Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-10-19 / 126. szám

1929. október 1 9. Komiroml Lapok 5. oldal kezd levelet intézte a város polgár­mesteréhez : Méltóságos Polgármester Ur! Én már abban a korban vagyok, mikor a d csérét és a korholás, a ki­tüntetés és a megalázás egyaránt érzé­ketlenül hagy. S mégis van egy oly dolog, mely örömmel tolt el, melyre az elmúlt idők minden kedves érzései felvillannak bennem. Ez az egy dolog fiedig nem más, mint szülővárosom és szülővárosomnak sorsa I Én, ki igen jói ismerem városunk múltját — hiszen harmincöt éven át gyűjtöttem a rá vonatkozó adatokat a hazai és külföldi levélíárakban, — én jól tudom, mit szenvedett e város a mu'tban s a jelenben. Azt is tudom, mennyi csapás, mennyi fájdalom súj­totta lakói* 1. A szenvedés és a fájdalom azonban közelebb hozzák egymáshoz a lelkeket Nem csoda léhát, ha én kü­lönös ragaszkodással viseltetem Komá­romhoz s Komárom minden lakójához. Végtelen jó!eső Őröm fogott tehát el, mikor Méltóságos Polgármester ur ke­gyes volt értesiteni arról a nem remélt s nem várt kitüntetésről, hogy t, i. szülővárosom díszpolgárává választat­tam. Ez az egyetlen kitüntetés, mely­nek lelkem melyéből örvendek, mely­nél nagyobb élelemben még nem ért. Ez a kitüntetés nemcsak mély hálára kötelez, hanem egyúttal munkára is kö­telez városunkkal szemben. Én tehát Ígérem, hogy ameddig erőim engedik, tovább is dolgozom városunk szomotu, de dicső muliján, tovább is igyekszem a hazafiui érzést növelni a hazai mull ismertetésével. Hálás tiszteletlei mondok mégegy­­szer köszönetét Méltóságos Poigáimes­­ter urnák s a közgyűlés mindén tisz­telt tagjának, mint nagyrabecsült pol­gártársaimnak. . Szívélyes üdvzölei mellett maradok mélyen lekötelezett hívük és po’gár­­társuk 1929. oki. 4. Dr. Takáts Sándor. Garami Ernő és Buchinger Manó ma térnek vissza Budapestre. — október 19. Budapesti jelentés szerint Garami Ernő és Buchinger Manó a kormányzói kegyelemben részesült két emigráns szociáldemokrata vezér ma szombaton térnik vissza Budapestre. Györki Imre, ki a szociáldemokrata párt megbízásá­ból a két szociáldemokrata vezér ügyé­ben a tárgyalásokat az illetékes körök kel lefolytatta, már megszerezte Buchin ger ^s Garami részére az útleveleket, úgy hogy ma szombaton megérkeznek Budapestre. Garami Ernő a Népszava főmunkatársa lesz, Buchinger pedig átveszi a Szocializmus című folyóirat szerkesztését. Mindkét szocialista vezér persze élénk szerepet fog játszani a párt vezetésében és politikai irányításá­ban. A politikai életbe azonban csak a legközelebbi választások után kapcso­lódhatnak be, amikor is mindkettőjük részére mandátumot biztosit a szociál­demokrata párt. Komárom város fel­építi mozipalotáját, — de a Duna jobbpartján. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — október 18. Magyar Komárom város legutóbbi képviselőtestületi ülésén elhatározta, hogy felépitteti a mozgószinház uj dí­szes épületét és ehez megszavazott 25000 pengő kölcsön hozzájárulást, amelyet a mozgószinház bérlője a kama­tokkal együtt 25 év alatt ezerpengős évi részletekben törleszt le a város ré­szére. Természetesen hozzájárul az építési költségekhez is ugyanilyen arány­ban és a város 25 év múlva egy hasz­nos és jövedelmező