Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
32 oldal. Komáromi Lapok 1929. augusztus 3. Báró Farsang. Irta: Grúber Lőrinc. A háború előtt, a boldogabb békeidőben — s erre többen emlékezni fognak — itt élt közöttünk mint tüzérszázados novellám általam báró Farsangnak keresztelt főhőse. Bár excentrikus, túlzó is volt sokszor szórakozásaiban, de nagyon ötletes mókáival, bohém kedélyével, sok-sok derűs percet szerzett környezetének s mesterien változatossá varázsolta sokszor a monostori várerőd egyhangúságát. Róla szól e visszaemlékezés. * A természeti szépségekben gazdag Tirol egyik kies fekvésű villájának ablakából, a távolba merengve nézett ki az öreg báróné. Egyszer csak belép a komorna s a postán most érkezett levelet nyújtja át, melynek többek között a tartalma a következő: „ ... és végül kedves jó Anyám végre határozza el magát, hogy meglátogat engem Komáromban, gondoskodom arról, hogy a legkellemesebb napokat töltse nálam. Mielőbbi elhatározásának közlését kéri és sok szeretettel csókolja fia, Frédi.“ Az öreg báróné gondolkozik, majd a komorna felé fordulva szól: — A fiam ír állomáshelyéről, Komáromból, hogy látogassam meg őt, de ez lehetetlen, ezt nem tehetem! — Miért ? — kérdi a komorna. — És ilyent kérdez? Csodálom, hogy ilyen hiányos geográfiái ismerettel bir — magyarázza a bárónő, majd folytatja — Komárom Magyarországon van, ott pedig cigányok és betyárok laknak... Hát még ezt sem tudja? ... — S honnan van a bárónőnek ez az értesülése — érdeklődik a komorna. — Hát ezt már régebben is igy hallottam . . . Mon Dieu! Nem lehet, oda nem mehetek látogatóba. Mi minden történhetne ott az emberrel... — jelentette ki a megszeppent s „jólértesült“ báróné, ki nyomban tollat fogott s levélbe foglalva aggályait, elküldte azt fiának Komáromba. íme az osztrák és magyarnak is nevezett diplomácia, feladatának milyen magas fokán állt, hogy „jóakaróink“ által külföldön rólunk terjesztett eme durva tévhitet nem hogy megcáfolta, sőt állítólag itt-ott még táplálta is. Csoda-e, hogy aztán az ilyen egyébként sem rokonszenvező öreg osztrák arisztokrata nőnél e hir hitelre talált. Rövidesen megérkezett a válasz fiától, melyben restelkedve vett tudomást édes anyjának naivitásáról, megmosolyogta a levelet s elhatározta, hogy nem nyugszik, mig édes anyját meg nem győződted ellenkezőjéről a helyszínem, de ezt megelőzően a kért látogatás kapcsán kész volt egy pokoli elhatározása. Szóval rövidesen sikerült édes anyját rábírnia, hogy az elhatározza komáromi látogatását s értesítette pontos jöveteléről fiát, FrédiV A vonatnál, az újvárosi állomáson, várta őt fia s a megérkezettel együtt gördült a kocsi az országúton, de elhagyva a monostori erődöt, az ácsi erdő felé. A mint oda érkeztek, az erdő sűrűjéből vérfagyasztó, megrémítő hujhuj, hajrá kiáltások hangzottak s a kocsiút két szélén termett az erdőből négy betyárnak öltözött lovas, a hatalmas mordályok előkerültek a csizmaszárból s ezzel rémitgették a kétségbeesetten sikongó, most érkezett vendéget, ki minden ellenkezés nélkül felajánlotta jól kibélelt pénztárcáját. S már-már a rémület izgalmainak komolyabb következményeitől kellett tartani, mikor ennek elejét veendő, bemutatkoztak a veszedelmes, vérszomjas „betyárok“, fiának e szerepre felkért, betyároknak beöltözött imposztor bajlársai. S ahogy a rémület elült, a „betyár“ lovasok kíséretével begördült a kocsi a monostori várerőd falai közé, hol egy betyár csárdaszerüen berendezett helyiség várta a