Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-10-19 / 126. szám
1929, október 19. Komáromi Lapok, 8. oldal. csakis Pocsátko szappannal érhet el. hívet szerezne a becsületes szlovák nép soraiban. Srobár sajnálja Okanik kilépését. A köztársasági, vagyis az agrárpárt hivatalos orgánuma a Venkov nyilatkozatot közöl Srobár dr. volt teljhatalmú minisztertől, aki Okanik volt pozsonyi polgármester kilépéséről emlékezik meg s többek között azi mondja, hogy Okanik kilépése a pártból általános meglepetést keltett. Nem akar a kilépés inditőokairó? beszélni, mert minden párttagnak joga van a pártot akkor elhagyni, amikor akarja. Mégis Srobár sajnálja, hogy Okanik kilépése abban az időben történt, amikor az egész Szlovenszkó a 7uka-méreg elleni harcra készült fel. A csehszlovák köztársasági párt a fordulat óta mindenkor Szlovenszkó konszolidációjáért, rendjéért és a nemzeti és állami egység garanciájáéit harcolt. Okánik kilépése gyengíti az állam létérdekeiért folytatott küzdelmünket és megkönnyíti a szélbomlasztó elemek hatcát. Ebből az okból Okanik kilépése inén sajnálatos. Gratz Gusztáv szenzációs cikkben adatokkal bizonyítja, hogy nemcsak Masaryk, de Benes is magáévá tette a revízió gondolatát A Csehszlovákiába is beengedett bu dapesti „Esti Kurír“ szombati száma Írja a kővetkezőket: A „Magyar külpolitika“ legújabb számában Gratz Gusztáv v. b f. t. nyug. külügyminiszter újabb érdekes és szenzációs adatokat közöl a Masaryk féle \ nyilatkozattal kapcsolatban, amelyben rávilágít a kérdés egész hátterére és az ügv lefolyására. Gratz cikke szerint Masaryk elnök legújabb nyilatkozata nem az első, amely könnyel és zokogását elfojtva zongorázta ki az urának ; — Balázsi... Balázs!... Nem halljuk a kicsinket . . . Beszél!. . . Juliska nőtt . . , Egyre nőtt . . . Ott mászkált, ott csacsogott körülöttük s ahogy nőtt és ahogy egyre több szavat mondott, az anyja is, az apja is | minden szót le tudott olvasni az ajkáról. Csak sóhajtott egyet, már tudták, hogy mit akar mondani. Minden erejüket megfeszítették, robotba dolgoztak és boldogan hozták haza a pénzt az ő kacagó, nevető, beszélő Juliskájunknak. A némák Juliskájának jő dolga volt. Iskolába járatták. Mindig csinos úri ruhákba öltöztették. Becézték, kényeztették és boldogan hadonásztak egymásnak a szülők: — Milyen szép 1 Milyen édes! — Milyen csinos hangja lehet! S az idő sorba kisöpörte az embe rek életéből az éveket. Bizony kevés maradt már hátra belőlük. Hajdú Balázsnak fehér lett a feje a hótól, Kender Julcsának kikopott szeméből a láng és mintha a sors Juliskában akarta voina kárpótolni a némákat, rárakott minden sugarat és minden ifjúságot. Juliska szép leány lett. Tizenhat éves korában olyan volt, mint a tündér. Aggódva csóválták a bérházban utána az öregasszonyok a fejüket. — Ilyen szépnek csak úri lánynak szabad lenni. Rikácsolva hangzott a válasz: — Nézzen rá, lelkem! Úri lány az bizony! Lakkcipő, selysmharisnya. — Szégyenli is már a szüleit! Azok meg tömik pénzzel. Egy vasárnap délután, — bizony tavasz volt újra — a némák összefogódzva sétáltak a ligetben. Az örök csendből, ami körülöttük zengett, kíváncsian kukucskáltak ki a lármás életbe. Ezen a héten grófi háznál mosott a Julcsa, több pénzt keresett mint máskor, becsalta hát emberét a némák színházába: a moziba. a csehszlovák kormánytényezők rászérői hasonló szellemben elhangzott és a essz), kormány ismételten megfontolás tárgyává tette azt az eszmemenetet, amely Masaryk kijelentéseiben megnyilatkozik Gratz ezután Masaryk elnök 1927 okt. 28 ibai üzenetére hivatkozik, amelyben az elnök kijelentette, hogy „a békeszerződések nem minden részükben tökéletesek, bár a háború utáni álbpot szerencsésebb az azelőttinél. A korrektúrák részleteiről lehet tárgyalni, de Olcsó helyre mentek és igen előre ültek. De kíváncsian repült körbe a szemük a színházban. Amikor az egyik páholyba néztek, remegve húzódtak még összébb, ott ült az ő Juliskájuk, és kacagva, nevetve beszélgetett egy úrral. Óvatosan, t tokban inpult beszélgetésnek a tiz ujj: — Látod? — Látom 