Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-04-13 / 45. szám
6. oldal. Komáromi Lapok IS29. április 13. A oxfordi archeológiái múzeumban megvan időrendi sorrendben azoknak a szumir királyoknak a jegyzéke, akik a vízözön előtt és a vízözön után uralkodtak. A feljegyzés szerint tiz király uralkodott a vízözön előtt, akik a szumir legenda szerint 456 000 éven át ural kodtak. Ezek közül a királyok közül az u'otsó Z udzura volt. A feljegyzés a vízözön idejét Krisztus előtt a 34.685 évre teszi és megjegyzi, hogy Kiih városát ez u'án az időpont után alapitolták. Természetes, hogy a tudós kutatók ezeket a számokat képtelen túlzásoknak tartják. A Kish környékén végzett ásatásosok — magyarázza Langdon -- kilenc láb mélységben olyan rétegbe értek, amely tagadhatatlanul a csiszolt kőkorszak ismertetőjeleit tartalmazza. Már p^dig az emberiség történelmének legkorábbi szakasza körülbelül 5000-re tehető Krisztus előtt. A kérdéses helyen sza bályszerüréfegsorokemelkednek egymás fölött a legősibb korszaktól kezdve egészen a görög műveltség korszakáig, úgy, hogy Langdon következtetése szerint a vízözön korának föltételezett számadatai nem járhatnak messze a valóság’ól. Legfeljebb csak az marad kérdéses, hogy az özönvíz az előbb említett két dáfum közül melyikben történt meg. A biblia első könyvének tanúsága szerint a nagy özönvíz ideje körülbelül annak a rétegnek felel meg, amelynek korát Langdon 3400 re tette. Kér hónappal ezelőit — vonja le e végső következtetést Langdon — ami kor az eiső felfedezésekhez ju'ot'unk, nem voltunk hajlandók teljes bizonyossággal hinni abban, hogy a bibliai vízözön hitelességét ezek az adatok bebizonyítják, az ásatások legújabb állása szerint azonban most már minden kételkedés nélkül kimonhatom, hogy az özörviz hiteles történelmi esemény sem elvitatható, hogy ezek mellett még van valami, meíy mindezeket kiegészíti, sőt talán azok között az első helyet fogta ja el — a szív. Mert nemcsak a fájdalomnak, örömnek, a szerelemnek s szeretetnek centruma ez, hanem minden cselekedetünknek. Hogy Ő ezen legnemesebb érzések kifejezőjével is birt, azt megmutatta számtalan eseben. Megmutatta a polgárság iránti nagy tiszteletében, tregi kusan befejezett sorsában s az akkor Komárom vármegye Csallóközét ér* azon nagy elemi csapiban, mely az 1876-iki nagy árvíz alkalmival beköveikezett, midőn Kiskeszinél Csallóközben a nagy ár a védelmi töltés? átszakitotta s az egész Csallóközt elbontotta és városunk több u cáját is, amit az okozott, hogy Ószőny és Füziiőnél megtorlódott jég oly magasra duzzasztotta a vizet, hogy ennek be kellett következni. Hogy a dunaparti kocsi-, illetőleg országút akkor másként nézett ki, az természetes, mert akkor meglehetős számú fokban a meder felé lejtett s a viz igy medréből a házsor felé kiléphetett s hogy ezen segítve legyen, János főherceg intézkede t s az akkori mü szaki csapatok vezetése mellett 600 - 800 helyőrségi katonát s azoknak jármüveit rendeltette ki földhordásra s ezek munkájával az egész dunsparii országutat 130 centiméterrel feltöltette. Séták Komárom utcáin 50—60 évvel ezelőtt. Irta: Vaskó István nyugalmazott takarékpénztári igazgató. IX. Amint már emiitém, a nemes Ghyczy kúria elhalálozások s elköltözések folytán megürült, de 1875 ik évben Salvator János főherceg, kit mint ezredest a IV. tábori tüzérezrednek parancsnokává Komáromba helyeztek, foglalta el ud vartaríásávai együit az egész házat. Nem sok tatarozást végeztek a házon, mely bár nagyon elkelt volna rajta, tekintve, hogy egy uralkodóházi főherceg leerd majd lakója, de azért néhány évig még igy is benne lakott a főherceg. Az egyedüli elárutója annak, hogy magasrangu lakója lehet a háznak, az volt, hogy a léckapu mellett oda volt állítva azon annak idejében közismert fekete és sárga festékkel csíkozott faköpenyeg, mely előtt mindég díszben, az úgynevezett vaffenrokban s csákó, ban alá és feljárkált az erre a célra mindenkor kiválasztott magas