Titientől L’Homme au Gaul, bámulatos portrait ját mázolták. Majd talán haza küldik Pekingbe, hadd bámuljanak a jó, öreg mandarinok. * A No're Dame ajtajában (mely oly csudálatosán szép, hogy én is szívesen árulgatnék ott egyet-mást) élelmes, vidám francia gaminok kinálgatják majnem erőszakosan szerképeiket. Tovább egy szerény fehérarcu apáca piros bársony erszénybe gyüj'i az adományokat. Gizdag angolok és amerikaiak csak úgy szórják a papírpénzt, én gyengeségem egy barna frankot pottyant. Már a Louvreban, Versaillesben is megfigyeltem, hogy pár útbaigazító szóért egész csomó papírpénzt adtak a teremőrnek. Legalább adtak én helyettem is. Ők tehetik A Notre Dame ról Hugo Vidor elmondta a mondani valóját. En csak annyit, hogyha szóllak volna hozzám, nem birtam volna felelni. D Hután mentem be, estefelé támolyogtam ki a szépségtől ittasan. Aki Istenhez akar térni, nézze meg a Notre Dame ot, ha ez nem segít, a tenger sem fog segíteni.,. * Vasárnap van. A Versailles felé induló, vezeték nélküli villamos vonatra hatalmas embertömegek várakoznak. Végre befut. Hatalmas nekizudulás, mindenki igyekszik hogy valamikép le ne maradjon. Érdekes, hogy csak első és másodosztályú kocsik vannak. Félórás utazás u'án kinn vagyunk Vei8aillesben. Maga a város is kellemesen lepi meg az embert, de a kastély csodálatos benyomása alól nem lehet szabadulni. Egész nap a múzeumot és a kerteket járom. Átbaktattam Trianonba is, mely mindössze pár perc Versailles tő!. Mindenütt nyurga angol, amerikai leányok és fiuk szaladgálnak kanárisárga, kék és szürke sportruhában. Képeket vásárolnak, kiabálnak, falják a sonkás zsemlyét, isszák a diabolót. Csodálatos fiatal népség 1 A vén Versailles klasszikus nyugalommal nézi a vidám nyüzsgést. Délután megérkeznek a rouge os, emailréteges. aprócsonfu sikkes francia midinettek. Riszálják, kelletik magukat s csak akkor bo'dogok, ha „fidizni“ (szemezni) lehet valakivel. Egész szomorúak, ha az ember véletlenül kacsintás nélkül lép el mellettük. Csodálatosén gazdag Versailles és Trianon műkincsekben, csodálatosan szépek a termek, képek, gobelinok, szobrok ; csodálatosan szépek a parkok vizeikkel, szökőkutaikkal, hatalmas fáikkal s a fölöttük lebegő kék óceáni párázattal. írni nagyon nehéz róluk, ezeket látni kell, látni, látni és kritika nélkül bemutatni. * Suresnesben most minden este féte (ünnep) van. A Szajnán átugró hid pazar fényszórókkal és villanykörték százával van ellátva. Lementem én is. Hatalmas munkástömegek mulattak, szórakoztak az utcákon. (Suresnesben dolgozik a legtöbb munkás. Itt van a Talbeaux, Saurer, Santilly, a folyton épülő hatalmas rádiógyár stb.) A kávéházakban, bárokban, mulatókban pompás kedvű munkások ropták a táncot, ki-ki a párjával. Fordultam én is egyet-kettőt a könnyű kis francia leányokkal. A benyomásom nem volt jó a francia munkásságról. Valahogy a dekadens római idők plebse és panem et eircenses-e jutott eszembe. Mulatozás, evés, ivás, kényelem, egy kis munka, hatalmas kereseti lehetőség, melyet nem használnak ki (a francia munkás órabére 5—6 frank. Hatalmas összeg I) eléggé s ezzel szemben a szellemiek, nemesebb dolgok teljes elhanyagolása. Miga francia polgár a maga roppant szorgalmával, igénytelenségével és pénzével számottevő nemzeti erő, a francia munkásság nagy számát és pompás , kereseti lehetőségeit tekintve, messze van onnan, ahol már lennie kellene. * Szénássy Pistával és bátyámmal, akik már öreg »franciák“ (negyedik éve élnek Párisban), felmentünk az Eiffelre. Szédületesen szép valami, A roppant kiteijedésü, szabályos város (Paris a világ legszabályosabb városa) a robogó autók ezreivel, a siető, bomló népség, a meiropoltain ez az apokaliptikus csoda, hol elíünő, hol előbukkanó villamosaival, a place de la Concorde roppant tere az egyiptomi obeliszkkel, az Etoile, Trocadero, Pantheon, Sacre Coeur, Louvre, Notre Dame, Saint Jeques tornya stb. az emberi építészet e csodálatos remekei furcsa, lenyűgöző és felemelő érzéskomplexumot váltanak ki az emberből. Igen, „Páris a csodák, azálmodások. szent városa“, ahogy dalolta a szomorú, nsgyszemü Ady Endre. Szédül és bámul az ember és kezdi megérteni a kissé talán túlságosan öntudatos francia pszihét — »Franciaország a civilizáció élén halad“... (Guizot.) Páris, július közepe. A bűn rossz üzlet A hetvenéves gonosztevő szomorú emlékiratai Newyork, julius. A Sing Sing fegyház igazgatója legu'óbb előadást tartott és arról beszélt, hogy a bűnözés nem jó üzlet. (Honnan tudja ezt a foghazigazgito — jegyezte meg maliciózusan néhány ameris&i tap!) Éimondota, hogy a iegtöbb bünözö nem tud nagyon sokat zsákmányolni. A Sing-Sing fegyházban 900 fegyenc ül és ezek bűncselekményeik révén Összesen 360 000 dollárt zsákmányoltak