1 — Idegen férfival van, — Bizony. — Hogy kacag. Hogy beszél. Talán nincs is benne semmi, hogy itt van ... A férfi ujjai reszketve, nehezen dadogták : — Vigyázz, nézz a szájára, olvassuk le, mit mond. Ju'csa összerezzent, de engedelmeskedett. Valahányszor felgyulladt a villany, mindig a Juliska száját nézték és mindig súlyosabban ereszkedett rájuk a bánat. Az anya teste már remegett, reszketett. A férfi sötét volt és félelmetes. S amikor felgyulladtak a képek a lepedőn, nagy, kerekre nyílt szemük nem látott semmit... Tele volt könnyel... A kezűk görcsösen fogódzott össze, amikor kiléptek a színházból Az egész utón hallgattak. Nem beszéltek. Csak otthon lendült fel remegve, sápadtan az ujjak kísérteties beszéde: — Balázs I Igaz ez ? Igaz ? 1 A férfi feje a mellére csuklott s az ujjai szaggatottan, kapkodva feleltek: — Te is ugyanazt olvastad íe a szájáról , . , Látom . . . Az asszony ujjai tántorogva, sírva doboltak: — Mi tehetünk róla ... Mi tehetünk róla . , . A férfi ujjai nem tudtak felelni. Ökölbe szorultak és mint egy acélkalapács, úgy ütöttek bele a levegőbe, — Mi? Mi tehetünk róla?! Az asszony szomorú, bűnbánó ujjai viasz fehéren csilingeltek. — Igen ... Mi . . . Nem tudunk ennek nem szabad agitalorilsus módon történnie.“ Ugyanakkor Banes egyik expozéjában kijelentette, hogy a békeszerződés revíziója a Magyarország által elfogadott bázison, a gyűlölet, ellenségeskedés és fenyegetések bázisán nem képzelhető el. Ezt a nyilatkozatot cseh politikumok is úgy értelmezték előtte, hogy Csehszlovákia ellentáli a békeszerződés revíziójának kikényszeriiésére irányuló minden akciónak, ellenben nem fog hasonló ellenállást kifejteni, ha ennek á revíziónak barátságos tárgyalások utján való megvalósításáról lenne szó. Gratz igy folytatja cikkét: 1928 tavaszán a londoni „Sunday Times“ közölte Masaryk elnöknek és Benes külügyminiszternek nyilatkozatát a revízió kérdéséről. Ez alkalommal Masaryk azt mondta: — A békeszerződéseknek csak olyan revíziója jöhet tekintetbe, amely az öszszes étdekeltek hozzájárulásán alapszik. Ami engem illet, nem volna kifogásom ellene, hogy a fennforgó nehézségekre becsületesen rámutassunk és igyekezzünk ezeket közös egyetértésben eltávolítani. Benes pedig ugyanekkor ezt jelentette ki : — Sohasem állítottam, hogy a békeszerződések tökéletesek, de másként azokat nem lehet módosítani, mint mindazoknak hozzájárulásával, akiket e szerződések intézkedései érintenek. 1928 nyarától kezdve hasonló nyilatkozatok csehszlovák részről nem hangzottak el a nyilvánosság élőit. Ennek okául azt adták, hogy az akkoriban tetőpontján állt Rothermere-akció folytán minden ilyen’nyilatkozat azt a benyomást keltené, mintha ez az akció a csehszlovák kormányt megfélemlítette volna. Bizalmas beszélgetésekben azon ban a csehszlovák államférfiak, kivált Masaryk elnök, ebben az időben is megismételték azt a felfogásukat, hogy barátságos tárgyalások esetében hajlandók volnának tárgyalni arról a kívánságról, hogy Csehszlovákia magyarlakta területei Magyarországhoz visszakerüljenek. Ilyen értelemben nyilatkozott Masaryk elnök ur én előttem 1926 husvétján, amikor az Interparlamentáris Unió tanácsülésével kapcsolatban Prágában jártam. Ugyancsak ilyen értelemben nyilatkozott 1929 junius havában most Rajniss doktor előtt. De tudtommal ugyanígy nyilatkozott egy más magyar, beszélni .. . Nem tudtuk jóra ianitani, Anna nénit nem kellett volna olyan korán hazaengedni . • . Amikor Juliska este hazajött, Hajdú Balázs vad, dühös ujjai kérdőre vonták. A leány először meglepetten, ijedten nézett rájuk s amikor látta, hogy semmit sem tagadhat el és maga előtt látta apja bütykös, kalimpáló ujjait, anyja rémült, tántorgó kezét, elfogta a gyermekek kegyetlensége, nagyot kacagott, felnyitotta az ajtót ás elrepült hazulról, mint a madár . . . A némák élete még csendesebb lett és még szomorúbb. Itt ott beszéltak már csak egymással . . . Akkor is róla . . . Mindig róla . . . — Vájjon hol van? Mit csinálhat? — Hallgass, anyjuk . . . Nem érdemli meg, hogy rá gondolj. Pedig