Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-06-20 / 74. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1929. június 20, Komárom népe tíz év előtt három hétig: pincelako volt... A vörös helyőrség Magyar Komáromból három héten át lőtte a régi várost. Elkeseredett harcok a Vágduna hídfője előtt: „Komorn ist gerettet.“ Gyilkosságok, ártatlanok kivégzése. — Saját tudósítónktól. — Az 1919. év május elsei véres árnyak még beárnyékolták a szerencsétlen sorsra jutott város lakosságának a kedélyét. Az éjjeli vörös támadást, mely a hidakon keresztül Komárom váro3 szivéig el tudott hatolni véres utcai harcok u'án, visszaverték a cseh megszálló csapatok. Azok a polgári lakosok, — számszerint min'egy hutzan — akik a támadóknak menedéket nyújtottak, életüket vesztették a várban, ahol tömegsírban nyugosznak. A cseh hidőrség ellen már korábban történt egy kézigránátos támadás, mely szigorú retorziót vont maga után: a Magyar Királyi Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság szomszédos hajógyárának több száz munkását hónapokon keresztül internálva tartották és azok ott sínylődtek Theresienstadtban, A szociáldemokrata párt vezető embereit is sorra letartóztatták és ugyanott internálták, miután a komáromi várban sok viszontagságon mentek át. Egy hónapig tartó mély csend borult a kis határvároskára, amikor jánius 1-én délután 5 órakor ágyulövés dörient és utána több gránátlövés is érte a várost. Az emberek áimélkodva néztek egymásra, nem tudták mire vélni a dolgot. A vörös támadások. Az első lövés a vármegyeháza ódon épületének udvarán csattant e! és az egyik épület falába fúródott a gránátlövedék, de a méteres vastagságú falat nem tudta átü'ni. Utána szaporán következtek a iövések a Komárom alatt a Dunán cirkáló monitorról. A cseh ágyuk is kis vártstva megszólaltak és viszonozták a tüzelést nagyobb kaliberű lövedékekkel anélkül, hogy eredményt értek volna el. Ez volt az ostrom bevezetése. A monilor még gyakran megjelent és kellemetlenkedett apró nyolc centiméteres gránátnival és sr3pnelleivei, amelyek végigsüvölíőttek az ulcák felett és a polgári épületek tetőzetét rongálták meg, a lakosság tesíi épségében azonban szerencsére nem tettek kárt. Az izgalmas nap elmúlt, de estére máris jelentkezett a folytatása Magyar Komáromból a monostori várerődbő! ismét ugatni kezdtek az ütegek ás a lövedékek a város felett visítottak keresztül a vár és az erődök felé. A cseh helyőrség ágyúi is vissza bömböltek: szóval Komáromba beköszöntött a háború. Älenekül a zsupánt hivatal. ItA Komáromba bevándorolt cseh és szlovák lakosság körében nagy pánik tört ki, a legtöbben pakoltak és menekültek Pozsony felé. Csakhamar a zsupánt hivatal is mozgósitoti és egyelőre Nagymegyer községbe költözött, élén Jamnicky Oitokár zsupánnal, aki ezekben a napokban a polgári lakossággal szemben emberségesen és előzékenyen viselkedett. Az államrendőrségen egy vaggon rakomány összeszedett vadászfegyvert őriztek, amelyeket hiríelenében szintén elszállítottak, ez a koc3irakomány azután annyira eltévedt, hogy soha többé nem látták a tulajdonosok puskáikat és a fegyverperek egész lavinája indult meg a kincstár ellen, amelynek később meg kellett a teljes kártérítést fizetnie. Az ágyuk borzalmas muzsikája napról-napra ismétlődött és a lakosságnak védelmétől kellett gondoskodnia. Le