Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-02-21 / 23. szám
2. c»UUi.__________________________________________________Komáromi Lap u __________________ ____ 1929. február. 21. Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ M mosószappant! Győződjék meg róla! mulatni. Tény az, hogy a szlovák néppárt vágrehijtó bizottsága pillanatnyilag elhárította a krízist a párt felől, de a semlegesek és a távolmaradónak álláspontját eddig még mindig nem tisztázták, már pedig az egység szempontjából ez sem lehet u'otsó kérdés. A párt egységét kifelé sikerült megóvnia Hlinkának, de bent a pártban még megoldatlanul maradt egy két probléma. Ha egyidőre nyugalom és béke lesz is a pártban, egész bizonyo?, hogy a Tuka ügy bírósági elintézése újra fölverheti a hullámokat és akkor fog kitűnni valójában, hogy mennyire egységes és kompakt a szlovák néppárt. Magyar Testvéreinkhez! A csehszlovák főiskolákon laru'ó magyar ifjúság helyzete a lehető legsúlyosabb. Fajilag és társad Imii-tg elhagyottan, e!sziget?lve ált. Nyelvi nehézségekkel küzd. Nélkülözését ily kö rüimányek között esetleges munkavállalással sem könnyilheti. Mégis eddig a legnagyobb kitartással és kiváló tanul mányi eredmény felmutatásával dolgozik jövendő boldogulásáért. Ej a törekvés nemcsak önmagában minden elismetésreméltó, de az itt élő magyarság jövőjének kérdése is. Az itt élő magyarság jövő intelligence jának számától, súlyától, érzésvilágától függ ugyanis a magyar faj iiteni fennmaradása vagy elpusztulása. Ezen tény felismerése alapján jött létre a magyar diákság támogatására alakult társadalmi nagybizottság, amely segíteni akarja a főiskolás ifjúságot diákévei alatt a megélhetés gondjaiban. Ez a bizottság nem a napi és pártpolitikát akarja előmozdítani,hanem hogy a mi ifjúságunk is tanulhasson, hogy a hihetetlenül nehéz és kilátástalan helyzettel szemben is fölébredjen a tudáson alapuló önbizalma, hogy szabad és független életpályákon önerejére támaszkodhassak és igy nemcsak tanuló éveiben, de később az életben is, további kitartással és tudással igazolhassa azt, hogy a magyar nép a kultúra zászlóvivői közt nemcsak ott szeretne, de ott is tud lenni. önzetlen és lelkes emberek ilyen célú mun tája hívta életre előbb a legnagyobb: a prágai, azután a brünni és pozsonyi magyar menzákat, olvasószobákat, leányotthonokat, amelyek az anyagi lehetőségeik szűkös határai közölt, de mégis csak mentesítik ifjúságunk egy jó részét a megélhetés sötét gondjaitól. Társadalmunk megérezte és átériette, hogy mindez a magyar jövő mindenek fölött álló, legfontosabb kérdése és megindító szeretettel sietett a társadalmi nagybizottság akciójának megsegítésére. Az elmúlt iskolai évben, 1927—28 ban jegyzett adományokból 100000 K át meghaladó összeg folyt be e célok szolgálatára, — ami gazdasági viszonyaink között példátlanul nagy segítség ! — Ámde a szükséglet ezt jóval meghaladja és legfőképen ezen intézmények állandó fenntartását nem biztosítja. A nagybizoti8ág ezért tervbe vette egy szövetkezet létesítését, amelynek segélyével mind e célok intézményesen biztosiihatókká válnának. Ez azonban előrelát hatőlag hosszú évek kitartó munkájának lehet csak majdan az eredménye. A már működő ifjúsági alakulatok addig is nélkülözhetetlenek. Azok fönntartása tehát a magyar brcsüict és a magyar jövő kérdése. Aki szereti gyermekét, szereti faját, szereli szülőföldjét, az éltől a munkától nem maraöhit el. Azok a kevesek, akik jómódban vannak, nézzék az általános és távolabbi célt és adják szívesen ezt az önkéntes adót. Akinek gyermeke jói el van látva, adjon szívesen egy darab kenyeret fia, vagy lánya kollégájának is, hogy a magyar jövő munkásai minél többen lehiBssnek, — akiknek a gyermeke a társadalmi segélyben máris részesül, ragadjon meg minden alkalmat, hogy fillérekből összetevődjék, újra meg újra, az az összeg, ami a törekvő ifjúságunk előrejutásihoz szükséges. Ahol vígan együtt vannak, bálokban, estélyeken, vacsorákon, kaszinókban, családi