Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-07-13 / 84. szám
6 oldal. Komáromi Lapok Iv29. julius 13. GYORY DEZSŐ: HID: A FIATALOK LELKE A két szakadt part egyre távolabbul, a régi roppant vaskapocs hiányzik, de friss sudár, hid női ki a szabadbúi s karol egyiktől át a másikáig, mint hogyha Isten ráborulna búgón a hulló partot bontó szakadékra, fi-testből a híd átsuhan a zúgón s dúlt lelkeket fog össze egy-marékra: lánc láncba, szív a szívhez, váll a vállhoz, iveit, friss lelkünk csak megért s nem átkoz, vagyunk uj képben az ő akaratja, partok viszálya mihozzánk alantas, s a hid alatt az élet diadalmas folyamja zúg s a mi arcunk mutatja! Levelek a cserkésztáborból. Cserkésztábor, — julius 9. Talán már egy hete, hogy dalosajku cserkészfiuk lepték el a Hernád regényes partját. Napfényben iit pisztráng villan a vizben, szomorú időben kőd húz el a sátrak fölött. Fenyők leheletében mit csinálhatnak itt „büszke város porlakói“? Szombat volt a legnagyobb jelentőségű és legszebb eseményü nap: a csak nyelvével tigris őrs tagjai gyönyörű példát mulattak arra, miképen kell lazsálni. A délutáni „népgvfiiés“, melyet mintegy svájci tipusu köztársaságként hivott össze a magas parancsnokság, a mai szokásokhoz illően szó nélkül fogadta el a rendeleteket. Majd a dél előtti gyönyörű példa utánzásában telt el a nap, egészen a lefuvásíg. Ekkor pár pillanat alatt borzasztó események játszódtak le az éjtszaka esős, zuhogó sötétjében. Mélyen alvó Katona Pál csendes álmát súlyos zuhanás, majd éktelen sipolás zavarja meg, N.'hány elgondolás (értsd: kelleténél hosszabb gondolat) és ordítás u'án talpunkban dobogó szívvel rohantunk át a Hernád hidján és fényszórókkal világítottunk a mélybe, melynek alján csakhamar megpillantottuk a szerencsétlenül járt túrig, tát. Kötélért való kiabálás, nagy zgalom közepette huztuk ki és miután könnyebb sérüléseit bekötöttük, az eső monoton zengje mellett álomba szenderedtünk. Dörögve virradt ránk a vasárnap rózsaujju hajnala is. A fenyegető eső elmosta a seregszemle nagyvona'uságát. A tigrisek nagyvezére, a rettenthetetlen nyelvű Laky Feri beteget jelentett, hogy kipihenhesse az előző nap roppant fáradalmait. Csak mélyenalvó Ka ona Pál és Weisz László, a tábor fekete paripájának kiérdemesült, de jókedvű abrakolója állolt a sorokban félelmetesen hadonászva fegyverével. O t álltak még: ürgeöntő kis Csukás, harsány hangúvá nőtt Gömbi, rettenetes adómáival betegíiő Köcsög, a Fecske* Közül a hosszú tollával hirtelen tudósító Tas7iló és még sokan mások. Szentbeszéd után a katolikus cserkészek elindultak a falu templomába, de még útközben meg<*redt áz eső. Mise után a mi anyasdvű jótevőinknél, Bircséknál vendégszerepelt a csapit. Mint mindig, most is, nagy vendig szeretettel fogadtak bennünket, de fájdalom, a nagy meghatottságtól ismét megeredtek az ég könnyei 8 a daluán felragyogó napnak alig volt szebb tükre a csillogó cserk ^mundéroknál. A nagy középeurópai viharból tehát nekünk csak ennyi ju'ott s ezt a keveset is derekasan áiltu* ki. Nem sokkal később már vígan folyt a hendsballozás. Kü önösen krünt Veisz László, a tábor fakce paripájának kiérdemesül*, de jókedvű abrakolója magasröpű játékával és Tojás szépen sikerült hálólabdáival. Hétfőn csapatkirándulás volt Iglóra, mely alkalommal megtekintettük az ottani kiállítást s örömmel láttuk a Zipserföld gazdagságé*. u an siserült e nyomni a járvány az u$ynpvtzett „olasz módszerrel“. 