Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-02-12 / 19. szám
%. oldal. Kcmáfomi Lapok 1829. február 12. Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ f, mosószappant! Győződjék meg róla! juk a komáromi róm. kát, temető kápolnájából őrök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmise áldozat f. hó 14-én reggel fél 8 órakor fog a Mindenhatónak a Szent András templomban bemu'aifatni. Komárom, 1929 f bmir 9 én. Áldás emlékezetére! A nemzeti kisebbségek védelme védelmi szerződísoek a szerződés szel lemében való íe!j?s végrehajtása egyet len egy államban sem töríént meg és épm emiatt olyan nagy az elkeseredés a nemzeti kisebbségek köpött, amelynek jogait nem teljesítik s prnaszait a Nlp szövetség tanácsa egyá'ta'ában figyelemre sem méltatja. Da a kérdés megoldásánál számolni kel! a kisantanbáltamok eHentaiiásával is, akik kifejezésre juttatják lapjaikban, hogy állami szuverenitásuk korlátozását látják abban, hogy ha a kisebbségi szerződés érvényesítésének kitérj :sztését ( kívánj tk tőlük és ebbe csak ekkor hajandók belemenni, hogyha a szerződéseket a nsg/hatalmakra is kiterjesztik. Hagy a Kérdés ennyire jutott, abbsn kétségkívül nagy részük van a kisan ant államoknak, «melyek megalalu'á úttól fogva saját kényük és kedvük szerint jártak ei ebben a kérdésben. Belüknek tiki ítélték ezt is és úgy c teleled ek ahogyan saiát, nacionalista szempontjuk diktálta. É< hogy ez a szempont mi volt eddig, nagyon jól tudjuk. R;míihe!ő azonban, hogy ezután máskéttt lesz, mert a kisant államom l kormányai i3 rá fognak jönni arra, hogy saját államuk konszolidálódását t akadályozzák meg azáltal, hogyha a j nemzeti kisebbségeknek okot adnak í a? elégedetlenségre és panaszokra. A kérdés az általános béke szem- f pontjából is nagyhorderejű és a kisebb I ségi probléma megoldása elől most már { ki'érni nem Itheí. A Népszövetség ta- * nácsa kell, hogy a kisebbségvédelmi j kérdésnek az eddiginél sokkal'nagyobb > figyelmet szenteljen és keresse annak j a megoldásnak iehetőségét, amely tgaz- j Ságot és megértést hoz a nemzeti ki- > ' s’bbségeknek. I Végre rákerül a sor a nemzeti kisebbségek ügyére is, amelyet a Népszövetség sohasem veit komolyan és eddig azok között az ügyek között szerepelt, amelyek tizedranguak voltak. A nép szövetségi tanács március 4 -én kezdődő ülésszaka elsősorban a kisebbségek problémájával fog foglalkozni, ami azt mulatja, hogy vfgre mégis csak be kellett látnia a nemzeti kisebbségek egy étién védelmi fórumának, hogy nem hhét tovább fölényesen eltekinteni a kéidés fölött, hanem komoly elhatározással kell elmélyedni mindama sérelmek és panaszok tanulmányozásába, amelyek a kisebbségi szerződés végrehajtása kö-ül a különböző áilamokban feltornyosuttak. A nemzeti kisebbségek ügyének napirendre tü cését nagyban előmozdította Stresecnann dr. német külügyminiszter fellépése, aki külön javaslatot terjeszte t elő, hogy a legközelebbi tanácsülés foglalkozzék a népszövetség garanciájával a kisebbségvédelmi határozatokat illetőleg. Kanada népszövetségi delegátusa Dendurand meghatalmazott miniszter, a nemzeti kisebbségek lelkes, megértő bará ja pedig közvetlen javaslatot terjesztett elő arra vonatkozólag, hogy a N pszövetségi tanács március 4 én kezdődő 54. értekezle e foglalkozzék a n ^szövetséghez érfceiő kisebbségi panaszok ügyében érvényben levő eljárás