Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-06-01 / 66. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1929. június L POLIP szappan POLIP szappan POLIP szappan napon nemzeted áldozatos készségéből Hogy miért ily sok idő múlva, erre ne kérjünk és ne várjunk feleletet, akik azt a szörnyű negyedszázadot átéltük. Abban a koszorúban, melyet mi is leteszünk a Halhatatlan uj síremlékére, befonjuk mindazt, ami nekünk a legdrágább. Ott ragyog benne asszonyaink hűsége és szerelme magyar fajunkhoz, gyermekeinknek, a magyar jövőnek hódolata és boldog reáemlékezés és a magyar férfiak dacos és erős hite a szebb és boldogabb magyar jövendőben. Legyen az olyan szép, amilyennek a legnagyobb mesemondó megálmodta, — Leszakított reklám árban vásárolhat ÉLBERT divatáruházában. Ferenc Ferdinánd izzó magyargyülöletében fel akarta darabolni Magyarországot. Erdélyt Romániának szánta, négy részre szakította volna az országot s a megmaradó Kis-Magyarország csak tartománya lett volna Nagy-Ausztriának. — május 31. A memoárok irodalmában a tragikus végű Ferenc Ferdinánd alakja többé kevésbbé még ma is homályos. Dr. Bruckner Győző, a miskolci jogakadéraia dékánja Ferenc Ferdinánd portréjáról és történelmi szerepéről irt könyvet, ami sok uj és meglepő adatot tartalmaz a meggyilkolt trónörökösről. Különösen azok az adatok meglepőek benne, amelyek Ferenc Ferdinánd fékezhetetlen magyargyülöletét dokumentálják. Bruckner dr. tanulmányának gondolatmenete a kővetkező volt: A liberális Rudolf s a klerikális Ferenc Ferdinánd. Szembeállította a két tragikusvégü trónörököst, Rudolfot és Ferenc Férdinándot. Rudolf már majdnem a radikalizmus szélén álló liberalizmus hive volt és szinte atheistának lehetne mondani. Ferenc Ferdinánd ezzel szemben tulbuzgóan vallásos ember volt. Már gyermekkorában a katolikus vallás mélységes kultuszéban nevelték, klerikális és feudális előadásokat hallott tanítóitól. A liberális sajióval Rudolf kacérkodott, Ferenc Ferdinánd pedig a legmerevebben szemben állt ezzel a sajtóval. A magyargyülölet csirái. Trónörökös korában Ferenc Ferdinánd már neheztelt a magyarokra, mert Magyarország közjogi állását veszélyesnek tartotta. Majdnem leesett a nap Irta Szunyái Zoltán. A tekintetes úr vállára dobta könnyű tavaszi kabátját, felleges szürke kalapját oldalt csapta, mint vitorlás csónakot a szél, a monokli csiszolt üvegét nyeglén a nap felé emelte s az csöndes mosollyal nézett vissza rá, amint kilejtett a Fehér Hajó széles kapuján. — Alászolgája a tekintetes jegyző úrnak, — búcsúztatta mély kalapemeléssel a portás, fehér szakállának hóágai közül ugyanolyan mosolyt küldve utánna ő is, mint a nap. A tekintetes úr felségesen komoly maradt, amint illet is hozzá e pillanatban, amikor nagy bálicsata után takaródét fújtak és ő a győzelem illatos fehérrózsáját viselte szive fölött. Szélbelengő kabátjának szárnyai kalimpáló üres ujjakkal fejedelmi palástként húzódtak utánna. Egyenesen ment, már szinte nevetnie kellett, hogy mennyire egyenesen, jóllehet mi sem volt kívánatosabb, mint eltéveszteni a lépteket, a ballal kettőt, a jobbal egyet, kissé oldalt, kissé lengén előre, mintha korcsolyázna, ami könnyebb is volna, mint igy, a gyalogjáró kockalapjain