beruházásnak bir­tokába jut. Az uj mozgószinház épülete a város középpontján, a most épült járásbiró­­sági épülethez közel lesz a Kun Miklós utcában. Ez lett a rohamosan fejlődő városnak a középpontja. Ide közel épül­tek fel a polgári iskola palotája, a városháza és a pénzügyigazgatóság monumentális épületei. A város ugyanis Szőny község felé terjed, ahol már több száz ház épült és még épülni is fog. A városban már csak egy modern szálloda és kávéház hiányzik, hogy szórakozó helye is legyen. Ez csak a közel jövő kérdése, mert ez is bizo­nyosan a megoldás stádiumába jut rö­vid időn belül. Ebben a hitben mi is egy mementót érzünk. Mi van a város mozgó színház­­jogával ? Történtek-e ebben lépések? Nem tudjuk. De annyit tudunk, hogy a kormány­hatóságok, amikor a várossal területek ekdásáról tárgyaltak, kijelentették, hogy erről nem lehet tárgyalni, ezt junktimba nem lehet hozni semmiféle üzlettel, amelyet a város a kormánnyal köt és erről nem lehet szó. Nem, nem, soha. Hát ebbő! a komáromi városi mozgó színház soha felépülni nem fog. Már pedig ennek fel kell épülnie még pedig a városi színházzal kapcsolatban. Mjn­­den gzlovenszkői városnak megvan a mozgószinháza és a mozijoga, csak épen Komáromnak nincsen. Vájjon miért van tz a megkülönböztetés város és város között ? A tendencia az, hogy ebből a városból mindent elvigyenek és semmit se hozzanak a helyébe. Az érsekujvári törvényszék épülete Komá­romban van. Az érsekujvári kerületi munká8biztositó pénztár székháza szin­tén Komáromban található. A komá­romiak mo7gószinházát ezek szerint talán Érsekujvárott kell keresnünk, ahol négy mo7gószinház hívogatja a szóra­kozni kívánó közönséget. Nem értjük a dolgot azért sem, mert eddig azt mondták, hogy annak a Ko­máromnak, amelyben magyar többség van a városházán, nem adnak mozgó­szinház engedélyt. Da most már ez a többség kisebbséggé változott és a vá­ros igazgatását a kormányképes és benfentes csehszlovák szociáldemokrata párt intézi, miért nincsen tehát mozgó­engedély? Miért nem tűzi egyáltalán napirendre a város a szinházkérdést? A mai helyzet tarthatatlan, amikor a színészeinek nincsen otthona. Érsekúj­vár, Láva meg tudta oldani ezt a kér­dést úgy, hogy a városnak haszonhajtó objektumává lett a színház, Komárom még csak a nyomukban sem kullog. Pedig itt is jövedelmi forrást jelentene a mozgószinházzai kapcsolatos színházi épület és pedig tekintélyes jövedelmi forrást. A szinházkérdés nem uj dolog, mert azzal eleget foglalkoztak a közelmúlt­ban. Elő kell keresni az erre vonat­kozó aktákat, még pedig mielőbb. Rózsahegyi Kálmán, Kiss Ferenc, Zilahy Lajos nevei avatják ünneppé a keddi esti szinielőadást. — Saját tudósítónktól. — Szombaton este az Aranyember elő­adása, címszerepben Kiss Ferenccel, a Nemzeti Színház művészével ismét olyan nagyszerű művészi eseménynek ígérkezik, mint amiiyen művészi ese­ményt jelentettek két héttel ezelőtt a Rózsahegyi esték. Amit értesülünk, a ma esti előadás teljesen zsúfolt ház élőt! fog végbemtnni és Földes Dezső színtársulatának egyik legjobb előadása lesz. A darabot maga Kiss Ferenc ren­dezi, ez a körülmény szintén biztosítja az előadás nagy értékét. Az előadás előtt Alapy Gyula dr. a Jókai Egyesü­let főtitkára, a Jókai kuliusz