Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-10-15 / 124. szám II. kiadás

<^4. oldal.

Komiromi Lapok

1939. október 16.®5*

apának, a fiúnak, a testvérnek, a szerelmes kedvesnek, a jó barátnak egyegy mozdulata, egy-egy szava, talán épen az utolsó és csak tátongó űr marad a szivünkben, egy elfojtott sóhaj: miért nincs most ó is velünk? A gyász mindig a hiány érzetével jár. Valakit keresünk, aki nincs többé, és akkor a gyászolók, a szónokok ajakán felfakad a kiáltás: „Kettétört élet! — Félbemaradt élet!“ Úgy érzem, hogy az egyének gyásza igy jelentkezik ebben az ünnepló gyülekezetben is.

De nem csak gyászolni jöttünk, nem csak fájdalmat elsírni, hanem hoztunk magunkkal egy más érzést is, a kegyeletnek a lerovását. Ez pEdig ünneplésünket örömünneppé teszi, mert hiszen szent tartozásunkból törlesztőnk ma egy részletet. Ezzel az emlékművel egy adósság formai részét töröljük le. Ebben a külső formában kifejezést adunk a hősi halált haltakkal szemben a szivünkben élű kegyeletnek. Minden idők minden embere kegyelettel adózott halottainak. Minden emlékmű, mindenegyes feltakart sir a külömböző korok felfogását mutatja meg nekünk a múltról és jövendőről. A fáraók sírjában kincseket halmoztak fel, hogy msjd az elkövetkezendő uj életben is pompa és ragyogás övezze az uj életre kelt fáraót. Csatázó emberek sírjaiban egész fegyvertárakat találunk és elevenen eltemetett szolgahadakat, hogy az uj életre felkelő hős, ott folytathassa életét, ahol abbanhagyta. A piramisok és a felrakott földhányások pedig hirdették az elmúlt nagyságot. — A mi emlékünk is beszél, tanít. Hirdeti a mi életünket úgy, amint volt és amint majd lennie kell I

A Félelmek Királya, a Halál megsuhogtatta kaszáját a világ felel*. Nagy aratásra készült. Felbiztatta a hatalom birtokosait, hogy a rendelkezésükre álló néptömegeket sorakoztassák fel előtte.

Előkerültek a legfenségesebb eszmék jelszavai: önvédelemI HazáértI Szabadságérti Mindegyik magában véve is magasztos, áldozaíhozatalt megérdemlő. Földi keretek közt a legszentebbek. — Es a jelszavakra az leit a válasz, hogy a népek milliói egy torokkal kiáltották: „Éljen a háború!“

Mindnyájunkat elragadott egy vérre szomjas tömegláz és az aggódók, az elűreláthatók sóhajos szava hangtalanul veszett bele az örömmámorba. Minket nemcsak a kényszerítő parancsok vezettek, de felemelt bennünket az eszmékért való lelkesedés, a mi igazságunkba vetett hitünk, amit a magyar lélek mindig oly mélységes erővel tudóit a magáévá fenni. Mindamellett mégis emberek maradtunk. Feltámadt bennünk is az éleiféités. Emlékszem, a galíciai homoktenger rgy-egy oázisán az esti tábortűz mellett meg-m-'gszólalt egy-egy bátortalan hang: micsoda halálaratás ez itt? £s egymást vigasztaltuk, biztattuk, szársz statisztikai ada tokkal, hiszen az orosz-jt pán háborúban is 1000 golyóból csak öt talált... Aztán eleinte még az sem fájt, ha egy-egy golyó megütött bennünket. Vittük a sebünket, hullattuk a vérünk, — hittünk az eszmék diadalában ... Aztán eleinte még az sem fájt, ha egyegy golyó megütött bennünket. Vittük a sebünket, hullattuk a vérünk, — hittünk az eszmék diadalában ...

A királyt állat, az oroszlán ugrásra készült 8 hatalmas lendülettel vetette magát előre.

Egyszer csak kezdtek másként látni ai emberek. Kezdték kérdezgetni: mire jó ez a förtelmes véráldozat? — Eltűntek oldalunk mellől a legjobb pajtások és velük együtt tűntek el az álmok, az eszmények. Odaült mellénk a szenvedés „s ötágú karmával vájta a szivünk, ötágú karma öt betű: —miért? miért? miért?“ — „A lengyel homok vértől ázott, bajtársak vérétől; — a Kárpátokban sűrűn hullt a hó s a vihsr nyargalt fehér paripáján, utána a jégcsontu halál, — a szuronyon zúzmarahüvely“ — megfagyott kéz — megakadt szívdobogás — fehér álom — „jég a párna, hó a takaró, — szemfödő a hó, — vánkos a hó“... miért? miért? miért?... A déli halárokon sziklák röpködnek, négy halál madarak szórják a hegyeket szerteszét és a völgyek fenekén meleg vérpatak emberhúscafattal tele... miért? miért?miért?

