Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-05-11 / 57. szám
u, urnái, Kom Arc 1939. ífiájas 11. VYHNE Szlovenszkó páratlan hatású női gyógyfürdője újonnan berendezett modern hldegvlzgyógylntézettel és szénsavas fürdőkkel. Természetes meleg vasas fürdő és hegyi klimatikus gyógyhely női bajokban, vérszegénységben és ldegbántalmakban szenvedők részére. TELJES PENSIÓ lakás, ellátás (napi négyszeri étkezéssel), I. oszt. vasas fürdő, gyógy-, zenedij és világítással együtt naponta Ke 45-4,8. Diétikus ellátás is. — Ortodox kóser vendéglő. —s— Autóbuszjárat. Felvilágosítást ad: VTH Sí E fürdőigatgatósága. "V illany világítás. neki, ő is nagy.ot nevet és itt jön, ami nekem adott igazat, a vámtiszt szalutál előttem és az u’itáskámat nem vizsgálja meg. Itt Tarvisió állomáson váltjuk be a schillingeket és a szokolokat iirákra. Amig a vámvizsgálat és a mozdony kicserélése tart, az amatőr fényképészeink ieszállnak, hogy pár fölvételt csináljanak, de csakhamar vissza sompolyognak a kocsinkba. Valaki jóakaróig figyelmeztette őket, hogy nem jó itt a határon fényképezni, mert még valaki kémesnek nézi őket és bajba juthatnak. Intim társaságunk bár csak tizenhárom tagból állt csak, de azért mégis három műkedvelő fényképész kerülközött ki közülünk: Henzel Margit, Óidéra János, Simkó Gusztáv csettegtették gyakran a kodakjukat. Nem egyszer már indulni akarlutik, amikor ők még marasztaltak bennünket: — Csak még egy kicsit várjanak, amig pár felvételt csinálunk. Amikor aztán mi ezért zúgolódtunk, hogy ez a sok fényképezés rengeteg időnket elraból, azzal igyekeztek lekenyerezni bennünket.* — Tessék szépen csoporiba állni, önökről is veszünk fői képet.^ így kerültem én egy képre a velencei szent Mark tér galambjaival, a Sóhajok hidjával, a Campanillével, a firenzei Triton szökőkuttal, a keresztelő templom csodás bronzkapujával, a római Colozseummal, Vatikánnal és a jó Isten tudja, hogy hány féle nevezetességgel. Szegény amatőrjeinknek azonban sok bajuk volt a múzeumok, képtárak látogatásánál a gépeikkel. Azokat a portás mind elszedte tő ük. Még a Szent Páter templomba se engedtek be fényképező gépet, se a vatikáni gyűjteményekbe. A gyűjtemények, múzeumok, képtárak egyik fő jövedelmi forrása a bejáratnál árult felvételek, sokszorosítások, másolatok, fényképek. Ennek a privilégiumát védik a fényképező gépek be nem engedésével. Párszor azonban sikerült az éber Őröket kijátszani az én fedezésem alatt. Karonfogva mentünk a bejáraton át. A kodak a karba fogott karjaink leple alatt csempésződött be. így jutott be egy kodak a firenzei Pitti gyűjteménybe. A galéria egyik erkélyéről pár szép felvételt lehetett csinálni. Szóval a határállomásról, Tarvisióról nem sikerült a felvétel. Pedig az állomással szemben egy hatalmas emlékmű vonta magára a figyelmet. Magas talpazaton őrt álló katona szobra. Határt jelző emlékmű és egyben az ott elesett olasz hősök síremléke is. Végre készen voltak a vámvizsgálattal és a mozdonycserével, a vonalunk megindult immár olasz földön. A bécs-velencei gyorsvonaton, mivel utunk egész nap tartott, az étkező kocsiban ebédeltünk és vacsoráztunk, A Lloyd utazási iroda dicséretére legyen mondva ellátásunk mindenütt elsőrangú volt. Az étkező kocsi egyik pincére hallván magyar beszédünket, sürüjri hangoztatta: — Én csak magyarul beszélek. Nagyon örültem, hogy ott messze idegenben is meg fogom magam valakivel értetni, mivel a magyaron kívül se élő, se holt nyelvet nem beszélek. Sajnos azonban ezzel a pincérrel semmire sem mentem, mert csupán csak a fenti mondatot