ünnepeken és egyéb társadalmi összejövetelek alkalmával, gondolnak a hideg lakásokban, szerény koszton élő, sőt sokszor éhező ifjúságra és jókedvük tuláradásában árasszák szereteiüfet a magyarság nagy családjának e reményteljes tagjaira is, akiket bánat és gond ér, siessenek azok könynyeinek letörlésére, akiket az élet tavaszán érne a legkeserübb csalódás, ha e támogatások megszűntével tanu'mányaik abbahagyására kényszerülnének! Mi csak az ily érzésekből fakadó önkéntes adományokat kérjük! Kérjük pedig akként, hogy az adományok beküldése mellett legyen az megjegyezve, hogy melyik menza javára, iíletve milyen it|usági célra szánta azi az adakozó jóságos szive. A prágai-, a brünni-, a pozsonyi menza javára e, vagv esetleg az .Erzsébet“ vagy .Róza“ leányotthon javára, vagy egyéb ifjúsági célokra, hegy az adomány mindenkor az adakozók óhaja szerint legyen felhasználható. 1. A prágai magyar menza céljaira szolgáló összeget kérjük a Rimaszombati Bank R. T. hoz Rimaszombatba, az ott vezetett prágai magyar menza folyószámlája javára; 2. a pozsonyi és brünni menzák, a leányot honok és egyéb ifjúsági célok javára szánt összegeket pedig a Kassai Bink R. T. Ko§ice—Kassára, a pozsonyi és brünni menzák és egyéb ifjúsági alakulatok cimén vezetett folyószámla javára beküldeni. Az esetleg a cél megjelölése nélkül befolyt adományok az 1. és 2. csoport kö.öií, a menzák között azok kedvezményes látogatóinak számaránya szerint fognak felosztatni. Az ilykép befolyandó összegeknek a megjelölt céokra való felhasználásáról dr. Törköly József, illetve dr. Gros* schmid Géza szenátorok gondoskodnak. Az adományokat a Prágai Magyar Hírlapban fogjuk nyilvánosan nyugtázni. A befolyt összegek mikénti felhasználásának ellenőrzését egy, közéletünk kitűnőségeiből alakult számvizsgálóbizo tság eszközli és félévenként (szemeszterenként) jelentését ugyancsak a Prágai Magyar Hírlapban teszi közzé. Adakozzunk szeretettel és reménységgel! A magyar főiskolások támogatására alakult országos társadalmi intézőbizottságnak Pozsonyban 1929. február 4 én tartott üléséből ér annak megbízásából: Dr Törköly József szenátor, ügyv. igazgató, dr. Grosschmid Géza szenátor, elnök, dr. Flachbarth Ernő előadó. „Szibériai garnizon“ harmadik kiadása megjelent. Ára: Ke 28 80. Kapható a SPITZER-féle könyvesboltban Komárom, Nádor-u. 29. 1 A hábom utáni magyar iroda\ lomnak egyik legnagyszerűbb inűí vét irta meg Markovits Rodion, ! egy szatmári újságíró, aki a »Szibériai garnizon« cimü könyvével ! máról holnapra lett egyike a legismertebb magyar Íróknak. Markovits Rodion könyvét a magyar sajtó egyformán lelkes kritikával fogadta és hasábos cikkekben ismertették a legkiválóbb magyar kritikusok és esztétikusok ennek a kitűnő kollektív riportregénynek az értékét, amelyre nézve jellemző, hogy egy magyar irodalmi társaság a Nobel-dijra Í3 akarja ajánlani. A hadifogság, Szibéria, amely a háború alatt annyi magyar embernek lett keserves élménye: ez a témája Markovits könyvének, de emberibben és igazabbul, ugyanakkor művészibben nem lehetett i volna ezt a témát feldolgozni, mint ahogy éppen Markovits Rodion, ez az éles szemű és melegszívű újságíró dolgozta fel a »Szibériai garnizon«-ban, amelyben valóságosan egy kis állam életének a keresztmetszetét rajzolta meg. Aki .' ezt a könyvet kezébe veszi, az ; nem tud annak hatása alól szaba- i dúlni és csak a legnagyobb elra[ gadtatással beszélhet erről a cse- I lekményekben riportszerűen, tehát | a mai ember idegeinek megfelelően | feldolgozott, kollektiv regény nagy I művészi és etikai értékéről. Emiétós Uiiii oiszaoára. — Egy volt hadifogoly naplój ából. — Irta Kőrös Imre ref. ig. tanító. 