Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-06-22 / 75. szám

4. oldal, Komáromi Lapok 1929. június 22. I.egezebb " fiié FÉRFI FEHÉRNEMŰT * Strand kosztümöt, gumi cipőt, sapkát, gyermek sokkerlit, Trikót, Vászon divat zsebkendői, angol mosőselyem harisnyát, Vulkán s bőrkofferí, férfi Sport harisnyát, Selyem apachkendöt, Bőr Ritikfllt, Nyakkendő újdonságokat meglepő olcsó árban vásárolhat „Elbert“ divatáruliázában. Nádor-u. 19. Sport és szekrény gyermekkocsik 75—960 K ig. Tetra Babakelengye. Előadását azzal végzi, hogy bár a tu­domány nem adhat választ olyan kér­désekre, amelyek a fizikai és biológiai jelenségekben fül vannak, de elvezet bennünket a tévelygésből az igazság­hoz, a képzelet világából a tényékhez és a tudomány eddigi és jövő ered­ményeire épi hetjtik fel korunk uj hu­manizmusát. Még sokáig, igen sokáig vitatkoznak majd a tudósok és a teológusok, hogy . hasznára van-e a tudomány az emberi- | ségnek, vagy kárára. Minden nagyobb ■ szabású újabb lépés újra, meg újra fel- | eleveníti a kérdést, mert sohasem volt t és sohasem lesz olyan találmány, a leg- j E rimitivebb kőbaltától kezdve a távol­­alátásig, a prometheusi szikrától a » legáthatóbb sugarakig, amit a jó em­berek jóra és a rossz emberek rosszra ne használnának fel. És akárhogy fordul is a világ sora, ha béklyót kőinek is a karokra és szájkosarat az ajkakra: az emberi gondolat szabadságát semmi sem korlátozhatja és amíg ember él a földön, él a tudásvágya és fejlődik a tudománya. Éppen ezért, úgy vélem, a kérdés, . melyet a dijoni akadémia kitűzött és [ amely azóta annyi elmét foglalkoztatott, éppoly kevéssé kérdés, mint az, hogy hasznára van- e az embernek a napsugár. \ A kérdésnek inkább úgy kellene hang-Izania, miképpen kellene az emberisé­get nevelni, hogy a tudását ne rosszra, hanem jóra használja fel. Pénzbírsággal büntették meg a helyettes városbirót, aki a főjegyzői vétó ellenére is letárgyalta a közgyűlésen Csizmazia város­­biró ellen beadott bizalmatlansági indítványt A kőzelmuliban részletesen leszá­moltunk arról az izgalmas lefolyású városi közgyűlésről, amelyen a kom­munista párt és a polgári páitck bizal­matlanságot szavaztsk Csi2mazia György városbiró ellen. Mint ismeretes, Kod­­lecovic Béla dr. állami vezetőjegyző eleve vétót jelentett be Csevdr Fererc helyeitesbirónak a bizalmatlansági indít­ványnak szavazásra való bocsátása el­len, amit azonban a helyettes városbiró a vezetőjegyző vétója ellenére is sza­vazásra bccsátotf. A 243/922. törvény alapján, amely ötezer korona pénzbír­ságig terjedő összeggel sújthatja az elnöklő városbirót, ha a jegyzői vétó ellenére is letárgyaltat olyan ügyet, amely szabálytalan pénzügyi vagy po­litikai ügyi jelleggel bir, a járási hiva­tal most Csexár helyettes városbirót 1000 korona pénzbírsággal büntette meg, mert a bizalmatlansági indítványt letárgyaltaila, noha az ellen a vétó el­hangzott, mert a vezelőjegyző ennek a bizalmatlansági indítványnak letárgyalá­­sát politikának minősítette, ügy érte­sülünk, hogy a járási hivatal döntését Csevár helyettes városbiró megfelebbezi az országos hivatalnál. A kikötői pa­rancsnokságot egyidejűleg utasították arra, hegy Cseváron ezt a pénzbünte­tést, ha nem is egyszerre, de részle­tekben hajtsák be. Csevár ugyr nis mint kikötőmunkás, a kikötői parancsnok­ságtól kapja a fizetést. A csütörtökre másodszorra egybehí­vott tanácsülésen megjelentek a kom­munista és polgári tanácstagok is, ami feltűnést kellett, mert a bizalmatlansági indítvány elfogadása után a kommu risták esősen hengsulyozták, hogy nem fognak résztvenni a városi üléseken és teljesen passzív fognak viselkedni. OLASZ ÉG ALATT (Kóborlások olasz földön) Irta : Dr. BARANYAY JÓZSEF. A börtönök bus világát hagyjuk el és menjünk egy másik, sokat mesélő helyre. Menjünk Velence egyik külső negyedére, a Gindccca szigetére.. Ha­sonnevű és a Dunánál szélesebb csa torna válassza el ezt az anyavárostól. Idegenek csak azért jönnek ide, hogy a Redentore templom közelében meg­nézzék azt