Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-03-23 / 36. szám

1929. március 23. Komáromi Lapok 3. old*!. * • [\ vflfe Í'ít%\ Hcgyan mosunk selyem« és mfiselyem harisü yákaí? A harisnyákat hideg-, legfeljebb langyos RÁDIÓN oldatban kőny­­nyedén nyomkodjuk, hogy m: ol­dat átjárja. Majd többször váisoíl vízben (amelyhez egy kevés ecetet adtunk) jói öblögetjük. Minden selyemfajta ideális mosószere a I ár •jr ~ 4 A megáradt Nagy Duna elszakította az Erzsébetszigeí védíöltését Ki felelős a kárért? — Saját tudőeifőnkíól. — Az Erzsébet sziget viz alatt van és azon csütörtökön virradóra kétméfernél ma­gasabb víztömegek hömpölyöglek. Ez ellen a tény ellen nem lehele t sem­mit sem lenni, mert az Erzsébetszigeí 6 méteres áradást bir meg, ' azonban az a keserű tapasztalatunk van, hogy a hat méteres áredásná! is minden esetben viz alá kerül az Erzsébetszigeí, mert a Duna mindig elszakítja a töl­tést, amely az irtózatos nyomásnak ellenállni képtelen. Pedig a város már talált módot arra is, hegy ezt megaka­dályozza. Ez előtt hat évvel megépíttette a sziget derekán a zsilipet, amelynek az lenne a hivatása, hogy a kellő pilla­natban elárassza a szigetet vízzel és ezzel a töltés ellenéllőképességét fo kozza a belső nyomással, melyet a víztömeg annak belső oldatára gyakorol. Most is kétségtelennek látszott, hogy az áradat elönti a szigetet, mihelyt Komáromon alul torlasz lámad és az felnyomja a vizet. Ezzel a kertek íu lajdonosai számoltak is. Azcnban hiány­zott az a rendelkező hatóság, amely a veszedelem pillanatában elrendelte volna a zsilip kinyitását. Régebben neumbói, pedig nem is beteg. Megtud­tuk azt is. hogy miért teszi ezt. Maga egy nővel él együtt, erkölcstelen vi­szonyban, eszel osztja meg a? ebédjét. Igv van ez, Petőcz barátom? Pe-őcz János lehajtotta a fejét és csak ennyit mondott: — Ne tessék azt mondani, hogy erkölcsien viszonyban, mert ez nem igaz. — Nem erkölcstelen viszony ? Ejnye, no. Talán bizony testvére az a nő, vagy épen a felesége? — kérdezte Mátis tanár élesen. — A feleségem — felelt Pelőcz Já­nos, decosan felvetve a fejét. — Tör­vény szerint még nem az, de úgyis az lesz — No látja, Peíőcz barátom, maga azt se tudja, mi erkölcstelen Viszony, mi nem az. Petőcz János nem szólt, csak állt komoran, szemben a tanárral. Egy per­cig ez is hallgatott, aztán folytatta: — Hát édes barátom, ezt mi nem (üthetjük. Elvégre mi tekintetbe vettük, hogy maga már túl van a gimnazista koron, már a katonaságnál is kiszol­gált. Engedtük, hegy szabadabban él jen, mint a többi diák, elnéztük, hogy néha vendéglőben látni, hogy dohány­zik az ulcán is, meg egyéb do’gokat. Tudluk, hogy cssk még a halódik o z­­tályt akarja elvégemi, hogy aztán a jegyzői pályára lépjen, nem mondhatja, hogy neu voltunk méltányosak. De már a nyilvános botrányt nem íür het­iük. Hogy egy diák, ha még olyan öreg is, vadházasságban éljen, az olyan botrány, amelyet a tanári kar nem tűr­het. Felszólítom tehát, szakítson véget ennek az állspoínak és küldje el azt a nőt. Petőcz János háfraszegte a fejét. — Tanár ur kérem, ne tessék hara­gudni, ezt én nem tehetem. Art a nőt én nem hagyhatom e). Azt a nőt én szeretem. Az a nő nekem adla a be­csületét. Kutya lennék, ha most elhagy Komárom, 1929 március 22. voítak ilyen hatóságok A város tör­vény ha(<* ségi jogú város voll, annak volt tanácsa, mely a veszedelem idején mindenkor rgyűlt ült és rendelkezett, és volt po'garmesiere, aki tenécs nél­kül is kiadhatta a rendelkezést. Most azonban Komárom faíurorba kerülvén, ezek a rendelkező szervek a városban hiányoztak. Van ugyan itt járási híva­­tsl, ez azonban ilyen apró dolgokkal nem vesződik, van folyamépiíő hiva­tal, de annak szeme C3ak a kikötőt nézi, az Erzsébeisziget nem érdekli és ven állami rendőrség, amely kiüríti a szigetet és posztokat állít az utak bejáratához. Ez azonban nem elég uraim. Valakinek mégis csak kel! ezek kö­zűi a hatósági szervik közül felelős­séget vállalni azért is, hogy a Duna ne okozzon ilyen mrgépeléseket, ame­lyek most már minden magosabb víz­állásnál ismétlődnek, hogy elszakítja a védíöltást és a szigetet elárasztja A mostani szakbás nagy károkat okozott, meri az nem csak vizet zúdított a szi­getre, de jégtáblákat is sodort cda. Nemcsak a kerti vélemények mentek 140 év óta főzik a POCSÁTKO-féle szappant 1 40 év óta gyártják a POCSÁTKO-féle szappant 1 Mit iS POGSÁTKO TESTVÉREK »PQCS;A TK O* KOSICE-KASSA szappan a legjobb! FŐ-UCCa 42. SZ. igy íönfere, hsnem a fákban is jelenté­keny károk estek. Ezenkívül a dunai véd!