Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-09-14 / 111. szám
?k99. September 14. Komáromi L&o-sk 3. oldal. Ma a sportnál, játéknál és gyaloglásnál a ruha egyszerű, egészséges és kényelmes. Legyen ilyen a mosási-módja is. Tehát: I. Éjszakára a szokásos módon beáztatni. 2. A RADION-í hideg vízben feloldani és benne 20 percig főzni a ruhát. 3. Először meleg-, majd hidegvízben jól öblögetni. fyr> Egyetlen kísérlet meggyőzi: Oly egyszerűen, olcsón és munka nélkül csak Radionnal moshat. Kapával agyonütötte megtámadóját. Többek állal bántalmazott halált okozott súlyos testi sértés bűntettével vádoltan került a komáromi kerületi birósíg vádlottak padjára Msdsrász Lajos 25 éves gútsi legény, mert a vádirat szerint a tavaly augusztus havában időközben elhalt Bucsai Antallal együtt Balázs Pált kapával többször fejbeütötíe és az ülések következtében a sértett másnep meghalt. A vádlott a tegnapi tárgyaláson kijelentette, hogy csak annyiban érzi magát bűnösnek, hogy jelen volt éppen a tettnél. £ő- i adta, hogy a kérdéses napon Balázs Pált a kocsmában megtámadták, földre tepertők, megrugdosták, de ebben ö nem vett részt és amikor Bucsaival hazafelé mentek, akkor Balázs Pál kapával megütötte öt, erre ő kezeit lefogta, kezéből a kapát kicsavarta és kétszer-háromszor fi is fejbeütötte ittas fővel Balázst. A v*d és védelem meghallgatása után a bíróság az enyhítőszakasz alkalmazásával egy évi börlönre Ítélte el a vádlottat. Az államügyész három nap alatt nyilatkozik, a vádlott és védője fetebbezést jelentet tek be az ítélet ellen. — „1ZA“ arcápoló intézetben szépség hibákat legbiztosabban eltávolítanak. Pozíong, Stefania-ut 19. II. em D blob un litaii m a komáromi katolikus internátus és kisszeminárium felavatásán. Az uj kultúrintézmény Szlovenszkó egyik legmodernebb nevelőintézete. Saját tudásitónktól. Mária nevenspjának ünnepén, crszá' gos ünnepség keretében zajlott le a komáromi katolikus internátus és a vele kapcsolatos magyar kisszeminárium felszentelésének ünnepe, melyre Dáiszlovenszkó katolikus társadalmának legkiválóbb egyéniségei vonultak fel, hogy tanúi legyenek egy magyar kulturintézmény rregáldásának, amely a lakosság szerény filléreiből és áldozatkészségéből jött létre lelkes és kiváló férfiak áldozatos munkájával. Az elmúlt év november elején megtartott alapkőletétel ünnepén is seregszemlét tsrihatott mindenki a Szlovén -Komárom, szept. 13. s;kó minden részéből idesereglett vendégekben a katolikus egyházi közélet legszámottevőbb kitűnőségeiről, az intézet felszentelése pedig fokozottabb mértékben vonzotta Komáromba úgy a lelkészkedő papságot, mint a világi elem kitűnőségeit. A megjelentek sorában ott láttuk Sziillő Géza dr. nemzetgyűlési képviselőt, Bitió Dénes föld birlokost, Pozsonyvármegye nyug. főispánját, a katolikus nagybizottság volt elnökét, továbbá Franciscy Lajos dr. nyitrai kanonok, teológiai tanárt, aki a szertartás végzését vállalta, ott voltak ezután Végh Ferenc dr. pozsonyi csakis Pocsátko szappannal érhet el. kanonok, Majer Imre dr. pápai titkos kamarás, apátplébános, a szeminárium rektora, Gregorovics Lipót jókat plébános, nemzetgyűlési képviselő, Richter j ános nyug. plébános, szenátor, Marczy József nagymegyeri, Benve Ferenc ekeli, Letccha József galántai, Haliczky Zoltán tardoskeddi esperesek, Cssposs Géza alsópéli, Bognár Géigely szentszáki tanácsos gúlái, Jónás Imre felsőgyörödi, Haiczl Kálmán dr. pápai kamarás, szőgyéni, Várady Béla kossuthi Rácz János nagy pákái, Galambos Béla viz&eleti, Schill József bakai, Hamvasjózsef komáromszentpéteri, Jurka József bajtai, Markwart Gábor dr. dunaszerdahelyi, Kulcsár Imre bajcsi, Nagy Péter kurtakeszi, Király József csicsói, Solvmossy Dezső ekecsi, dr. Novinszfey Gusztáv érsekiéli, dr. Csiba Imre balonyi, Koday Károly szelőcei, Janics Jlnos vágkirálvfai plébánosok, továbbá Ibolya János, Rák Páler, Boda Miklós, Juhász