Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-04-27 / 51. szám
2. oldal. Kom írom} Lapok Í9i9 április 27. Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ Bt mosószappant! Győződjék meg rólal tóttá az emlékmű tervét. Ezt szándékozunk az alábbiakban ismertetni. Aivel az emlék nem szabad térre, hanem templomba, tehát megszentelt helyre kerül, természetes, hogy a megoldásnak azokat a módokat kell keresnie, amely az emléket összhangba hozza a hellyel, tehát a templom hangulatával és céljaival. A művész ezt a gondolatot htngsulyozza ki az emléken. Barokkstilü épülethomlokzat alkotja a keretet, melyben a művész elhelyezi alkotását. Az alsó rész oldalról két stilizált korintusi oszloppal bezárt szabad teret képez ki, melyen az emlékmű felirata foglal majd helyet. Az oszlopfőkön nyugvó architrav kissé klasszicizálja az emléket; az oszlopok felett barokk vonalakkal határolt háromszög alkotja a tympanont és ebbe kerül az allegorikus, megoldás. A halálosan sebesült magyar katona leroskad és egyik oldalán áll az Üdvözítő alakja, aki kezében rövid keiesztet tart, az üdvözülés emblémáját, míg a másik oldalon angval áll és fogja fel a lehanyatló hőst. Ez a gondolat variálódik a többi alternativ megoldáson is, amelyek egylől-egyig művészi elgondolásban viszik kivitelre a háború veszteségeinek és a könnyek forrásának allegóriáját. Berecz Gyula megállapodott és kiforrott művészi egyénisége az emlékművet a legszebben oldotta meg, belevitte az emberi fájdalom és a megdicsőülés gondolatát. Az emberi fájdalom a mienk, a társadalomé, a magyarságé, mely hiába vérzett és hiába harcolt. Ezt a fájdalmat hirdetik hadiözvegyeink és árváink, akik nagy részben édesapa nélkül nőttek fel. Az allegória másik réBze azt a gondolatot fejezi ki, hogy a háború hősei még sem haltak meg hiába, mert lelkűk halhatatlansága örök életet biztosit számukra. A temp'om helyéhez és céljához ez a gondolat áll legközelebb. Az elhunyt hősök máriirok, a kötelességnek, a tűzhely védelmének mártírjai, akik nem a maguk, hanem családaik és a nemzet nagy családjá-Komárom város magyar könyvtártanácsa f. évi április hó 22 én, héifőn délután 5 órakor ülést tartott a kultúrpalotában levő városi könyvtár helyiségében Gidró Bonifác, főgimnáziumi igazgató, a könyvtártanács elnökének einöklete mellett. Az elnök megnyitván az ülést, üdvözli a megjelenteket, majd kegyeletes szavakkal parentálta el Jávor Jenőt, az elhunyt városi főjegyzőt, aki a magyar könyvtártanácsnak hasznos tagja volt s aki a könyíártanács ülésein mindig élénken részt vett a megindult eszme cseréken. Az elnök indítványára emlékét jegyzőkönyvében örökíti meg a könyvtártanács. Majd a titkári jelentés következik a tárgysorozaton és Ivdnnfy Gáza, a könyvtártanács titkára felolvassa részletes titkári jelentését a könyvtár gazdag nak védelmére vonultak a távoli harcterekre. Az emlékmű kivitele most már attól függ, hogy az egyházközség társadalma elő tudja e teremteni a kivitelhez illetve a megbízáshoz szükséges összeget. Erről gondoskodni az egyházközség képviseletének feladata lesz. Da ettől függetlenül bíznunk kell abban, hogy megmozdul a város társadalma is és adományaival kivitelre juttatni segíti az emlékművel, amely nekünk azért is kedves maradna, mivel azt városunk fia, egy szerény, de annál tehetségesebb művész alko'ja. A katolikus egyházközségnek ez a régi tartozása most már megéreti arra, hogy a megvalósulás stádiumába jusson. O vasóinkat tájékoztatni fogjuk ennek a nemes és kegyeletes mozgalomnak újabb fázisairól, mert a tervet most már nem szabad soká hevertetni, hanem azon kell lennünk, hogy annak kivitelével régi tartozásunkat rójuk le azokkal szemben, akik valamikor, virággal indultak a bizonytalan sors elé s akis vérüket és életüket áldozták a magyarok szabadságáért. Komárom, —április 26. gyarapodásáról és a könyvtárban tapasztalható példás rendről és dicséretes gyors kezeléséről. A titkári jelentés többek közölt ezeket mondja: Jelentős mozzanat könyvtárunk életében, hogy az utóbbi időben könyvtárunk olyan nagymérvű gyarapodást mutatott fel, hogy szükségessé vált az uj katalógus, az uj címjegyzék kiadása, amelyet dr. Baranyay József könyvtárosunk elismerésre méltó gondossággal és nagy szakismerettel szerkesztett és bocsátott