Megjött a felelet. Hatalmas, őrjitő összeroppanással, trónok összedőlésével, koronák lehullásával. A fegyverdörgést, a pokol zaját mélységes csönd váltotta fe>. Es amikor kutató szemmel meredtünk bele ebbe a félelmes csöndbe, a csönd őrülten felkacagott: Embergépi Emberállat! Csalódtál, délibábokat hajszoltál törékeny üvegszekérrel. Megcsaltak, akik elétek dobták az általuk komolyan sohase értékelt eszméket, — megcsaltak az eszközökkel, amelyekkel az általad komolyan vett eszmék diadaláért harcba indítottak I

ver ereje I — hanem az erős Istennek kegyelmet és igazságot osztó mind a két keze I

A kegyeleies szép szavak elhangzása után az emlékművet a koszorúk és virágok egész erdejével borították be és minden egyesület, valamint testület és az iskolák növendékei versengtek kegyeletük megnyiivánitásában.

Majd a tűzoltó zenekar alkalmi zeneszáma után ismét a református egyházi énekkar adott eiő egy gyászdalt, melynek elhangzása után a kegyeleies ünnep végett ért. A megjelentek sorában ott láttuk Gyalókay László nemesőcsai ref. lelkészt, a komáromi ref. egyházmegye esperesét, Nagy Nándor földbirtokos tartományi képviselőt, a komáromi ref. egyházmegye főgondnokát, dr. Csorba István, Galambos József földbirtokosokat és másokat, Berecz Qyula szobrászművészt, akinek kitűnő müvéhez igen sokan gratuláltak.

A pártok listaszámai

Komárom, — október 15.

Az oroszlán befejezte ugrását. Lecsapott. De most csalódottan néz körül, mert hiába pazarolta erejét.

Ünneplő Gyülekezet!

Ezeket beszélte nekem ez az emlékmű, midőn először álltam vele szemészembe. Talán azért mondott nekem ennyit a múltról, mert hiszen én is vérem hullásával rohantam millió halállal szembe az igaztalanul elibénk tartott mélységesen igaz . eszmék diadaláért. De beszél ez a szobor a jővén dőrő! is. Az aikotó-müvész úgy mintázta meg az oroszlánt, amint uj célt keresve uj ugrásra készül. És amint ezt az uj mozdulást szemlélem, a rejlett mozdulás uj, nemes harcra biztat. Bátorít, mert a régi eszmék uj tartalommal bővülve és megszépülve állnak előliem. Álljanak előttetek is!

A kőbe vésett nevek nem a csalódásról, nem kettétört, félbemaradt életekről kiáltanak. Az áldozat nagy volt: Vár és élet. Az ember ezekből nem tud kihozni más*, csak gyászt és bá naíot, csalódást és százszoros miért? kérdéseket, fájdalmakat és ’tétova caüggedést. De nem igy az Isten! Az Ő kezében a rossz is jóra válik, ez ő háztartásában nem mehet veszendőbe semmi. Emberi szempontokból nézve a

A belügyminisztériumban tegnap ejtették meg a nemzetgyűlési választásokra jelölő pártok listáinak kisorsolását a következő eredménnyel:

1. Kommunista párt.

2 Országos keresztényszccialisfa pár*, magyar nemzeti párt és Deutsche Zipser Partei választási listája (Autonomists választási szövetség).

3. Német választási szövetség (Bund der Landwirte, vidéki iparosok, német munka- és gazdasági közösség és tuszinszkói párt).

4. Német szociáldemokrata munkáspárt.

5. Lergyel-zsidó pártok választási

szövetsége.

6. Német nemzeti párt és szudélar.émet Landtund.

7. Országos kisgazda, iparos és

munkás párt (Mohácsy).