ő is folyton rá gondolt . . . Ö is folyton a leányára gondolt. Hosszú évek után az egyik szomszédasszony lépett be hozzájuk egy este nagy diadallal és nehezen, kínlódva magyarázta. — Láttam a Juliskát. Az anya szeme félve rebbent meg és repesve kérdezte : — Hol? — Színházban vanl Nagy színésznő lett! Primadonna! Gyönyörűen énekel. Az anya ujjai sirtak az örömtől, amikor odacifrázták az apának: — Hallod ? Gyönyörűen éneke!! , , . A mi leányunk I S a házban mindenki azt tárgyalta, hogy nagy színésznő lett a némák Juliskája, de megfeledkezett hálátlanul a szüleiről és ezért még meg fogja verni az Isten! S a némák elhatározták, hogy egy este szépen felöltöznek és elmennek a színházba, megnézik a Juliskát. Nem baj, ha nem is hallják, csak látni akarják 1 Hideg téli este volt. Fölvették ünneplő ruhájukat, sok pénzért két drága jegyet váltottak és tipegve topogva, öregesen, reszketően beállítottak a szinelőkeiő közjogi állást betöltő ur előtt is, amikor ezzel kapcsolatban Trpolcsányban Málkozott, az időpontot nem tudom pontosan megjelölni. * ií ,Vannak azonban más forrásból eredő bizonyítékok is, amelyek amellett szólnak, hogy a csehszlovák kormány jelzett hajlandóságát szövetségesei, a kisantant másik két tagja is ismerték. Előttem előkelő jugoszláv államférfiak nyilatkoztak oda, hogy ismerik a csehszlovák kormánynak azt a szándékát, hogy Magyarországgal terüieti koncessziók árán, jobban mondva a jelenlegi határoknak a nemzetiségi'elvnek megfelelő módosításával közeledést létesítsenek. De ismerték ezt a szándékát Romániában is, ahol a Brafinaukormány élesen szembehelyezkedett vele. A ma román kormány ebben a kér\ désben nem helyezkedik ilyen intraní zigens álláspontra. j Egyik vezető román politikus nekem s pár hónappal ezelőtt azt mondotta: — ] Tudom, hogy a csehszlovák kormány i hajlandó volna Msgyarországnak a határkérdésben engedményeket tenni. Ha I a magyar és a csehszlovák kormány ezen az alapon megegyeznek, én ennek őszintén fogok örülni és szívből fogok gratulálni Bethlennek és Bsnesnek, — ami azonban Romániát illeti, mi erre az útra semmi körülmények között nem fogunk rálépni. Ezekhez a nyilatkozatokhoz hozzá kell még fűzni az ismeretes Páiyi féle Masaryk iniervjuf, továbbá Medinge cseh-német képviselőnek másfél év elő r — ■«■■■■mi. — ■ M házba. Két öreg szivük összeszorult. Ekkora fényre, ekkora pompára nem voltak elkészülve. A ragyogó, előkelő közönség között az a két szék, ahol ők ültek, olyan volt, mint drágakőben a folt és mint tündöklő ezüstben a vak rozsda. Idegesek voltak. Féltek, ä Még beszélni sem mertek az ujjaikkal. Hallgattak és vártak. Nem hallották a közönség zsongását, nem hallották a színház varázslatos zsivaját, könnyes, tétova szemük belezavarodott a rengeteg csillogásba, fénybe... sírni szerettek volna... S amikor a függöny iassan, méltóságteljesen felemelkedett, nagyot dobbant a szivük.., Most 1 Most!... Egyszerre idegesek lettek ... Valami tombolt a leikünkben... Ő jön 1 Ő játszik itt! A leányuk \... Amikor a színpadra lépett, fergeteges taps fogadta és virágesö hullott a lába elé. Olyan gyönyörű volt, hogy a némák szivedobogása elállt s az egész színház reszketett a tombolástól. A darab megindult és Juliska játszott. Minden mozdulata gyönyörű volt. Minden lépése kényes, lebegő. Énekét áhitatos csendben hallgatta a színház. A némák leánya énekelt! Amikor az ujjongó tetszésre Juliska kiáiít a színpad szélére, hogy újra elénekelje a dalt,- előbb nyugodt, diadalmas nézéssel körülszaladt a tekintete a színház publikumán, van-e ismerős és kicsoda ? Szeme hirtelen a földszint közepére villant... És ekkor mintha villám hasított volna bele a leikébe! Dermedten állt 1 És nézett... nézett... A ragyogó tömegből szemébe tűnt a folt, a vak rozsda... El nem tudta venni róla a tekintetét... A csend hosszú volt.,. A közönség tapsa elállt és mindenki várta a folytatást. Juliska pedig borzadva, megmerevedve áll a helyén és érezte, hogy a szive verése eláll a borzasztó megdöbbenéstől ... A hangja a torkába szorul... Eszébe jut min-
