Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-08-29 / 104. szám

Ötvenedik évíolyam. 104. szám. Csütörtök, 1929. angrtí* ztns 2 9. POLITIKAI LAP. SlSB«*té*i it «sokfslorák élt ékbe»: Shifäea éi 'vidékre postai gíétküláéssal: I áiéas ám SO 5, félém 40 £, negyslém SC K. - Külföldön 150 Ki. wém éra I 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelői {Szerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. 8*erke«it5séf éa kiadóhivatal ? Mádoi-s, SS.. Megjelenik hstenkint háromszori kedden, csütörtökön és szombat«!«. Bőgi Mihályné merénylője beismerő vallomást tett a rendőrségen Schneider Józsefben a Fazekas-utcai rablógyilkosság tettesét is gyanúsítja a rendőrség Részletes tudósítás a 3. oldalon. a bizonytalanságnak, a kiszolgál­tatottságnak ellensúlyozására állí­tott fel a néppárt a szociáldemo­krata és kommunista gyűlészavaró azsán-provokatőrökkel szemben, hanem igenis lényege a legteljesebb politikai és gazdasági szabadság, mely a kizsákmányolást, a labilis egyénektől való függést szünteti meg és erkölcsi alapot nyújt azoknak, akik a közszabadságok teljességét megtestesítő demokráciában még hinni tudnak. A szlovák néppárt az érvénye­sülés és a politikai programm gya­korlati eredményeinek biztosításáért harmadféléve feladta ezt a küzdel­met és belépett a kormány párt­jainak sorába. A intrika szívesen és sokszor akarta volna onnét kitessékelni ezt a pártot és most Í3 meglátszik az igyekezet, hogy a viz alá merítse. Nekünk, magyaroknak, a szlovák néppárt sohasem volt barátunk, mi semmi jót nem várhattunk tőle, hiszen kenyérharcunkban sokszor kövek­kel dobált meg, de mi sohasem tévesztettük össze a párt vezetőit a néppel, amely velünk szemben sokkal megértőbb vezetőinél. Az autonómia labdájával futballozó mérkőzésben bennünket maga a labda érdekel, nem a tornászok, akik vele játszanak. POLITIKAI SZEMLE — Minden archibát leghamaróbb és legjutdnyosabban eltávolít „IZA“ kozmetikai Intézet Pozsony, Stefánia ut 9. II. em. 3 Autonómia és centralizmus. Komárom, — aug. 28. A most folyó nagy perben vívja meg egymással nagy küzdelmét az autonómia és a centralizmus és a mérleg serpenyőjében ott vannak a tanúvallomások, melyek a per vád­lottja ellen konkrét tényeket az „azt mondják“ és ,,igy hallottam“, kizonyitékokon kívül produkáínil nem tudtak. Ezekből a tanúvallomásokból egyfelől a Tuka elleni gyűlölet — értsük meg: nem bizonyíték — lángnyelvei törnek elő, mig a má­sik oldalról ennek a képviselőnek rendkívüli emberi és politikai érté­keit domborítják ki a tanúvallomá­sok. A bíróságnak nagyon nehéz feladata lesz a tanúvallomásoknak szinte homlokegyenest ellenkező célzatosságából kikeresni az igazság magvát. Mégis meglehet állapítani azt, hogy a küzdelem minden erő­vel arra irányul, hogy az autonó­mia gondolatát meggyöngitsék. Erre kínálkozott a turőcszentmár­­toni forradalmi deklaráció, amelynek titkos záradéka körül, amely a pittsburgi szerződéssel egyenlő ér­tékű okmánya lenne a szlovák nemzetnek, tanuk vonultak fel, akik apokrifnek bélyegzik a bemu­tatott szöveget, amelynek egy ko­rábbi bírósági tárgyaláson haszta­lan keresték a létezését. Ez a záradék tényleg alkalmas lehetne arra, hogy a szlovákság követeléseit biztosítékokkal is