sajtó aiá. Dr. Baranyay József könyvtáros a leguj ibb beosztási módozat szerint adta ki az uj katalógust, amelynek kezelése ez által jóval könynyebb és a katalógus beosztása lehetővé teszi, hogy az olvasók könnyen és gyorsan megtalálják, amit keresnek, ez pedig olyan nagy forgalmú könyvA komáromi városi magyar közkönyvtár működése. A könyvtártanács ülése, - A könyvtár példás kezelése. - A könyvtár gazdag gyarapodása. — Az uj címjegyzék. — Elismerés a könyvtárosnak. — Saját tudósítónktól. — A szent pillanat. Irta Csermely Gyula. A fiú gazdag özvegyasszony gyermeke volt, a leány szülei szegények voltak; atyja az árvaszéknél tengődött, ahol ülnöki fizetése egy jobb kereskedősegédével sem ért fel. S azt a keveset is, amit keresett, sem osztotta be gazdaságosan az ülnök ur, mert néha nap|án ivott is, kártyázott is. Dombai Ferenc, az özvegyasszony fia, belészeretett Fonyódi Verába, az ülnökék gyönyörű leányába. Fonyódi Vera nagyon bájos volt, Dombai Ferit első pillantásra megfogta a szépsége, még inkább az a lenyűgöző igézet, ami szeméből, minden mozdulatából kiáradt; de mert a leány, jól öltözöltsége melleti is, kevésbbé jómódúnak látszott, a fiatal ember, mikor megismerkedett a leánnyal, állás u’án szaladgáló végzett gépészmérnöknek mondta magát előtte. Ami kevéskét az atyjától örökölt, azt felemésztette az egyetem és a hónapok óta tartó, minden kereset nélkül való keserves állapot. Csak amikor megbizonyosodott róla a fiú, hogy a leány őt saját magáért szereti, csak akkor állt elő a leleplezéssel, hogy ő nem mérnök, nincs is szüksége rá, hogy állás uián futkosson; ő gazdag ember, aki a vagyonából megél, sőt kettejüknek is elég lesz, annyija van. özvegy Dombainé, mikor megtudta fia szándékát, belényugodott, mondván: — no, jól van. Szereted azt a leányt, hát vedd el. Véletlenül ösmerem, nem valami fenkölt, inkább nagyon is köznapi lelkű teremtés; de mert szereted és azt hiszed, hogy ő a te boldogságod záloga, hát nem ellenzem, belényugszom, vedd el. De csakis a leányt vedd el, nem pedig egyidőben az egész családját is. Tudom, hogy ez mint szokott lenni, mikor az aaszony szegény szüleinek gazdag vejük van. Atyja örökké sopánkodni fog előtted, hogy kicsi a fizetése, segítsd ki; hol a felesége betegségével fog jönni: orvosra, patikára és jobb kosztra kell, ho! más lesz a nóta és az utolsó akkordja mindig az lesz, hogy húzzad ki a hínárból, hiszen gazdag vagy. Már pedig a te megboldogult apád nem azért gyűjtötte a vagyont, hogy feleséged családjára pazarold. — Eszembe sem lesz, mama — nyugtatta meg Dombai az anyját. — Jövendőbelim szüleinek én csak a vejük leszek, nem a balekjuk, akit megfejnek. Sírhatnak majd felőiem akármennyit, én nem fogok ellágyulni, csak bízzad rám. Jó! látta özvegy Dombainé a jövőt. Még az esküvő előtt igy szólt az öreg Fonyódi vejéhez: — Édes fiam, segíts ki a zavarból. Esküvőtökre készülünk és se nekem, sem a feleségemnek egy jó ruhája sincs. Úgy menjünk a templomba, hogy mindenki azt mondja: az a Dombai Feri egy éhenkórásznak vette el a leányát! Háromszáz pengőnek az árán engem is megkímélsz, magadat is megkíméled a közszájtól. És Dombai Feri, jóllehet megígérte volt anyjának, hogy ami a jövendőbelije családját illeti, hát a keze a bugyeliárisán lesz, szorosan, mégis kinyitotta a tárcáját és odaadta ipának a kért pénzt. De ugv adta oda, hogy azt mondta; — Erre az alkalomra — nagyon hangsúlyozta ezt a három szót — erre az alkalomra adok. Ülnök uram zsebregyürte a kapott pénzt, otthon meg — nem törődve azzal, megbántja-e vele leányát, vagy nem — azt mondta az asszonynak: — No, 8mucig egy fráter az én vöm uram. Háromszázat kértem »öle és mit gondolsz, mennyit adott? Pont ennyit. Más tisztességes vő gavallérosan azt mondta volna; szívesen ötszázat is, tessék, — de az a smucián csak hármat adott... igy legyen szerény ember az ember! Mire Fonyódiné asszonyom még rátromfolt: — Persze, neki csak a mi gyönyörűséges leányunk kell, már a menyaszszonya családja neki semmi. Mi neveltük neki azt a szépséget s most ingyen akarja élvezni a csókját. No, az Úristen csakugyan nem válogatós, hogy kinek adja százezerszámra a pengőket. Mikor a fiatal pár a nászúiról hazajött, boldogságukat egy darabig nem zavarta semmi, de semmi. Nagyon szerették egymást és