tudta magyarul. Azt szajkómódjára ismételte, ha kei lett, ha nem. De azért az étkezésnél eléggé megértettem magam vele és bőségesen ellátott, boszorkányos ügyességgel rakván ki tányéromra a megismételt adagokat. Mint nagy kifli és kenyérfogyasztó féltem, hogy még egy magyar mondatot tud ez a pincér és azt fogja mondani : — Ha az ur sörözni akar, akkor ne ide, hanem a péküzletbe menjen. De e magyarbarát pincér ezt nem mondotta, sőt a legnagyobb készséggel tartotta elém a császárzsemlyés kosarat ismételten is. Az utitársak között még egy nagy kenyérfogyasztó volt. Rtdványi Ernő, Jószágigazgató Homonnáról. Himarosan véd és dacszövetséget kötöttünk és egymást segítettük ki kenyér dolgában. Hamarosan össze is barátkoztunk, elneveztük egymási kenyeres pajtásnak. Röviden persze csak úgy köszöntöttük egymást reggelenkint: — Szervusz kenyeres! Meghívott Homonnára, hogy látogassam meg, olyan zsivány pecsenyéi süt sajátkezüleg kint a szabadban, hogy halálom napjáig megemlegetem. Én meg Komáromba hívtam meg s azt mondtam, hogy olyan komáromi halászievet főzetek, hogy azt még hóta után is emlegetni fogja. A vonat pedig robogott velünk. Az olasz vonatok, még a gyorsvonatok is, nagyon régi módiak, éppen nem modernek, oldalnyitósak és minden padsor végén oldalt ajtó nyílik ki, de azért a kocsi mindkét végén megvannak a rendes feljáratok és a kocsi közepén végig lehet haladni és így igazán érthetetlen, hogy miért van tele az egész kupé mindkét oldala ajtókkal, ahová föl és lelépni a féltenyérnyi lépcső miatt igen nehéz és nem egyszer veszedelmes is. A bolognai állomáson majd hogy baleset nem ért bennünket. Menet egyik hölgy u’itársunknak a iába akadt meg fönt a lépcsőn leszálláskor és leesett a peron keramit kövezetére. Viszszajövet szintén Bolognában hasonló eset velem történt. Esés közben az cikázott át agyunkban, hogy ha most kezünk, lábunk eltörik és hat hétig a bolognai üvegcseppek hazájában, Bolognában a kórházban kell feküdnünk, jól el lesz intézve a kirándulásunk. Hála a jó Istennek, semmi bajunk se esett. A vonatunk mind jobban halad előre a síkságon. Az intenzív főldmivelés klasszikus földjén járunk. A kis darab földecskék mind őnsöző csatornával vannak körül véve. A földek fűzfa módjura lebotolt szederfával vannak körül ültetve, egyik szederfától a másikig szöllő lugasok. Az első a selyemtenyésztésnek, a másik a gazdag bortermelésnek az alapja. (Folytatjuk.) «■■BnHBSn UQBBBBKH Gyujtópapir reggeli és vacsora melegítésre zsákonként 1 K-ért kapható lapunk nyomdájában, Nádor utca 29. szám alatt. Huszonöt évvel ezelőtt meghalt a j mesekirály és azóta gyászol a magyar mese. Jósai Mór: magyar költők fejedelme, egybegyülíünk hódolni előtted, halhatatlanná lett emléked előtt. Itt vagy köztünk, bár nem látunk testi szemeinkkel de telkeinkkel megérzfln’t, hogy jelen vagy, itt ülsz előttünk trónusodon, onnan sugárzik felénk a ma gyár múltba révedező szemeidnek csodálatos kékje és onnan zendül meg mesélő hangodnak büvös-bájoj muzsikája. Oldjuk meg saruinkat, úgy közeledjünk feléje! Migyar szivek dibbanjatok össze a nagy költő szereltében, olvad| jatok eggyé a hála érzésében. Ragyogó női szemek, gyűljön ki bennetek a magyar büszkeség tüze, férfiszivek izzó *) A Jókai Egyesület 1929. május 5-én rendezett Jókai ünnepen elmondta Alapy Gyula dr. lelkesedése alázkodjék meg a hála ér- I zésével a Gmdviselés megáldó kegyelme előtt, hogy Jókait nekünk adta - és nem más nemzetnek, a rokontalan j magyarság elárvult nemzetének . .. Egy kis nemesi házban, Komárom v városában 1825. február egyik