Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-01-26 / 12. szám
2. otdttf. Komaromi t.*mn 1929 január 26 Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ W4 mosószappant! Győződjék meg róla! Visszaemlékezés a komáromi „Csavargőzös Részvénytársaságira, Irta: Va3kó István nyug, takarékpénztári igazgató. Komárom, —január 25 bonyolítja le a veszedelemmel járó A folyó év junius havában lesz 44 éve annak, hogy városunkban a fenti dm alatt egy kis részvénytársaság alakult. Szép idő műit ei már feleltünk s sápról- napra kevesebb azoknak a száma, akik ezen kis vállalat létezéséről tudtak, de még kevesebb azoké, kik annak életrehivásában résztveHek, vagy a társaságnál valami bizalmi tisztséget viseltes. já Ezen kis visszaemlékezés megírására 44 év után az indított, hogy dr. Bara~ nyay József ur mostanában megjelent „ Régi utazások Komárom vármegyében“ cirnü munkájában rövid emiitészt tesz ezen kis társulat egykori létezéséről. Hogy teljesen a feledés fáíyola ne borítsa be ezen kis társaság múltját s működését, éti, mint annak egykori szerény munkása a feledés fátylát feliebbentem 8 rövid ismertetésben foglalkozom a nevezett társaság megszületése, működése s elmúlásával. Azon hosszú évszázadokra nyúló elszigeteltség, melynek földrajzi fekvésénél fogva részese voit városunk az által, hogy a téli nagy jégzajlások idején igen gyakran, sőt falán majdnem minden télen teljesen hozzáférhetetlenné tette Dunánk túlsó parijának megközelítését s így azon oldalon fekvő városok és községekkel való érintkezés is felszínre hozta mindannyiszor azon kérdést, mily módon lehetne ezen, az iparra és kereskedelemre nézve nagy hátrányokkal járó bajokon segíteni akkor, midőn a tél beköszönt, a hajöhidat kikötik és csak néhány evezős csén3k dunai átkelést. Ezen balokon nagyon természetes csak egy állandó vaslíid építése segíthetett volna, melyről azonban annak idején még álmodni sem merünk. Uy tehát egy más megoldási kérdésről kellett gondoskodnia, hogy ezen bajainkon segíteni lehessen s te!jes elszigeteltségünk némileg korlátoztassék. Városunk vezető fárfiai gyakran foglalkoztak ezen kérdés megoldásával, de városunk kedvezőtlen pénzügyi viszonyai s egyéb körülmények a valamilyen módú megoldást mindég hátráltatták. Eztn kétdés megoldása feletti meddő eszmecserék végre mégis olyan irányba terelődtek, hogy nemcsak kilátást ígérlek a bajokon segíteni, hanem megoldást is, ami be is következett. Hefíer Szilárd a Komároravidéki Takarékpénztár akkori igazgatója azon véleményének adott kifejezést, hogy ha ezen bajokon nem tudunk radteá isan segíteni -- mert radikális megoldást csak egy állandó vashid épiíése nyújthat a mitől pedig még ma nagyon távol állunk — úgy segítsünk magunkon más módon s enyhítsünk a bajokon úgy shogy lehet. Szerezzünk be, illetve építtessünk egy a jégzajlással megküzdeni tudó, erősebb aüsotásu csavargőzöst s ez bonyolítsa le a mostani evezős csónakokkal fenlarlott, bizonytalan, siralmas és életveszélyes átkelési forgalmat. Ezen vélemény visszhangra faiáh, mivel azonban arra nem volt kilátás. hogy ennek létesítését a város magára vállalhatná, Így minden további tárgya lások elkerülésével ezen értekezletnél huárczatba ment, hogy részvénytársasági aiapon fognak gondoskodni ezen vállalat megalapításáról, s A város érdekeit mindenkor szem előtt tartó nemes lelkű indítványozó meg volt győződve arról, hogy ezen vállalat megteremtésével városunknak szolgálatot tehet, felajánlotta jelentékeny szárú részvény jegyzését s szolgálatát a részvénytársaság megteremtéséhez. Városunk vezető fái fiai és polgársága kik bz akkori viszonyok megjavítását szintén szivükön viselték, csatlakoztak | a nemeslelkü polgár indítványához s I néhány nap múlva már megtartctrtk az I alakuló gyü!