1892, és 1897 éva*ben Velencében ismét felü ötté fejét a pestis, egymás után hulltak el az emberek, de ennek a két évnek a borzalmai már meg sem közelitették háromszáz év tömeghalálainak rettenetes méreteit. Kát út Európa felé A lepránál, a pestisnél és általában ; a legtöbb ragályos betegségnél meg j lehet állapítani h)gy Európa felé két veszedelmes u iránya van a járványnak. Kelettől nyugat felé vezet mind a két főu vonal. Az egyik a szuezi csatornán és a Nílus völgyén át zúdítja Európára a borzalmakat, a másik pedig a karavánok u'ja India és Á.sia b:tső fensíkjai felől Mezopotámián át a Káspi tó, a Fekete tenger és az Égéi tenger partjaiig, ahonnan aztán hajókon húroiják tovább a betegséget. A két útvonalnak megfelelően két veszedelmes karantén centrum fejlődött ki: Alexmdria és Konstmtinápoty. Ennek a két városnak az éberségén múlik, hogy a szörnyű ázsiai és afrikai járványos betegségek továbbjutnak e Európába? Ezen a két ponton dől el, hogy piidául pestisjárvány támad e Európában, hiszen nem szabad elfeledkezni arról, hogy Indiában az elmúlt néhány év alatt hétmillió ember halt meg pestisben. Az emberiség rémei közé tartozik a tífusz is, amely a háborúk és a kollektiv nyomorúság kisérő baja. Karakterisztikus szimptoma a tífusz a tisztátalan, nyomorgó és éhező népeknél. Htboru még sohasem volt tífusz nélkül. Különösen a XVI. században, a Habsburgok háborúi idején öltött nagy méreteket a tífuszjárvány, amely persze jelen kezelt a nagy háborúban is és különösen Szerbiában, Romániában és Albániában pusztított. A világháború végén óriási tífuszjárvány dühöngött Konstantinápolyban és az olaszországi hadifogolytáborokban. A kolera ellen Az első nagy európai kolerajárvány a XIX században mintegy húsz éven át gyilkolt és pusztított. Eleinte a régi olasz módszert alkalmazták a kolera ellen úgy, hogy a betegeket internálták. De ez a módszer, amely a pestisnél úgy ahogy bevált, a kolera esetében csődöt mondott. Hiába zárták le az országhatárokat is, a kolera pusztítását nem lehetett megakadályozni. 1853 ban kezdődlek meg azok a nemzetközi egészségügyi konferenciák, amelyeken a kolera ellen felvettés a harcot az orvosok és hivatalos személyek. A konferenciákon jöttek rá arra, hogy a ragályt nemcsak a betegek, hanem az egészségesek is terjeszthetik. Velencében és Drezdában majdnem egyhuzamban 1912-ig tartottak a koleraellenes tanácskozások, mig végül a tudomány diadalmaskodott a kolera felett is. A háború első évében az orosz seregek behurcolták a kolerát Lengyelországba. Ez volt az utolsó kolerajárvány, amelyet azouban már az orvosi tudomány meg tudott fékezni. Később még 1920 tói 1921-ig tömegesen pusztított a kolera Szovjet Oroszországban, de a járvány nagyságának az orosz szervezetlenség, népnyomor és az orvosok hiánya volt az oka, A koleráról is megállapították, hogy indiai eredetű, s Indiában évenként ma is közel egymillió ember pusztul el kolerában. Epugy, mint a tífusz, Fenyegeti-e Európát a lepra, pestis, kolera és tífusz? Hétmillió pestishalott Indiában, ahol évenként egymillió ember hal meg kolerában - Alexandria és Konstantinápoly védelmezi Európát a gyilkoló rémektől Ki lehet-e irtani a föld járványgócait - Járványok pusztításai tegnap és ma Az angliai himlőjárvány megdöbbe nést keltett az egész világon. Nem azon csodálkoztak az emberek, hogy himlőjárvány van, hanem amiatt döbbent meg mindenki, hogy ép Európa egyik legkulturáltabb