Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-10-29 / 130. szám

1939. október 26. Komárom; Lapok 5. oldsL UJabh női kabát szél!it> m&ny érkezett Stern Endre női kabát, úri«, női divatáru üzletébe Városház utca 3 szám hol a következő telíünő o!c3ó árak meliett vásárolhat' Tommy kalap.............................Ki 24'— Elite selyem harisnya................. 22 — Selyem reform nadrág................. 18'60 Meleg selyem reform nadrág . . 20’— Női kötött ruha............................. 120 — Hibátlan, elsőrendű mosó selyem harisnya..................................... 18'— Férfi selyem schawl..................... 10'— Férfi bokavédő.........................15'—. 25-— Férfi sokni2 BO, 4 -, 5 - 7‘-, 10 —, 12 stb. Pulloverek.................40 — Kfi-től feljebb. Férfi kemény gallér K£ 4'50 tői feljebb, stb. 0 Figyelje meg kirakati áraimat! Elsőrendű minőség. Olcsó árak. Elsőrendű kiattani férfi fehér­­neműek nagy választékban 018_____________ csakis a takarékosság, a munka viszi előbbre az egyén, a társadalom, az állam sorsát. Legyen e nap fogadalmi ünnepünk. Az önmegíagadás, az előre­látás, egy gazdagabb, egy szebb jövő­ért való élni akarás ünnepe. Ne gondoljuk, hogy csak a mi jövőnk függ a takarékosságtól és a szorgalmas munkától Sőt, épen azt tapasztaljuk, hogy a nagy, a gazdagabb, a nyugati műveltebb nemzetek és népek használ­ják fel e nap propagandájának minden eszközét, hogy a társadalmat és a benne | élő egyéneket takarékosságra buzdítsák. J Mert miként Smiles mondja: „A Iaka- I rékosság és műveltség egy napon szfl- 1 lettek. Még pedig akkor, midőn az em­berek belátták, hogy tanácsos lenne nem csak a máról, da a holnapról is \ gondoskodni.“ Németországban, Angliában, Ameri kában e nap reggelül estig takarékos­­sági propaganda folyik. Az iskolák is kotai persely ünnepeket rendeznek. Megjelöiik a tanuló takarékosságának közelebb fekvő céljait, A nyári tanul­mányi, cserkész, üdülési kirándulások ismerieiésével, Költségvetésével, annak gazdasági előkészítésével a gyermekek hajlamait, ösztöneit szinte játszi-köny­­nyedséggel használják fel arra, hogy a rendszeres gazdálkodást életszokásukká tegyék. Gyárakban a munkásoknak és inunkásnőknek az alacsony sorsból elő retöri nagyságok életrajzából tartanak érdekes és szórakoztató előadásokat, melyekbe beleszővik és kidomborítják, hogy mily nagy szerepei játszóit ezek életében, előrehaladásukban a takaré kosság. Mozgóképszínházadban alkalmi filmeket adnak elő. Újságok, intézmé­nyek, társadalmi egyesületek minden eszközt és módot megragadnak, hogy e nap a társadalom minden rétegébe bele szuggerátják a takarékosság, a tőkegyűjtés szükségességét. Ha e napon a takarékosság jelszó Németországban, Angliában és Ameri kában, mennyivel inkább azzá kelt, hogy legyen iit nálunk, akik a világ­háború következményeit még súlyosab­ban érezzük. Kel!, hogy e jelszó fényt és erőt kapjon nálunk is a családi éle­sünkben, az iskolákban, a gyártelepen, a hivatalokban, a kereskedelmi és tár­sadalmi egyesületekben és mindenütt, hol munka, termelés és élet van. Szellemi haladásunk, erkö’csi súlyúnk, társadalmi és politikai jelentőségünk, közgazdasági viszonyaink íökéiyeshü­­léséve! áilanak egyenes arányban. Tőke nélkül sehol sem találunk magasabb gazdasági és szellemi kultúrát, ellenben számtalanszor Járjuk, hogy a tőke cso­dákat müvei. “D; a pénz képvisel még olyat is, aminél alig lehet vílami drá­gább: a függetlenségei!