vendégeket. Faggyú gyertyák között, hosszú nyakú üvegek s egyéb betyár rekvizitum között, alakult ki a stilszerü kép. E helyzet kellemetlen emlékezést váltott ki az idegenből idepottyant képzelődőnél, az öregedő arisztokrata nőnél. így figurázta ki az ötletes Frédi fiú — alias báró Farsang — a félre vezetett mamát „jóakaróink“ könnyen hivő áldozatát. A mama az alapos megleckéztetés után végleg kiábrándulva a cigányokról és betyárokról szóló meséből, elutazott s az „elrabolt“ pénztárca dús tartamából báró Farsang, alias Frédi hatalmas murit rendezett, a bohózatszerű fogadás „betyár“ szereplőivel együtt. Továbbra is sok-sok derűt hozott báró Farsang a monostori napok egyhangúságába. Egy alkalommal vad, artikulátlan csatakiáltások reszkettették meg a monostori sziget megszokott csendjét; a szokatlan zajra a Duna partjára kicsődült monostori nép elrémülve szemlélte az erdővel borított sziget partján megjelent két vad indiánust, kik fenyegetően forgatták indián tomavhjaikat a levegőben; tollas ruházatuk, nagyszerűen maszkírozott arcuk sikerültén megtévesztő volt. Kétségbeesve tárgyalták a jó monostoriak az égből pottyant uj honfoglalók invázióját, rémült arccal, lihegve ment a hegybíró futárja a főbíróhoz jelenteni a rettenetes látványt, nem is beszélek a monostori fehérnépről, kik vermekbe, pincékbe menekültek s csak akkor kerültek elő, mikor köztudomásúvá lett báró Farsang ötletes mókája, ki egyik bajtársával öltözött be megtévesztésig sikerült indiánusnak s később békésen halászgatott és vadászgatva nyaralt, pár napot a szigeten, mozgósítva a hegybíró futárja által fellármázott hatóságot, csendőrséget és óh atyám, majd hogy nem a katonaságra is sor került... Beszéljek még a monostori kies korcsma vasárnapi közönsége között tányérozó tamburásnak öltözött Báró Farsangról, ki azután az összeszedett pénzből murizott ott helyben bajtársaival. Avagy látták volna Önök a római katona humoros, tréfás temetését, melyet egy Bátorkesziről sorozott köztüzér személyesített. És még sok-sok feljegyzetlen ötletes móka mestere volt a szellemes báró Farsang, kit épen úgy magával ragadott a világháború förgetege, mint annyi mást, nem tudom, hogy jelenleg is még mókáinak él-e, avagy talán porlik hős társaival a föld alatt . . Az anyakönyvi hivatalból. Évtizedeken át rovat volt ez a Komáromi Lapok-ban, minden második héten megjelenve, hü tükrét nyújtotta városunk népmozgalmi statisztikájának. A változó idők e rovatot is eltemették, mint sok minden mást, amiből nem maradt fenn egyéb, csupán az emlék. Ez emlékezés vezet engemet is most, midőn mint a fenti rovat volt vezetője, visszaképzelem magam újra a múltba s az anyakönyvi hivatalban több mint egynegyed századon át előfordult apró vidám, vagy tragikus epizódokat felelevenítem, melyek közül egyik-másik annakidején mint statisztikai adat látott napvilágot e lapok hasábjain. * Születési esetet jelent Paradi uram. A statisztikai lap felvételénél foglalkozása után érdeklődöm, mire bemondja, hogy szegkovács és iszkdbacsináló. — Arra a kérdésre, hogy önálló-e, igy felelt: Nem kérem, én önülő vagyok (t. i. a szegkovács cigányok ülve dolgoznak). * Sas János neve bemondásakor büszkén jelenti, hogy az két „ss“-sel írandó. Az anyakönyv aláírásakor kitűnik, hogy ő mégis egy „s“-sel irta alá a nevét. A kérdésre igy vágja ki magát: — Hát igen, két „s“-sel irom a nevem: elől egy „s“ hátul egy „s“, az összesen kettő. * Ki ne ismerte volna a Zsiga verklist? Ez a félkegyelmű