Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-03-30 / 39. szám

*ií), !>z.um. Szombat, 1ÖSO. március 30. Őtvei»e<lilí évfolyam. MAROMI POLITIKÁI LAP. StSfiafctési is eseSssíIovák éjtókbe»: %8wsh 6a vidékze postai **étküldé*»sl s H&a é?ra *® I, Íéiéví« 4® X, nojyeíéTSs $8 K, - Külföldön 150 Ki, 5?y«s Rsia árai 89 Hűéi. ALAPÍTOTTA s TUBA JANOS. Felelős Sősxerkmtő: GAÁL GYULA dr. Sierkewtő: BARANYAY JÓZSEF dr, ................. i i iniffiiii Húsvéti gondolatok. Komárom, — márc, 29. A próféta jövendölése beteljesült és az Isten fia a Go'gotán felál­dozta magát az emberi nemért. Hogy pedig bizonyosak legyenek afelől, hogy nem támad fel, amint hirdette, sziklasirba zárták holttes­tét és annak bejárata elé nagy követ hengerilének. Harmadnapon reggel meglátogatták a űrt és ott csodás jelenésnek lettek tanúi a szent asszonyok: a sir üres volt, őrzői elszaladtak és a feltámadás müve befejezteteft, amint azt előre megmondá: leroníom a templomot és harmadnapon felépilem azt. A megfélemlített tanítványok leikébe bátorság szállott, mert megjelent nekik és a tizenegynek hitét meg­­erősité, a tizenkettedik pedig ön­gyilkos lett, aki hőhérkézre adta mesterét és zsebében megtalálták a harminc ezüst dénárt, az áruló­nak vérdiját. Ez a feltámadásnak nagyszerű és felemelő története, mely minden esztendőben megtölti lelkeinket hittel és nyugalommal, hogy a halált legyőzte a világ Megváltója és megnyitotta az örök élet kapuit azok előtt, akik a boldogságot nem ezen a földön keresik, hanem hisz­nek az örök megújhodás csodála­tos ígéretében. A hajrá megszűnik egy napra, a tülekedés é3 lárma e ül és he­lyébe lép a feltámadást hirdető harangok ércszava, mely végigárad az egész világon. A feltámadás misztériumán érzett ujjongó öröm bejárja az utcákat, megzörgeti a kunyhók ablakát és a paloták ha­talmas kapuit. A fűszálnak senki sem újságolja a nagy hirt, az mégis elődugja zöld fejecskéjét, az ibolya is megjelenik elrejtőzve a pázsit szőnyegében és illatával hirdeti az uj élet kezdetét. A nemzetek csak akkor halnak meg, ha túlélték önmagukat és elszállott belőlük a nemzeti lélek. A feltáma­dás szimbóluma első sorban azok­nak nyújt vigaszt és reménységet, akik nem csüggednek és hisznek a nemzetek örök életében. Mi is azt hisszük, hogy a magyar nem­zetnek még nagy útja van, ame­lyet meg kell tennie és nekünk, kisebbségi sorsra jutott magyarság­nak nincsen okunk a kétségbeesésre, bármilyen veszteségek értek is bennünket uj sorsunkban. Ezt az uj sorsot elviselhetővé tenni, nem­zeti öntudatunkat megőrizni és a magyar jövőn szüntelenül mun­kálkodni: ez a feladata a most élő magyar kisebbség nemzedékének. A nemzet ne bízzék idegen is­tenekben és azokat ne imádja. Ne bizzék idegen jelszavakban, ame­lyeket bővesen hirdetnek előtte a kozmopoütizmusnak zsoldosai, de bizzék vezéreiben és a maga saját elejében. A magyar egység minden téren, ez legyen a hitvallásunk úgy a politikában, mint a kultúrában és a gazdasági téren is. Annyi csalódás ért bennünket tiz esztendő óta, hogy a legnagyobb óvatossága int bennünket minden jelszó, ön­rendelkezési jog, wilsoni elv, de­mokrácia, amelyek tudjuk, hogy önző célokat takarnak és nemze­tünk meggyöngitésére valók. Vannak és lesznek megíántoro­­doítak, akik elengedik magukat kábítani ígéretekkel, amelyeket soha be nem vallanak és elhagyják őseik hitét, megszegik a magyar tűséget, hogy nyomoiultu! csalód­janak és később sirassák meg ki­­semmizeltségükeh Majd később, belátva megcsaialiatásukaf, ezek a szegények is jelentkezni fognak ismét segiíő jobbot kérve: ne ta­gadjuk meg őket, ha vétkeztek is A salovenszkóí országos választmány első ütésén interpellációi intéztem az oisrágos elnökhöz a magyar nyelvi ki­sebbséghez tartozó országos képviselő­testületi tagok nyelvhasználati jogának gyakorlati rlkalmazása ügyében. Az országos elnök az ir