ést mely kimondotta a I „Komáromi Csavargőzö részvény társ?I ság“-na’s 400 dib. 50 forintos részvény| nyel leendő megalakítását, melyen a társulat céljainak ismertetése és alap szabályainak bemutatása után a vezetőség megválasztását is megejtette Elnöknek: Hefler Szilárd, a Komárom. Vidéki Takasékpékztár igazgaiój?, igazgatónak; Lszsánszy József, a korrá romi építő részvénytársaság igazgatója, választmányi tagoknak: dr. Mike Károly ügyvéd, dr. Nagy Vilmos kir. közt jegyző, Ziegler Nándor kereskedő, j Zechmeister János kereskedő, Schmidt | hauer Lajos gyógyszéiész és Fried 1 Kálmán f.(kereskedő, felügyelő bízott | sági tagokul pedig: PcChiaía Antal j ügyvíd ts Diósy Antal vaskeressedő j lestek megválasztva, j Hogy mily buzgalommal Iá! at hozzá j ezen városunt elszigeteltségén javítani I remélt részvénytár,-aság életre hívásán, j az kitűnik abból is, hogy az alakuló j ülés U'án néhány napra, 1885 Julius Ií 2-án már az elnök részvétele mellett megtartóba a választmány első ülését, amelyen magát kiegészítve igazgatóhelyettessé Z'egler Nándort, cégjegy •zökké Zíchmeister Jánost, Schmiddiauer | Lajost, jegyzőjévé Vaskó litvánt a Ko\ marom Vidéki Takarékpénztár könyvvezetőjét választotta meg. Ugyanezen ülésen az elnök örvendve bejelen i, hagy a felhívásban közjéett 10 százalék befizetése a már előzőleg i jegyzett 400 darab részvényre megj történt, melyet most újabban "20 szá* \ zalék befizetés fog követni. Bejelenti Í továbbá az elnök, hogy ő mint a Komárom Vidéki Takarékpénztár igazgatója az uj részvénytársaság ütéseinek j megtartására felajánlja a takarék pénztár tanácstermét Julius 17-én a társulat választmánya ismét ülést tért, amelyen az einök be- I jelentést tesz a részvényekre ieljesitett 1 uj&bb 20 százalék befizetéséről s igy most már 12000 forint áll mint bef.zetett részvénytőke a társulat rendelkezésére. Ezen ülés után még két választmányi ülést tart az igazgatóság, amelyen felemlítve lett, hogy a társulatnak egy használt csavargőiős lett megvételre felajánlva, minihogy azonban több megindokolt ellenvetés történt egy használt hajó megszerzése ellen, efölötti tárgyalás befejezést n/rrt. Az ^ugusz'us 27 én tartott választmányi ülés az igazgatónak megbízást ad arra nézve, hogy a már megindult levélbcmi tárgyalások alapján ulzzrék Budapests s kezdje meg a szóbeli tárgyalásokat Schönichen ujp síi hajógyár veze-őségév,:! egy circa 60 — 100 személy befogadására alkalmas s a jégzajlással megkürdeni tudó erős szerkóé ű csaviigőzös építése tárgyában, melymk ára »ionban a korábbi levelezések figyelembe veidével a 18200 forint összeget meg rém haladhatja. Az ignzgaió ezen nyert megbízatásában eljárt és szeptember 21-én tartott ülésen bejelenti u jának eredményét. A Schönichen fáié hajógyárral u ólágos jóváhagyás mellett a csavargőzös megépítésére a szerződést megkötötte, melyet az iímert lóerő