folyton egymás elé rakni lábát, ezen a keskeny utón, mint egy kötéltáncos, legföljebb törzsével lendülve félre s magában mondogatva: — Hólál Hoppál A városház előtt már a gyerekkocsik nyikorogtak és táblabiró urak is beérkeztek a törvénykezés nagytekintetü itélőházának sárga csarnokába, A tekintetes úr is átívelt a téren, pedig cudarul nagy tér volt az, alig lehetett a végére érni. Rézsut pillantása előtt ismerős, nevető arcok vonultak el. — Valami kulik, — zümmögte maEz a neheztelés lassanként ellenszenvvé és gyűlöletté fajult. Bármilyen magyar ügyről volt 8zó, anélkül, hogy tájékozódott volna, vagy mérlegelte volna a körülményeket, már előre kedvezőtlenül bírált el minden magyar kérdést. Egyszer, amikor megbetegedett, egy magyar lap azt irta, hogy Ferenc Ferdinánd halálos betegsége nagy öröme lehet Magyarországnak. Az újság örömében valósággal elparentálta a beteg trónörököst. Ferenc Ferdinánd betegen olvasta ezt a cikket és öklével paplanjára ütőit és környezete előtt dühösen kifakadt: majd meg fogja mutatni a magyaroknak, mi lesz, ha ö életben marad. Felgyógyulása után izzó gyűlölete a magyarok ellen még jobban elhatalmasodott. A magyarokban látta a monarchia hanyatlásának okát. A honfoglalás „ízléstelenség14 volt. Egy alkalommal Ferenc Ferdinánd Ferenc Józseffel Budapesten járt és amikor felfelé haladt a királyi palota lépcsőjén, halkan ezt mondta a királynak : — Bosszantó, hogy itt kell lennem. Nem szeretek Magyarországon tenni. A király halkan igy válaszolt; — Ich ebenso! Ferenc Ferdinánd tragikus halála gában megvetéssel és sajnálkozó mozdulattal lesújtott kabátjának szárnya alatt, mely sötéten meglibbent a frakk iveibe zárt és ázott páncéling fölött. Aztán a városház tornyára hunyorgott, elégedetlenül, mert fehér óralapján öt-hat mutató nyüzsgött szokatlan módon, egyéni és egymástól eltérő véleményeket közölve az idő állásáról. — öregem, megkezdődött már a bál ? — szólt vissza a városházi kapusnak, miután bátor lendülettel szerencsésen átnyomult az oszlopos ivek alatt, — Mulatni tetszett aljegyző úrnak ? — szíveskedett a hajdú. A tekintetes úr megállt egy pillanatra. Fejét kegyesen fölemelte, majd nevetve lehajtotta és kevélyen fölemelte megint. Mutatóujját a szeme előtt táncoltatta. — Győzelmi tort, győzelmi tort, — ismételte titokzatosan és leereszkedő mozdulattal, melyet a hajdú vállának szánt, élsiklott a cél előtt és a föld irányába indult volna, ha el nem akad a portás előrenyujtott karján. — Hólál Hoppá! — röstelkedett a tekintetes úr, aztán elfordult, gondosan megcélozta a följárót és űnnepiesen kapaszkodott föl a márványlépcsőfokon. Kabátjának csúcsa a főidet söpörte. — No lám, az aljegyző úr, — állt meg egy asszony gúnyosan lám, milyen édes. A tanácsos úr pedig már két órája köhécselt zöldposztós íróasztala fölött. Az ő óráján ugyanis nem táncoltak a mutatók, 'sőt szörnyű bizonyossággá, épp a római tízeshez érkezett el. Ajtajának két szárnyát nyitva hagyta és bajuszának lombos ágai felől sötét pillantásokat lövelt a szomszéd szobába, ahol a tekintetes ur elárvult íróasztalán, aktahegyek ormai alatt, eltemetett közóta sokan próbálták enyhíteni azt az I ellentétet, mely a magyarság és Ferenc I Ferdinánd között