Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-09-03 / 106. szám

Otrenedik évfolyam. 106. szám. Kedd, 1989. szeptember 3. komahom POLITIKAI LAP. lilttxetéai fa j»tk»*l0TÍk értékbe«; SMybca ét vilékre poitai nétkfiMéml: i|An ént SO L, féléim 40 K, neiytiéTit *0 1. — Külföldön 150 Ki. Zjmn nin árai 80 fillér. Katonák, ha politizálnak. Komárom, — szép*. 2. Snejdárek tábornok ahelyett, hogy a babák féDyes gombjait mustrálná a kaszárnyákban, poli­tikai beszédeket mondogat. Egy al­kalommal a nyáron azt az elvet fejtegette, hogy szemet szemért, fogat fogért és a nyugtalan szobor­ról beszélgetett valami szobor le­leplezésen. A mi véleményünk sze­rint a katonát nem azért tartják, hogy politikai véleményeket mond­jon és olyan elveket hirdessen, mint a szenegáli négerek vallanak ma is, valamikor pedig az úgyne­vezett legsötétebb középkorban Európában Í9 vallottak. A katona véleménye nem szükséges a poli­tikához; a katonának parancsolnak és a katona dolga, hogy azt végre­hajtsa. Nem merjük hinni, hogy Snejdarek tábornok olyan paran­csot kapott volna, hogy politikai kijelentéseket tegyen. Snejdárek azonban már bele­kóstolt a politikába, tehát ismét és újólag politikai nyilatkozatokat tesz, ezúttal valami hadgyakorlat hábo­rúsdija közepette egy kis falucska küldöttségének. Ezeknek a béke­­szerződésekről tartott előadást, ami ismét nem a katonákra van bízva, hanem a diplomáciára, amit tud­­tuukkal Snejdárek ur semmiféle snellszider-kurzuson el nem sajá­tított, legfeljebb a politikai száz­­esztendős jövendőmondók hírlapi nyilatkozataiból, akik Prágában ki­jelentik, hogy minden szerződés örökké tart. Persze. Ezt tanultuk a történelemben is. Hogy azok meg­­változhat&tlanok, még kimondani is nehéz ezt a szót, amit Snejdá­rek ur a küldöttség előtt finom elmeéllel kifejtett, úgy hogy a fa­lusi bírónak a szája is tátva ma­radt azóta. A békeszerződések egyet nem oldottak meg, a kisebbségi kérdést. Ezt nem fogja megoldani Couden­­hove-Kalergi csodaszere, a Pán­­európa sem, még akkor sem, ha Briand erről zengedezi el dicshim­nuszait. Kisebbségi kérdés nélkül csak szuronyos béke van, amely Snejdárek tábornok urnák személye szerint tetszik, a millióknak pedig, akik nem akarnak katonát látni, egyáltalán nem tetszik, mert azt szántóvető ember és a legelhagyot­­tabb helyen dolgozó munkás is tudja, hogy a kalonásdi drága mesterség és ha az arra fordított milljárdokon iskolákat, vasutakat, kórházakat és utakat építenének, kórházakat emelnének a tüdőbajo­sok és a rákos betegek számára, sókkal boldogabb lenne az embe­riség. A katonamesterség nem rokon­szenves a pacifisták előtt, akik a békét nem azért akarják, hogy ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. Sierkeutőaéi éa kiadóhivatal j Mádoi-i. H. Megjelenik hctenkmt háromiioi I kedden, csütörtökön és szombatoa. ilyen és olyan határok maradjanak vagy változzanak, de az emberiség javáért és a katonai mesterség sze­rencsétlen társadalma, a rokkantak hadserege, a hadiözvegyek szomorú halálmenete és a hadiárvák fáj­dalma iránt mondhatlan fájdalmat éreznek. Snejdarek az elesett tíz­millió katona szellemét idézi, legyen egészen nyugodt, hogy ha ez a tizmillió katona feltámadhatna, egyetlen egy szavát se helyeselné a vitéz tábornok urnák és azoknak minden betűjére reácáfolna. A suszter maradjon meg a kaptafa mellett és ne vágyakozzék költői babérokra, mert ezt már learatta előttük Hans Sachs, a költői lelkű német varga. A katona se lépje túl hatáskörét, mert véleményére senki se kiváncsi. Politikai véle­ményt mondani pedig egyenesen fegyelmi vétség. Mi lenne, ha a katonák megjelennének a népgyü­­léseken ? Snejdarek rossz példát ad és a hadügyminiszter-miniszterel­nöknek kellene leintenie a tábor­nokot, aki