hordképesség szerint négy egyenlő 4550 forintos részletek b n fizetendő 18200 forintért fog megépieni s eket 1886 év tavaszán szállítani. Az október 17 én tarló!! válaszímányi ülés a várossal megkötendő szerződés j a társaságnak a várossal mint févjog j birtokosísaíi jogviszonya s a szállítás» j tatifák tárgya:t-ritak s nyertek megállaj pitést. I Minthogy a tárraség által meg- I rendelt csavargőzös csak 1886 április • végéig fog elkészülni, mig a várossál > köíö í szerződés érteimében a társulat ! már a reánk kővetkező télre elvállalta a t közlekedésnek gőzhajóvaii lebonyolitá) sát, erre nézve az igazgató bejelenti, l hogy e tekintetben az intézkedés már j megtörtént amennyiben Scbäpper Káij mán hajőkapífánylól a nevezettnek j privát tulajdonát képező csavargódét : ő már 15 forint napi bérfizetésen bérbe j vette. N igyon természetes, hogy az \ összes üzemi költség s a személyzet | fizetésé a társulatot fogja terhelni. Ezen téli idény alatt tehát az átkelés j mar a bérbe vett „Marianna“ nevű j csavargőzössel történt s amennyiben I az álkelésforgalom az egész téli idény I alatt teljesen rendben bonyolitíafott le, j igy nem vált szükség ülés egybehiváj sára, mert a jelentéktelen személyzeti : ügyek az elnökség u‘ján elintézést í nyertek. Az 1886 április 9-én tartott választ. A fakir. Irta: Bilky György. | Nagy, mozdulatlan, fekete tábla volt a tenger. Az éjszaka ezüsthajó, öreg tanítómestere: a hold zavartalanul firkálta össze lapját csillogó arabcszkekke). Ámultán figyelte a néma messzeség a játékot és sápadtan görnyedt az égbolt a földi csend fölé. A luxushajó propellerje morogva kavarta fe! a vizet s a lomha, villanyfénylői ragyogó hajőváros simán hasi tóttá ulját a vizsivatagon keresztül. Az uíasok az egyheti utazás után mind ismerték már egymást. Mindenki tudott a másik számláiéban millióiról, tisztában voltak egymás céljával, teereszkedve fogadták maguk közé az írás és a művészet jelenlévő fejedelmeit s a gyönyörű nyári estéket kellemesen töltötték el a pompás hajó fedélzetén. Misz Lilian, a gazdag amerikai milliomos leánya, faképnét hagyta hódoló udvarlóit és a fedélzet korlátja felé indult. Alacsony, szélesvállu férfit látóit meg ott, akinek sportsapkája mélyen árnyékolta szemét. Egyenesen feléje — Nos? Tud már valamit? Szárazon, halkan felelt a férfi: — Valamit igen. Sokat nem. Türeimetlénnül sürgette a leány: — Beszéljen. — A különös ut8S neve: Dombay Andor. Nemzetisége: magyar. Harminchárom éves. Tizenöt évet töltött Indiában. Földbirtokos. Családja látogatására megy haza. — Tovább. — Nincs tovább, A leány gőgössen felelt: — Ha csak ennyit akartam volna megtudni róla, megkérdeztem volna a haló bármelyik pincérét ás nem fordultam volna önhöz, a detektivhez. Rólam is tudja minden pincér, hogy ötéves korom óta Amerikában ellem, hogy ma huszonegy éves vagyok es európai látogatásra készülök. — Sajnálom. Amit tudok, azt is csak úgy tudtam meg, hogy a kabinjába lopődztam és elolvastam egypár neki szóló levelet. — Ki irta a leveleket? — Anyja. — Miről szóinak a levelek ? — Érdektelen családi referádák és egy anya megindító könyörgései, hogy a fia látogasson haza. — Semmi egyebet nem tud? — Nem. Sajnálom. — És ho! van most ő? — A fedélzet leghátulján, a legsötétebb helyen. Miss Lilian rzó néikül megfordult és hesäzu, ruganyos