toprongyos alak egy szép napon beállít hasonló menyasszonyával a hivatalba. Az öreg Rovács cvikkerén keresztül csak nézi, nézi az esetlen párt, mire Zsiga a nagy csendben selypítő hangon vágja ki, hogy nősülni akar, a menyasszony pedig szerényen jegyzi meg, hogy vőlegényének egypár csizmát ad nászajándékul. A házasságból azonban nem lett semmi, úgy látszik Zsiga mégis csak keveselte ezt a nagyon is ingó hozományt. * Egyidőben a fogyasztási adóhivatal volt átellenese az anyakönyvi hivatalnak. Így történt aztán, hogy annak felei, ajtót tévesztve, az anyakönyvi hivatalba nyitottak be. Egy falusi bácsi is egy alkalommal nagy jónap köszöntéssel téved be hozzánk, jelezvén, hogy borjut akar bejelenteni. — Két lábut-e vagy ^négyet, kérdé öreg főnököm. — Négyet, négyet, instálom, — volt az alázatos válasz. — No ha négylábút jelent, akkor menjen az áttelleni ajtóra, mert itt csak kétlábuakat írunk be, — válaszolta néhai Rovács Albin anyakönyvezető. * Dr. Kéry törvényszéki biró annak idején e szavakkal lépett be hozzánk. — Uraim párbajt jelentek. (Neje Önagysága ugyanis iker gyermekekkel ajándékozta meg őt). * Egyszerű szegény jegyespár jelentkezik házasságra. Az iratok szerint a menyasszony kiskorú s igy szülői beleegyezésre van szükség. A helyzet tisztázása céljából a következő párbeszéd indul meg köztem s a menyasszony közt. — Él az apja? — Nem él. — Hát az édes anyja? — Az sem él. — Hát gyámja van-e? E kérdésre a menyasszony elgondolkozik, arca mindinkább szintváltoztat s végre csukló sírással valja, hogy nem lánya hanem kisfia van. Hogy a vőlegény mikép fogadta e váratlan kijelentést, elképzelhető. * A sok, sok ezer házasság közül az én időmben csak egyet kötöttek pénteki napon. Siró menyasszonyt is csak egyet láttam. Viszont kötöttek oly mennyaszszonnyal is házasságot, aki negyed század alatt negyedszer vette fel a hymen rózsa láncát. Halálos ágynál is több házasság köttetett, melyek közül legmeghatóbb volt egy 18 éves leánynak halálos írógép állandó raktára SPITZER-féle könyvkereskedés Komárom, Nádor-utca 29. ágyon való házasságkötése. Az ifjú férj még az órában meg is özvegyült. Tragikus sorsukat annak idején meg is írtam „Tobler Anna házassága címen“. * A háború egészen kiforgatta a hivatal rendes ügymenetét. A frontra induló férfiak katonává válva iparkodtak adott szavuknak eleget tenni s igy reggeltől késő estig folyt a polgári házasságkötés. Aztán ... aztán az elesett hősök halálesete adott sok munkát. Komáromban több mint kétezer hősi halott katona halálesete van nyilvántartva. 1922. év husvét előtt való vasárnapon volt egyszerre a legtöbb házasság. E nap ugyanis 12 jegyespárt adtam össze. Az utolsó magyar nyelvű házasságkötés pedig 1922. évi december 31-én történt. * Ha végig gondolok az elmúlt időkön s lelkiszemeim elé képzelem újra az anyakönyveket, fájó érzés fog el, a múlandóság szomorú érzése. Mert minden múlandó a földön s a halotti anyakönyv bejegyzései közt található barátaim és ismerőseim nevei is ugyancsak elmúlnak, eltűnnek, mint ők maguk azzal a korral együtt, amelyben éltek, mely oly szép, jó és nemes volt, melyet a mostani rohanó kor rohanó embere tán megse tudna érteni. Farkas Péter. Okleveles bábák részére Szülések jegyzőkönyve (Zdpisnica prorodov) és Ellenőrzési könyvecske Kapható Spitzer-féle könyvesboltban Komárom, Nádor utca 29. ILlllllS IITELUtlK n. I. um. j Mii Írni UK Imiin) dűli üiEti Foglalkozik a bankszakmába vágó' összes üzletek gyors és kuláns lebonyolításával.