8. Csehszlovák nemzeti szocialisták.

9. Nagy német néppárt Cseh- Morvaország és Szilézia részére.

10. Csehszlovák szociáldemokrata munkáspárt (íuszinszkói szociáldemokrata munkáspárt).

11. Jutiga szlovák néppártja.

12. A kötött jelöltlisták elleni liga.

13. Cseh nemzeti demokraták.

14. Csth néppárt.

15. Republikánus agrárpárt.

16. Csehszlovák iparosok és kereskedők pártja,

17. Német keresztényszccialisfa párt és német iparospárt, a szudétanémet középosztály gazdasági pártja.

18. Szlovák néppárt (Hlinka).

19. Német nemzeti szocialista munkáspárt.

Sajtóhiba volt, van és lesz

— Érdekes előadás a sajtóhibákról. —

világháború egyenlő volt egy nagy világégéssel. Isteni szempontból a világháború az egész emberiség elöbbrevitelét jelenti azon az u»on, mely a tökéletesség felé vezet, mert „akik Istent szeretik, azoknak minden javokra van“. Nincs félbemarad*, nincs kettétört élet: Az én elesett bajtársaim élete, a ti véretek és az vérem hullása egy lépcsőfok csupán, amelyen az emberiség ama legnagyobb parancsolat megértése felé közeledik, hogy szereid felebarátodat, mint lenmsgadat! A. mózesi tőrvény pedig igy szól: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót (egyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket“. Minden háborúban a mózesi törvény érvényesül. Ez uralkododolt a világháborúban is. Es ennek a törvénynek a szószerinti betöltése okozta a keserves kiábrándulást. íme üt van az uj cél. Ennek az uj céinsk a betöltése pedig nem a fegyverek dörején kérésziül érhető el. A régi törvény a Félelmek Királyának, a Halálnak a törvénye. Betöltésihez halált osztó fegyverek kellettek, s nyomában vér és fájdalom burjánzóit. Az új törvény betöltésének eszközei a szeretet és a munka.

A világháború, a reánk nézve keserves következményeivel nem lesújtani akar. Nézzétek: az oroszlán felemeli fejét és úgy réz körül. Emeljétek fel ti is tekinteteket és lássátok meg, hogy a látóhatárunk szélesebb let*. A régi látóhatár megszükitette a látásunk és azt gondoltuk, hogy csak magunknak és magunkért kell élnünk. Most lássátok meg, hogy az egész nagy emberiség egy óriási összetartozó szerves egész, amelyben minden népnek meg van a maga nagyszerű elhivatása. Ennek az elhivatásnak pedig csakis a krisztusi lörvény betöltésével tehet eleget. Szerelni annyit tesz, mint cselekedni. Cselekedni, részt venni egy nagy építő munkában, amely az egész em beriség roppant organizmusát elöbbreviszi a tökéletesedés u*ján Áldani azokat, akik minkéi átkoznak, annyit tesz, mint életeket megváltoztatni, nemesibbé tenni. Jót tenni azokkal, akik minket gyűlölnek, annyii tesz, mint önmagunkat megtagadni és felvenni a Messiás keresztjét, hogy megdicíőittessük az élő Isten dicsőségével! Imádkozni azokért, akik minket háborgatnak és kergéinek, annyit tesz, mint kiemeltetni a földi mindennapiség felett az örökkévalóság megszenteltetésébe, hogy igy megdicsőüllen és megszentelten diadalmat vegyen minden ellenségünkön — nem a fegyA minap Budapesten a Magyar Ps2Í- hoiógiai Társaságban Schiller Pál előadást tartott a sajtóhibák lélektani oknyomozásáról. Mindezt örömmei fogadták azok, akik a cikkirás d'csösége mellett érezték annak árnyoldalát is, nevezetesen — amint szokás mondani — „teljesen tönkretette cikkemet a sok sajtóhiba“.

A sajtóhibából már voltak nagy politikai bonyodalmak, gyakran lírai költők esíek be kétségbeesve másnap a szerkesztőségbe azzal, hogy írói nevükbe taposott a sajtóhiba, „nem mer az emberek szeme elé kerülni“ és más ilyen tragikus következtetéseket vontak le az érzékenyebb leiküek.

Akik járatosak a nyomdatechnikában, jól tudják, hogy a legtöbb sajtóhiba úgy marad benn a lapban, hogy a már hibásnak talált sort újra átszedik és a korigáit sorba rendesen más helyen uj hiba ketüi be.