revíziójával, mert az eddigi peticiós módszer tökéletlennek bizonyult és teljesen alkalmatlan arra, hogy a kisebbségeket jogaihoz segítse. A tames két tagjának kezdeményezése elől nem lehetett kitérni és most már beható tárgya*ás alá kerül a kisebbségek ügye. Épen ideje ennek, mert eddig tiz sjen/cdéssei teli esztendő rengeteg panasza hiábavaló volt, a Népszövetség urainál süket fülekre talált, mert olyan befolyások érvényesültek a tanács tagjai között, amelyek lehetetlenné tették nemcsak az eredményt, de egyáltalában a meghallgatást is. Azt tudjuk nagyon jól, hogy micsoda Intrikák folytak éveken keresztül ebben a kérdésben a háttérben s hogy kiknek volt az érdeke, hogy a világháború u áni szerződésekkel megalkotott groteszk helyzetben a nemzeti kisebbségek ügye tizedrangu kérdássédegradaltassék, épen azért valamennyi nemzeti kisebbség örömmel üdvözölhet ezt a változást, mert rémé ni lehet, hogy az eddigi kinos helyzet előnyösen megváltozik. Persze arra számítani keh, hogy a kisebbségek ügyének tárgyalása nem fog simán menni és a kisebbségi ügy yédelméért sikra szálló államférfiaknak bizonyos oldalról ettentáiláRsal kell találko/niok. Máris rg^odalmas hangok hallatszanak a francia sajtóban, amely a francia kormánykörök aggódásának kifejezésrrjuitatásával erősen hangsúlyozzák, hogy a kisebbségvédelmi szerződéseket respektálni kell ugyan, de a • népszövetség tanácsa óvatosan és bölcs mérlegeléssel nyúljon a kérdéshez. A francia lapok tanácsa oda térdál, hogy a N pszövetséget az eddigi állapot fenntartására bírja pedig még a franciáknak fa tudnia kellene, hogy a kisebbségA nemzet osztatlan részvéte mellett temették ei vasárnap délután Rákosi Jenőt. Rikosi Jenő, a magyar újságírók fejedílme vasárnap délután kspta meg az u'o'ső tisztességet nemzetétől. Mára kora délutáni órákban több ezer főnyi cu bér zarándokolt az Akidémia elé, ahol a nagy h deg ellenére is dideregve, mepbató türelemmel várakozott a tömeg. Rákosi Jenő hatalmas érckoporsóját mintegy százötven koszorú borította, köztük volt lord Rohermere ás fis, Esmord Harm wart koszorúja is. A gyászolók óriást tömegében, akik között ott volt a magyar közélet min den kitűnősége. Nemes püspök néma csendben kezdte meg a temetési szertartás, aki a nagy halottat beszerelte. Majd Klebelsberg kuhuszminiszter beszélt, akit R pka F.renc főpolgármester követett utána Balogh Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia főiitkára búcsúztatta a nagy halottat, majd Márkus Missa a magyar újságírók nevében vett buc«ut Rákosi Jenő'ől. Eruán Hegedűs Lóránt a Pesti Hírlap nevében beszél, dr. Pető Endre Rákosi szülőfalujának. Acaád községnek nevében, Lusács György a R:viziós Liga nevében szótő t, Csaj'hay Ferenc a „Budapesti Hírlap nevében, dr. Fodor — február 12. Oszkár a Ziófía G/ermekszamttónum nevében, S<ász Kito!y a Franklin társulat nevében, H^vas István a Petőfi társaság neveben, Radö Antal a Pen Ktob nevében, Ntgy Adorján a Nemzeti Színház nevében, végűi Sümegi Vilmos a hírlapkiadó tisztviselők fájdalmát tolmácsolta Ezu án Magyari Imre vezetésével a cigányzenekar eljárszottáb a Fekete szem ejszakáj i... kezdetű dalt, meiy R kosi legkedvesebb dala voll. S :em nem maradt szárazon, így indult ei fitennyo c fokos hidegben a hatalmas menet n Kerepesi leme'ő felé. A Nemzeti Srnhá'z előtt, r h >! Rákosinak a kedves régi Népszínházi