legjobb ismerője tart bevezető felolvasást Jókai Mórnak legsikerültebb Síinmüvéről. Itt említjük meg, hogy kedden ugyan­csak nagy művészi esemény várja a Komárom, — okt. 18. komáromi színházlátogató közönségét; Rózsahegyi Kálmánnal és Kiss Ferencce együtt a társulat előadja Zilahy Lajos­nak Süt a ncp cimü végtelenül bájos, magyar levegőjű színdarabját. Zilahy Lajos a háborús években sokáig itt tartózkodott Komáromban és bizonyára még most is emlékeznek rá egyesek. Süt a nap cimü népszínműve egyik legjobb színpadi munkája, amellyel elnyerte az Akadén ia Vojnich diját is. ügy Kiss Ferencnek, aki Sámsont játsza benne, mint Rózsahegyi Kálmán­nak, aki az öreg tanítót alakítja benne, mindkettőjüknek nagyszerű szerep jut a darabban, de a többi szereplő is mind igen éleiesen fogják színesíteni az előadást. Diákköri emlékek. (Komáromtól Szigligetig meg vissza.) Irta: Dr. Bar any ay József. V. Egyik előző közleményembe hiba csúszott be. Azt a nagy nagy szenzá­ciót keltő cikket, hogy miért nem kül­dött a király koszorút Kossuth Lajos ravatalára? — nem Szeles Adorján, a Henlzy szobor főirobbantója írfa, ha­nem csak Szeles Adorján „Olvasd* cimü lapjában jelen* meg. Ezt a szen­zációt keliő cikket Zarándy A. Gáspár ismert szépirodalmi és geneológiai író a szenvedélyek krátertüzébe mártott tolla irta. E nyílt levelet a királyhoz Antonides aláírással közölte a szerző. E cikkét! a szerzőt perbe fogták és az esküdtek verdiktje alapján egy évi államfogházra ítélték. A kúria ezt az itéíetef megsemmisítette és az uj esküdtszék Zarándyt 8 szóval 4 ellené­ben felmentette és ezzel a szerzőnek joga volt az elkobzott cikket újra meg­jelentetni és a szerzőntk 1897 ben Budapesten megjelent „Való és mese“ cimü könyvében olvashatjuk ezt a cikket. E ritka példányt még jogász koromban megszereztem egyik buda­pesti antiquárusnál. Bizony ilyen merész hangon nem szóltak még Magyarországon a ki­rályhoz. Egy helyen többek között ezeket mondja: „Ami feifogákunk az, hogy Isten kegyelméből első sorban a láng­ész uralkodik, csak aztán jönnek a legitim királyok“. Zarándy hálátlansággal vádolja a dinasztiát, amelyet a lovaglás magyar nemzet olyan sokszor megmentett a vérével, a könnyeivel és a szenvedé­seivel. A morva mezei segítség, Mária Terézia megsegítése, Napoleon fel­hívásának elutasítása és még számta­lan esetben védle meg a magyar a di­nasztiát és mit kapott ezért cserébe? Az aradi golgotát, a kivégzések, a be­­börtönözések hosszú láncolatát, a Zrínyiek, a Frangepánok vérpadra ju­tását és a magyar szabadságharcokat fölidéző elnyomásokat. A dinasztia által sokat emlegetett fátyolt a múltra, kiengesztelést hirdető mondásban olyan sokszor meglobogtatott fátyolra a ma­gyar nemzetnek volna igazán szüksége. Kossuth halálakor, ha a király ko­szorút küld a nagy száműzött ravata­lára, ez a kiengesztelödés igaz és őszinte lett volna és a király megta­lálta volna az igazi utat a magyar nemzethez. De a tanácsadók elenged­ték szállni az alkalmat, aminő a mo­hácsi vész óta nem volt és hosszú századok fognak lefolyni, amíg újra lesz, „mert Kossulh Lajost csak ezred­éves jókedvében csak egyszer teremtett az Isten 1“ — írja Zarándy A. Gáspár. Hogy ezelőtt 30 esztendővel milyen szokatlan és merész hang volt