Schiller Pái megkísérelte lejárni ezeknek a hibáknak a keletkezésér. Elment az egyetemi nyomdába, ahol hosszú időn át tanulmányozta a kérdést, még pedig úgy, hogy leüli a szedőgép mellé és elvégezte az összes nyomdai technikai n unkákat, majd pedig öszszfhasonlította az úgynevezett eredeti kcfelenyomalokat a korrektúrákkal.

Megállj pilotía, hogy az emberben benne él a hibázási hajlam és ennek a tendenciának egyik területén jelenik a sajtóhiba is. Ez a hibázási hajlam törvényszerűen idézi elő a hibákat, ezek azok, amelyek hajlamosítják az írót, a gépirókisasszenyt, a korrektort és a levonatot áUekin'ő szerzőt, hogy a hibákat ismét törvényszeiüen elkövesse. Schiller Pál véleménye szerint a sajióhiba ellen még az sem véd meg, ha a szerző olvassa el a korrektúrát, mert benne is élnek a „hiba-íendenciák.“ Csak a legerősebben megfeszített tartós figyelem képes ellensúlyozni a hiba íerderciákat, azonban ez is igen nehéz tevékenység, mert energiája véges.

Végű! arra az eredményre jut, hogy a hibák egy része visszavezethető a Ranschturg féle homogén gátlásra és az úgynevezett ptrseverációra. Az előadó számos példa elemzése alapján kimutatta a hibater.der.ciáknak két végső fajá': amennyiben a sajióhiba nem pusztán technikai jellegű és amennyiben nem a hamis olvasás állal beállott tévedés, annyiban minden hiba visszavezethető a perseveráció és a Rauschturg által felfedezett homogén gátlásra. A homogén gátlás bonyolult psziholó giai folyama*, amelyet nehéz nem szak— október 14.

embernek könnyen megmagyarázni.

Hogy az egyik orvos által ismertetett példát hozzuk fői, ha például valakinek kétszer egymásután föl kell emelnie a karját a levegőben, úgy a második fölemelésnél pillanatnyi szünet áll be, ha az első karemelésbe „beleadta“ energiáját, mert a második mozgásra nincs elegendő energiája és bizonyos gátlás áll elő. Természetesen ez nsgyon durva magyarázata a Ranechburg féle elméletnek, amelyet csak hoszszadalmasan lehetne tárgyalni, akkor is elsősorban a szakemberek érthetnék meg tökéletesen. Ami ennek a homogéntálásnak a sajtóhibák keletkezésére vonatkozó hatását illeti, arra az eredményre jutottak: ha egy szóban két rokor.hangzézu szótagot kell szedni a szedőnek, úgy a második szótagot már valószínűleg~ hibásan szedi a szedő, mert a hasonló hangzású szótag szedésére való energiáját „kiadta“ az elő ző szótagnál.

Hogy Schüler Pál bizonyítsa is áüitásait, mesterséges szövegeket készített, amelyekben az ismétlődések vannak, és igy sajtóhibára adott okot a szedő nek és a gyakorlat azt bizonyította, hogy megálltpitásai helyesek, A perseveráció, mint a sajtóhibáknak más oka, annyit jelent, hogy a szedő megtagadja pillanatnyi lelki tartalmát, mert >gy betű olyan helyen íréiül föl, ahol nem kellett volna a szedő lelki tattalmának akkori állása szeiint.

Végül előadása során arra az eredményre jutott, hogy ha meg is tudjuk lélektani alapon érleni a sajtóhibákat, ellene védekezni nehezen lehet, mert a psziholőgusok eddig még nem jutottak el odáig, hogy a szedőt, korrektort, illetve gépiró-kisasszonyt és a cikk szerzőiét megmentsék a sajtóhibáktól.

Véleménye szerint egy kísérleti nyomdát kellene felállítani, amelyben pszihológusok szabadon dolgozhatnának, hogy kinyomnzzák azokat az előnyös feltételeket, amelyek mellett a természeti hibázási tendenciáknak a legnagyobb eredménnyel ellenállni lehetne.

Legvégső konklúziója az, hogy a megfeszített figyelemmel ugyan sok sajtóhibát elkerülhetünk, de ha valakiben van úgynevezett hibázási tendencia, abszo'ute védekezni nem tud. Ha valaki gépbe diktál egy cikket, vagy másiknak a cikkét korrigálja, vagy a kőnyomaíost „feldolgozza“, hibák tör férhetnek Schiller Pál véleménye sze rint, amely egyelőre cda konkludál hogy sajtóhiba volt, van és— legyünl optimisták — egyelőre lesz is.