“ (Smiles.) Propagálni kell nélunk is a takaré­kosságot, a íökeképzést és a tőke ter­melő erejének kihasználását nem csak l köz, de magángazdasági szempontból j is. Nem lehet s nem szabad tűrni, hogy milliók és milliók elfecsérelődjenek fényűzésben, semmitevésben, a boros­­asztaloknál, kártyázásokban, ledér köny­­' nyeimüségekben, vagy együgyű féle­lemből parlagon heverjenek a ládafiák ban elrejtve. Épen az otthon Őrzött pénz ad legtöbbször alkalmat a köny nyelmü életmódra és fényűzésre. Nagy akadálya a tőkegyűjtésnek a közönség bizalmatlansága a pénzinté­zetekkel szemben. Mert shol egyszer az embert csalódás, vagy károsodás érte, önkényteienü! is távol tartja ma­gát attól a helytől s nem igyekszik le­szűrni a tanulságokat, nem igyekszik arra, hogy azokból maga szerezzen nugának okulást, hanem kézzelfogható biztos adottságokat követel, melyek, őt a hasonló károsodástól, csalódástól megóvják. Ennek tudható be az, hogy ma a legtöbb földműves, sőt más tár­sadalmi osztálybeliek is a megtakarított pénzüket nem helyezik el a pénzinté­zeteibe, hanem föld ingatlanokba fék telik és belemennek gyakran o'yan vá­sárlásokba, melyek á föld reális érté­­{ két jóval felülmúlják. Ami megint az ' ésszerű gazdálkodás és takarékosság rovására megy. A takarékosságnak és iőkeképzésnek az állam közgazeasági életére kiható, eléggé nern méltányol­ható jelentősége megköveteli, hogy az áilamha alom maga részéről meghozzon minden áldozatot és megtaláljon min­den eszközt, hogy népében e hajlandó­ságot nagyra nevelje. Ennek első fel­tétele, hogy a nép megtalálja bizalmat süket megnöveljék, ami által Magyar­­országon Szerbiában és Romániában a mezőgazdasági termelvényekberi tul­­prcdukció állóit elő, aminek követke­zéseképpen ezen országok agrártermé­keiket csak nyomott árakon tudják for­galomba hozni s ezt az anomáliát mind a mai napig nem tudták megszüntetni sem a különböző gazdasági tanácsko­zások, sem azok a kereskedelmi szer­ződések, ameiyek a szóban lévő államok között kemény és elszánt küzdelmek uián rendszerint mégis létrejöttek'. Most arról informálnak bennünket, hogy az illetékes hivatalos fórumokhoz úgy Szerbia, mint Románia részéről megkeresés érkezett, amelynek az volna az eiedeii célja, hogy Magyarorszá­got a mezőgazdasági termények érté­kesítésénél egységes fellépésre ösztö­kélje. Magától értetődően a jelentkezés Magyarország számára rendkívül érde­kes és értékes s tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy együttes erővel valóban meg tudnák védeni eminens érdekeiket, nagy kérdés azonban, hogy a gyakorlatban a dolgok miként viheíők kérésziül. Tulajdonképpen az egységes értéke- jj süést a minden ország területén való f központi szervezkedésnek kellene meg­előzni, ami azt jelenti, hogy újból mind­három mezőgazgasági termelő ország területén gabonaközpontokat keílene feiáiliísni, mert különben az ajánlat aligha valósiiható meg Éppen ezért még teljesen elképzel­hetetlen, hogy a megkereséseknek mi lesz az eredménye, azt azonban már is leszögezhetjük, hogy ez a lépés köze­ledés az egységes középeusőpai vám­terület felé, amely nélkül sokak szerint az egyes államok csak a legnagyobb gondok és küzdelmek közölt tudják megélhetésüket biztosban. A takarékosság ünnepe. Irta: Nagy Jenő. Október 31.