Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-01-05 / 3. szám
2 oldal. Komárom: Lapok 1939. január 5. 804 Az általánosan kedvelt „POLIO“ mosószappan minden egyes darabján rajta van a „POLIO“ felírás és „kalapács“ védjegy. Kérjen „Polio“ kalapács szappant! Az 1928. év krónikája • Irta: Memor (Folytatás.) Egyházak élete. Katolikus egyház. A katolikus egyház életében az elmúlt év jelentős eseményeket idézett elő. Ézek közül kétségtelenül legnagyobb jelentőségű a katolikus magyar kis szeminárium létesítése, mely 1928 őszén kezdett testet ölleni azzal, hogy a Király püspök u‘ca felső szakaszán megvásárolt telken az építés is elkezdődött. A magyar P«pi Klub ülése az árlejtést kiírta az építkezésre és ifjú Langsádl Lajos és Lingsádi József építőmestereket bízta meg a kivitellel. A terv szerint alagsorral ellátott egyemeletes igen szép épület létesü1, amelyben 18—20 növendék pap mellett még 20—24 bennlakó számára is jut hely a vele kapcsolatos internátusbán. Az alapkőletétel szertartása nagy magyar ünneppé szélesül! november 5-én, amikor megjelentek a déiszlovensikói magyarságnak nagyszámú képviselői, a magyar törvényhozók és Franciscy Lajos dr. nyiírai kanonok, a keresztényszocialista párt szenátora nagyszabású beszédben ecsetelte a nap Kulturális jelentőségét. Az áv első napjaiban utazott Magyar- Komáromon keresztül székhelyére Serédi Jusztinián bíboros h’rcegprimás, akit a komáromi katolikus egyházközség is üdvözölt, mint ez idő szerint való főpásztorát. 1928 ban töltötte be dr. Majer Imre apáiplébános papi működésének 40 éves évfordulóját, melyet emlékeze* tessé tett az egyházközség rendkívüli j közgyűlése, ahol úgy a katolikus egy] ház és a kebelében működő egyesüle' tek, miit a íeuvér-felekezetek képviselői is a legmelegebb ünneplésben részesítették ezt a kiváló főp-pit. Arcképét az egyházközség közadakozásból festtette meg, az ünnepeli pedig az egyházközség világi elnöke munkásságának állított emléket dr. Alapy Gyula arcképének megfestésével. A komaromi egyházközségben megalakult a katolikus akció mozgalma és a katolikus kariíász, hogy az elvégzendő munkát rendszerbe foglalja és annak eredményeit intézményesen biz iositsa. Személyi változások voltak a komáromi plébánián: Sztankovics Farenc segádleikész áthelyezése, kinek helyét dr. Csányi Márton foglalta el, de pár havi működése után felettes hatósága őt is áthelyezte és helyeiket Sebők Ferenccel és Savéra Károllva! töltötte be. A komáromi katolikus autonom egyházközség közgyűlése nagy érdeklődés melleit folyt le, de tisztujitását ismét nem tarthatta meg, mivel az egyház megyei hatóság a kép viselet és iskolaszék mandátumát ismét meghosszabbította egy évvel, 1929 auguszius hő végéig, amikorra előreláthatólag uj alapszabályai is jóváhagyást nyernek. A komáromi esperesi kerület ismételten állást foglalt az esztergomi főegyházmegye dunáninneni részének széídarabolása ellen, amelynek nemzetiségpolitikai háttere van és az itt élő < magyarság egységét lenne hivatott szét- i tagolni A környékén Guta községben j folyt kiváló egyházi élet, ahol Bognár Gergely szentszéki tanácsos, esperes plébános fejt ki intenzív munkát, melynek a karitasz terén elért eredményei egyenesen pűdaadóab. Csicsó községben ez ívben iktaüák bí Király József plébános*. Győry Vilmos aiistaii plébános lett. Ujmisés b?ncéstanárok Hinn Dimasrcén és Herczeg Frigyes. Mozgalom indult meg egy Nomesócsa közj ségben építendő katolikus templom I ügyében, a gú'ai templomot művészi kézzel (Nagy .Mirion, Prochászka István) festették ki, Kürt községben a | megnagyobbított templomot