magában felfedezte a parlagon heverő politikust. A csehszlovák köztársaság fel­szabadítást költségei. A hágai reparációs tárgyalásokkal kapcsolatosan felmerült a csehszlovák köztársaság felszabaditási költségének kérdése ír. Ugyanis a Young-tervezet­nek egyes határozatai a régi kettős monarchia egykori országait is érintik és ennek következtében időnként tár­gyalások is voltak abban az irányban, hogy melyek azok a jogok és köteles­ségek, amelyek a békeszerződések és más szerződések folytán a csehszlovák köztársaságra hárulnak. A tervezet sze­rint a köztársaságra háramló költségek megfizetésére nézve a csehszlovák de­legátusok már az első pillanatban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a csehszlovák fizetések és kötelezettsé­gek egymásközt kölcsönösen egyenli­­tendők ki. Egyes érdekelt államok ezt kéfségbevonták és a folytatott tárgyalá­sokon és megbeszélésen az az irányzat merült fel, hogy a felszabadításért járó fizetségek egy bizonyos része nem kompenzálható, hanem Csehszlovákiá­nak a reá eső összegek egy részét meg kell fizetnie. A kérdés tárgyalására de­legált csehszlovák képviselők a leg­utóbbi ülésen kijelentették, hogy g csehszlovák delegáció a Young-tervet csak elvileg fogadja el, végleges hozzá­járulását valamennyi csehszlovák kér­dés megoldásához köti. Általában e) lehet mondani, hogy a csehszlovák de­legáció konzekvensen járt el, mivel a végleges megoldás sem az állam költ­ségvetését, sem pedig általános gaz­dasági helyzetét nem érinti. Egy ilyen­forma megoldás egészen biztosra ve­hető, habár még sok munkát és küz­delmet követel. A csehszlovák delegáció egyébként nem hajlandó semmiféle más megoldás elfogadására. A bizottságok tárgyalásai még néhány hetet iigénybe vesznek, amely után a plénum fog is­mét összeülni. A konferencia eddigi le­folyása a csehszlovákiai kérdések egész sorát világította meg és az a csehszlo­vák köztársaság pénzügyi és gazda­sági érdekeinek megfelelő szellemben halad előre. A rablógyilkossággal vádolt Schneider József felesége három kis gyermekével a legnagyobb nyomornak néz elébe. ’ Saját tudósítónktól. Komárom, szeptember 2. POLITIKAI SZEMLE. Komárom, — szep'ember 2. A kormányra váró feladatok. Az Iskolák megnyíltával tulajdon­­képen minden téren meg kellene ujult erővel kezdődnie a munkának, mert szeptemberrel a munka sze­zonja indul meg az egész világon. A polit'kai életben is meg kellene mozdulnia azoknak a lendítő erők­nek, amelyek az állam életének tovább fejlesztésére nagy befolyás­sal vannak és az államgépezet bü­rokratizmusán kívül a törvényhozás­nak is bele kellene kezdenie alkotó munkájába A csehszlovák politikai élet még mindig csendes és egye­lőre nem is Igen mutatkozik ébre­dés a meghosszabbított jótékony nyári álomból. A kormány egyelőre nem csinál gondot magának, a kép­viselőházban folyó átalakítási mun­kálatok nagyon alkalmasak arra, hogy bevárja, amig szeptember végére befejezést nyernek e mun­kák. A törvényhozók meg épen nem törődnek azzal, hogyha tovább va­kációzhatnak, elvégre ezt a mulat­ságot már megszokták, hiszen egész évben csak pihennek. Pedig igen jó volna, hogyha az illetékes fénye­zők gondolnának a lövö program­jával, amely a megdöbbentően üres csehszlovák politikának valamiféle tartalmat szolgáltatna Meri az év utolsó negyedében elvégzendő legelső­­sorban is az 1930. évi költségvetés, de elsőrendűen fontos a lakástörvény és az építkezési mozgalomról szóló törvény végleges elintézése, valamint a forgalmi és fényűzést adóról szóló törvény no­­vellázása. Az állam polgárainak ér­dekeit igen közelről érintő eme három törvényjavaslatnak az őszi ülésszakban okvetlenül el kell in­téződnie és ezért igen üdvös lenne, hogyha a kormány már is intézked­nék