termetű jóképű magyar baka, mint a fenséges ur portájának őrzője. A végtelenül előzékeny és az udvari formákat nemcsak nem kedvelő, sőt néha — addig mig tehette — azt ignaráló főherceg egy ideig hagyta is ezen előirt őrséget, de később eltávolíttatta. Hacsak rajta áll, minden bizonnyal még azt is eltörölte volna, hogy úgy a fisz tek, mint a katonaságnak vele való találkozáskor három lépést előtte és három lépést utánna, cövekként megállva kelljen a tisztelgést végeznie. Ámde ezen a szigorú udvari szabályon ő sem változ láthatott, mert ez dukált az uralkodó ház fő herceg jeinek, akik bizony, min1 tudjuk, elég szép számmai voltak. Akko> még nagyon emlékében élhetett neki azon kellemetlensége, melyet két kötetes „Katonát nem idomítani, hanem neveim keil“ cimü munkájával szer ett magának Ha itthon időzött és nem volt elfoglaltsága, naponta lehetett ő( látni, amim dragonyos őrnagy kamarása kíséretében sétált a R4cz-u'cán. Ezen sétáinál soha sem hiányzott mellőlle a circa 90 cm. magas, koromfekete, szép újfundlandi kutyája, mely méltóságteljes léptekkel pórázon vezetve követte fenséges gaz dáját. Nagyon, de nagyon sokat lehe tett volna az ő egyszerűsége, végtelen udvariassága és a polgárság üdvözlé sének szives elfogadása s még szívélyesebb viszonzásáról feljegyezni, de biz akkor, ha valaki nekem azt mondotta volna, hogy én nem muzulmánt létemre meg fogom még látni Mekkát talán elhittem volna, azt azonban, hogy én 54 esztendő után egy véletlen közbejátszása folytán, pillanatfelvételekkel fogok ezen ritka kiválóságu fenséges úrral foglalkozni, azt ugyan nem. No de alkalmazkodom azon latin köz. mondáshoz, mely azt mondja, hogy az akarót vezeti a sors. a nemakarót pedig magával hurcolja. Én ugyan ezen em litett magával hurcolásért nem a sorsot hanem dr, Baranyay Józsefet, a Komáromi Lapok szerkesztőjét vádolom. — No, de sebaj, megteszem szívesen, mert nagy tisztelője voltam ezen fenséges urnák. Igaz ugyan, hogy bár két izber is tartózkodott Komáromban, de nem volt sem alkalmam, sem szerencsém ahhoz, hogy az életben csak egyszer is beszélhettem volna vele. Ezen tisztdelem csak abban nyilvánult meg, hogy valahányszor találkoztam vele, mindannyiszor a legnagyobb reverendával üdvözöltem őt, amit alig feltételezhető udvariassággal viszonzott. Mertem volna én akkor arra gondolni, hogy ez az ember egyszer m«gas származását, születési előjogait, nevét, rangját, méltóságát, vagyonát eldobja magától, megvásárol egy tengert keres kedelmi hajót és csekély hajószemély, zetével együtt világgá megy Orth János polgári név alatt, hogy soha többé vissza ne jöjjön azért, amit itthagyott. Ezen tettének indokaival hosszú évekig foglalkoztak már oknyomozó historikusok és psyhológusok, de eredménytelenül s igy ha már eddig, úgy a jövőre nézve vagy tán örökre rejtély. Ki vitatkozna afelett, [,hogy magas származás, vagyon, tudás, viiágláfottség szépjelkilulajdonságok mellett könnyebb nagy emberré lenni, mint ezen kellékek és tulajdonságok nélkül, de 'talán az Kisebb arányban ugvan, de ezen katasztrófáiig helyzet 1880 ban is megismétlődött, de annak idejében ezen enyhítettek is valamit az említett két helyen a Duna medrének mélyítése s kotrásával a mit talán ha nem is milliókra menő, de minden bizonnyal sok százezer köbmétert meghaladó kavics kiemelésével értek el. Semmi szándé kom sincs szakvéleményt mondani ezen műszaki kérdésben, de nem egy Ízben hallottam már a meg megismétlődő jégzajlások idején annak a hangoztatását, hogy ennek csak a meder mélyítésével ilietve a Duna medrének kikotrásával lehet elejét venni, ami talán ezen idő óta sem történt meg, pedig az megtörténhetik minden jégzajlás s torlódás idejében. János főherceg a fent vázolt 8 a város boldogulása s polgársága iránti jó indulata többször megnyilvánult tetteiben is, de rövid idő múlva ismét-ismét idekerült. Vágyott e vissza ide, vagy a körülmények folytén-e, de néhány évre távoa í II V; 7 ih.; t.fr • 1 y 7. L. r <•,; ;. vg ( ' / % fe fel &23B nmum Ug 01»h *» 7 MODELL 10001 SSSlá fjt! f \ f i y év LÄUFER és m .