szentelték j fel. Harangszentelések voitsk Komáj romciehi, Turiszakáüas, Érsekiéi közli ségekben. A bérmálás szerűségét B jcs t községben szolgálta ki Janfausch Pál j félsz. pür pőir. j Sajnálatos eseményként és visszaj tetszőén halott az ógyallei Katolikus I magyar hívek einemzetienitésének izgal| makat keltő ügye. Református egyház. | A reformálus egyház január hóban j tartotta Pozsonyban zsinatját, melyen I egyházi tőivínyeit a kormány kivánsáj gaihoz képest mődosilotta. Ennek eiíe[ nére a kormány a legmostohábban keil zeii a ref lelkészek kongrui és áliam| polgársági ügyein | A komáromi ref. egyházmegye I gondnokát, Nagy Níndor földbirtokost az egyházmegye április hóban megtartón közgyűlésén iktatták uj íiszlsegébe, az egyházmegye sz év folyamán j három izben ült össze tanácskozásokra. A komáromi egyházban mozgalmas hitélet folyt Galambos Zoltán lelkész buzgó működése folytán, aki a losonci teológiai tanfolyamnak is egyik professzora. Az év első napjaiban zajlóit le az egyház iiszíujiiása, melyen fögondnokka ismét Fiilöp Zsigmondot vá asztolták, akinek kipróbált munkásságát az egyház nem nélkü'ö hűi. Atgondnok Páti Nágy Sándor, világi főjegyző Vásárhelyi Károly tanár, a jegyzők dr. Igó Aladár és Kollár Lajos, pénztáros Szetidy Pál és főszámvevő Igó Endre lettek. Az egyházmegye esperese Parais A-pád segédleikészt először Namesócsára helyezte át és helyébe Kossár Istvánt rendelte ki. i Ké«őbb a somorjai ref. egyház Pa* f rais Árpádot lelkészéül hlvia meg, mi| után Nemes Kálmán somorjai lelkészt t az apácaszakállasi gyülekezet válaszí tolta meg lelkészéül. Megoldást nyert i a hosszú idő óla húzódó csailóközaranyosi lelkészválasztás is, ahol Földes Lajos báforkeszi lelkészt választották meg az egyház hívei Az elhunyt Soós János zsigardi lelkész helyébe Murisa i Sándor slistáii lelkészt — földinket \ hiv;a meg a zsigárdi egyház. Mórocz I Mihály gyallii ref. lelkész egyházj megyei tanácsbiró főldink hívei szerej tététől környezve ülte meg lelkészt möí kötíésénes 40 ik évfoidulóját. Győry ? Elemér pép .i teol. tansrt, a korábbi \ helényi lelkészt, a győri egyházközség I hívta meg lelkészéül. Alistálra pádig | Nagy Slndor kisujfalusi lelkészt hivj Iák meg. j Komaromban folyt le a III. leányíj konferencia és a nagysikerű ifjúsági | nsp, va'amint számos vallásos estély és jótékonycMu szereteívendégség, Izsa ] leányegyházában torony es harang-Is szentelés, Madsr és Nemesócián szintén harangszentelési ünnepeit voltak, a komáromi egyházban is a megvalósítás { előtt áil a hiányzó harangok megrenj delése. ■ Párkányban az elmúlt évben meg-I‘ alakult a reformá'us egyházközség, mely a bácsi egyházhoz csatlakozott. Evangélikus egyház. í A komáromi ag. h. ev. egyházban 1 élénk hitélet folyt, amely megnyilvánult \ úgy az egyesületi életben, mint a valj tásos estén lendezésében. E téren ifj. I Jánossy Lajos segídielRész fejtett ki j buzgó ír u íkát. I* A magyar-komáromi újonnan rendszeresített ielkészi állásra Fadgyas Aladár budipesli hittanért vaiasztotia meg a megalakult egyházközség, melynek Vetsey Ede nyug. altábornagy a felügyelője. A zsidó hitközségek. } A komáromi kongresszusi zsidó hit| községben az elmúlt évben nagy hul- I lámokat vert a főrabbi választás ker- I díse, melyet azonban megoldani nem sikerült az egyháztagok széthúzása miatt. Próbaszónoklatra egész sereg rabbit h viak meg, de a megfelelőt kiválasztani nem siketül!, amely azután az egyházban válságot is idézett eiő. A régi elöljáróság lemondott és helyébe újat választottak. A tisztségről lemondod Fried jcnő hitközségi elnök helyébe Milch D:zsőt