-e az egész világon a takarékosság ünnepe. Ennek az a célja, hogy a közönség figyelmét a takaré­kosság nagy jelentőségére felhívjuk és takarékosságra buzdítsuk. Az 1924. év őszán Milanóban öss­­szegyült vi!ággazd?sági kongresszus hozta ezt a következményeiben nagy jelentőségű határozatot. Amint minden év május 1 e a munka ünneplését, megbecsülését, felemelését, a munkásnép közgazdasági értékének kidomborilását jelenti, úgy minden év október 31.-e a íasarékosság szem ügyét, a takarékos nemzetek, népek és embe­rek ünnepét, az előrelátást, egy szebb és gazdagabb jövő utáni vágyat, az önfegyelmezés fogadalmi ünnepét jelenti. Ennek a takarékossági napnak az a célja, hogy évente legalább egyszer szálljunk magunkba, lássuk be, hogy azokban a pénzintézetekben, hova munkájának gyümölcseit, lemondásának áldozatai, elhelyezi. Az állam ezen feladatának már ele­get tett akkor, mikor itt Szlovenszkón is olyan néppénzintézeteket létesített, melyeknél a betétek biztonságát külön intézkedésekkel garantálta. Ilyen pénz­intézetek közétartoznak a Földműves Kölcsönös Pénztárak. A Földműves Kölcsönös Pénztárak csak betáblázásos földhitelekbe helyezhetik el betétállo­mányukat éa semminemű manipulá­­\ dókba, ingatlan vásárlásokba, értekpa­|pir-8pekullciókba, személyi hitelezé­sekbe nem bocsájtkozha nak. Állami felügyelet alatt állanak. E pénziníéze­­leknél a betétek biztonságát a baíáb’á­­zoíi fóidiagfitlanok adják meg. A tőkegyűjtésnek társadalmi és nem­zetgazdasági szempontból csak jakkor van jelentősége, ha a töke visszakerül a közg.zdasági élet vérkeringésébe, a pénzintézetekbe. A földműves nép pénz­intézete a Fö’dmüveB Kölcsönző Pénz- P tár. mely altruista alapon müködö sző­­| vetkezeti pénzintézet. A szövetkezeti | cél szolgálja azt, hogy a kisemberek I gazdasági jólétét közös válvetett mun­­| káva! e!őmo:?di!sa, És csak a taknrékos­­| ság és a szövetkezed eszme párosu­­j lása lehet a kifejezője egy szebb, jobb, í eszközeiben és céljaiban nemesebb | és becsületesebb korszellemnek, élni 1 akarásnak. __ , ^ III Telefon 44. Mielőtt --------­varrógépet i vásárolna, tekintse meg saját érdekében a világhírű----------­,PFAFF‘ varrógépeimet, melyek minden világkiálliiáson aranyérem­mel lesznek kitüntetve, mert a mai kor legkitűnőbb gyárt­mánya, amit sok ezer vevő igazolhat. — Gyári árban is részletfizetésre és írásbeli jótállás melleit beszerezhetők Mórocz Péter műszerész és villanyszerelő Komárom, Nádor-n. 15 alatt Készpénzfizetésnél árengedmény! Szigorúan szabott árak! Ingyenes hímzőtanfolyam 1 Olvassa és terjessz« a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat A hat és fél éves Ivancső Imre, aki a számokkal játszik. — Saját tudósitónktól. — Komárom, október 25. Hat és fél éves fiúcska ez a kis Ivancsó Imre és az Isten máris olyan tőkét csinált az éleiéből, amely súlyos ezrekben kamatozik. Világ csodálja ennek a kis fiúnak nagy tudományát. Beke Manó, Magyarország leghíresebb matematikusa megvizsgálta a fiúcska tudományát és megállapította, egészen különös szisztémája van a kis fiúnak, ennek alapján bonyolítja !e ezeket a nehéz számtani műveleteket N sgy szá­mokból köböt vonni, nagy számokat hatványra emelni úgy tud ez a hat és fái éves kis fiú pár perc alatt, hogy akármelyik matematikai tanár is meg­irigyelhetné