fe'peíláciőra az országos választmány március 15 én tartott ülésében adta meg az írásbeli választ, melyet azóta a magyar sajtó nagy része egész terjedelmiben közölt. Mivel az országos választmány ta­nácskozási rendje tárgyában kibocsátott végrehajtási utasítás szerint az inter­­peliálónate nincsen joga a válaszra nézve a tudomásulvétel tárgyában nyi­latkoznia, tehát arra vonatkozóig ész­revételeimet egyelőre csak a sajtó u'ján tehetem meg. Az országos elnök válasza az 1928, évi december 14 én kiadott 229. számú kormányrendeletre alapi ja megállapí­tásaimat, amelyek lényege szövetkező: mivel a szlovenszkói magyarság a la­kosságnak 20 százalékát meghaladja, ezen az alapon íz országos üléseken teendő nyilatkozataik, interpellációik, panaszaik és névszerint való szavazá­saikban kisebbségi nyelvük abszolút és korlátlan használata biztosítva van. Az országos képviselőtestület elnöke és szervei, a tisztviselők, a kisebbségi nyelven telt felszólalásokra tett nyilat­kozataikhoz az illető kisebbség nyelvén fordítást is csatolhatnak, az elnök bele­egyezésével. Az elnök kötelessége, hogy a jogosított nyelvi kisebbség panaszaira vagy interpellációira adott válaszhoz csatolja annak kisebbségi nyelven irt fordítását. Az országos elnök válaszának har­madik részében arra utal, hogy a meg­hívókat, amelyeket csak az államnyel­ven adhatná ki, a saját személyére való korlátozással (tehát hivatali utódának e precedenssel való megkötése nélkül), magyar kisebb­ségi nyelven is kiadja abban a felte­vésben, hogy a kisebbség tagjai a nyelvhasználat tekintetében szintén az előzékenyságálláspontjárő helyezkednek. Az országos elnök végül kijelenti, ellenünk. A Megváltó a megbo­csátást hirdette és a megbocsátás a legszebb erény. Magyar fajunk és hitünk vezérlő gondolata legyen a céltudatos munka, mert enélkül mm lesz szebb jövendő. Mindenki a maga helyén teljesítse nemzetével szem­ben való kötelességét és akkor tiszta Öntudattal mondhatja el, hogy jő munkát végzett. Húsvéti csodavárő napokban nemzetünk minden tagja elmélkedjék az Isten­ember sorsán, akit a hatalmasok közönye, az ellenségek gyűlölete és tanítványainak, híveinek megfélem­lített gyávasága juttatott a keresztre. A hatalmasok ma is közömbösek irántunk, ellenségeink ma is, bal­sorsunkban gyűlölködnek velünk, de vájjon lehet e gyáva és megfé­lemlített a nemzetnek öntudatos tagja ? Félni csak Istentől féljünk é3 irva vagyon, hogy gyáva nép­nek nincs hazája. hogy eszet a jogrend által előirt köte­lezettségeket túlhaladó módon biztosí­totta a magysr kisebbség nyelvhasz­nálatát, ha ezen lulmenne, az az ér­vényben levő jogrend megsértését je­lentené, Az idézett 229. sz. nyelvhaszná'ali kormányrendelet 3. szakasza nagyon szükmsrkuau intézkedik a kisebbségek nyelvhi srnátaíáról, mer! megengedi ugyan az országos kípviselőtesiüiet és választmány tanácskozásaiban a kisebb­ségi nyelvhasználatot, azonban arról nem intézkedik, hogy az előadók ha­tározati javaslataikat a kisebbség nyel­vén is ismételjék, vagy legalább is összefoglalok E tekintetben tehát a kormányrendelet ípenséggel nem libe­rális, mert megsérti a demokrácia első és legfontosabb alapél vét, azt, hogy az állampolgárok egyenlők. Ez a rendel­kezés kétféle, illetve háromfje állam­polgárt különböztet meg: a teljes jogú cseh és szlovák lakossághoz tartozókat, azufán a kvalifikált többségű nyelvi kisebbségeket és olyanokat, akik csak egyes járásokban érik el a 20 százalék nyelvi kisebbségi határt. A többnyel­vűséget a kormány kifogástalanul elis­meri akkor, amikor a sorozási rende­­letekel, vagy az adókra vonatkozó hir­detményeket tesznek közzé. De már Sz'ovenszkó Országos Hivatalos Lapja tisztán szlovák nyelven jelenik meg, annak ellenére, hogy több százezer magyar lakos számára is szerkesztődig akik zárt nyelvlömbökben laknak. Az országos elnök engedélyével ki­sebbségi