ü‘í m ■ "31 $?ur utca 7 ♦ mspoti22-ICérje az autó díjmentes bemutatásit! zása után másodszor is visszakerült Komáromba. Ha jól emlékszem 1880. évben, de akkor már vagy mint dandár vagy pedig mint hadosztályparancsnok. Ezen második ittarlózkodása idejében lakását a tiszti pavilion emeletén a tiszti Kaszinó fölött rendezték be. Ezen minőségében ta'án még rövidebb ideig tartózkodott városunkban, mint akkor, midőn mint ezredes, a tábori tüzérezred parancsnoka volt. Komáromban minden időben jelentékeny számú katonaság képezte a helyőrséget, mert a házi 12 ős gyalogezred néhány zászlóalján kivüi még más ezredből is volt itt 1 —2 zászlóalj, azonkívül vártüzérség, tábori tüzérség, hidász, vadász, genie, szekerész és egyéb cs8p3ltesfefehez tartuzó katonaság 3 igy városunkban a várparancsnokon kivüi rendesen még két-három vezérőrnagy vagy altábornagy is szokott lenni, de mindennek dacára generálisokat teljesen díszruhában csak akkor láttunk, midőn János főhetceg ide másodízben visszakerült. Ezen teljes tábornoki díszruhát is csak akkor, midőn a főherceg az urn?pi körmenet alkalmával a sétateret keresztező utón a többi generálisokkal megjelent. Ezen díszruha bíborvörös pantalö, két oldalt két ujoyi széles aranvpaszománltal, vakitoan fehér waffenrosk, az azt áfövező nehéz hosszú bojtu arany szolgálati övvei s végül az ugyancsak széles aranyszegélyes, három szegletü, világos zöld strucmadár tollazatú csákó. Midőn városunk az akkori népszr rü, kedves apálplébánosa, Meszlényi Gyula, a későbbi szatmári püspök, a körmenet élén haladva a féltérdre ereszkedő főherceg előtt az Oltári Szentséget felé fordítva néhány másodpercre megállóit áldást intve és folytatta útját vissza a Szent András templomba. Nem tudom határozottan, hogy menynyi ideig tartózkodott városunkban ezen másodszori ittléte alkalmával, de egy napon arról értesültünk, hogy elhagyja városunkat, sőt már a komornyikja a tiszti pavilion fölötti lakásában az el nem szállítandó bútordarabjait a jelentkezőknek el is adja. Minthogy én ezen időben rendeztem be magamnak az 8kkori Hollősy ház, most a Népbank székháza, egy szép szobából álló garzon lakást, én is felmentem s vásároltam ott pótdeszkákkal 12 személyre kitolható gömbölyű asztalt valami 15—20 forintért, mely mellett később barátaimmal sokszor elteázgaíiunk lakásomon Ezen asztal, mely szintén Molnár Ferenc műhelyéből került ki, ma is bHokomban van, megőrzőm, mint visszaemlékeztetőt. Érzel kis visszaemlékezéseimet be is fejeztem róla. mert városunkból eltávozva, őt soha többé nem láttam. (Folyt, köv.) Sikkasztás miatt egy évi börtönre Ítéltek egy naszvádi kereskedősegédet. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — április 13. Sikkasztás bűntettével került a komáromi kerü!eti bíróság vádlottak padjára Sovány József naszvadi kereskedő segéd, mert Óvyailán tavaly november havában Biró Móric farkasdi hentestől átvett 29 761 koronát 48 darab sertés kifizetésére, az átvett összegből azonban 26.000 koronát saját céljaira fordított. A vádlott a tegnap megtartott tárgyaláson kijelentette, hogy csak részben érzi magát bűnösnek és előadta. hogy öli* Mihállyal együtt megbízást kaptak Biró Mórictól, hogy vásároljanak részére hízott sertéseket. Martoson a sertéseket meg is vásárolták és a kérdéses napon az ógyaliai állomáson be is raktározták. Biró a vétel árát kifizette nekik és át is adta, de mivel nem volt aprópénze, el ment váltani és ittas állapotban lévén, 26000 koronát elvesztett a pénzből. Beismeri, hogy ezután a vásárlás után külföldön járt. A kihallgatott tanuk igazolták, hogy a vádlott egy pár sertést kifizetett és azután úgy eltűnt, hogy sehol sem tudtak ráakadni. A többi sertés ára még ma sincs kifizetve. A bíróság egy évi börtönre ítélte el a vádlottat. Az államügyész megnyugodott az ítéletben, a vádlott és védője felebbezést jelentettek be az Ítélet ellen.