volt, mégis bizonyos, hogy határtalan gyűlölettel kezelt minden magyar kérdést. Egyik bizalmasá- 1 nák egy alkalommal ezt mondta: | — Igazán Ízléstelenség volt a magyaroktól, hogy Európába jöttek. A magyarok — csupa bajusz. Amikor Bécsbsn mérsékelni próbálták magyargyülöletét, azzal vádolta meg a kormányt, hogy fél a magyaroktól. — Mirevaló ez a nagy félelem ? — kérdezte gúnyosan — hiszen a magyarok csupa bajuszból állanak. Egyszer egy magyar államférfit kihallgatáson fogadóit. Ez meglehetősen nagy ritkaság volt. A magyar államférfi a kihallgatás során közjogi megvilágításba helyezte Magyarország történelmi fejlődését, A közjogi fejtegetést Ferenc Ferdinánd ingerülten ezzel szakította félbe: — Az ön paragrafus-bölcsességére fütyülök. Tisza István — a félelmes ellenfél. Mindenáron a magyar szupremácia letörésén fáradozott. A koalíció idején a Kossuih pártot gyűlölte, a koalíció bukása után pedig gróf Tisza István volt legnagyobb ellenfele, aki bizonyos fokig félelmes volt előtte. Imerte Tisza vasakaratát és inkarnátus magyarnak tartotta. Ferenc Ferdinánd és Tisza között mély és áthidalhatatlan szakadék tátongott. Ez természetes is, hiszen Ferenc Ferdinánd Magyarország beolvasztását tűzte ki feladatául és tudta, hogy Nagy-Ausztria megalakításának Tisza a legelszántabb ellenfele. Féltette Ferenc Józsefet Tisza befolyásától és az osztrák kormánynál erős intrikát folytatott Tisza ellen. Egyik levelében, amelyet az osztrák miniszterelnökhöz irt: „Szemtelenségnek és az infámia legnagyobb fokának" nevezte Tisza egyik beszédét. Trónörökös! tervek Magyarország feldarabolására. Ferenc Ferdinánd 1910-ben már elérkezettnek látta az időt arra, hogy kidolgozza uralkodói programját. Ennek a programnak legfőbb pontja az volt, hogy megsemmisíti Magyarország függetlenségét. Az volt Ferenc Ferdinánd szándéka, ügyek aludták csendes, délelőtti álmukat. A többi szoba fölött a főnöki harag közelgő viharának félelme honolt. A tollak sercegve szántották a papirost s az ólombetűk tébolyult ütemmel pattogtak az Írógép tömör hengerén. A tanácsos ur sűrű köhintése úgy szállott át a munka halk moraján, mint égzengés távoli vészjele. S olyan egyenletes s olyan kimért időközökben, hogy valószínűen ilyenkor ugrott előre az óra percmutatója is. Mégis a tanácsos ur köhögése több volt, mint rendszer. Lendület volt benne és főként egyéniség. Néha kristályos könnyedén csengett, mint a velencei pohár és ilyenkor mosolyok sütöttek át az arcán, vagy gyors egymásután* ban következtek, mint bomlott óra kattogása, mely ha elhallgat, szörnyű csend marad utána. Ez a köhögés néha temetésre harangozott. Néha intermezzo volt, hangolás és skála, nagy etűdök előtt, de a tanácsos ur sohase köhögött csak azért, hogy kiköhögjön valamit, ő mükedvelésből köhögött, magáért a köhögésért, e zeneietlen munka minden regiszterén, amint mások dúdoltak, vagy káromkodtak, ami sehogyse illett volna gondos ruhákba vasalt, rendes kis énjéhez. Most is gyors egymásutánban két éleset köhintett, mikor a tekintetes ur a gépírók szobájába lépett, mert az ő hivatali szobájának ajtaja ezúttal és csodálatos módon sehol sem volt található. — Üdvözlöm a munka rabjait, — mondotta kegyes gráciával, aztán