utolsó jj napján nagy öröm lakozott; Asvaijőkay j Józsefet, ku'csos Komárom városa ár- I váinak atyját fiúval ajándékozta meg szeretett hitvese, Pulay Mária. Á!modó | természetű, könyvekbe temetkező, kevésbeszédü édesapja, — eleven aszü és kedélyű, közlékeny, barátságos édesj anya ringatják a kis bölcsőt. Az öröm\ ben észre sem veszik, hogy a csecsemő ■ fölött még virraszt valaki az álomoszíó \ téli éj zakában, a szellem szárnya kon I érkező magyar píniusz, mely boldogan ; hajlik a kis bölcső fölé, áldást osztva j az ifjú életre. Boldog szülők ti, csak ) babusgassátok, becézzétek a kis szőke \ fiúcskát, hiszen nem is tudjátok, hogy j a gerendás kis udvari szobácskábán I királyi csemetét neveltek a magyar j nemzet és a nagy világ számára, aki | egykoron uralkodik majd a sziveken! í A játszadozva serdülő kis szőke fiú 1 esténkint odahuzódik édesanyja pergő \ rokkája melle, hallgatni annak meséit, ' kedves elbeszéléseit, az édesapa felöl; vasásait és csengő hangja elvegyül a i zsoltár éneklésében: Az Űr énnékem őriző pásztorom, I Azért én ssmmiben meg nem fogyatkozom... Átellenből oda hangzik a kálvinista I templom harangjának érces szava és \ kis fiát kézenfogva vezeti Isten házába í Jókay Józsefné nemzetes asszony. Har: madik szomszédjukban emelkedik a ! hires komáromi Kollégium, hol jeles I tanítók oktatják a világosfejü kis deákot. Tízéves korában már németszóra külj dik Pozsonyba, mert az ember annyi \ embert ért, ahány nyelvet beszél; két ] évig van oda és soha el nem mosódó j emlékekkel tér háza a koronázó város\ bői. Élményei valamikor regényeibe j kerülnek és sokan, ezrek olvassák érl deklődéssel. Évtizedekkel később po| zsonyi lakóházára ezeket a sorokat vél sették márványtáblára Pozsony maj gyarjai: \ Jókai egykoriban hozzád járt német igére: ! Most te sietsz hozzá nemzeti szóra, Pozsony. j Gyámja a német szó után a francia jj nyelvre fogja, mikor tizenkétéves korá l ban árvaságra jut, azután az angol meg f az olasz következik s később, mikor í Pipára megy tanulmányait folytatni, az i ősi kollégiumba, a csodálatos véletlen i ugyanebben az esztendőben kalauzolja 5 mellé a zsebében katona-obsittai gya: logosan érkező, vékonydongaju, horpadt \ meilü Petiovics Sándort, ha hatatlan I költő barátját: Petőfi Sándort. Sorsára \ döntő befolyást gyakorol pír évvel jj idősebb barátja, munkáikat együtt írják l a képző társulat érdemkönyvébe s a \ két jóbarát együtt megy vakációra a | fiát repeső örömmel váró özvegy édes- I anyához, akinek az önérzetes, büszke j Petőfi is tisztelettel csókolja meg a ( kezét. Az édesanya azt akarja, hogy fia az f akkori idők szokása szerint jogot vá- 1 gezzen. Leiki szemeivel már látja is j karddal az oldalán, mint jurátus», aki| bői még vicispán is lehet. Jókay Móric I elmegy Kecskemétre és itt feltárul előtte a magyar nép lelke. A magyar Alföldnek csodálatos, végeláthatlan síkján, g Szorgalmasan tanul, a társaság is meg- i szereti a jó táncost, ügyes festői, jó \ énekest és műkedvelőt. Jókainak azon- I ban ez mind csak külsőség, a szive, lelke másutt jár. Esténkint a Zsidófiu l dráma lendületes sorait írja és télszal kán egyszer toprongyos alak vetődik | szállására, szegény vándorszínész ba\ rátja, aki gyaiogszerrel utazik Debrel cenből Pest falé: Petőfi Sándor. Eloi\ vassa a színdarabot és megbírálja, le| másolja a jellegzetes gyöngysorirással és azután beküldik a Migyar Tudós Társasághoz pályamű gyanánt. Még Kicikemíten kap bele első regényébe, a HMköznapok-ba, de már otthon fejezi be a gyönyörű komáromi sziget andiliió