aziránt, hogy a képviselőház minél előbb munkába fogjon. A kormány ismert halasztgató politi­kája azonban nem sok reménnyel kecsegtet ebben a tekintetben sem. Most hétfőn volt éppen egy hete annak, hogy Komárom nyugalmát megzavarta egy szenzáció, a Bőgi Mihályné elten elkövetett rablógyilkosság. Schneider József, akit a tett elkövetésével vádol­nak, egyelőre az államügyészség vizs­gálati foglya, Bőgi Mihályné, az áldozat pedig a kórházban van orvosi kezelés alatt. De Bőgi Mihálynén kívül Schneider Józsefnek más áldozatai is vannak. Ezek az áldozatok nem mások, mint Schneider József felesége és három kis gyermeke. Schneider József már tizennyolc hó­nap óta nem élt együtt feleségével, ha­nem egy Grünbaum nevű lánynál la­kott, ugyanabban a házban, ahol egyéb­ként felesége él kisgyermekeivel. Munkatársunk meglátogatta Kigyó utca 1 szám alatt Schneider József csa­ládját, amelyet az elképzelhetően leg­rosszabb helyzetben talált. Bizonyos, hogy ez a család, az elhagyott feleség három apró gyermekével n ártirsorsot él egy bű­nös apának könnyelműsége folytán. Ócska bútorokkal és egyébb vacakok­kal megtelt udvarban találom meg Schneider Józsefnét, a szerencsétlen asszonyt. Bevezetett a „lakásába“. Alig két méter széles, négy méter hosszú kis szoba ez a lakás, melynek egyetlen ablaka sincsen és ha be­zárják az ajtót, teljesen sötét lesz a szoba. Szellőztetni jóformán alig lehet, nyáron kibírhatatlan a hőség a szobában, télen pedig még bor­zalmasabb a levegő bent, mert akkor még az ajtót sem lehet ki­nyitni. Kérdezem, mit fizet ezért a szobáért. — Kétszáz koronát, — feleli az asz­­szony, — de már két hónap óta azon­ban nem fizettünk, mert nem volt mi­ből és most meglehet, hogy ki is lakot­tat majd a házigazda. Egy Sebela József nevű ószeres a házigazdája ennek a sötét háznak, ahol valóságos Gorkij Maxim féle tömeglakásokat talál az ember. Sebela urnák azonban van lelkiismerete ezért a szobáért, kétszáz koronát elkérni. Úgy értesültem a házban, hogy hasonlóan drágák a többi lakások is ebben a nyo­móiul! házban és akik rá vannak szorulva ezekre a Sebela-fáié bútorozott szo­bákra, azok persze kénytelenek igen drágán megfizetni a lakást. Schneider Józsefné szerencsétlen sor­sára fel kell hívnom a társadalom fi- I gyeimét. Nem szabad megengedni, hogy egy lelkiismeretlen apa miatt három ártatlan élet pusztuljon el a legnagyobb nyomorban és a gyermekeit aggódva szerető anya helyzete kétségbeesésig nehezüljön. Schneider Józsefné legkisebb gyermeke tizenöt hóna­pos, tehát még terhességében hagyta el Schneider annak idején a fele­ségét, másik gyermeke öt éves, a legidősebbik pedig hét éves, aki most jár a második elemibe. Tragikus valami ezzel az asszonnyal beszélni, a gyilkosnak az asszonyával. Még most sem akarja hinni, hogy az ura követte el a gyilkosságot. — Nem volt olyan rossz ember, — mondja félénken, — az a nő rontotta el — de a nevét nem ejti ki annak, aki miatt őt elhagyta. — A gyerekeit szerette, sokszor jött át őket meg­csókolni. Kérdezem, adott e pénzt Schneider még az utóbbi időben, hogy a családot fenntartsa. — Mindig adott néhány koronát, mondja az asszony, — azért törődött valamit a gyerekek sorsával. — Nem vett észre semmi gyanúsat muH hétfőn? — Semmit, nyugodtan hazajött, azu­tán még délután elment kártyázni a Róthékhoz. A szomszédból egy öreg asszony hoz egy bögre tejet a gyerekeknek, szíve­sen adja oda, mert tudja, hogy most milyen nehéz az asszony helyzete. A tizenöt hónapos gyerek felébred, az anya karjába veszi és szeretettel csó­kolja. A gyilkos felesége a gyilkos gyermekét. Mély emberi tragikum van most ebben a szobában, nehéz tragi­kum. amii a nyomor és a szenvedély örvénye termelt ki magából. Az apa

Next

/
Thumbnails
Contents