csupa arany és rózsaszín volt az életük. Egy hangulatos délután, otthon, csókos ölelésből való kibontakozás után, igy szólt a fiatal asszony az urához: — Igen-igen boldog vagyok, Ferikém, csak befolyásolja boldogságomat az, hogy szeg íny szüléimért te mitsein teszel, holott tehetnél. Más dúsgazdag vő nem nézi el, mint szűkölködnek felesége szülei. Dombai Ferinek nagyon rosszul esett ez a szemrehányó megjegyzés. Ötödhónapos házasok voltak; felesége arca még lángolt a boldogságos csókoktól; más új asszonynak ilyen percben az elcsókolt csók édességén és a legkö zelebbinek üdvén az esze, az ő felesége meg nehezményezi, hogy milyen az ő szüleihez az ural De nem fakadt ki, csak csöndesen, némi keserűséggel ezt mondia: — Ezt későbbre is hagyhattad volna. Én még fent vagyok az égben s te máris a földre szállanom kényszeritesz. Nos, mennyit adjak... kétszáz pengő I Mindenki figyeljen mert a hirtelen időváltozások alkalmával mindnyájan ki vagyunk téve meghűlésnek, fertőzéseknek, amelyek könnyen végzetes következménnyel járhatnak, ha gondatlanul elhanyagoljuk bajunkat Meghűlés ellen legjobb védekezés a test edzése, a szervezet megacéloiása az idegrendszer ellentállóbbá tétele. Ezeknek a feladatoknak az elérésénél leghatékonyabb segítségünk a minden házban ismert és otthonos DIANA sósborszesz melynek állandó használatával sok bajt háríthatunk el magunkról és sok később nehezen leküzdhető betegséget előzhetünk meg. Az egész országban miedsnütt kapható I Haszontalan utánzatokat utasítson erélyesen vissza I * 1 i tárban, aminő a mienk is, nagyon fontos, j Könyvtárunk az 1927. és az 1928. \ évben 2145 uj és 382 duplum kötettel, | összesen 2527 kötettel gyarapodott. Az j előző katalógusban 1795 mü van fel- 1 véve, ha ehhez hozzáadjuk a második 1 számú katalógusban felvett 2527 kötetet, akkor látjuk, hogy könyvtári állomá\ nyunk jelenleg 4322 kötetet tesz ki. í Dicséret és elismerés illeti dr. Ba! ranyay József városi könyvtárost nem[ csak az uj katalógus szakszerű összeállításáért, hanem azért a lelkiismeretes körültekintésért is, amely jellemezte minden könyvvásárlását az uj szerzemények beszerzésénél és az uj szerzemények nemcsak számban jelentősek, hmem irodalmi értékben is. Az uj szerzemények között találjuk a hiányok pótlását, igy megszereztük nagynevű szülöttünk. Jókai Mórnak legnépszerűbb regényeit, amelyek eddig hiányoztak a könyvtárból: Az aranyember, Mire megvénülünk, Fekete gyémántok, Az élet komédiásai, És mégis mozog a föld, A régi jó táblabirák, Szabadság a hó alatt, Szegény gazdagok, Égy az Isten, A névtelen vár. Sajnos ezek a regények az első beszerzésből hiányoztak és nagy hézagot pótoltunk, amikor ezeket a legnépszerűbb regényeket beszereztük. ] Jelentős gyarapodásunk a százkötefes r Jókai kiadós, amelyre nézve azt hatátán csa<« eieg lesz? — Kétszáz pengő?! — duzzogott az asszony. — No, nem mondhatom, hogy túlságos nagy gavallér vagy. — Veled szemben mindig az volfam és leszek is. Ami pedig szüléidét illeti, hát tég d vettelek nőül, nem őket. — D; azt hiszem, Feri — ellenkezett rosszkedvűen az asszony, — hogy szüleimmel szemben is vannak neked kötelességeid, hiszen a vejük vagy. A boldogság edénye, mely mindeddig oly színű iig tele volt, ezzel valahogyan megiökődöit és tartalmából mintha kiloccsan» volna egy kevéske. És pár hét, azu'án megint két hó muiva, hasonló jelenetek u án, újból meglöködött a boldogság edénye és megint kiömlött belőle sok cseppnyi. Egyszer azután olyan erős lökést kapott az edény, hogy kilyukadt és tartalma kifolyt. Az asszony megint pénzt kért az atyjának, férje pedig megtagadta: — Most nem adok. Lehet, hogy egy hét muiva önként adok az öregnek, de most nem adok. Ne gondolja az apád, hogy csak szólnod kell és megnyílik a pénztárcám Erről gyökeresen le akarom szoktatni. Alkalmasint úgy volt, hogy az asszony ezt tudtára adta atyjának, mert még az nap beállított az öreg, pipacsvSrös arccal és feídúltan. Azzal esett be az ajtón, hogy azt mondta: — Feri, nekem most azonnal ezer pengő kell. — Kell? Ennek a szónak erős parancsszaga van, — Talán térdreboruljak előlied és úgy kunyeráljam ki a zsebedből azt a pár pengőt? — Azt nem kívánom, annál kevésbbé, mert se könyörgésre, se parancsszóra nem adok. Az öreg erre felütötte a fejét.