öltésnek helyreállítása is bele fog kerülni ismét 20—3COOO koronába vagy többe. A város közönsége nem fizethet min­den harmrdik esztendőben a szakítás bóí folyó kárért tízezreket a töltésnek helyreásüfására. A mull óv őszén a töl­tést a város meg is magasította és földei vitetett a Öltés koronájára. Ez a feitöí?ó8 azonban, pontostn ott szűnt meg, f hol most a szakítás bekövetke­zett, a zsiiip előtt. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a töltésnek ezen a pár méteren való megmagasilása a ka­tasztrófái nugállapitotia volna, de min­deneseire megmentette volna s kertekét állói, hogy a Duna jege oda behatol­hasson, ha a közeli zsilip idejekorán munkábaléphefett volna. Az Erzsébeí-sziget érdekeltségének minőbb össze kell ülnie és határoznia abban a kérdésben, hogy átvizveszély idejében a rendelkezési jog kit illessen meg, mtti ehhez nagy vagyoni érdekek fűződnek. Da nem menü az állami ha­tóságokat sem a felelősség viselése alól semmi, meri ezeknek kellett volna más, erre alkalmas szerv hiányában a ren­delkezést kisdri a szigetnek vízzel va ó elbontáséra nyomban, mihelyt a jég megindul és a reggeli órákban a Duna erősen feTduzzadt, ami a katasztrófának előreyeieite árnyékát. A városi képviselőiestül:, t, amely ebben az ügyben intézkedni lesz kény­­telt n és a súlyos tízezreket kiizzadni, mindeneseire helyesen cselekszik, ha megáiispitani igyekszik a felelősséget és azt, hegy a felelősség ebben az esetben a mulasztásért kit terhel. Ezzel a dolgon már nem fog ugyan segíteni, mert eső ulán köpönyeg ez a munka, hanem a jövőt illetőleg fog nyújtani direktívákat. Az Erzsébei sziget ügye nemcsak egy-két kerttulajdcnosnak ér­deke, de amióta a városnak minden sétsheiyíből kikötőt csinált; k és üzle­tet, ez az egyedüli sétahelye, ahova még a lakosság kimehet jó levegőt szívni. A jó levegőhöz az idén kitűnő szúnyogokat is fog kapni a közönség, amelyek az árvíz nyomaira fognak em­lékeztetni. Kétméteres viz a komáromi Erzsébetszigeten. Mint megírtuk: a Duna Komárom alatti szakaszán képződött jégtorlsszok következtében, amelyek Izsa községnél, Dunamccsnál akadályozták a jégzajlás levonulását, Komáromnál duzzadás ál­lóit elő és ennek következtében szer­dán éjjel nagyobb áradás érte az Ér­­zsébeiszigeief, melynek magasan fekvő házainak” földszinti helyiségeit is el­árasztotta. Szerdán dé’után ismét elő­fordult az a sajnálatos eset, hogy a dunai zsilipet zárva taifoíték, aminek következtében a megáradt Dunaavéd­­iöltést elszakította és ez a gyümölcsö­sökben nagy károkat okozott, meri jégtáblákat is sodort a szigeti kertekbe az áradat. Ha a zsiiipen ót jolt volna Tbe az ár, akkor a belső nyomás következtében a védőtöltés ellenállása kibírta volna a magasra felárad; Duna ostromát. Ha az áradás gyers meg­szűnésére van kilátás, Ekkor a gazda­sági kár nem lesz jelentékeny, de el­lenkező cselben fákban és gazdasági növényekben, konyhakerti vélemények­ben nagy veszteséget fograk szenvedni a szigeti kertek tulajdonosai. Amikor Mussolinit b.z osztrák kormány kiutasí­totta ÍOÖ9-b6ii Trentinóbó! Páratlanul érdekes feljegyzéseket és visszaemlékezéseket íett közzé a napok­­bsn Muck Rudolf doktor, aki az osztrák uralom idején sok éven át volt rendőr­főnök Treníinoban. Többek között Mus­solini oifani szérepléséről ir ismeretien részleteket, amelyek ma, mikor fősze­replőjük világtörténelmi személyiséggé nőtt, egészen különös relit fel nyernek: a „szűrbe kis újságíró“ akkori viselke­dése és egész s i usa magában hordja a Későbbi diktátor minden jellemző vonását. Bár u'ÓJag nem nehéz mes­terség a jóslás; minden lépésén és sza­ván megérzik, hogy már akkoriban is táskájában hordta a marsallbotot. . . 