volt a kísérők sorában mindenkinek van egy pillantása az épület számára. Már alkonyodat, amikor a temető kapuján begördült a halottas koc i, a fáttyák kígyózó so fala között búsan lépkedjek a csótáros fekete mének. A sir körül feketén szorong a kis csapat, száz százötven ember, aki megmaradta vető hasító hidegben. A kérö esti g ülekezetben fe h mgzik a zsolozsma: Adj ur*m örök nyugodalmat neki és az őrök világosság fényeskedjék neki. Halaszthatatlan épit~ kezések a városnál. — Saját tudósítónktól. — a színészet otthonra találna. A városi gzinház felépítésének a terve, mint mdjuk, már évek óta kisérti a várost, most azonban — február 11. ' Egyik nemrégiben megjelent számunkban megírtuk, hogy a város építkezési programmja nem valósul meg abban az arányban, mint ahogyan azt eredetileg tervezték é3 a négy b rház helyett a legközelebbi jövőben csas az egy Jókai Mór u Cii ház fog felépülni. A tervezett bártmakriál is azoi bm fontosabb épi'kezések lennének, mint meginus a városi vágéhd modernizálása, a városi mozi és színház felépítése, továbbá a városi vízmüvek kiegészítése. Amint a városi épitöhivatalban értesültünk, a városi mozi, illetve színház felepl ésére vonatkozó tervek már regen készen vannak, úgy hogy ez egyáltalá ban nem lenne akadálya a terv megvalósu’ásának. A minisztérium, mint ismeretes a városi mozi engedélyének megho-szabbitását a városi mozi felépítésétől teszi függővé. Nem lehet kétséges az, hogy a mozi felépítése a városnak akkor is rentábilis befektetés lenne, ha a város esetleg bérbeadná a moziengedélyét. Egy másik szempontból nézve ezt az építkezést, lehetetlen állapot, hogy Komárom, amely egyik jelentős állomása kell hogy legyen a magyar szinikuliurának, egyáltalán ne rendelkezzék olyan helységgel, ahol alig lehet ezt a kérdőt továbbra is megoldatlanul hagyni. Úgy tudjuk, hogy a városházán is kezdenek már komolyan foglalkozni ezzel a kérdéssel s nem lehetetlen, hogy a városi mozi és színház tervét még az őszig megvalósul tk. Amint értesü tünk a városházán, a terv legnagyobb akadálya eddig az volt, hogy a város nem tudott köcsönhöz jutni erre a célra, mert a prágai szociális biztosító társaság, ahonnan a város a középitkezésekre kölcsönt.vesz fel, állítólag nem volt hajlandó ilyen célra kölcsönt adni, mert nem tartja a város részéről a mozi épi'ését rentábilis befektetésnek. Aki ismeri azonban a körülményeket, az előtt nem lehet kétséges az, hogy a város tekintélyes jövedelemhez juna azáltal, ha a tervezett mozi és színházépületet felépítené. Bizonyos, hogy ezt az évek óta húzódó tervet most már semmi esetre sem szabad tovább halogatni, hanem megválósitását komoly formában kell forszírozni a városházán. A városi építészeti hivatalban érdeklődtünk a lé esitendő városi mozi és színház tervei ügyében, ahol azt a felvilágosítást kaptuk Schleisz G *za városi épi észtől, hogy a tervezett epület, amely a Királypüspök utcán, a gimnázium melletti városi bérház helyén épülne fel, körülbelül háiszáz embert tudna befogadni. Alkalmunk voit ezekbe a tervrajzokba betekintést szerezni é? meggyőződtünk arról, ha a tervek alapján ez az épület csakugyan megvalósulna, akkor a város egy mindenképpen modern mozi és színház épüléshez ju1, amellyel a városi mozi p’ob émáján kivü' egyszersmindenkorra mego'dotta «zi a kérdést is, hogy a színészetnek a szezóniukra ot honi ad a város Amint a tervekből iá'hattuk, a színpad o’yan nagy 'eme, mint a jelenlegi Kalo’iku? Legénvegyíet terme, teháí legnagyobb követelményeknek is meg fog fe'etrsi. A fö'dszinten két oldalt tágas folyosók lennének, az eneleten pedig tizenöt páholy négy négy üléssel, ezenkívül erkéiyöiésekbet az egész épület építési költsége körű beiül egymillió kétszázezer koronát tenne ki miután a városnak ez az épület hozzávetőleges 8?