Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-06-08 / 69. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1929. június 8. A Komáromban éld szegény állami és vármegyei nyugdíjasok gyakran fordulnak a szerkesztőségekhez, a hatóságodhoz panaszaikkal, kérelmeikkel, de legtöbb panaszt és kérelmet kap az állami és megyei nyugdíjasok egyesülete, Pozsonyban. E nagy munkásságot kifejtő egyesület elnökét a komáromi nyugdíjasok arra kérték, hogy egyszer ránduljon le Komáromba, hogy személyesen, élőszóval adhassák elő panaszaikat, kérelmüket, mert a szegény nyugdíjasnak nincs igen módjában Pozsonyba utazgatni, az Írásbeli megkeresés is nehézkes, mert már nagyon sok nyugdíjasnak nehéz a keze az írásra. | A nyugdijegyesület elnöke szívesen engedett a kérésnek és holnap, vasár- 1 nap egy egész nspot tölt Komáromban Minden állami és megyei nyugdíjasnak módjában lesz személyesen megbeszélni ügyes bajos dolgát zz elnökkel. Dr. Holik József nyugdijegyesüleíi elnök holnap, vasárnap d. e. 10 órától egész estig fogadja azokat az állami és megyei nyugdíjasakat, akiknek el nem intézett ügyei vannak. Az elnök Szekér-utca 12. szám alatt fogadja a feleket. Az illető nyugdíjasok vigyék magukkal okmányaikat is. Az elnök, amit tehet a tagok érdekében, szívesen meg- | teszi,. OLASZ ÉG ALATT (Kóborlások olasz földön) Irta : Dr. BARANYAY JÓZSEF. Itt meg kell állnom egy szóra kedves olvasó. Útleírásom azon része, amely a bűbájos velencei éjszakát rajzolja, amikor egyik márványpalota erkélyéről bá jós magyar dalok szálltak a csodás velencei éjszakába, ez a része útleírásomnak sok sok kérdezősködésre adott alkalmat, még most is kérdezősködnek tőlem, hogy hát hogyan lehetséges, hogy magyar nóta szólt messze idegenben, a velencei éjszakában? Mielőtt felelnék a sok kérdezőskö désre, idézem a Prágai Magyar Hírlap folyó évi április 7 iki számát, amelyben „Szlovenszkói magyarok Rómában“ cím alatt Győri Dezső kölíő és hirlfpirő barátom a mi kis magyar csoportunkról emlékezik meg. Többek között azt is megirja, hogy hu3vét vasárnap este búcsú vacsorái rendeziünk a Via Tritoné-n levő Hoíel Lugana u'cára néző első emeleti szalonjában. Vacsora u!án Simkó Gusztáv, az utazás agilis és rokonszenves vezetője, a kassai Zenekedvelők Egyesületének országosan ismert karnagya, leült a zongorához és játszani kezdett magyar nótákat a kiváló karnagy és az előnyösen ismert zeneszerző, akinek a a legutóbbi Rózsavölgyi albumban is pár bájos magyar nótája jelent meg Sajó Sándor és Kárpátby Aurél verseire. Ezeket és a régi szerzeményeit nemcsak elzongorázta, hanem el is énekelte az ő kellemes, bt hízelgő hangján. Elénekelte többek között azt az országosan ismeri kedves szerzeményét, hogy Elmegyek a templom mellett, Ja] be szépen énekelnek, stb. Utána meg ezt a bájos daiát adta elő: Sirassatok engem orgonavirigok, stb. És még sok sok szebbnél szebb édes bús magyar nótát. £s hol énekelte? Rómában, annak egyik legforgalmasabb u'cájában, egy szálloda első emeleti u'cára néző szalonjában. A hatalmas ablakok nyitva voltak, a bűbájos magyar nóta kiszállt az éjbe, és ki tudja, hol talált magyar szivekre, amelyek hangosan dobognak föl az ismerős magyar nóta hangjára. Közben lenézek az u’cára. Kevesen járnak már. Egy arra siető hirtelen meglassítja a lépteit, aztán megáll az ablakunk alatt és hallgatja a magyar nótát. Simkó barátom éppen azt énekli, hogy Valamikor réges régen, Nagyon régen . . . Száll, száll a magyar nóta és ime már egy magyar szívre talált. A járdán álló figyelő magyar volt. A siető útját megszakította, hogy lelkét megfürössze a