nyelvi fordításokat is kaphat­nak a magyarság képviselői. Az elnök azonban köteles az interpellációkra az államnyelven megadott válaszhoz ma­gyar fordítást is mellékelni. A nyelv­­törvény, melyet a legjobb akarattal sem mondhatunk liberális törvénynek a for­dítási rendszer meghonosításával még jobban kiélezi a lakosság között Sevő nyelvi különbségeket. Az országos elnök válaszának har­madik része hangsúlyozva emeli ki, hogy az országos ülésekre való meg­hívókat és tárgysorozatot fordításban A magyar nemzeti kisebbség nyelvi jogai az országos képviselőtestületekben. Irta: Alapy Gyula dr. farlománygyüiési képviselő. BxerkeutSaég <?» kiadóhivatal: Kádoi-it. Sí,. Megjelenik Letenkint háiomixoi i kedden, csütörtökön és szombatoi. is kiadja a magyar tagoknak, ezt azon­ban csak a msga személyére vállalja, úgy hogy ez uódát nem köti. De ezzeí szemben elvárja a magyar kisebbség­től azt, hogy a nyeivhasználal tekinte­tében az előzékenység álláspontjára helyezkedik. Hogy az országos képvi­selőtestület magyar kisebbséghez tar­tozó tagjai az országos elnökkel szem­ben milyen regarddal viseltetlek, arról meggyőződhetett; ilyen körülmények közöd tehát az országos elnöknek ezen udvariassági ténye leljesen megokolt. Mi ugyan arról vagyunk meggyőződve hegy az ülések megnyílásánál néhány magyar szóval való elnöki enur.ciáciő­­nak semmi akadálya sem lehelne. Az országos elnök válasza nem elé­gítheti ki a magyar kisebbséghez tar­tozó országos képviselőtestületi tago­kat, mert azt az elvet állítja fel, hogy az érvényes jogrend lenne megsértve, ha a nyelv használati rendelet hatá­rain lulmenne az országos elnök. Min­den jogász tisztában van rzral, hogy a jogi korlátozásokról szóló rendelke­zések liberális végrehajtása a kiterjesztő magyarázat melleit szói. Elvégre a jog­rend semmi sérelmei nem szenved, ha az ü éseket magyar nyelven is meg­nyitják. A csehországi országos képviselő testületben lezajlott események bízó nyára meggyőzik a szlovák köröket is arról, hogy a kötelességét lojálisán teljesítő kisebbséggel szemben szintén lojálisán kell fellépni. Ennek a kisebb­ségnek számos mód áll rendelkezésére, hogy nemtetszésének kifejezést adjon a kormányzási rendszerrel szemben, amire — bizton reméljük — hogy nem fog kerülni sor. A mértékadó körök meggyőződhettek volna arról, hogy a magyar kisebbség­hez tartozó országos képviselőtestületi tagok ezeket az akadályokat el akarják kerülni. Hiszen ez az együtfmunkálko­­dási készség legszebben megnyilatkozott az országos választmány március 15-i ülésének egyhangú határozatában, ahol a választmány egyhangúlag, vita nélkül, en bloc fogadta el az országos költségvetést eredeti alakjában. Az őslakosság közös érdekeit a nyelvi különbségek meg nem zavarhatják. Végül az országos elnök nyilatkoza­tának arra a részére, amely szerint a magyar nyelvi kisebbség, ezen liberális nyelvjoga sem részemről, sem az em­lített testület valamely szerve, vagy az országos avagy egyéb hivatal tisztviselői ré­széről egyetlen esetben sem volt megsértve, korlátozva, avagy hasz­nálatában megnehezítve — ebben az általánosításban egyáltalán nem hzlytálló. A tényleges helyzet az, hogy igen sek — és ezt hangsúlyozottan emeljük ki — alsóbbfoku közigazgatási hatóság egy­szerűen iulteszi magát a nyeivrendelet­­nek azokon a rendelkezésein, amelyek a vegyes nyelvi területek közigazgatásában mérvadók. Ezeket az eseteket, sajnos, tudjuk és nyilván is taríjuk és bizonyára találni fogunk alkalmat arra, hogy ezeket konkrét formában hozzuk elő, mert általánosan tudott dolog az, hogy a nyelvtörvény és a végrehajtására kiadott utasítások azok, amelyeket a kisebbsé­gek rovására legkevésbé tartanak be a különböző hatóságok, bíróságok és más állami hivatalok. — Legmegbízhatóbb nKozme‘ tikau „Iza* Pozsony, Stefánia- ut 19. II. 7. Lapunk mmi száma 1 kor.

Next

/
Thumbnails
Contents