bás­tyázza körül, de az ellenakció ro­hamai ezt a pontot érik a legerő­sebben. Elcsapott párttitkárok, akik a zsebükben felejtik a párt pénzeit, legalább is gyanús álhirlapirók, akik szintén gyengéknek bizonyul­nak a pénz csábításaival szemben, a helyzetet csak fölöslegesen össze­kuszálják ahelyett, hogy azt tisz­tázni segítenék. Mindez azonban programszerűen történik. Az auto­nómiát nevetségesnek és államelle­nesnek igyekeznének bélyegezni az egyik oldalról, ez a mesterkedés azonban hiábavaló, mert az a gon­dolat már sokkal mélyebbre vitte le gyökereit a nép leikébe, mint­sem azt gondolnák. Az autonómia lényege nem a rodobrana, amelyet Két ízben volt már puccskísérlet a csehszlovák belpolitikában — Írja Stribrny. Hlinka Andrásnak a Tuka perben tett vallomásával kapcsolatban Stribrny György írja a Poiedni Listnek legutóbbi számában : Hlinka tanúvallomásakor beterjesztett a bírósághoz egy bizonyos írást, amellyel azt igyekezett bebizonyi tani, hegy a köztársaságban államcsíny készült és az államcsíny ellenében há­rom személy játszott volna kiemelkedő szerepet, nevezetesen Gajda, Stribrny £ és Tuka. Nem tudom, hogy Hlinka miből következtette ezt. Én ugyanis eddig életemben egyetlenegyszer sem ' találkoztam Tukával és nem beszéltem vele. Amennyire tájékozva vagyok, Hlinka megjegyzése csak két esetre vonatkoz­­! hátik. Mikor a polgári pártok azt gon­f Saját tudósítónktól. Nagy érdeklődés mellett folyt le a Komáromi Református Egyházmegye évi rendes közgyűlése, amelyet Komárom­ban a református Kollégium nagyter­mében augusztus 27>én tartottak meg. A közgyűlés gazdag tárgysorozatán sok nagyfontosságu ügy szerepeli, ame­lyek elintézése az egyházmegye életére nézve üdvös hatással van. Reggel 8 órakor a ref. templomban gyűltek össze a közgyűlés alkotó tagjai, hogy Isten segedelmét kérjék fontos munkájukra. Az istentiszteletet Végh Kálmán laki lelkész tartotta, aki a lel­keket megragadó, gyönyörű imát mon­dott és bibliát olvasott. doliák, hogy a kommunisták puccsra készülnek, megkezdődött az ellenszen­­vezkedés. Akkoriban hirek pattantak ki falusi bandériumok és lövészek felsze­reléséről. A szocialista sajtó arról is irt, hogy fegyvereket találtad a politikai pártok titkárságaiban. Az egész akcióban sem közvetve, sem közvetlenül nem voltam részes. Csak újságokból érte­sültem a dolgokról. A második oktroj­­ellenes akció Benes személye köröl for­­golt. Benes dr. kijelentette előttem, hogy ö az oktroj hive és annak lehetőségéről beszélt. Akkor néhány barátommal ta­nácskoztam afelől, hogy mit kell ten­nünk az alkotmány védelmére, de ebből az alkalomból Tuka nevét sohasem említették. Különben sem volt szó valami szervezett mozgalomról. A dologról csak két előkészítetlen alkalmi összejövetelen esett szó. A közgyűlés megnyitása. Majd a Kollégium nagytermébe vo­nultak át az egyházmegye vezetői és képviselői, hogy a közgyűlést megtartsák. A közgyűlésen megjelentek Gyalókay László esperes, Nagy Nándor tarto­mányi képviselő, egyházmegyei gond­nok, elnökök, Tóth Kálmán tb. esper.s, Soós Károly egyházi, Mohácsy János dr. világi egyházmegyei főjegyzők, tanács­­birátr, Csekes Béla egyhmi aljegyző, Csiba Imre, Gálfy Géza, Galambos László, Fekets Sándor, Boross Kálmán, Rácz