Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-06-06 / 68. szám

2. iííd&i. Komáromt L*poft 1ííí9. június 6, POLIP szappan POLIO szappan POLIP MBMHni szappan ° «■HHHHHBMHnai ; | tette azt felszólalásában, hivatkozva ; Zsiiincsánra, aki maga javasolta Steiner ' Qábor előterjesztésére a három javaslat sokszorosítását és külön közgyűlésen vaiő leiárgyalását. A városbirő ragasz- ; kodott bejelentéséhez és azt indítvá­nyozta, hogy a munkások pragmaíiká- f jának ügyében majd a tárgysorozat 24. pontjánál foglaljon a közgyűlés halasztó hatályú állást. Ezután a Zsák-utca megnyitására vonatkozó jegyzőkönyvet terjesztették elő, amely szerint a Zsák uíca meg­nyitását mi sem akadályozza, csupán csak a Kaihoükus Legényegylet telkére nézve, illetve a tőle kisajátítandó telek rekompenzáciőjára nézve kell még tár­gyalást folyatni sz érdekelt szomszé­dos telek 'uiajdonosával Ipovitz József gépgyárossal. A5 tárgyalások lebonyolí­tásával a tanács Ghyczy János dr. fő­ügyészt bízta meg, amit a közgyűlés tudomásul vett. Langschád! Alajosnak és Langschád! Ferencnek ingyen kavics és homok kiutalása iránti kérelmét a polgári pár­tok ellenezték, mert nem kívánnak praecedanst alkotni, azonban'a közgyű­lés munkástöbbsége a tanács szótSbb- ; sággel hozott javaslatát fogadta el és igy nevezetteknek házépítéshez ingyen kavics és homok méltatott ki. A Po- I zsonyi Városi Takarékpénztár átírt a tanácsnak, hogy jelöljön ki három szlo­vák, három magyar tagot az itteni fiók igazgatóságába. A tanács ezt a köz­gyűlésnek tartotta fenn, mivel azonban a képviselőtestület Csizmazia városbirő ; referálásából megállapította, hogy van­nak a takaréknak saját jelöltjei, napi­rendre tért a kérdés felett. Ezt a kép.­­viselő testület annyival is inkább meg­tette, mert a Pozsonyi Városi Takarék­­pénztár részéről eddig Komárom város vesetőségének semmiféle javaslatát sem vették figyelembe és a fiók megszerve­zése körül minden úgy történt, ahogyan azt Pozsonyban akarták, dacára annak, hogy a város a fiók részére tiz évre ingyen helyiséget adott. A fakereskedelmi telepek bérbeadása, illetve egyes telepek eladása került napirendre. A Mikus féle fatelep bérbe­adásánál a tanács és pénzügyi bizott­ság azt javasolta, hogy az ajánlattevők közül a legkedvezőbb ajánlattevőnek Weisz Jánosnak adja bérbe a város évi 15000 K-ért 1929, julius 1-tői kez­dődően hat évre. Ez az ügy nagy vitát provokált. Cstvái helyettes szíaroszta árdrágítás­nak nevezte a magasabb ajánlattevő eljárását, mert eddig azt a telket má­sok bírták bérben olcsó áron. Ki kell kötni, hogy ne adhassa albérbe a terü­letet. Stern Bernát azt mondja, hogy Weisz ki akarja íurni az eddigi albér­lőt és piszkos" konkurenciának nevezi az eljárásál; úgy ludja, hogy a volt albérlő utóajánlatot adóit be, kéri azt ismertetni. Kállay Endre dr. nem érti, hogy miért kifogásolják, hogy a városnak az eddiginél kedvezőbb ejánlat tételeit és azt a város el akarja fogadni, A leg­előnyösebb ajánlatot kell elfogadnia a városnak, mert az az érdeke. Ami az albérletet illeti, ha a szerződés eddig megendedfe azt, kéri, hogy az uj szer­ződésbe is felvegyék az albérlet lehe­tőségét. Fleischmann Samu azt fcivánja, hogy a szóban levő területet Funk fa­­kereskedővel közösen adják Weisznek bérbe, Csengd ugyanezt akarja. Dosz­­tdl Jakab szintén úgy találja, hogy itt tisztességtelen versenyről van szó, ja­vasolja az ügyet úgy elintézni, hogy a régi albérlő is területhez jusson. Dénes Emil azt mondja, „ha vannak tisztesség­telen kereskedők, azok a fakereskedők között vannak.