magyar nóta könny tengerébe. Lassan a zsebébe nyúl, kiveszi a zsebkendőjét. Azt hiszem, hogy föl akar integetni hozzánk. Nemi A szeméhez emeli és letörli a meghatottság könynyeif, amelyeket az a meglepő, nemvárt jelenség csalt ki a szeméből, hogy messza idegenben, az örök városban, Rómában az egyik ablakból magyar nótát visz szét a szellő. Letörölte könnyeit, aztán tovább sietett. A magyar nóta megkönnyezted hatása I Hogy is mondja Szabolcska Mihály a Grand Cafféban ? Tudja az a Mindenható, Mi van azon girnivaló, Hogy valahol a csárda mellett, Gulya, ménes jól legelget! A mi római bucsuvacsoránk nóiás • (9. folytatás.) I hangjai bizonyára sok sok kérdést fá- | masztottak a tova síelő magyar leiké- f ben is, mint az én lelkemben, mikor jj Velencében a bűbájos éjszakában ked- | vés magyar nótákét hallottam: kik azok, j akik éneklik a mi édes bús magyar \ nótáinkat messze idegenben? Ha véletlenül újságíró volt a római ( magyarom, akkor valahol egy magyar j lapban szines riport jelent meg a ró- ; mai magyar nótás éjszakáról. A nagy héten rengeteg magyar rótta | az utcákat Rómában, Velencében, Fi- j renzében! Rómában a Szent Péter lem- I plombán több ezer magyar megfordult 1 a nagy héten. Kint az u'cán gyakran ! hallottunk magyar szót és ott is talál- ; koztunk magyarral, ahol nem is gon- \ dolíuk. Amikor mátodszor voltunk Velence- f ben és Ipovitz barátommal hajókázíunk \ a tengeren, eiős szél kezdett fujdogálni, \ Ipovitz.aH bőr felső kabátban volt, nem ’ nagyon érezte a csípős tengeri szálét, j Amint hátranéztem, látom, hogy a hátunk mögött ül egy olasz szintén bőr- \ kabátban. Sietek is megjegyezni: — Nézd kedves drusza, ez az olasz \ aiy8fi is tudja, mi a prak'ikus öltözék, \ ez is bőrkabá ba bújt, akárcsak te. Erre az én olaszom rém barátságo- \ san kezd rám mosolyogni. Eire megint i megjegyeztem 1 — Nézd, úgy vigyoíog rám ez az olasz, mintha megértett volna. Erre aztán megszólal az én olrszom ‘ ékes magyar nyelven: — Hát bizony én már reggel sejtet- ; lem, hogy ma h deg tesz, én is bőr- j kabátba bújtam. A m3gyaiul való megszólalása any- \ nyira meglepett, hogy zavarba jöttem, I s nem kérdeztem ki, hogy mióta lakik ; Velencében, mi a foglalkozása ? Hatna- : rosan jött a szentmarktéri állomás és ! szives köszöntések mellett kiszálltunk, i Az én magyar olaszom, vagy olasz ma- | gyarom még tovább utazott. Még most j is sajnálom, hogy nem kérdeztem ki életkörülményei felöl. A velencei Szent Mark tér csodái j között nagyon nehéz volna megáiiapi- j tani, hogy melyiket illeti az elsőség. 1 Annyi bizonyos, hogy a márvány dogé palotáról bár már eddig egész könyvtárakat Írtak össze, még mindig nem Írtak eleget. Ezt a márványba öltöztetett költeményt alapítása (809) óta ötször rombolta szét a fékezheteflen emberiszen \ vedély, de poraiból mindig föltámadt, f A mostani épületét mőr-góth stílben Calendario Fülöp tervei szerint a XIV. században kezdték meg és a XV. és a XVI. században folytatták és 1853-ban restaurálták. Előbb a dogék székhelye volt, majd a gyűlölt osztrák uralom alatt az osztrák kormányzó lakott benne, most pedig rr.uzeum és Velence múltjának csodás emlékeivel van tele. A földszinten van egy nyílt csarnok kúria oszlopokkal küiönböíö művészi oszlop főkkel. A csodás udvarból indul fel az | óriási lépcső, az óriások lépcsője, b:- j járat a palota belsejébe. A lépcső leg- \ felső fokán szokták a d^gékat megfeo- § ronázni. A mesebeli márvány udvarról is k'- ! szitettek fáoyképész ink fölvételt. Simkó I barátom most küldte meg a pompásan | sikerült képeket. Persze mindegyik ká- | pen