államában szedi halálos áldozatait a járvány. Mindenütt, ahol kuliura van, kisebb a járványveszcdelem. A higiénikus és egészségügyi intézkedések gátat vetnek a járvány terjedésének, de az angol példa mégis azt bizonyítja, hogy a járványt nem mindig lehet megelőzni. Az egészségügyi intézkedések csak arra jók, hogy korlátozzák a járvány terjedését, ha már nem tudlák megakadályozni a behurcolását. Ugyanezekkel az intézkedésekkel aztán sikerült elfojtani a pusztító járványt úgy, amint Angliában. Az európai ember számára önként adódik a kérdés ezekután: fenyegeti-e Európát az a sok veszedelmes járványos betegség, amely annyi áldozatot szedett a Földközi tenger környékén az ókorban és a középkorban? Kell-e félni attól, hogy végigseper Európán a lepra, a pestis, a kolera vagy a tifusz? Hárommillió leprás A statisztika hozzávetőleges adatai szerint a világon ma is legalább hárommillió leprás beteg él vagy haldoklik. Ez a szám megdöbbentő s csakugyan érdemes elgondolkozni, mi volna, ha a lepra elterjedne Európában ? A történelmi följegyzések szerint a Földközi tenger környékén, először Krisztus előtt 2400-ban, Amenophis egyiptomi király uralkodása alatt jelentkezett a lepra, amely rettenetes pusztításokat okozott Egyiptomban. Úgy látszik, évezredeken át sem lehetett kiirtani a Nílus vidékéről e borzalmas betegséget. A keresztes hadjáratok idején a katonák behurcolták a leprát Európába. A lepraveszedelem ellen szövetkezett az állam és az egyház. Szent Lázár lett a leprások védőszentje. Ebben az időben valóságos külön városokat építettek, ahová a lep rásokat internálták olyan házakba, amelyeket ma járványbarlangoknak neveznének. Szent Lázártól nyerték a nevüket ezek a „lázárét“.ek. Az elnevezés ma is él a speciális járványkóiházak megjelölésére. Sajnos. Európában ma is van lepra, elvétve Franciaországban és Olaszországban. A hatóságok éber figyelme azonban megakadályozza az egyiptomi betegség terjedését. Trója óta pusztít a pestis A pestis is kóros betegség Valószínű, hogy az a járvány, amely Trója falai alatt Heetor halála előtt megtizedelte a görög h idsereget — pestis volt. A rómaiak idejében Lucius Antonius nak, Marcus Aurélius fiának a katonái hurcolták be a pestist Szíriából. A ragályt elterjesztették az egész birodalomban és a pestishaiál tömegestől szedte áldozatait Perzsiától kezdve egészen a Rajnáig. A VI. században pestisben halt meg Rómában Pelagus pápa, Nagy Gergely elődje. 1090 tői 1095 ig a keresztes vitézek közül 50000 pestisben halt meg a szent sir környékén. A keresztesek behurcolták a járványt Velencébe, ahol aztán tömegesen pusztultak el az emberek. De a lagúnákon túl nem terjedt ekkor a járvány és Európa el is feledkezett Velence borzalmairól, de a Y1II. és XIV. században ismét jelentkezett a pestisjárvány és feldélta egész Európát. Háromszáz évre volt szükség, amíg Európa meg (udott szabadulni a pestistől. Velencében és Milánóban nemzetközi kongresszusokon tárgyaltak háromszáz éven át a pestisjárvány letöréséről. Tömegestül épültek mindenütt a lazaretek, mig végre annyi borzalom olyan betegség, amely háborús időkben okvetlen jelentkezik. Járványgócok a fold testén A civilizált világnak tehát az volna a kötelessége, hogy a lepra, pestis és kolera főfeszkeit nagy, közös akcióval eltörölje a föld színéről. Elsősorban Indiáról van szó, ahol milliók és milliók halnak rakásra évenként a különböző ragályos betegségekben. Sajnos, egyelőre