Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-03-02 / 27. szám
2. eid&í K i > mí( rom 1 La. 5*« ♦. 19S9. március Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ w mosószappant! Győződjék meg rólal gyorsabb tempóban teszi meg ezt 3z útját I Minden a mód és lehetőségektől függ. A mostani figyok mérséklik az oka' dást, de nem ezek a tarlós fagyok, amelyek ismételten már harmad-, sőt negyedízben köszöntenek reánk. A természetben valami nagy ugrás történt vagy előre vagy hátra és ez okozza, hogy az időjárás kilépett megszokott rendjéből. A márcuü bágyadt napsugár hideg, fagyos levegőn keresztül szikrázik a hótömegek felett. Ez a napsugár nem jósol semmi jót. Dideregve húzódunk bele még jobban télikabátunkba, ha reánk süt. Nem is süt, csak világit. Az árvizveszedelem itt van küszöbünk előtt és célszerű, ha úgy a hatóságok, mint a községek mindent elkövetnek, hogy az ne találjon senkit készületlenül. Az egyes embernek is kötelessége, hogy gondolkozzék a veszedelmen, amelybe belekerülhetünk és akkor mindnyájunknak helyt kell állni mindnyájunkért. Az első feladat ilyenkor a legnagyobb fegyelmezettség. A hatóság rendelkezéseit kritika nélkül kell fogedni és azt lelkiismeretesen végrehajtani. Az a hatóság, mely rendelkezik, ezekért a rendeletekért mindenképsn a legteljesebb felelősséggel tartozik anyagilag, erkölcsileg és büntetőjogilag. De felelősek mindazok, akiknek a rendelkezéseket kiadták, a rendeletek maradéknélküli teljesítéséért, tehát elöljáróságok, lakosság egyaránt. Ilyenkor tehát ne legyen senki okosabb ember a másiknál, mint az szokásos a veszedelem óráiban, hanem mindenki azt érezze, hogy kötelességet teljesít. Azok, akik a rendelkezések kiadásáért felelősek, érezni fogják ezt minden cselekedetükben. A veszedelemben őrizze meg mindenki nyugalmát és senki izgatottságában ok nélkül pánikot ne csináljon Mert a nagy viz még nem mindig jelent árvizet is. A nagy viz ellen még lehet védekezni a tapasztalt legnagyobb vízmagasság feleit Í3 kellő körültekintéssel és céltudatossággal Ezt bizzuk a műszaki közegekre, akik érük és tudják a mesterségüket és ismerik a köteles égeiket. Az árvizes világban nem annyira sok mérnökre, mint inkább sok munkáskézre van szükség, amely dolgozik éjjel úgy, mint nappal. A veszedelem annál kisebb, minél jobban fel vagyunk rá készülve. Ami emberi erővel és a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel lehetséges volt, azt kimentette minden ármeniesitő társulat a maga körében. A viz mentén levő községekben elevenen é jen az a ludat, hogy nemcsak a maguk vagyonát mentik, de a mögöttes területek lakosságáét is. Az emberi szolidaritás közös tudata kapcsolja össze azokat, ekik ebben a tudatban nőttek fel és élik le életüket. ingatlantulajdonosoknak 8°lo kamat meiiett gyorsan eszközöl TJngár 8. bankháza, gW Bratislava, Veníur utca 20 Fiissy Kálmán interpellációja a komáromi várerőd belső kőrútjának elzárása ügyében — március 1 Füssy Kálmán magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő és társai a követező interpellációt intézték a nemzetvédelmi miniszterhez: „A komáromi váröv felépítése óta, úgy feü!8Ő, mint belső oldalán egy egy ut húzódik. Éten u'ak mindenkor a közforgalmat is szolgálták. A komáromi föld utajdonosok éviir.edíken kérésziül ezeket az utakat használták a mellékelt vázrajzon feltüntetett Asztagszeri, Alsóérháü és Singei'ői dűlőkben fekvő mintegy 150 kát. holdat t Tevő földjeik megközelítésére. Eü természetes dolog volt annál is inkább, mert a földeket máshonnan megközeíiieni nem lehet és kü lönösen nedves időjárásban nemcsak a mellékutak, de a szántók és rétek is viz alá kerülnek. A