Ferenc, Simkójjános, Hrabovszky Ferenc plébánosok és még számos tagja a lelkészt karnak. Kivülök megjelentek Gidró Bonifác szent Benedek-rendi házfőnök és főgimn. igazgató vezetése alatt Sdrossy Etele, Biró Lucián, Kocsis Károly tanárokkal, JándiDöbreníev Sindor nyug. főszolgabíró Gítyllány Sándor és Sümeg Ernő nagybirtokosok, Ábrahdmjfy Ernő földbirtokos, Nagy Dezső építész, a komáromi egyházközség képviseletében Dosztdl Jakab templomgondnok, Mihola Ferenc dr. egyházi ügyész, dr. Kállay Endre ügyvéd. Mihola János nyug. főkapitány, dr. Polony Bíla orvos, Gallé István, Koilányi Miklós földbirtokos, Vaskó Imre igazgató, a komáromi irgalmas nővérek küldöttsége, Langsddl Lajos építőmester, számosán az egyházi képviselet tagjai közül és a katolikus iskolák és egyházközségek küldöttei hatalmas számmal, nemcsak a közei eső falvakból, de messze vidékekről is. A szeminárium megszentelése. A Király püspök u'cában, melyet Komárom nagy nevükéről és a magyar tanuló ifjúság fejedelmi bőkezüségü barátjának, a hires pécsi püspöknek nevéről neveztek el, közel a főgimnázium pompás palotájához emelkedik az internátus épülete hatalmas kert közepébe építve é3 piros cseréppel fedett manzárd tetőzete már messziről kiemelkedik a házak tömegéből. Ennek előterét lepte el a hatalmas sokaság és zsúfolásig megtöltötte a nagy udvar területét A Nyitráről autóval érkező Franciscy Lajos dr. kanonokot kérte fel a szeminárium építő bizottsága a szertartás végzésére, aki délelőtt 10 órakor tábori misét mondott a szeminárium épülete előtt felállított oltárnál a szeminárium kispapjainak segédletével. A szentmise rendezését Lestár István dr. prefektus, a szeminárium aligazgatója intézte nagy körültekintéssel. A szentmise végeztével, mely alatt a Mária kongregáció énnekara adott elő lélekemelő egyházi énekeket, következeit 8z ünnepi beszéd, melyet Gregorovics Lipót dr. nemzetgyűlési képviselő, a szeminárium bizottságának agilis pénztárosa tartott, megemlékezvén az alapkőletételről, amely a munka kezdetét jelentette és a mostani ünnep jelentőségéről. A katolikus szeminárium és iDternátus filléreit a magyar lelbészzaíokkal azért, hogy a tőle kárt tanácsot pontosan megértsék. Egyszer, ami' kor kirándulásra indult, az ötödik állomásról visszautazott a találkozó vonattal, mert előző este megkérdezte valaki, hogy biztositja-e a lakását tetörés ellen s ő — az u'on jutott eszébe — egy közbejött telefonhívás miatt elfelejiett választ adni. A barátja, igaz, negyven éven át nem biztosította a lakását, de hátha éppen most, amíg ő a kiránduláson van, feltörik. Taián valami belső sugallat késztette a barátját, hogy hozzáforduljon ezzel a kéréssel s neki ezt honorálni kötelessége. Hogy a saját lakása nincs biztosítva, s nem a barátja, hanem ő hagyja árván a lakását, az nem változtat a dolgon. Amennyire tisztán látta a maga semmiségét a nagy egyetemességben s 8hogyan kitudta százezrek érdekét kapcsolni a milliók boldogságából, négy szerénységében olyan fontosságot tulajdonított minden apró tettének a kicsi környezetben, amelyért felaprózta életét s amelyet a teóriában annyira lenézett. Mennyivel inkább felágaskodott benne a beavatkozás kötelességérzése most, amikor egy életről volt szó, snnak a bizonyos szegény leánynak az életéről, akiről olyan határozottan jelentette ki a nyugtalan éjszakán: — Nem engedem meghalni. 