annakidején. Szóval 400 dollár jut egyegy emberre. Ezért pedig igazán nem érdemes néhány évet a fegyházban tölteni. Statisztikát is átütött össze a lelkiismeretes fogházigazgató. Eszerint valamilyen módon nem sikerült a zsákmányt megszerezni, vagy hosszabb ideig maguknál tartani a rablók 57 százalékának, a tolvajok 39, az okirathamisitók 18 és a betörők 35 százalékának. Az érdekes csak az, hogy ugyanezen az állásponton van a 70 éves fegyházveterán, Eddie Guerin is, aki miután harminc évet töltött különböző bűncselekmények miatt fegyházban, „Crime“ (Bűn) cim alatt kiadta emlékiratait. Kiderül az emlékiratokból, hogy Guerin mint a Western Union Telegraph Company inasa kezdte pályafutását. Szükebb kollégája volt ebben az időben Mike Henna, Csikágú későbbi városi tanácsnoka. Henna takarékos fiú volt és hamarosan vagyont íb szerzett, ezzel szemben Guerin apró lopásokból egészítette j ki szerény jövedelmét. Tizenötéves korában börtönbe került. Itt megismerkedett a iegszakképzettebb bűnözőkkel, akik azután beavatták mesterségük titkaiba. Mikor kiszabadult, családja kitagadta és ekkor csatlakozott ahoz a zsebtolvaj és hamiskártyásbandához, amely a Barnum cirkuszt kisérte el mindenhová vándorlásai során. Mindenki figyeljen mert • hirtelen időváltozások alkalmával mindnyájan ki vagyunk téve meghűlésnek,fertőzéseknek, amelyek könnyen végzetes következménnyel járhatnak, ha gondatlanul elhanyagoljuk bajunkat. Meghűlés ellen legjobb védekezés a test edzése, a szervezet raegacéloiisa az idegrendszer ellentállóbbá tétele. Ezeknek a feladatoknak az elérésénél leghatékonyabb segítségünk a minden házban ismert és otthonos DIANA sosborszesz melynek állandó használatával sok bajt háríthatunk el magunt rói és sok később nehezen leküzdhető betegséget előzhetünk meg. Az egész országban miedsnütt kapható I Haszontalan utánzatokat utasítson éré- J lyesen vissza 1 Guerin Csikágőban tökéletesítette mesterségbeli tudását. Abban az időben naponta átlag 22 rablótámadás történt ebben a városban és ezeknek egy tekintélyes százalékában volt része Guerinnek is. Mikor azután már Csikágóban nagyon szűkre szorult köiüíötte a hurok, egy merész elhatározással áth jjózott Európába. Itt azután gőzerővel kezdett dolgozni. Két legnagyobb európai teljesítménye az American Express párizsi irodájának kifosztása és egy lyoni pénztárnok kirablása volt. Mind a kétszer szép összeget zsákmányolt, azonban a zsákmányt meg kellett osztania a c'nkosaival, úgyhogy alig maradt neki valami. Rengeteget kellett hallgatási díj fejében a barátnőinek fizetnie, akik azonban végeredményben mégis mindig elárulták. Két iiyen nőnek volt végzetes szerepe Guerin életében. Az egyik Sophie Lyons a rendőrség besugónője volt és állandóan rendőrkézre adta barátját. A másik a híres Ch cago May nevű nő volt, aki nemrég halt meg Amerikában közvetlenül esküvője előtt. Ez a nő rendszerint gazdag emberekkel ismerkedett meg, akiket aztán kifosztott. Chicago May egy darabig Guerin barátnője volt. Egyik Franciaországban elkövetett bűncselekménye miatt Cayennebe deportálták Gusrint, ahonnan azonban megszökött. Még hozzá egy másik nővel. Chicago May ezért féltékenységből feljelentette barátját és feljelentésében beszámolt Guerin összes ki nem derített bűneiről is. Emiatt azután megint éveket kellett fegyházban töltenie a szerencsétlen Guerinnek. Néhány év óta azonban szolid polgári életet él az öreg bűnöző. Megunta már a hányatott életet, szakított a régi társaságával. Megélhetéséről gondoskodik most az a kiadócég, amely emlékiratait a nyilvánosság elé vitte. Végeredményben igen erkölcsnemesitő olvasmány ez a könyv, mert körülbelül minden fejezetnek az a refrénje: — A bűnözés nagyon rossz üzlet l Unatkozó fiatalemberek és a halál menyasszonyai. A varsói öngyilkosklub botránya. Nagy társadalmi botrányt leplezett most le a lengyel rendőrség. Az eset egészen egyedülálló : eddig csak ponyvaregényekben és filmeken fordult elő ehez hasonló. Jómódú társaságbeli fiatalemberek öngyilkosklubot alapítottak. Az öngyilkosságokat azonban nem ők követték el, hanem fiatal leányok, akiket — pártoló tagul vettek fel az öngyilkosok klubjába. Felvettek minden olyan fiatal leányt, aki 1. csinos és 2. életunt volt. Az életunt leányoknak különböző filo— julius 17, zófiai és álfilozófiai olvasmányokat adtak, amelyek mind az élet hiábavalóságába vetett hitet erősítették meg bennük. Hónapokig tartó lelki gyakorlatok folytak és minden egyes lány mellé kineveztek egy „mestert.“ A mester sokáig foglalkozott vele, és mikor sikerült meggyőznie az illető leányt arról, hogy az életének most már egyáltalában semmi értelme nincs, következett az öngyilkosság. Az öngyilkosságot az illető lány mindig hivatalosan bejelentette az el-