műit év szeptemberében Schauer alezredes, az erődök épületeinek gond noka, a mellékelt vázrajzon vörössel meghuroit köru'on, a közlekedést a ///. várerődtől a IV, várerődig megtiltotta és ezzel a fenlí fö'dek megközelítését lehetetlenné tette Az intézkedés indoka az volt, hogy az utón való forgalom által az épületek biztonsága veszélyeztetik. A város vezetősége eljárt a helyőrségi pirancsnokságnál az intézkedés hatályfalanitása érdekében, de a helyőrségi parancsnokságnak nem állott módjában Sch uer alezredes intézkedéseit hatályon kivül helyezni. Az érdekeltek Scheurr alezredeshez is kérelemmel fordultak ez ut szabaddá tétele érdekében, indokolva kérelmüket azzal, hogy soha az épületekben kár nem esett és maguk az útvonalon közlekedők saját érdekükben is elsőrendű kötelességüknek tartják, hogy az épületek minden veszélytől megóvassanak. Schauer alezredes indokolás nélkül elutasította a kérelmet, de hozzáfűzte, hogy magyarnak nincs en gedély. Mindezek után a Miniszter U hoz fordulunk, hogy tudomást szerezzen arról, hogy a hadsereg egyes tagjai miképpen bánnak a polgári lakossággal, hogyan kezelik a magyar nemzetiségű állampolgárokat éa miképpen teszik lehetetlenné az évdzedek óta használt utakon való közlekedést és ezzel a kis emberek gazdálkodását és megélhetésük lehetőségének biztosítását. Tisztelettel kérdezzük a Miniszter U a\ hajtandó e a leirt ügyben a vizsgálatot azonnal elrendelni és intézkedni, hogy a nevezeit uí még a tavaszi munkák megkezdése előtt újra megnyitíasséfc? Jobb ma egy csöpp DIANA SÓSBORSZESZ a fertőzés elkerüld-1 sére, mint holnap egy liter orvosság a baj legyőzésére. I 119 . A komáromi ipartársulat küldöttsége a tartományi elnöknél. Komárom, —-márc. 1. Kedden, febr. 26 án vezette Bo'doghy Gyula iparíársulati elnök Drobní János, a tartományi kormányzat elnökéhez azt a küldöttséget, mely az e hó 17-én megtartott társulati választmányi ülés által elfogadott, a helyi ipar és kereskedelem helyzetképét nyújtó feliratot adta Fáklyásmenet. Irta Balázsházy Péter. Egész életében szerette a vidámságot, a derűt, a társaságot, a jókedvű embereket és a pohárcsengést. Gyűlölte a sötét ruhákat, a bánatot és a szomorú embereket. Mikor eszébe juiott az emberek végtelen nyomorúsága, arra gondolt, hogy a szomorúságot, a gondot, a bajt úgy sem lehet meggyógyítani. Legjobb tehát elfelejteni, úgy tenni, mintha nem is vo’na. De évenkint egyszer mégis eszébe jutottak a szüköll<ödők életének bőségében. Karácsonyi ünnepek előtt elment a falusi tanítóhoz és azt mondta: jelölje ki azt az öt jóképű, szegénységében is vidám gyereket, akiket érdemes volna felruházni. És öt öt szegénysorsu iskolás gyereket évenkint meghívott karácsony nap • ján. Tetőtől talpig felöltöztette jó meleg ruhába, kávéval és kaláccsal megvendégelte őket. És mikor elmentek, egyegy kerekképü, pufók kis gyereket néha meg is csókolt. De az irgalmasságnak ezzel a tényével aztán egy évre elintézettnek találta az emberi nyomorúság kérdését. Volt még egy Veronka nevű öreg asszony pártfogolt ja, aki régebben jobb napokat látott. Ezt is megajándékozta néha egy-egy meleg ruhával és ünnepeken ebédet adatott neki. Különben a szüsc-inödőse; elutasította vagy pár fittért adott nekik. Nem mintha sajnálta volna tőlük a pénzt, de ei akarta szoktatni a ház tájékáról, mint a kellemetlen, sötét és bántó jelenségeket. Elutasította magától a részvétet, ame lyet az emberi bánat szemlélete kelt, mert azt tartotta, hogy a könnyek elhervasztják a szépséget és a sirás elrútítja az arcvonásokat. Ezért nem látogatta meg barátait sem, ha betegek voltak, vagy szomorúak, ha pedig temetésre kellett volna