1915 ápr. 16 án érkeztünk Orosz- Del TurkesztánSiobelevnevü városába, amely Khína-Turkcsztan és Afganisztán harmas halára mellett fekszik. Utolsó városa deien a Njgy-Oroszbirodalomnak. Gyönyörű verőfenyes tavaszi nap volt. Az Afgán halárhígységből siető Skobelev patak vize már akkor olyan langyos-meleg voit, hogy fürödtünk benne mindnyájan. Körülöttünk a bensíü öttek gyönyörű gyümölcsfái teljes virágdíszben pompáztak, a vélemények zöldüliek, buja növekedésben; mig délre az Afgán magas halát hegyek tetején vakító fehérségben hókorona csillogott. M giepő látvány volt. Nyugat- és Észak felé a beláthatatlan róna, sivatag, délre a Himalája végső nyúlványai, hóboritotta csúcsaival. Egyik csúcs tetején egy várral, melyben egy orosz kozák ezred székelt, vigyázva a végtelen nagy birodalom déli határára. Az orosz katonák beszéde szerint azok a kozákok ott töltik életüket 15—20 km.-nyíre a várostól, élelmüket, postájukat Skobelevről hordják fel nekik, csak a parancsnok és tisztek lovagolnak le ntha-néha a városba... Az őrségek egy csapata Khina felé néz, a másik csapata pedig Afgánia felé fordítja tekintetét. Mikor Swan Heddin a Góbi sivatagra ment tanulmányútjára, ebből a várból kapott egy kozák szakaszt Miklós cár parancsára, h ,gy ázsiai útjában kalauzai legyenek s vad vidékeken, Swjn Híddin egy csodálatos járművön, fo yón utazott leidé, a kozák szakasz pedig a folyó pariján lovagolt és úgy kísérte a hires, nagy utazót a még ismeretlen, vad tájikon Néhol őserdők mellett vezeteti el ú juk, ahonnan olyan rajokban lepték el a csodálatos jármű utasait a bögölyök, hogy alig bírtak ellenük védekezni. Az orosz szovjet ma is a legnagyobb figyelemmel őrzi Afganisztánt, mert hí ezt hatalmába kerítheti, közvetlen szomszédságába jut a hatalmas Indiának, mely az angolok birtoka. Már mi íudlunk arról, hogy 1919 - 1920 ik években az orosz szovjet száz és százszámra képezte ki ügynökeit, akiket dús fizetéssel látott el, hogy Afganisztánba és Indiába hatoljanak, és forradalmositsik az afgáni és indiai népeket. Afganis’án magas hegyekkel körülvett kis ország, idegen ember nehezen juthatott el a hábotú elölt annak belsejébe. Nem is ereszeitek be idegent oda, mert az afgánok minden fehér emberre nemcsak, hogy gyanakodva néztek, de nem is szivelheiiék, megölték az idegen*. Mig az oroszok állal 60 év élőit megszállt Turkeszíán kirgizi és szárd népei között sem volt biztos a fehér ember étele. . . A városoktól messze fekvő falvakba nem volt tanácsos idegen, magános hadifogolynak bemenni, mert azok a féivad népek ellették láb aló!. Sok hadifogolytársunk életével fizette meg kíváncsiságát, aki messze kalandozott közéjük. Az afgán nép, amely a háború alatt sem látott idegent, e tekintetben míg vadabb volt, mint a kirgiz és ^zárd benszülöU, M*kor aztán Turkesztánban Pl ERRE BENOIT: Sérelmes eWeuségeV, Ford.- KOMLÖS ALADÁR. A Genius „Uj Utakon“ cimü regény sorozatában jeleni meg, amelynek minden egyes kötete méltóan társa Markovits Rodion e könyvének. S valóságos pendantja, kiegészítője a Szibériai garnizon-nak a Szerelmes ellenségek cimü regény, amelyben ugyanolyan szemléletes elevenséggel és meggyőző művészettel idézik elénk a német hadifogságba került francia katona életét, mint Markovits Rodion könyvében az orosz fogságba került magyarét. Pierre Benoit, a Szerelmes ellenségek szerzője, a világ egyik legnepszerübb írója — másfele, kissé romantikusabb és érzelmesebb művészi egyéniség, mint Markovits Rodion. A háborús és fogság beli élmények sorát egy megkapó, tiszta szerelem történetével szövi át — egy bűbájos szerelmével, amelyben a francia katona, Henri Dumaine találkozik a porosz arisztokrata leánnyal, Axelle-al; s a szerelmet, melyet a legrémesebb háborúság sem tudott megzavarni, széttépi a fegyverszünet, a németek veresége, melynek hatása alatt a lány keserűen vágja oda szerelmesének, hogy nem lehetnek egymáséi, mert az egyikük német, a másikuk pedig francia... Aki ezt a könyvet a Szibériai garnizon után elolvasta: a kétféle szempontú megvilágítás után tisztában látja a háború társadalmi és lelki megrázkódtatásainak lényegét, mint bármely vaskos tudományos müfejtegeiései nyomán. A könyv ára 28 80 korona. Kaptatí: a Spltzei-líle kOgyvemoltb».