a pincékbe! Egyetlen biztos fedezékül a jól épített pince kínálkozott, a lakosság tehát átkvártélyozta magát éjszakára a pincékbe, ahova ágyat és ágyneműt cipelt. Komárom népe három hétig a pincékben aludta az igazak álmait, amig az ostrom tartott. A lakóházakban hellyel közzel kárt tettek a lövedékek, bár meg lehetett állapítani, hogy a tüzérek irgalmatlanul rosszul lőttek Magyar Komáromban. A nagyobb károk a középületeket érték. Így igen nagy kárt szenvedett a dómszerü, hatalmas Szent András templom, melyet öívennél is több találat ért. A hatalmas épümtko'osszus faláról lepergett a lövedék, de a tetőzet igen sokat szenvedett. Egy srapnell-lövés a szentély felett levő felső ablakon hatolt be és szétrombolta a feltámadást ábrázoló gyönyörű művészi ablakfestmányí és lövedékéből szerte fecskendezte a golyókat az egész templomban. Találatok érték a többi templomokat is, a főgimnáziumod a kulturp3loiái ás azokban több kevesebb kárt okoztak. Az ostrom rendesen az esti órákban kezdődött és eltartott éjfélig és azon túl is. A lakosság a pince-szállást egészen megszokta és onnan hallgatta a süvöltő srapneilek vijjogását és a gránátok beütéseit követő robbanásokat. A gyakorlott és harcteret járt férfiak a kilövés dörrenése és a beütéskor elhangzott robbanás időközéből már pontosan meg is állapították a találat helyéi. Legtöbb kellemetlenséget az időközönként felbukkanó monitor szerezte, amely mindig nappal portyázoit és mindig a várost lőne a védtelen polgárok házait, nem a váverődöket. Egyik telitalálata egy őrásboltoi ért és mondani is felesleges, hogy ott az órák közt milyen rendet csinált. Kis híja volt, hogy Komárom egyik iämertnevü pol* gára is nem leit e lövésnek áldozata, aki elég vigyázatlan volt a tüzelésnek kitett utcasoron h.ladni. A pincaiakás mellett a nappalok majdnem normálisan teltek ei. Szerencse, hogy emberéletben nem tett kárt az ostrom a három hit alatt és tragikus következménye csak később tett, amikor bét gyermek egy fel nem robbant gránát lövedéket talált és az kezeik közi felrobbanva szátroncsolía szegényeket. Ágyutüz a Vágón túl... A vörös h :d3ereg közben elindult és déli szárnya a Duna mentén nyomult előre Pozsony felé. Már junius első napjaidban távoli ágyudörgés hangfoszlánysit hozta a beled s^é! Komáromba, melyek később egyre erősödlek. A város lakossága mindentől elzárva, az utazás lehe őségétől is megfosztva, tanácstalanul állott és nem tudja, mi történik. Annyit azoi ban mégis tudott mindenki, hogy az udvardi járás let öleién tombolt a vörös támadás. Azt, hogy Érsekújvár előtt milyen heves harcok folytak, még csak nem is sejtette senki, azt sem, hogy ez a város több i?ben is cserélt gazdát a h rcokban. Az ágyudörgés erősebb és gyengébb hangjából az előnyomulás vagy a visszavonulás ondolatáí érezte meg a komáromi lakosság. Hogy a vörös támadás lendülete egészen Szencig nyomult fel, Pozsony alá, és Pozsonyt veszélyeztette, erről senkinek sem voit fogalma. Hogy Pozsony sorsa teljesen a véletlenre volt bizva, azt Srobár, akkori miniszter is beismeri emlékirataiban. »Komorn ist gerettet/« A fegyverrcpogás napok múlva egészen Komárom alá érkezett és a Vágduna hídfőjét rendkívül megerősítették a várost védő és francia parancsnokság alatt álló cseh csapatok. A gépfegyverkattogás lassanként oly közeiről hallatszott, mintha a város belső területén szólt vplna. Szénával letakart teherkocsik szállították Komáromba a sebesülteket és a harcokban elesetteket, akiket csendben temettek el. Junius 18-án a harcok a komáromi Vaghid előtt folytak nagy elkeseredettséggel. A lakosság izgalmak közt várta a híreket, mi következik. Egyesek a legkomolyabban számoltak a vörös hadsereg bevonulásával. 