“ A szóban ievő Mikus telket előzőén Haasz és Mády cég bérelte és albérletbe kiadla Funknak, aki azt éveken át használta. Ki kell kö!ni az uj szerződésben, hogy a régi albérlő is kaphasson területet a bárbe­vett telekből. Fried Miksa erélyes szavakkal uta­sítja vissza a komáromi fakereskedők nevében Dénes Emilnek a fakereske­dőkre tett rágalmazó megjegyzését és rámulat arra, hogy a fakereskedők h;!y­­zeíe korántsem olyan rózsás, amint el­képzelik A bérlet ügyében az a véle­ménye, hogy a képviselőtestület mondja ki, hogy sz ő beleegyezésével a bérelt területet albérletbe is ki lehat adni. Sándor Ernő fŐ3zámvevő felszólalásában hangsúlyozza, hogy a város érdeke az első, 8 ezért csakis a legkedvezőbb ajánlatot lehet elfogadni. Da a közszál­­litásí s-abályrendelet is azt követeli, hogy a legelőnyösebbet lehet csak el­fogadni. Ehhez ragaszkodni kell és ezért a tanács javaslatát ajánlja elfogadásra. Kállay Endre dr., Csizmazia György, Ghyczy János dr. főügyész, Gsöbsl Károly dr. felszólalásai ulán a képvi­selőtestület egyhangúan kimondotta, hogy a bérbeadandó területnek a vá­rossal kötött szerződés feltételei szerint leendő albérbe adását előre is tudó másul veszi és a terűidet Weisz János építészmérnöknek hat évre évi 15000 korona bérért kiadja. Haász és Mády fakereskedő cégnek, Funk Mór, Szarvas Lajos fakereske­­döknek és Weisz Jánosnak különböző fatelepek megvételére irányuló kérelmeit a közgyűlés elutasította. Raider Adolf fakereskedő kérelmet intézett a városhoz, az általa bérben birt fatelep egyrészének megvétele, esetleg húsz éves bérleti szerződés megkötése iránt. A tanács hajlandó a területet eladni és pedig 63 K egység­árért, összesen 152082 K. vételárért. Fried Miksa méltányos áron kívánja eladni a telket, Dosztál Jakab megái­­lapítja, hogy a város szűkkeblűén jár el az ipar és kereskedelemmel szemben, holott saját érdekében kötelessége volna azok részére a legmeszebbmenő támo­gatást nyújtani. A kért telket eladni javasolja Ruidetnek, mivel azt az illető ipartelepnek akarja felhasználni. Kol­­lányi Miklós szerint a bérletet is meg lehet hosszabbítani, de eladni a telket csak a takács és pénzügyi bizottság javaslata alapján lehet. Dénes Emil, Fleischmann Samu a méltányos árban való eladás mellett foglalnak állást. Kállay Endre dr. összehasonlítja a Fried Miksa féle telek vételárát a Ruiderrel szemben felállított egységár­ral és ebből arra a következtetésre jut, hogy Ruidcrnek is mélíányosabb áron adható el az általa megveendő terület. De mindenekelőtt arra nézve kel! dön­tenie a közgyűlésnek, hogy egyáltalán elsdja-e a kért telket. A közgyűlés a kérdéses terület ela­dását egyhangúan kimondotta, az egy­ségárra és vételárra pedig a tanács és pénzügyi bizottság javaslatát 16 szóval 13 ellenében emelte határozattá. A háziszemét kihordására nézva hir­detett pályázatra beadott árajánlatok oly magasak voltak (93000—132000 K), hogy azok egyikét sem fogadhatta el a város közgyűlése. A felszólalók vala­mennyien kifogásolták azt, hogy a város szemét kiszállítása igen rendetlenül történik és ezért intézkedni kell, hogy ebben a tekintetben rendszeres munka íeijesittessék, Geöbel Károly a kérdés­ben a döntés eih riasztását kérte, Dines uj pályázat kiírását javasolta, Fried Miksa a szemét fuvarozásának kiadá­sát sürgette és többek felszólalása után 21 szóval 11 ellenében úgy határozott a közgyűlés, hogy a szeméi kihordása továbbra is a város kezelésében marad, da szigorúan elrendeli a város, hogy ezt az ügyet a