tudását. Játékos számtana pedig egyenesen elragadd. Az ember egy kicsit megszédültén áll ez előtt a hat és fél éves fiú előtt és nem tudja még, mennyi benne a lángész. Bizo­nyos, hogy egészen kivételes gyerek ái! ellőttünk a kis ivancsó Imre kedves személyében, aki nemcsak tehetséges számoló is de végtelenül bájos gyerek is: gyerek a szó legszorosabb értel­mében, akinek „tudós“ léiére még sin­csen semmi tudós allűrje. A kis Ivancsó Imre mindössze is csak egy év óta barálkozott meg a számokkal és nemsokára megtanul angolui is számolni, meri hívják ame­rikai turnéra: a yankik országában azután igazán csodájára fognak járni ennek a kis fiúnak. A kis Ivancsó Imre, mint halljuk, a napokban Komáromban is feilép a nagyközönség előtt. Diákköri emlékek. (Komáromtól Szigligetig meg vissza.) Irta: Dr, Baranyay József. VI, Az én keszthelyi diákköri emlékeim két évvel ezelőtt különösen élénk szí­nekkel peregtek le a lelkemben, mint vaiami eleven mozidarab. Ez a iuiíur­­palota hangversenytermében történt egy esie, azon az estén, amikor Mécs Lászió hírneves köiiő, premontrei tanár sza­­valőesijáf tartotta. Amint Mécs László olt a pódiumon megállt a premontrei szerzet reveren­dájában, olyan csodás varázslat vett erőt rajtam, mint Wells világhírű angol regény- és történetíró egyik hires re gényének, „Az időgép“ címűnek a fő­hősén, amikor beleült az időgépbe és tetszés sprint repült vissza a múltba, vagy előre a jövőbe. A premontrei Ezerzeiruha láttára év­tizedekre repült vissza a lelkem, vissza a keszthelyi diákévekbe és Mécs László alakja megsokasodott a lelki szemeim előtt és ott láttam Rupp Kornélt, Fábry Pált, Kőváry Károlyt, Bárány Gergelyt, Pákor Adorjánt, Győrffy Endrét, Ágh Norbertét, Illés Rafaelt a régi premontrei tanáraimat és őszintén szólva, én nem is tudtam, hogy mit szavait Mécs László, csak egyes refrének ütöttek hangot a tel­kemben, hogy: „Sietni, sietni, sietni muszáj I ...“ Ez a mondás megragadta a lelkem és éreztem, hogy sietni kell, talán nem is előre, hanem vissza a múltba, a visszaemlékezés gyors szárnyú sutó­ján, hogy még egyszer átéljük a múltak édes-bús emlékeit. A kuüurpalotai előadások alatt, ami­kor — mint a Jókai Egyesület pénz­tárosa — Míkky Lajos ellenőrrel el­hagyjuk a pénztári asztalt és beme­gyünk a terembe, vagy a mű vészszo­bába, hogy mi i3 élvezzük a hangver­senyt vagy az előadást, a kiváncsiak száz kérdést susognak hozzánk, pél­dául, hogy: — Mennyi honoráriumot kap a mű­vész? — Mennyi volt a bevétel? — Nem fizetnek rá? Iiyen és ezekhez hasonló kérdése­ket duruzsolnak az ember fűiébe a tűi kiváncsiak akkor, amikor az előadási akarjuk élvezni. Mécs László szavaló estjén is így volt ez, de ez alkalommal ezek a kérdések nem zavartak, mert hiszen az én lelkem a múltba száila­­dozott. Csak a fel fehúgó tapsvihar rázott vissza a valóságra, de csak rövid időre, meri újra a múltba vitt a visszaemlé­kezés Wells időgépje. Hol is hagytam el a muH számban? ... A fölfüzeit lelkű fslsőbbosztályo­­sok hallgattak a szómra és gyorsított menetben indáhunk Keszthelyről Bala­­tonszentgyőrgyre a vasúttal párhuzamo­san haladó országúton, A fenékpusztai hídnál, a Kisbalaton torkolatánál jártunk már, amikor vonat­dübörgésre lettünk figyelmesek. Szivünk nagyot dobban*, sáppadozd arccal lát- i uk, hogy Koásulh hamvait hozó vonat

Next

/
Thumbnails
Contents