csendjében zümmögő, poszméhek és énekesmadarak ezreinek kórusától kísérve, de emberektől távol. Komáromban lesz pitvarista Asztalos Mór irodájában és az ügyvéd szépséges leánya, Asztalos Etelka lesz első szerelme. Ez a fellángolás azonban esik mu'ó diákszerelem még, semmi más, de boldogsága hatvinyozottabb, bámta is árnyékosabb. Mijd a Hétköznapok kéziratával Peslre megy jurátusnak, leteszi a királyi ítélőtáblán az ügyvédi cenzúrát és az édesanyja boldogan várja haza, hogy derekára övezze fal édesatyja ősi kardját és ujjára huzza címeres, családi pecsétnyomó gyűrűjét, a család féltett klenódiumát. Szegény édesanya, nem is sejted, hogy mily rövid napon elveszted fiadat és nem válnak valósággá hozzáfűzött reményeid! Móric sorsában nem az anyai akarat vágya megy teljesülésbe, nem lesz belőle szolgabiró, sem vicispán, aki után tarsolyos. kardos hajdú I lépked. Komáromban tanúja leheted a hires vármegyei tiszíujitásoknak, ahol patakban folyik a bor és a piactéren ökröt sülnek, a választás után meg hétvármegyére szóló dáridókiól hangos a város. A vármegye hatalmas urai, kiket oly sokszor ir le szinpompás regényeiig ben, ott laknak a vármegyeháza ősi | épületében, melynek oromzatán ma is í ugyanazok a márványbelük hirdetik a í büszke szavakat: A közbátorságnak őre, ■ Törvények oszlopa, Bűnnek ostora, i Igaz ügy menedéke... IDe Jókai Móricot nem hozza a közélethez semmi hivatásérzet; első regénye, a Hétköznapok 1846 ban megjelenik és huszonegyéves korában el is dönti sorsát, az írói pálya int feléje | hivogatőlag, babért, dicsőséget mutat, f Nyugtalan szívvel, bizalmatlanul nézi I ezt az özvegy édesanya, mert urnák j való pálya csak egy volt abban az í időben: a vármegye. Aki onnét kinőtt, j az országgyűlési követ lett, vagy items' mester, perszonális. A huszesztendős I Jókai számára uj világ nyílik meg 1 Pesten. Az Élatképek szerkesztősége hívja meg dolgozótársul, Petőfi mellette áll, egyengeti útját, amire nincs is különös szükség. Költő barátjának már országos hírneve van, dicsőséges pálya\ futása egyenesen káprázatos. Az ifjú | Magyarország sürü összejöveteleket tart \ a Pilvax kávéházban, a „közvéle! mény asztalánál“. Jókai is egyike lesz j az írói tizeknek, akik éles ösztönnel j figyelik a vajúdó korszellemet és rnegj érzik annak történelmi változásait. A í föld már dübörög iábaik alatt, valami ? érik és készül. A Pozsonyban együttülő \ nemesi diétán nagy harc folyik konzer; vativok és liberálisok között 8 a küz! delemből megszületik a megujhodott 1 Magyarország, mely eltörölte a jobbágyság utolsó maradványait. Márciusi ifjúság! Elfogódó érzéssel és könnyfátyolos szemekkel tekintünk vissza rátok nyolcvanegy év múlandóságából. A ti áldó- i zatos lelkesüléstek vívta ki alkotmányos l szabadságunkat. Az élen Petőfi és Jókai ’ állanak, akik meg tudiák érezni az j ország szívveréséből, hogy mit is kíván | a magyar nemzet. Petőfi dalai belef rikoltanak az álmos, tétovázó Pest kis! polgári életébe s a Talpra magyar! I bejelenti a forradalmat. Elérkezett a l tettek ideje, Petőfi a gyávák fülébe í harsogja: i f Megreszket a gyára szavamra, dalom | Viharodnak előjele, forradalom! s S a lángoló üstökös ehünik a szabad- Ságért vitt ctaták vérgőzös forgatagá■ ban, csakugyan elesett a harc mezején l és ifjúi vére kifolyt a szivéből, a leg* i nagyobb magyar szívből, melynemzetéj ért dobogott, mint megjövendölte. Folyt. köv. egy eomplett Clayton-Schuttleworlh féle 6 HP cséplőgép-garnitúra. Bővebbet: BAJCSI FERENCNÉL Megyercsi utca 63. Eiimitaiieiii: Haasz ti Komáraia, Gúta.Hemesúcia