szeretetreméltóan átlibegett a belső szó * bába s felleges kalapját olyan biztos találattal lőtte a bőrdivánra, mint valami Teli Vilmos. A lecsusztatott kaVYHNE Szlovenszkó páratlan hatású női gyúgyfürdője njonnan berendezett modem hldegvizgyóByintézettcl és szénsavas fürdőkkel. Természetes meleg vasas fürdő és hegyi klimatikus gyógyhely női bajokban, vérszegénységben és Idegbántalmakban szenvedők részére. TELJES PENSIÓ lakás, ellátás (napi négyszeri étkezéssel), I. oszt. vasas fürdő, gyógy-, zenedij és világítással együtt NAPONTA Ke 45-48. Diétikus ellátás is. — Ortodox kóser vendéglő. —:— Autóbusz I árat. Felvilágosítást ad: VYHNE fürdőigazgatósága. Villanyvilágítás. 369 hogy Erdélyt teljesen átengedi Romániának és ezzel biztosítja a román szövetséget a monarchia számára. Uralkodói programjában, melyet uralkodása esetére dolgozott ki, egyelőre meg akarta tartani a dualisztikus keretet, hogy aztán később tüzzel-vassaí megvalósítsa a Nagy-Ausztriát. Kisebbségi vezérekkel tárgyalt, különösen román bizalmasaival, akiket titkos ajtón vezettek be hozzá. Az egyik ilyen román bizalmasának, aki nagy szerepet játszik a mai Romániában, kijelentette, hogy a románoka», ezt a derék hegyi népet sokkal jobban szereti, mint a megyarokat, nyelvük is sokka! szebb, mint a magyar. Katonai irodája, az úgynevezett „műhely“, az uj alkotmányon dolgozott. Ez ez uj alkotmány a magyar alkotmány teljes felforgatását jelentette volna. Ha meg tudta volna valósítani kormányzati programját, ez a program keserű napokat hozott volna Magyarországra. Nem törődve a magyar tradíciókkal, teljesen megsemmisítette volna Magyarország függetlenségét és az országot egyszerű tartománnyá degredálta volna. Magyarországot három vagy négy részre darabolta volna és a megmaradt kis Magyarország is csak mint Nagy-Ausztria egyik tartó • bátnak már csak egy hanyag mozdulat jutott. — Szerbuszt — intett atyailag a tanácsos ur felé, miközben asztalához siklott és hosszan nyikorgó ásitás után szabadkozva mondta: — Opárdnn! Opárdon I A tanácsos ur még egy fölségeset köhintett, aztán deresre hivó hangsúllyal átszólt dallamos hangon: — Aljegyző úr kérem ? A gépirókisasszonyok megborzongtak a szomszédszobában, A tekintetes ur azonban jóindulatúan fölemelkedett helyéről s a küszöbhöz érve, megpihent az ajtófélfának támaszkodva. Mert az ember ilyenkor könnyen fárad. — Hiár — intonálta barátságosan, majd ,a gyöngébbek kedvéért hozzátette magyarul is : jelen. A tanácsos ur letette pápaszemét s felvont szemöldökével olyanná vált az arca, mint a gyermekeké. A tekintetes ur pedig felbámult a falra. Szives mosolyra nyílott szája s keze kedves mozdulattal intett. — Herr kolleg I Tulajdonképpen ezt is rosszul mondta. Mert a tekintetes ur épp ezen az éjszakán birta kapitulációra az egész világot. Iza kisasszony szőke és karcsú személyében. — Szégyelje magát aljegyző ur I — kezdte a tanácsos ur, fakó és remegő hangon. Az aljegyző ur nyitott tenyerét csak úgy csuklóból, beleengedte a levegőbe. — Ezt te nem érted, — mondta lebigyesztett szájjal. A tanácsos ur tudniillik nem értette, hogy a tekintetes ur a világ ura lett. Nem értette és izgatottan felállt és sietve betette az ajtót. — A közhivatalnok — pattogott a