ez, azt elképzelheti mindenki, aki ismerte az a’ckori viszonyokat. Sok-sok százezrek gyűlnek össze Rheumás Ön? Tanácskozzon orvosával, hogy mit tegyen ellene és vásároljon ALPÁ menthot-sősborszeszf. „Alpa“ bedörzsölés eny­hülést nyújt, fokozza a vérkeringést, hozzásegíti a testtt a szükséges éle­lemhez,erősiti az izmokat és jótékonyan hat az ide­gekre. napok alatt Kossuth Lajos budapesti szobrára. A vidék városai egymásután állítják fel a Kossu h-szobrokat, csak Budapesten húzzák-halasszák a dolgot. Mit szól hozzá a király, hogy a di­nasztiájának a legnagyobb ellenség?, az ő fő- és székvárosában szobrot kap? A hatalmas összegű szoboralapot mauzóleumra akarják fordítani. A Ke­repesi íémetőben sc h’se fog a király szemébe ötleni a Kossuth-emlék, arra nem fog elkocsikázni. A temetőben tehát lehet Kossu h emléket állítani. A mauzóleum eí is készül, de a szobor terve csak nem akar megvalósulni. A közvélemény azonban egyre szorítja s nyomja a hivatalos köböket g a pá­lyázatot kiírják. A bíráló bizottság el­fogad egy szomorú tervet, amelyet aztán márványba faragnak és két év óta ott áll a szobor a budapesti par­lament előtt, de a szobor szomorú, )e­­horgasztott fejű alakjaiból nagyon is kisír az a tény, hogy azt akkor tervez­ték és akkor rendeltelték meg és akkor kezdték mái vány ba vésni, amikor a hivatalos körök félve kérdezték .egy­mástól, hogy mit szól majd ehhez a király? Szóval Kossuth halálakor a hivatalos körök nem mertek gyászolni, bár lelkűk melyén bizonyára ők is meg­­siratták a nemzáí nagy halottját. Igv természetesen a keszthelyi főgimnázium sem gyászolt hivatalosan. Itt nemcsak attól kellett tartani, hogy mit szó! majd a király, hanem egy köze’ebbi mumust is tekintetbe kellett venni ésafögimná zium egyik jótévőjére, akkor még gróf. most már hercegi rangra emelkedett Festetics Taszilóra is tekintettel kellett lenni. Festetich az udvar kedvelt em­bere volt, aki gyakran látta vendégül i József főherceget, Stefánia özvegy [ trónörökönőt és még ezenkívül is | sok más főherceget és főhercegnői. | Sőt a velszi herceg, a szász király jg j gyakori vendég volt a keszthelyi Fes | tetich palotában. A velszi hetceg mint \ rokon járt Keszthelyen, mert Festetich felesége Hamilton angol hercegnő volt, az angol uraikodó ház rokona. Később a velszi herceg látogatásai elmaradtak. Egyszer ugyanis a velszi herceg azt táviratozta, hogy a Hirsch báróval fog megérkezni, erre Festetich azt táviratozta vissza, hogy szívesen látom felségedet — egyedül. Vagyis, hogy a Hirsch bárót ne hozza magával. Ha nekem jó tár­saság a Hirsch báró, akkor Festetichnek is jó lehet, mondotta a velszi herceg és nem ment Keszthelyre. Kossuth ha­lála hírére a Festetich kastélyra nem tűz­ték ki a gyászlobogőt és igy a főgim­názium sem gyászolt hivatalosan. Burány Gergely, a nem rég elhunyt csornai prépost, pápai prelátus, volt akkor a keszthelyi premontrei főgim­názium igazgatója, ő maga ugyan ki­ment a szentgyörgyi vasútállomásra a Kossuth holttestét hozó vonat elé, de minket diákokat nem vitt ki. Amikor a vonat megállt és Kossu h Ferenc és Kossuth Lajos Tódor fésze rt kíséretével a vonatról, Burány Getge'y főgimnáziumi igazgatót is bemutat , k a Kossuth fiainak.

Next

/
Thumbnails
Contents