ámi és äzerint is évi százezer korona jövedalnet jelentene, az amortizác ó kérdése így meg lenne oldva szín én, jobbín mini akármelyik városi birház felépítésévé5. Bizonyos, hogy ez az épukazés most már tu'ságosan is aktuális lett 8 s város nem térhet ki majd ez elöl. Mit mondanak a pékmesterek? Tekintetes Főszerkesztő Ur! A Komáromi L?pok utóbbi számaiban cikkek jelentek meg ez itteni péksüteményekre vonatkozólag. A fogyasztó közönség kifogásolta a pékiüiemények minőséget és alakját. A sütórr.Uiikások magukévá lették a fogyasztó közönség nézerét és a silányabb péksütemények o^ái abban látják, h jyy a píkipsrobok nagy többségben szai<kepzeii munkások mellőzésével inasokkal és cselédekkel dolgoznak. Engedje meg Főszerkesztő Ur, hogy ezek után most már én is, mint pékmester és mint az sdresszáit fórum egy tagja, igénybe vehessem válaszolásra becses lápjukat. Én Í3 elismerem, hogy sok tekintetben jogosult a fogyasztó közönség panasza. Sőt sok leniniéiben igazuk van a sü 00: unkátoknak is. Midőn ezt magam is elismerem, tehát általánosságban igazat adok a fogyasztó közönségnek, valamin! a sü-őmunkátoknak is, keli, hogy objektivnek Tekintsék azt is, amit e megaltephásokhoz kiegészítés képen hozzáfűzni bátorkodom. Én a silányabb péksütemények okát távolabb fekvőnek találom és maguk a szakmunkások nélküli péküzemek is csak okozutai annak a távolabb fekvő, eredeti : oknak. A sü őmunkások szerint a háború l eió t Komárom píküzemetben összesen í 30—40 szakképzett sü őrnunkás dolgo\ zon, mig ma alig doigozik 10—12, annak daora, hogy a sütőipirosok j száma lényegesen szaporodott. Féved■ nek a zü őmunkások abban, mikor a i sütőip>rosok számán rk növekedését a : szakképzett munkások számának emel' kedősevel akarják összekapcsolni. És épp úgy téved a fogyasztóközönseg . is, mikor a széles konkurenciában ven | az áruk jobb és olcsóbb beszerzését [ elérni. í A háború eTőit 5—6 pékmester dől- - J gozoti Komáro nban egy jóval terjedelmerebb, gazdagabb fogyasztó piacra 30 —40 szakmunkással. Ma 18 pékmester dolgozik itt egy jóval kisebb és szegényebb fogyasz'ópicCra, nagyobb rezsivel es adóval. E 18 péküzem csak úgy tud létezni, ha a peamzsier neru úgy mint a mmiban, hogy csak felügyelt a szakmunkásaira, hanem maga is együtt dolgozik a munkásaival, hogy ezzel is csökkentse az egyébként is súlyos kiadásait. Vagyis a szakmunkások helyét elfoglaltak az önállósított pékmesterek s ebben rejik a hiba, mert ezek a kis önállósított pékségek nem tudnak maguknak másként piacot szerezni, mint úgy, hogy olcsóbb arakkal adják a süteményt a viszonteiáru; silóknak és a viszontelárusitó szívesen veszi ezt az olcsóbb átüt, melyet ő nagyobb haszonnal ugyanolyan áron adnat el mint a jobb minőségű, hatóságilag megállapított pékárut. Mert ezek az tpró peküzemekis a viszonteladókkal szemben csak akkor csökkenthetik az áraikat, (a h tóságilag megállapított árakon alut) ha a sütemények elöálli