a házal, amelyben az uzso­rások uzsorása, Sylcck, Shakespeare hirhedett velencei kalmárja lakott. Sy­lcck ugyanis nem költött alakja a nagy drámaírónak, hárem tényleg élt és veszedelmes uzsorása volt Velencének. Ez a városrész volt kijelöve pár szá­zaddal előbb a zsidók számára, ez volt a velencei getlhó, ahonnét csak nappal volt szabad a zsidóknak Velencébe menni és estére vissza kellett térniök súlyos büntetés, állítólag fejvesztés teihe alatt. A Grande Canale partján is találunk egy shakespearei drámára vonatkozó emléket. A Santa Maria della Salute templommal szemben £11 máig is elég jó karban az a két ablakos kis palota (Palazzo Contaiini), amelyben valaha (11. FOLYTATÁS.) a tragikus véget ért bájos Desdemona. Othello, velencei mór szerencsétlen fe< lesége, gondtalan, boldog leány éveit töltötte. Éjjel, amikor Velence szűk sikátorait róttuk, eszünkbe jutott sok-sok drámai jelenet. Ezekben a szűk és sötét utcák­ban könnyen leszúrhatta egyik lovag a másikat és a szűk utcának tengerre nyíló végén a holt vetélytársat szépen beledobta a tengerbe. Hogy mit láttunk még Velencében ? — sok volna azt mind leirni. Bejártuk a múzeumokat, a képtárakat. Az Aka­démiáin láttuk pl. Tiziánnak hires festményét a „Mária bemutatása a temp­lomban“ cimüt és a Frári templomban a világ legszebb Madonna képét, Bel lini Madonnáját. Ez előtt a csodás varázsu kép előtt azt hiszi a szemlélő, hogy valami fulvilági kéz festette, mert szinte képtelennek taitjuk az em­beri kezet arra, hogy meg tudja fes­teni a fenköitség, a lelki tisztaság, a mennyei gyönyör ily egyszeiü, kere­setlen, igaz kifejezését, amely ebből a képből kifugárzik. VYHNE Szlovenszkó páratlan hatású női gyógyfürdője újonnan berende­zettmodern hldegTlzgyónylnté­­zettel és szénsavas fiirdölsltol. Természetes meleg vasas fürdő és hegyi klimatikus gyógyhely női bajokban, vérszegénységben és ldegbán­­talmaliban szenvedők részére. TELJES PENSIÓ lakás, ellátás (napi négyszeri étkezéssel), I. oszt. vasas fürdő, gyógy-, zenedij és világítással együtt NAPONTA Ke 45-48. Diétikus ellátás is. — Ortodox kóser vendéglő. —:— Autóbusz! árat. Felvilágositást ad: VYH M E fiirdőigazgatósága. Vili any világítás. 369 És ebben a templomban láttuk a világ Iegmeghatóbb síremlékét, Canováér. Egy hatalmas piramis, oldalán félig nyitott vasajtőva). A halottas menet az ajtó felé halad ésolyan élethűen vannak kifaragva az alakok, hogy szinte mozognak és élőre haladnak. Canova, a híres szob­rász (meghalt 1822.) másnak szánta ezt a remekművet, de elkészítése után ha­marosan elhunyt és tisztelői ide temet­ték. Kétszerasen Canova síremlék tehát. Velence a padiásnélküli házak városa, a nagymosás utáni ruhaszáritást a ke­leti városok módjára oldja meg. Egyik emeleti ablaktól a másikig kötelet von­nak és a fehérncmüek a fallal párhu­zamosan lebegnek, lengnek a szélben. Az utcák néhol oly szükek, hogy az emeleti ablakból a visavi szerelmest, ha nem is lehet úgy karral átölelni, de egy va8alődeszka elég ahhoz, hogy a sze­relmes lovag átmásszék az ellenkező oldalra. A felvonó, a lift egy egyszerű kiadá­sát láttuk Velencében. Egy fűszeres inas apró csomagokkal siet az utcán, egy-egy ház előtt megáil, sípol és a harmadik, negyedik emeletről az abla­kon kinéz egy nő, aztán madzagon egy üres kosarat ereszt le. Az inas a ko­sárba rakja a rendelt árut és a nő szé­pen fölhúzza a telt kosarat. így aztán nem kell a lépcsőn szaladgálni. Pihenjünk meg a sok látnivaló után és nézzünk más után. Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja az, hogy Mussolini, az olaszok duce-a népszerűsége milyen ? Ennek jellemzésére elmondok egy nagyon érdekes eselet. Ipovitz József barátommal, amikor másodszor voltunk Velencében, hajón és villamoson elmentünk Mestrébe, Ve­lence szárazföldi elővárosába. Itt egy nagyobb sétát teltünk, közben betér­tünk egy ostériába, ahol egy líráért annyi osztrigát bontottak fel, hogy iéiségbeesve szabadkoztam, hogy már elég. Itt ettem másodszor cszfrigát. Először Róma kikötővárosában, Ostiá­­ban nyeltem le ezt a közkedvelt kagy­lót. E őször inkább kíváncsiságból, sót —■ mivel az utitársnők azt hangoztat­ták, hogy nem merem megenni, hát bravúrból nyeltem le ezt a furcsa ki­nézésű állatot, de nekem nagyon ízlett, Mestrében már mint nagyon ízletes dolgot ettem. Pár osztriga héját akar­tam elhozni emlékül, amit az osztriga­­árus nagyon szívesen megengedett, sőt egy nagy csomaggal összepakolt. Azokat a kagylókat, amelyeket itt nárunk dobo zokra ragasztanak, Olaszországban ko­­csiszémra viszik ki, mint szemetet, mert az olasz rengeteg osztrigát fogyaszt, állandóan eszi úgy, mint nálunk a tök­magot, vagy a pattogatott kukoricát, vagy az amerikai mogyoró*. Korcsmá ban kártyázás közben is osztrigázik Így természetesen rengeteg osztriga­kagyló kerül a szemétre. Egyszer Rómában betérjünk este egy oszlérábba és hallevest kértünk. Ha­talmas tányérral hoztak. A közepén nagy szelet halak voltak, a szélén pe­dig körösköiül a mi dunai béka'ek­­nőnkhöz hasonló kagylók kinyitva és megfőve koccantak a tányér oldalához. A halleves azonban ennek dacára is nagyon jó volt. Amikor Meslréből visszaindultunk villamoson a lengerpart felé és javá­ban haladtunk, egyszerre csak megáil a villamos a nyílt pályán A villamos előtt nagy csoportosulás támad. Éppen 6 óra van délután, a gyárak lefújnak és a munkások gyalogosan és legin­kább biciklivel jönnek és a csoporto­sulásnál megállnak. A tömeg állandóan és lelkesen evviváz, éljenez. A tömeg egészen munkásemberekből állt. Ipo­­viiz József jól értvén az olasz nyelvet, leszállt a villamos kocsiról és odament a folyíon éljenző tömeghez. Óit tudta meg, hogy Mussolini felesége arra ment au'.ón, kifogyott a benzinje, ott egy garázs előtt benzint vált föl a gépe. Ameddig ez tartott, a mindegyre növe­kedő tömeg folyton éljenzett. Szóval Mussolini feleségét is ünnepük. És ez a népszerűség a népből fakad őszintén és szívből. Ugyan hol a széles világon tenné meg azt a munkásság, hogy a gyárból jövet agyonfáradva, éhesen, szomjasan, önmagától megálljon és egy negyedóráig éljenezze a miniszterelnök feleségét. Ez a jelenet a legbeszédesebb pél­dája annak, hogy Mussolini népszerű­sége a munkásosztálynál Is nagy. A villamos kocsink se ment addig tovább, amig Mussolini felesége autója nem ment el. A villamos kocsi kalauza azt mondta, hogy Mussolini olyan nagy ember, hogy annak a feleségének is kijár a lisztelet és megérdemli, hogy addig álijon a mi villamos kocsink is, amig az autója rendbe jön. Pedig Mussolini tud szigoiu is lenni. Az olasz városok éjjeli életét drákói szigorral megjavította. Róma, e nagy világváros egész éjjeli bohém életét egy rövid kis utcába szoritotta össze, de ezekben a mulatókban is 12 óra­kor el keli C8erdesedni mindennek. Amikor ott jártunk, akkor Ítéltek el egy egyetemi diákot és egy diáklányt 3 hónapi elzárásra, mert egy sétatéri pádon csókolództak. Megrendszabályozta a vendéglőket is. A harmad és negyedrangu vendéglők­ben, traktóriákban, és osztériákban n8gy rendet csinált. E két utóbbi he­lyiségben terítetten, festetten asztalok fogadják a borivó vendégeket, de ha ennivalót rendel az idegen, olyan szépen és Ízlésesen megtérítenek, mint akár a Rifzben. Mussolini ugyanis azt mondja, hogy te kocsmároB, aki nálad enniva­lót rendel, az csak idegen lehet, mert az olasz otthon eszik, hozzád csak inni megy be. Az idegent pedig meg kell becsütnünk, mert abból élünk. Hát csak teríts meg szépen az idegennek. És ezt nemcsak mondja, hanem végre is hajija Mussolini és titkos rendőreivel állandóan ellenőrizteti a kocsmárosokat. Az idegen forgalom érdekében állan­dóan régészeti ásatásokat végeztet, arról nem is beszélve, hogy a Némi tavat is csapollatja. Most kezdték meg Rómában a Circus Maximus kiásását. Az igen nagy kiterjedésű cirkusz kö­röndiében már sok sok modern palota épült. Az állam ezeket mind kisajátí­totta s leromboltatja, hogy az ásatáso­kat semmi se zavarja. Ezzel munkát ád a népnek és az idegen forgalmat

Next

/
Thumbnails
Contents