1 Ennek a napnak a délutáni óráiban egy lovastiszt rohant végig az utcákon Komárom. — junius 19. és a Klapka téren, a városháza előtt izgatottan kiáltott cseh nyelven valamit, amit persze senki sem érteti és utána németül ismételte meg: — Komorn ist gerettet! Komárom meg v an mentve. A vörös támadásokat visszaverték a cseh csapatok. Böhm hadügyi népbiztos a cseresznyefán. A vörös hadsereg vezérkara az előnyomulás alatt huzamosabb ideig Udvard községben székeit. Ez a hatalmas és szinmagyar község a harc ide-oda hullámzása alatt sokon ment keresztül, mint azt később elmondjuk. A vörös hadvezetőség a meleg júniusi napokban ott hüselt a lombos fák alatt és ott volt Böhm Vilmos hadügyi népbiztos elvtárs is, aki korábban a szerényebb \ szerelő munkás hatáskörét töltötte be és mint ilyen kitünően értett a magasba kúszás mesterségéhez. Nem tudod eilenállani a kertekben diszlő és pompás gyümölccsel megrakott cseresznyefák csábításának, az i Ivezetet azzal fokozta, hogy felmászott a csereszny :fára és úgy detektálta magát a p roslő kese cseresznyév I. Ilyen jóizüt sem eveit ő hatalmassága még sohasem. A vezérkar is követte a példáját és ha ebben az órában egy rajtaütés következett be, humoroB n liyzet adódik a háborúban. Érsekújvár i laít pedig a vámhid élőit a hullák dambjai emelkedtek. A meggyilkolt plébános A vörös hrdsereg sok kárt okozott, ahol elvonult Első dolgits volt a megszállóknak a falvak kés pénzét összeszedni, amely helyeit azjáriékteien és hamis feher pénzt adtát cserébe. Rek. viráliak derűre-borúra. Sók gazdaember hetes múlva tudott elvit lovainak nyomára akadni. Azonban ki molyabb bűncselekményeket is köv lies el ártatlan emberek ellen. Több embert meggyilkolta». Erek közül '.'rubinyi Józsel dunamocsi plébános !n gihus esete a POLIP 1 POLIO szappan szappan POLIO szappan s oo iegmegrendiíőbb, aki semmit nem vétett a vörösök ellen, de a sereg mellett garázdálkodó poliíikai megbízott söpredék halálra Ítélte és a plébánost Dunamoc8 községben fel is akasztották. jamnicky Ottokár ezért & bűncselekményért, illetve annak meg nem akadályozásáért felelősségre vonta a község képviselőtestületét és nagy összegű bírságot vetett ki rájuk. Ártatlanok kivégzése. A csehszlovák hadsereg részéről is történtek retorziók. A kémkedést minden háborúban szigorúan büntetik. Ebben a hadjáratban a körségek vezetői ellen fordultak egyes csapattisztek éti minden hadijog ellenére, kihallgatás nélkül végeztéitek ki embereket. Így történt meg Köbölkút községben Berényi József községi főjegyzőnek, ennek a köztiszteletben álló embernek kivégzése. Üdvardon pedig egy légionárius hadnagy három embert jöveteit agyon hamis jelentés alpján anélkül, hogy annak valóságáról meggyőződést szerzett volna. Köztük volt Vágner Béla községi főjegyző is, aki szintén ártatlanul halt meg két gzdaemberre! egyült, amit a később lefolytatott vizsgálat is igazolt. Ó.iási hsdikárokat szenvedett ez a járás a háromhetes harcok