léptekkel sétált a fedélzeten fel s alá. Maga előtt látta a magas, sovány, elegáns férfit. A halálosan sápadt arcot, keskeny, betegesen piros ajkát és félelmetes tüzű, mélyen fekvő, fekete szemét. Kezdettől fogva lekötötte figyelmét a különös ember s amikor látta, hogy senkivel se beszél, kerül minden ismerkedést és csaknem gorombán visszautasít minden barátságos szót, hihetetlen mértékben kiváncsi lett mindenre, ami vele és körülötte történik. Tehát Dombay Andornak hívják és magyar. Elmosolyodott. Előre győztesnek érezte magát. Hiszen ő is magyar és apja vigyázott is arra, hogy tudjon egy keveset anyanyelvén. Ezt azonban az utolsó pillanatig titkolni akarja Dombay előtt, könnyen teheti, erről a titokról senki se tud a környezetében. Hódolathoz éa körülrajongáshoz szokott egyénisége nem akart ezzei a fegyverrel férkőzni a férfi közelébe. Szép, szeszélyes fejét megrázta, — porzott róla a holdsugár, — es lassan, ringó járással megindult a fedélzet hátulja felé. Meglátta a férfit. Óit ült közvetlenül a korlát előtt, háttal feléje és mozdulatlanul fekinteít el a viz fölött. Lilian megállt. Különös, megdöbbentő érzés állította meg: a titokzatosság. A rzlve erősebben dobogott. Erőt vett magán ás egészen csendesen, nesztelenül indult meg újra a férfi feié. Ö- hat lépésre mögötte megállt. Az alak nem mozdult. Vissza se fordította fejét. Éppen ezért Lilian halálra rémült, amikor a férfi angolul, mély zengő hangon megszólalt: — Miért állt meg miss Lilian ? Miért nem jön közelebb? A leány ebben az ijedt pillanatban megbánta, hogy kíváncsiskodott és vissza akart fordulni... Nem birt.. . — Hiszen maga akart megismerni. Miért fél tőlem? Csak nem gondolja, hogy bántom? Lilian elszégyelte magát, összeszedte minden erejét, megindult és leült a férfi mellé. Halkan, alig hallhatóan súgta: — Nem félek. S a fétfi a csodálatosan zengő, mély, meleg hangon folytatta: — Nem mutatkozom be. Hiszen fudja ki vagyok. Mindent elmondott rólam a detektív. Lilian megdöbbenve kérdezte: — Honnan fudja ? — Észrevettem, hogy a kabinomban volt, átkutatta az írásaimat és tisztában vagyok azzal, hogy mit tudott meg belőlük. — Igaza van, — felelt a leány, — most tehát nekem kell bemutatkoznom. A férfi félbeszakította : — Fölösleges, Mindenki, aki hozzám közeledett azzal, hogy mi3s Lilian Kozis megakar velem ismerkedni, elmondott Önről mindent. Tudom, hogy dúsgazdag család egyetlen gyermeke és Tudom, hogy gyönyörű példánya a modern snysgtas életnek. A leány ellenségesen ktpla fel a fejét. — Hogy érti ezt? A féifi változatlan egykedvűséggel folytatta: — Felnőit embernek fölösleges ezt magyarázni. Egyébként legyen szives mondja el miért akart velem megismerkedni ? A leány rániott egyet a vállán. — Csak úgy. Kiváncsi voltam. Az Amerikában töltött tizenöt év alatt megszoktam, hogy minden kívánságom teljesül. Gúnyosan felelt a férfi: — Nos, hát akkor parancsoljon. Itt vagyok. Elégítse ki kívánságát. A leáry kutatva nézett az arcába. — Kérdezhetek? — Azt hiszem arra már felhatalmaz tam. — Miért kerüli az embereket ? — Elszoktam főlük. — Indiában? — Ott. — Mit csinált Indiában ? — Tanultam. — Mit? — Lemondani! — Megbolondult? — Nem. A legszebb erény a földön a lemondás. Számunkra nincs asszony, nincs élet, nincs semmi, csak maga a végtelen. Semmi... a Nirvána ... Ön