3. A szegény leányt Ilonkának hívták. Kovács Ilonkának. Egyszeiüen úgy, amint ez pontosan hozzá is illett a foglalkozáséhoz. Mert Kovács I onka tanyai tanitónő volt. A sok vesződés a mezítlábas gyerekekkel megviselte egy kissé a tüdejét s 82? jött megjavitatni a kis fürdőhelyre. A tanyai iskola csak a tüdejének ártott, mert olyan finom és szép volt, mint egy grófkisasszony a legjobb paszíeli-képen. Káldy az Anna-báion látta meg. Keveset táncolt, sokat ült az asszonyok között s a szupénál olyan kedvesen, de mégis annyi fájdalommal ette a rántott csirkét, mintha terhére volna az egész világ, amelyre csak elnézésből mosolyog. Káldy eleinte elragadtatva nézte és kutatni kezdte, hogy honnan ismeri ezt a mályvaszínű, gyöngéd pasztellt, aki úgy ül a többi ember között, mint egy finom jelenség. Különös szorongó, de egyúttal boldog érzés fogta el, amikor rájött. Igen: a regényének hősnőjével ül szemközt. Gyöngéd kézzel, szeretettel formálta meg e2i az alakot, végtelen szőkeséggel és harmatos jóság, gal a szivében, úgy, hogy sokszor könnyesen hatódott meg maga is az írásától. S most a hősnője iit ül, vele szemközt, pontosan olyan, ahogyan a képzelete megformálta s a rántott csirkét is éppen olyan megbocsátó, drága fájdalommal eszi, mint ahogyan a hősnője enné, ha a regényében rántott csirkét tálalnának neki. Elfogódoitan mutatkozott be s a bálról, amelyet a kis tanítónő nem táncolt végig (így tett volna a hősnője is) hazakisérte. Közömbös dolgokról beszélgetlek az utón, de azért minden szónak külön illata volt. Káldy a semmitmondó dialóg közben szivdobogva kémlelt és megdöbbent a hasonlatosságtól, ettől a tsnyai Ilonkától, aki megjelent előtte, mint egy látomás és akinek életét ő formálta meg költői perceiben. A látomás halovány rózsaszínű ruhában volt, napernyőjével csendesen szúrkélt az ui ropogó homokjában és bánatosan lehajtotta a fejét. — Mondja — kérdezte Káldy, amikor a leány szállása elé értek — mindig ilyen szomorú? — Mindig és bocsásson meg, hogy ma sem tudtam más lenni, amikor maga annyi udvariassággal foglalkozott velem. — Es miért ilyen szomorú mindig? — Nem tudom biztosan. Talán azért, mert igazi öiömöm még sohasem volt az életben. S úgy érzem, nem is lesz. Semmitől sem búcsúzom, ha majd meghalok. — A halál. Az még messze van. — Lássa, én úgy érzem, hogy közel van. Sokszor nem merek hátranézni, amikor egyedül vagyok, annyira közel van. A kaput kinyitották és Ilonka eltűnt. Káldy egyedül maradt a sötét éjszakában. Ami az imént még érdeklődő izgalom volt, most megdöbbenéssé súlyosodon. Most már nemcsak a hősnőjét látta, hanem a sorsot, amelyet regényében előkészíteti neki. A vázlat megvolt a fejében s a gyengéd mályva, akit olyan szeretettel formált, a regény végén el fog hervadni. Meghal. így stílusos, igy kívánja a mese, amelynek ezzel a szomorú akkorddal kell záródnia. Es ez az Ilonka, akit ma látott először s aki neki mégis olyan ismerőse, nem mer hátranézni, ha egyedül van. A regényével, ha igy halad, három hét múlva lesz készen. Mához három hétre meg fog halni a hősnője. £s ez az Ilonka a háta mögött érzi a halált. — Nem engedem ezt a szegény lányt meghalni, — mondta Káldy később a szobájában, amikor a regényére rázárta a fiókot. Erezte, hagy itt ismét egy olyan esettel áll szemközt, amikor közbe kell lépnie. Több kölelességérzet hívja, mint bármikor életében, mert hiszen itt nem egyszerű véletlen adott a kezébe egy sorsot. A csigákat nem ő hívta az országúira az eső után, hogy agyontapossák őket, de ezt az alakot ő formálta ki írás közben s most, hogy megelevenedett előtte, nem hagyhatja meghalni, csak azért, hogy egy jólsikerült regényt írjon. — Nem irom meg a regényt, — határozta el keményen és nem is irta meg soha. A sok szines, apró Írás után, amelyben annyi tehetséget árult el, ez lett volna az első, nagy koncepciója. Nagy igazi regény, tág horizonttal, mint amilyen Káldy életelve volt, szemben a sok, kicsinyes tevékenységgel, amelyre erejét elpazarolta. 4. Evek múlva, amikor az Ilonka megbékült, szép fejét a második gyerekük megszületése után simogatta, eszébe jutott a regény. Talán most folytatná, amikor már elmúlt minden veszedelem. Megkérdezte a feleségét: — Mondd, most már nem félsz, hátra mersz nézni, amikor egyedül vagy? — Amióta a tied vagyok, sohasem vagyok egyedül, — felelte Ilonka. Elővette a regényt, de eszébe futott, hogy hátha ez az Ilonka téved. És ismét bezárta.