gazdasági hivatal inten­zivebben kezelje. Néhány kisebb jelentőségű ügy letér - gyalása után a Közgyűlést fái 9 óra elmúltával elhalasztották. Fordulat a gabona világpiaci helyzetében? — juaius 5-én. Az utolsó huszonnégy órában várat­lanul nagy erőre kapott az a sziiárdu­­lás, amely heteken át tartó szakadatlan árcsökkenés után szilárdulást idézett eiő az amerikai és nyomukban az euró­pai piacokon. Immár kétségtelenül megállapítható, hogy az árak leszorítása nagyarányú amerikai spekuláció eredménye volt, amelynek ezúttal is Csikágo volt a központja s az egész világ gabona­­exportáló államai az áldozata. Egyetlen napon hat centes árjavulás volt a búzában és talán még nagyobb volt a szilárdulás a tengeriben. Csak a leghevesebb spekulációs időszakok láttak ilyen arányú áringadozást, főleg áremelkedést és ma már a meggyötört európai tőzsdék bizakodva várják a jövőt. Budapesti szakkörökben óvnak a túlzott optimizmustól. Az ottani speku­láció tartózkodó volt a Csíkágóból dik­tált bssszmozgaloir.mal szemben és ha külföldi, főleg jugoszláv spekulációs eladások a budapesti gabonatőzsdén nem történtek volna, úgy sokkal las­súbb tempóban követték volna a csi­­kágói áreséseket. Ahogy nem kellett megijedni az el­múlt hetek árzuhanásaitól, úgy nem kel! mindjárt elbízakodni a magasabb jegyzések láttára. Még nem tiszta a helyzet, még nem lehet látni, hogy Amerikában melyik tábor kerekedik felül és minthogy nem is Európában, hanem csakis Amerikában, főleg Csikágőban dől el a búza sorsa, még napokig keli várni, mig határozott képet lehet a való helyzetről alkotni. Egyelőre mindenesetre örvendetes, hogy az árzuhanás nem folytatódik és az ellenhatás érvényesülése észlelhető A halottmosó és a haloftöltöztető, mint péksütemény árus és péksütemény kihordó Komárom gyomra. — Este halottal mos és öltöztet, nappal pedig péksüteményt hordoz, — Amikor a pereces bagózik, — Az ár­­megállapító bizottság ütése. Saját tudósítónktól. Komárom, junius 5. Megdöbben,ő képet festett Soltész PJ! szolgabirő a komáromi élelmezési dzsun gélről az ármegállapiíó bizottság hétfői ülésén. Sdníe megdöbbenve kérdjük és a nagyközönség is 1 érd* * * * §, hogy hát ilyes­mi is lehetséges, hogy egyes íc-li-isme­­rétién emberek nemtörődömsége ilyen állapotokat is teremhet. A komáromi ármegáüapiíő bizottság hétfőn délután 5 órai kezdettel üiést tartott Soltész Pál szolgabiró elnöklete alatt. Üdvözölvén a szép számban meg­jelenteket, ismertette a legutóbbi ülés óta történteket. Felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy a hatóság tevé­kenysége egy pillanatra sem szűnt meg a közélelmezés terén, ha a bizottságot nem is hivják össze, mert a szükebb­­körü bizottság állandóan permanenciá­­ban van. Jelenti, hogy bár egy-bét pékiparos üzeme a legpedánsabb követelmények­nek is megfelel, azonban nagy meg­döbbenéssel kel! megállapítani, hogy sok pékiparos ellen sutyos panaszok me; ülnek fel úgy, hogy elérkezett a tizenkettedik óra, a kérlelhetetlen tisz­togatás és a bírságolás, büntetés órája. Kéri a sajtó*, hogy ebben a közérdekű munkában támogassa a hatóságokat és a leikiismeiellen emberek felett suhog­tassa meg a közvélemény felháborodá­sának a korbácsát. A mészárosok és a hentesek ellen alig hangzik el panasz, de annál több a pékiparosok egy része ellen. A pék­­iparosoknak saját jól felfogott érdeke, hogy a köztisztaság, a rend és a jóiz­­lés ellen súlyosan vétő kollégáik a rendre szoktattassanak, mert a közön­ség nagyon könnyen általánosít és a legpedánsabbakat is belekeverik