mennie, fejfájás ürügyével állandóan kimentette magát. Leánykorában is szerette a játszi vidámságot. Asszonykorában a társaság lelke lett. Mulatságok, kirándulások ötletes rendezője. És a jókedv, a vidámság szeretete megmaradt az asszonyban akkor is, mikor hajában ezüstszálak csillantak meg és a fiatalság, mint egy hosszú, boldog álom, mögötte maradt, Megmaradt a társaság lelkének, noha gyakran fáradt volt és titokban vágyott a csend és hallgatás után. Mindenáron jókedvű akart maradni és boldog. Pedig néha fárasztotta a. hangos szó és a zene összeszoritoita a halántékát, mint egy künnyü abroncs. De ő nem akart erre semmit sem adni. Azt gondolta, hogy a mulatságok, a folytonos társaságbajárás megóvják az embert a betegségtől, a csapásoktól és az öregség hervadasatot. Nem törődött az enyhe rosszuliéttel, amely néha környékezte, Azt gondolta, hogy amivel az ember nem törődik, az nincs is. És minden ment tovább a régi kerékvágásban, migegy8zer csak... őmaga sem tudta, mi történhetett vele? Mindenki elhagyta. A múlt héten nagy est volt náluk. Akkor mindenki ünnepelte ... és most magára hagyták, senki sem szólt hozzá. Hideg és üres volt körülötte minden és az egyedüllét nyomasztó érzése szorongatta szivét. Azon kellett töprengenie, miért nem szól hozzá senki. Nagy csend volt a háznál, mindenki suitogva be szélt. Nem értette, hogyan lehetnek ily figyelmetlenek, hogy elárasztják a szobát tubarózsával és más nehéz illatú virággal, halóit ő az erős illatot sohasem szenvedhette. És mintha gyertyák fénye hullott volna nehéz szempillaira, amelyeket nem tudott felnyitni. — Rossz szivük van az embereknek — gondolta keserűen. — Talán félnek tőlem. Senki nevemen nem szólít, senki csókkal nem illet. És elhúzódnak lőiem, ! mintha megvolnék bélyegezve, vagy mintha halálosan megbántottam volna az embereket. Milyen is lehet az a halálos megbánás? Valami súlyos, visszavonhatatlan, olyan, mint maga a halál. De hát milyen is lehet a halál? Ki tudná • megmondani? Ha eszébe jutott is, elhessegette a gondolatát, mintha egy nagy fekete madarat akart volna eiűzni. A szomszéd szobából a nyitott ajtón át suttogást hallott. A jó barátnője jött, akivel hosszú évek sora óta oly sokat volt együtt. Még a szabóhoz is együtt meniek ruhát rendelni. És ha vecsorát adtak, együtt áliapitották meg, milyen inyes falatokkal örvendeztessék meg a vendég sereget. Az asszony remélte, hogy most végre valaki szeretettel fog közeledni hozzá. Várt és figyelt. Az ura mintha rábeszélte volna a barátnőjét, hogy menjen be hozzá. De a barátnő tiltakozott és a suttogó beszédből egy szó, mint kard vágódott szivébe. »Irtózom.“ Megértette, hogy a barátnője irtózik tőié és a szive végtelen keserűségben zúzódott össze. Aztán mély csend volt, majd ismét ruhasohogást hallott, valaki a miatyánkot suttogta, de a szavak hidegen suhantak el a feje felett. Az asszony, a mindig vidám asszony, aki futott a szomorúságtól, akkor megértette, hogy senki sem szereti öt és senki sem érez szánalmat iránta. Szánalmat? Hogy is kívánhatta, hogy megszánják őt? Holott ő maga is elzárkózott a mások bánatában való részvéttől. És most, hogy ő itt fekszik összetörve a nagy hallgatásban, a barátai ugyanazt teszik vele, amit ő is cselekedett. Elhagyják őt, mert többé nem tud vidám lenni. A magyar könyvpiac szenzációja a napokban megjelent KELEMEN: Magyar-német és német-magyar nagy kézi szótár A két hatalmas félbörkötésü- mü terjedelme 1924 oldal, tartalma 5772 hasábon több mint egy millió német és magyar szó, kifejezés. Ára 528 Ke Kapható kedvező fizetési teltételek mellett a Spitzer-féle könyvesboltban Komárom, Nádor-utca 29. - Telefon szám 80.