1909-ben az „Alio Adige“ című irre­­dentisia-ícp szerkesztőségében a rend­­őíség házkutatást tarlóit,'hogy a mun­katárstikra kompromiítáfo idalokat ke­ressen. De nem találtak egyebet, mint Muísolinínek egy levelét, melyben az őszi rák pár ti klerikálisokat támadja és ellenük radikális haremódokst ajánl. Mi sem természetesebb, minthogy ezek­­után osstálygyülöleire való izgatás címén az ügyészsség elfogatási parancsot adott fei Mussolini Nlen, akit eíözeíes letar­tóztatásba is helyeztek. Fogsága atait ludra meg Mussolini, hogy ki fogják utasítani Ausztriából és ez ellen való fellebbezését elutasitol’ák, mielőtt a pör voitsképen megindult volna, — bár a p3r felmentéssel vég­ződön. szíbadonbocsálás helyett a ha­tárra szállították, honnan AJa-n keresz­tül Itáliába utazott ásTren-inőba többé soha vissza nem Sért. Mialatt Mussolini fogva volt, nagy irredemista tüntetések folytak; nemcsak az olasz nacionalisták lázongtak, amiért egyik értékes fiatal honfitársukat ki akarták utasítani, hanem a munkásság, mely Mussolini elvtársaí lelkesen sze­­retíe és maga közül vaíóoak érezte és sztrájfeb ■> állott Roveretotő! Trientig huszonnégy órára tiltakozása jeléül, a boltokat bezárták, a vilianyüzem szü­netelt, a város élelmiszerellátása meg­akadt és mindenütt tiltakozó felvonu­lásokat és gyűléseket tartottak. Október l én a „Popolo“ cimü lap élén Mussolini már olasz földről meg­köszöni a szolidaritás megható tanú­bizonyságait (a haláron iu^ra többszáz beníinói olasz utazott utána és lelkes hangula u banketten ünnepelte), azután igy folytatja búcsúját: — Hálám egyúttal Ígéret is arra nézve, hogy továbbra is fogok írni a Popolo számára, mely mindennapi harcunk legjobb fegyvere. A kiutasított neve még sokszor fog szemetszurni ellen­feleinknek és az államügyésznek még gyakran lesz alkáima arra, hogy elko­bozzon. Szellemileg egy maradok vele­tek, mert a térbeli távolság nem vá­lasztja el egymástól a szellemeket. A határ ellenére, mely közönünk elvonul, egyesit bennünket az előítéletek elleni h;rc eszméje. Mikor közétek jöttem, azt mondtam nektek: Dolgozzunk I Mos’, hogy kényszerűségből elhagylak bennetek^1, ugyanezeket a szavakat is­métlem : óriási az a munka, melyet el kell végeznünk, egy uj, nagy világ megteremtése: munkára, ó elvtársaim, küzdjetek ez én jelszavamért. Testvéri üdvözletemet küldöm nektek. A fiatal nacionalista- és egyúttal szcciaiistavezér búcsúszavai már a mai i nám. Én, kérem, nem engedelmesked hetem a tanár ur parancsának, nem hagyhatom el azt a nőt. — Hát akkor, édes fiam — mondta a tanár szelidebb hangon — csak azt a tanácsot adhatom, hogy lépjen ki az iskolából. Mert ha a tanári kar kény télén lesz és most már, hogy hivatalo­san is tudomásomra jutott, kénytelen is lesz foglalkozni a dologgal, nem (ehetünk mást, mini hogy 'megát ki­csapjuk sz iskolából. — Jói vsn, kilépek — mondta Petőcz János katonásan, komor hangon. A tanár megsajnálta, tetszhetett is neki a szép szál legény egyenes beszéde. Apai hangon mondia neki: — Nézze, édes fiam, csak az iskolai év végéig. A-után tehet, amit akar. Mi szemet hunyunk. Csak addig küldje el, dugja el valahova. — Nem lehet tanár ur. Erzsi velem marad. Ha e küldöm, a szülei kiáfkoz­­zák, a becsületének örökre vége. Ő már énhozzám iaríozik. — De hát mit akar kezdeni, szeren csétien ember? — kiáltott fel Mátis tanár. — Hazamegyek parasztnak — mondia Petőcz János konok arccal. A tanár a vállát vonogatía. — Én nem kérlelhetem magát, fiam, Holnap reggelig még adok gondolko dási időt. — Nircs min gondolkodjak — felelt Petőcí János. — Hát akkor Isten áldja — szóit a tanár Kedvetlenül és elköszönt. Ekkor látott csak meg engem a sarokbän, — Hát te mit keresel itt, haszonta­lan! Takarodj azonnal hsza I Itt rinc3 semmi keresnivalód Ha nyalt homlok menekültem a Peiőcz János szobájától. Másnap megint kerestem Peiőcz Já­nost a lakásán, de már nem lakott ott. A háziasszony azt mondia, hogy össze­pakolt és hazament Erzsivel együtt a falujába.

Next

/
Thumbnails
Contents