távoli álom a nyomorban és döghalálban pusz uló embermilliók társadalmi u'on való megmentése, noha a Népszövetség is tesz ebben az irányban halvány kísérleteket. Nem is lehetne szó arról, vájjon fenyegetik-e Európát a járványos betegségek, ha Ázsiát, Afrikát, Perut és Argentínát meg lehetne tisztítani a pestistől és kolerától. A tifusz megszületése még egyszerűbb vagy talán nehezebb lenne, mert „háborús és nyomorbetegség“. Háború és nyomor nélkül tifusz nem volna. De amíg ezek a távoli tervek meg nem valósulnak, addig is fokozottan résen kell állania az egészségügyi hatóságoknak minden európai államban Európa érdekében. Ma már az orvosi tudomány a legtöbb járvány kórokozóját ismeri s a hatóságok dolga hogy ne is kerüljön sor az orvos gyógyító munkájára. A civilizált országok ma már állandó statisztikát készítenek a járványokról s ahol a statisztika grafikonja feljebb ivei, oda már villámgyorsan lecs9p a kéz, amely segít. A nemzetközi Vöröskereszt is kiveszi részét a halálos rémek ellen való küzdelemből s különösen a járványok Európa felé vezető két u'ján nagyon szigorú az egészségügyi ellenőrzés. Alexindria és Konstantinápoly Ez a két védőbástyája Európának a gyilkoló járványnyal szemben. Ép az angol himiőjárvány elfojtása jó példa arra, hogy a huszadik század civilizációja és kultúrája hogyan diadalmaskodik a járvány fölött. Amíg azonban a nagy fertőző járványgócok a föld testén éktelenkednek, addig csak határozatlan nemmel válaszolhat Európa az izgató kérdésre: fenyeget-e a lepra, pestis, kolera és tifusz ? .. HÍREK, —. Hz országos uálasztmány ülése. Szlovenszkó országos vaiasztmanya. ju'ius 11-én csütörtökön ülést tartott, melyen résztveti dr. Alapy G u a tartományi képviselő is és több ügyben felszólalt a választmányi ülésén. — Tanácsülés a uárosnál. Több fontos ügy szükségessé tette a városi tanács tagjainak összehívását, miértis Csizmazia városbiró ju'ius 9 éré tanácsülést tűzött ki. Min hogy azonban a tanács tagjai nem jelentek meg határoza'képss számban ez ülésen, a városbiró julius 16 ra tűzte ki az újabb ülés j napját, amelyen a tárgysorozat felett határozni f ignak — H komáromi kultúrpalota tatarozása. A JbKai Egyesület igazgató tanácsa Szijj Ferenc dr. nyug. polgármester elnöklése alatt tartott ülésében elhatározta a komáromi kultúrpalota : teljes tatarozását. j — Elkobozták a Komáromi Cápák csütörtöki számát. Lapunk csütörtöki számát az államügyészség rendelkezésére a rendőrség elkobozta a vezércikk j egyes mondatai miatt, Az elkobzás el- I len a lap szerkesztősége felfolyamodásí sál élt a törvényszékhez. — H Dunapart rendezése. A kikötö építéséhez szüsséges Duaaparti terület kisajátításával kötelezettséget vállalt magára az állam arra nézve, hogy a Dunapartot újra kikövezteti, illetve az útvonalat rendezi és uj burkolattal látja el. A Dunapartnak a hídtól a pozsonyi kapuig terjedő szakaszán már évekkel ezelőtt elkészíttette az állam a kövezetét, a hidtól a Vársor utcáig terjedő szakaszát pedig ez év tavaszán fedte be kiskockával és aszfalttal. Az állam e kötelezettséggel tulajdonképen a megvett terület alacsony vételárát emelte föl, mert abban az esetben, ha az utrendezési munkálat végrehajtását nem vállalta volna, mégis csak magasabb vételárat kellett volna fizetni-e a városnak, Ebből kimdulva a város vezetősége a gyalogjárók aszfaltozási köitséf gének felét be akarja hajtani az illető háztulajdonosokon, akik uj kövezethez,