Elemér, Sándor Benő, Beke Kál­mán, Vágó Ede lelkészi, Zsindely Ferenc, Fülöp Zsigmond, Kenessey Kálmán dr., Schmidt Imre, Szijj Ferenc dr., Vörös Vince, Pap Elemér, B. Tóth Pál világi tanácsbirák, Borza Zoltán, Czike János, Földes Lajos, Dukon Bálé, Galambos János, Gáspár János, Galambos Zoltán, Kálnay Károly, Kúr Gáza, Kóczán Mór, Nagy Sándor, Pap Árpád, Parais Árpád, Sedivy László, Tóth Kálmán, Tóth Zsigmond, Tuba Károly, Zsemlye Lajos, Lelkes Ferenc, Sohár Kálmán lelkészek, Czibor József püspöki titkár, Kossár István, Kalicza László, Tárnok Gyula, Rácz Jenő, Narancsik Károly s. lelké­szek, Mészáros Károly egyházmegyei számvevő, Gyalókay Miklós egyház­­megyei főmérnök, Kovács Alajos egy­házmegyei tanügyi előadó, Pethes Béla taniiőképviselő, Bantu János nyug. pü. igazgató, Pali Nagy Sándor komáromi algondnok, Mészáros Dénes, Körös Imre, Tóth Mihály, Nagy Lsjos, Nemesik Béla, Kurucz István, Papp Béla, Páz­mány Dénes tanítók és nagyszámú más egyházi képviselők. A közgyűlést Gyalókay László espe­res, egyházi elnök magasszárnyalásu fohásza nyitotta meg, majd a határo­zatképesség és egyéb formaságok meg­állapítása ulán Nagy Nándor egyház­­megyei gondnok, világi elnök nyitotta meg alapos beszéddel a közgyűlést. A világi elnök mindenekelőtt őszinte szívből fakadó részvétteljes szavakkal emlékezett meg a Gyalókay László es­perest szerető jó hitvesének elhunyté­val ért nagy gyászáról és az egész egyházmegye nevében fejezte ki a nagy fájdalomban való együttérzését, melyet az esperes mélyen meghatva köszönt meg. Majd áttért a világi elnök az egy­házi közviszonyok rövid ismertetésére is mély sajnálattal állapította meg, hogy azok a nagy remények, amelyekkel az egyházmegye egy évvel ezelőtt mun­kába indult, még mindig nem valósul­tak meg. Zsinati törvényeinknek szen­tesítését még mindig nem foganatosí­totta a kormány, a törvények állara­­; nyelvre való fordítását nem fogadta el és most uj fordításról kell gondoskodni. Reméli, hogy egyházi felsőbb hatósá­gaink e tekintetben mielőbb eleget lesz­nek a kívánságnak. Sajnálatos az is, hogy dacára az annak idején tett mi­niszteri Ígéretnek, lelkészeinknek állam­polgársági ügye semmivel sem haladt | előbbre. Az események hatása alatt újra meg kell állapítania, hogy csakis az áldozatra kész élő egyház a leg­biztosabb alap, amelyre építeni lehet. Szeretettel kéri a lelkészeket, hogyhit­­épitő munkájukban ne csüggedjenek el, hanem munkálkodjanak kitartó, oda­adó erővel az egyház megerősítése ér­dekében A lelkészi kongrua kiutalásának ügye már megindult a teljesedés felé, úgy értesült, hogy az országos hivatal ille­tékes osztálya megkapta a rendelkezést, amely szerint az ügyet ez év végéig elintézik. Van tehát arra remény, hogy az erre vonatkozó iratok feldolgozása arányában megindul a folyósítás. Szív­ből üdvözli az egyházmegyei közgyűlés megjelent alkotó tagjait és az egyházak képviselőit s a közgyűlést megnyitja. A Komáromi Református Egyházmegye rendes évi közgyűlése. Uj tanáé*bírák esküje. — Az esperes jelentése. — Az egyházmegye történetének megírása. — Református tanítóképző Komáromban. Az egyházmegye szeretetteljes ragaszkodása Gyalókay espereshez. Komárom, — augusztus 28.

Next

/
Thumbnails
Contents