a gya­núba. Az egyik panasz az a pékek ellen, influenzajárványnál tudják az emberek palotától>kunyhóig, hogy mindennemű meghűléstől eredő fájdalmak csili fpítására, torok öblítésre, náthánál, belélegzésre, fejfájásnál-boro­gatásra, szaggatásnál dörzső lésre, azonkívül belsőleg is cukorra cseppentve, páratlan hatású a valódi DIANA SÓSBOR8ZÉSZ A Diana-sósborszesz az egész országban mindenütt kapható. Ügyeljünk a Diana névre, közismert sárga csomagolásra. | hogy a kenyeret nyakra-főre krumpüz­­> zák. Ez szabad és a krumplis kényét i nagyon egészséges és Ízletes, de a I krumplizást jelezni keli a kenyéren, I mert különben megrövidítik a fogyasztó f közönséget, amely tiszta lisztből Készült \ kenyér arát fizeti és az olcsóbb burgo­­| nyávai sütött kenyeret kap. I Jellemző, — mondotta Soltész szol- I gaöirő, hogy az összes komáromi pá­­j Kék közül csak egy jelentette be, hogy \ krutnpíizza a kenyeret, a többi pedig i minden lelkiismereti furdalás nélkül ] magasabb áron adta a burgonyás ke­­j nyeret a szegény fogyasztóknak. Bejelenti, hogy a legszigorúbban \ fogja büntetni a mulasztókat és az 1000 K ig és kát hed elzárásig terjed­­j hető büntetéseknél nem fog fukarkodni. 1 Egy másik panasz, hogy a páksnes­­! tér nevét, a keayer suiyat, stb it fel­­\ tüntető cédulák egyszerűen eltűntek a j kenyerekről és ezzei aztán az az eset í áll be, hogy a közönség nem tudj?, I hogy mit es kitői vesz. I Előzőleg azért panaszkodtak a pékek, { hogy a szatócsok engedély nélkül űzik \ a pákmesíerséget és otthon sütik a ; kenyeret, amit aztán az üzleteikben ki­ll mérnek és ezzel megróvidüik a pék­­ipart. A miatt nagyon sok szatócsot l meg keileít büntetni. Es most mi tör- 1 ténts? Ugyanazok a pékek, akik emiatt panaszkodjak, maguk vállalják el a | szatócsok házi sütését és az igy elő­­j állított kenyeret, mint finom házi ke­­{ nyeret adják ei a szatócsok a jóhiszemű I közönségnek. A komaromi pékek azért nem tudják jj olcsón adni a kenyeret és a süteményt, | mert a viszont elárusítóknak adják a j nagy hasznot. Tudomásara jutott a í hatóságnak, hogy egyes pékek, hogy a \ kollégákká! konsurraihassanak, a kenyér í kilója ulán 70-80 fillért, a sütemények j darabja után 7—8 fillér hasznot adnak * a viszont elárusítóknak. Ezt az össze­­l gei a pékek részint a saját, részint a ! fogyasztók zsebéből veszik ki. Súlyos panasz egyes pékek ellen, j hogy tereken, uicákon takaró nélkül j árusíttatják a süteményt. Van olyan pás, aki olyan eiarusstós alkalmaz, aki \ egyben haiosimosö és halott öltöztető j is, van olyan árusító is, aki ragályos , bajban szenved, van, aki nagy szén­it vedéiiyei űzi a bagózást és a sét szája ? szélén állandóan csurog a bagóié. I Egyes pékmesterek egyenesen szerél­­| mesek ezekbe az emberekbe és nem | akarnak megválni íőiük. I • Hogy az elárusító előtt piszkos kő­­| tény lóg, az meg még gyakoribb eset, i de ezeknek az undorító és minden \ jóizlést maguk eilen kihívó állapotok­­| nak vége fog szakadni, mert ha az | utcán ilyen eset előfordul, az összes | árut irgalom nélkül eiáoboztatja és § megsemmi8itteti. Irgalom nélkül büntet, j koboz és bírságol a hatóság, ha az § állapotok nem változnak. Ebben a tisztogató munkában számit azon pékmesterek segítségére is, akik elien semmi kifogás nincs, hiszen ezzel a komáromi pékipar tisztességét, jó hírnevét segítik megvédeni. Ezzel Soltész Pál szoigabiró a napi­rend előtti felszólalását, bejelentéseit befejezte és áttértek a napirendre. A zöldség árak megállapítása után a

Next

/
Thumbnails
Contents