alatt, ami- Kor a helyzet szinte óráról-órára változott. Junius 20 án Párísból megjött Clemenceau távirata, amely az előrenyomulást megtiltotta a hatalmak nevében. A vörös hadsereggel fegyverszünet jött létre és junius 21 én megszűntek az ellenségeskedések az egész fronton. A vörös csapatok visszavonultak és Komárom népe is eiővánszorgost a pincékből, ahol lakni volt kénytelen, Az ágyuk elhallgattak, az emberek elcsendesedtek es ismét hallottak valamit a nagyvilág eseményeiről, amiben akkor nem volt sok köszönet, Komáromi, TÍZ mNYOLCÉVESEK. A friss júniusi reggelik jóleső érzései most az éreuségiző dtálpSf. Tizennyolc éves fiú«. Amint az issqla felé mennek, még tetevannas félénje érzéssel, de amint az iskolából kijönnek, sosem érzett leikesüliség vesz rajtuk erőt és televannak bizakodass 1 az élet iránt, arni nékik csak a jövőt jelentheti. Tízegynéhány évvel ezelőtt milyen mások voltak a tizen íyolcáves fiuk. Katonaruha voit raj uk és tanáraik arca helyett a szuronyok és ágyuk szemébe néztek. Nem a tanári tar előtt, de a frontokon kellett vizigázniok arról, vájjon ereitek ieitek-e. Az elmúlt háborúnak Iegazömyübb dói umentumai voltak ezek a tizennyolcé' es diáitok, akiknek érettségi eiőíí a frontra kellett menntök. Vegyük kezürkbe Erich Maria Remaique Könyvét ét szemünk előtt megelevenedik a retttneíes tragédia, ami véresen „lejátszódott“ az elmúlt években a történeten színpadán és aminek hatását még most is érezzük mindenfelé. A tizennyolcéves fi ík megint tanáraik eiőtt állanak. N m a halál szemébe néznek, mikor íz érettségit leteszik, hanem az élet elé tekintenek. Istenem, az élet szem fte néznek. Fiuk, tizennyolcévesek, éré tségiző diákok, ki ismeri közüíetek már az életet? összeszorul a szivem, ta arra gondolok, mennyi csalódáson ingnak keresztül menni ezek a fiuk azu án, hogy kijöttek az iskolából. Egy kic: it minden tizen- J nyolcéves érettségiz« tt diáknak csalódnia kell az életbe i, csalódnia kell önmagában, az emberekben, mindenben. Azt az érzést, amellyel az érettségizett diák m3ga mögött hagyja a gimnázium kapuját, sosem fogja megtalálni többé az életben, igy, ennyire optimista szemmel nézni a világba, ilyen fiatalnak lenni:csak egyetlen egyszer lehet és sohasem többé. Fiuk, csalódni fogtok sok mindenben. Nemsokára megiudjátok, hogy ez az iskola, amiből most kijöttetek, egyáltalában nem volt az igazi iskola, itt nem voltak küzködések komolyabb értelemben. Ez az érettségi,amit mo3t tettetek le,nem ár semmit, az egész nem több, mint egy elavuii csökevány, amit talán holnap vagy holnapután már leoperálnak a pedagógia testéről. Az igazi érettségit akkor fogjátok letenni, amikor egyedül magatokra utalva kiléptek az életbe, ebbe az egyetlenegy iskolába. Jóleső érzések most. mégis az íizennyolcéves fiuk. Még tiszta a szívük, becsületes nézésű a szemük és jószánüé&u az eszük meg a karjuk. Az élet őket is megnyirbálja idővel ezekben a tulajdonságaikban, optimizmusuk megbicsaklik, szájukra talán cinizmus férkőzik, hitük nem lesz egetrengető, értelmük elfárad, karjuk izma megpuhul: az élet malma lassan őket is felőrli, mint az előző nemzedékeket. De most, ahogy nézem őket, csupa remény, csupa akarat, csupa vágy, csupa erő egy kis siker után. Pedig az ö életük árnya is ott leselkedik abban a múltban, hogy tízegynéhány évvel ezelőtt az akkori tizen.