rajta van a mi kis csoporunk, j amelyből az én korpulens alakom min I dig jól kidomborodik. A palotának 11 I hatalmas terme van, amelyeket világhírű ■ művészek csodás alkotásai diszitlk. Itt találhatók a világ lenagyobb méretű festményei. Csodaszép például Veronese menyezeiképe: A dicsőségtől megkoszorúzott Velence című. A dogé palotának nagy tanácsterme Európának, sót talán az egész világnak a legnagyobb terme. Hossza 154, szélessége 75, magassága 45 olasz láb. Ez óriási teremnek a Piazettával szemben eső hálulsó falát egyetlen óriási festmény foglalja el: Tiníordíonak A paradicsom dicsősége cimü képe. Ez a földkerekség legnagyobb képe, 74 láb hosszú, 30 láb széles. E képen látható alakok száma szinte meeszámlálhatatlsn. Az udvaron van két csodás bronzkáváju édesvizü kuk Amikor Velencének nem volt vízvezetéke, ide jártak Velence szép asszonyai és leányai ivó vízért. Ebben a palotában vannak a köztársaság idejéből a hirhedt börtönök, az ólomkamrák, a sóhajok hídja, smely a dogé pilótától csatorna áltel elválasztott államfogházba vezet. Ezen keresztül vitték a szerencsétfeneket az örök sötétségbe, vagy innét dobták a tengerbe. És most a sok fény és pompa után lépjünk rá a sóhajok hídjára és tépjünk be a börtönökbe, a siralomházba. (Folytatjuk.) ^ hogy jo kiadósságban és olcsóságban lrÖETKER-2LE műimkor utolérhetetlen. — Compionos feluonulds 9 én a Kath. Legényegylet táncvizsgáján. — Tdncuizsga 9 én a Kath Legényegyletben. Belépődíj 6 K. Adamson pánikot idéz elő. ~'"irinriirii ii iMiiiiiwwi iiitmitt—it Vaskó István ny. takarékpénztári Igazgató urnák szeretettel. Szlidcs, 1929. juntos 5. Kedves Pista Báiyám\ Nagyon szomorodott szivvel vettem tudomásul, hogy a Séták nak vége szabad*, pedig elhiheted, hogy számosán követtünk lélekben ezeken a sétákon a város őslakosai lözfll, akik nem a „hídon ballagtunk be“, mint a komáromi civisi önérzet hangoztatja, hanem ezekben a fu csa és görbe utcák egyikében láttuk meg a napvilágot és ringatták bö csőnket. Bizony a bölcsőnket, nem pedig a gyerekkocsinkat, mert amikor mi komáromi lakosok lettünk, még nem volt nagybazár sem, ahol babakocsikat árultak volna. Ezért felnőnünk szépen a Musis pösi'um épü!eiben és a Rácutcán a Szent András templommal szemben álló, fakeritéses alma mater alacsony, nyomott kis épületében raktározva magunkba a tudományokat és ennek a girbe görbe, árvíz járta, tüzvészék pusztította, födirduás feldúlta öreg városkának a szereidét. Ezt a szeretett olvastam ki minden sorodból, amelyben végigvezettél a Dunaaor és Nádor u ca régmúltján, féimultján és jelenén. Bámulatos emlé kezéé, részletek ismerete, tájékozottság és pontosság kisért végig nagy sétádon, amelyből sokat megtudtunk, amit eddig nem tudtunk és sokat tanultunk. Hálásan meg is köszönöm Neked, kedves Bátyám az élvezetes leírásokat, nem csak a magam, de a komáromi őslakosság nevében is, ezekből meríteni fog az is, aki a városnak ujabbkori történetét fogja megírni. Ismerve munkára való készségedet, melyet egész életed folyása igazolhat, azt hiszem, hogy a sétában egy kissé elfáradtál és azt kipihened. De legyen szabad hinnünk, hogy uj körútra mindig készen vagy és emlékezésed gazdag tárházát újból megnyitod nekünk, akik azt olyan meleg szivvel várjuk, mint amilyennel azt elbeszélted Fogadd kedves Pista Bátyám igaz jókívánságaimat, amellyel vagyok őszintén tisztelő barátod és hived: Dr. Alapy Gyula, tartományi képviselő. — Kath. Cegényegylet tdncuizsgdja 9 én. Belépődíj 6 K. ! Legalkalmasabb kirán' didóhely Komáromban \ a „Béka csárda(( § lllÉST* Krzsébetsziget, Kisdunapart.