választotta meg az uj elöljáróság. Míg a régi rezsim irta ki a tervpályázatot a papiak és a vele kapcsolatos egyházi épületek létésitésére, az ügy azonban kivitelre még nem került. Ez évben véglegesítették Goldstein Ernő főkántort próbaszolgálata után. •• Öreg órák Irta Lőrinczy György. Tehát ütött a szabadulás órája! Komoran hangzik, mintha a kölni dóm nagyharangja kondulna meg, fenyegetőzve, hogy mindjárt leszakad. De mi nem vagyunk ijedős természetűek; mi tudjuk, hogy a kölni dóin nagyharangja nem szakad le olyan könnyen! A félelmetes öreg frázisban szelíd és ártatlan kis újság rejtőzködik, olyan ártatlan, mint a ma született bárány. A szabadulás órája ugyanis, ami a kölni uagyharang vészjósló kongásához hasonlított, Tálosi Kornélia őnagyságának ütött. A kérdéses óra megérkezvén, Táiosi Kornélia őnagysága nyugalomba vonult. Harminc esztendeig volt tanítónő, vagyis a pedagógia hivatott papnője, amint volt tanítványai, az anyósok és nagymamák lelkesen hangoztatták. Mert Tálosi Kornélia őnagysága minden gondolatával és érzelmével, szóval tündöklő lényével mindenestül az iskolához forrott, még pedig az egy-á és a négy-bé között szakadatlanul hullámzó és változó leányvilághoz, az ébredő rózsákhoz, akik még az algebráról álmodoznak, de az érettségiző diákokról suttognak. Vagy megfordítva. A penziónak, vagyis annak, hogy Tálosi Kornélia őnagysága nyugalomba vonult, nagyon sok előnye és szép tulajdonsága van. Az ember épp úgy megkapja a fizetését, mint akkor, mikor ott kellett robotolnia fáradtan, mégis fáradhatatlanul, esetleg fáradságot nem ismerve vagy nem kiméivé, az egy-á és a négy-bé között. Most nem kell robotolni. Nem kell korán fölkelni és későn lefeküdni. Nem kell az Írásbeli kék táblájű remekműveket tanulmányozni, 1 javítani és osztályozni. Semmit se kell j csinálni, csak elsején fölvenni a pénzt 3 és aztán a hónap folyamán széjjelszórni. A kölni harang tehát nem hiába kongott: a szabadulás órája csakugyan ütött. Akármilyen hihetetlen, mégis való, hogy Kornélia ezúttal nevetett- A kölni harangot nevette, amely ütött, tehát a toronyórát is, ami nem ütött, hanem mutatott. Ezt az egyetlen nevetést is a kölni dómnak köszönhette. Mert Kornélia harminc évi szolgálata alatt az óra rabszolgája yolí. Harminc évig az óra nevette őt, amint életét minduntalan őhozzá szabja és alkalmazza. Most azonban megfordult a világi A rabszolga fölszabadult és a zsarnok óra esett rabszolgasorba, Kornélia szabad, mint a madár, azt teszi, amit akar; az óra ellenben a saját maga, az önnönmaga kötelességének a rabja, amilyen Kornélia volt harminc esztendeig. Harminc esztendőn át Kornélia óránként összerezzent. Mikor az óra hatot ütött, Kornélia pontosan fölkelt. Hétkor megreggelizett és nyolckor belépett az iskolába, ahonnan déli egy órakor távozott. A környék harminc esztendeig azzal a tisztelettel nézte végig ezt a naponta ismétlődő és lepörgő programmot, amit a közvélemény csak a tekintélynek ad meg. Kornélia tekintély volt: a Suttyóm-utca bálványa. A pontosság bálványa, ki soha el nem késik. Pontosan félnyolckor feltűnik és eltűnik, és pontosan félkettőkor visszatér, mint az üstökös, mely elvégezte útját a végtelenségben. Minden utcának megvan a maga névtelen röhögője és röhögtetője, aki abból él, hogy a fölbukkanó égi és földi jelenségeket kifigurázza s akit aztán az utca humoristájának tartanak, A Suttyóm-utca névtelen nevető gergelye külöa címet és jelleget ajándékozott Táiosi Kornéliának, s a külön cím és jelleg úgy maradt Kornéliára, mint a cigány tövis a ruhára. A cigány* tövis igy hangzott: — Kant kisasszony. A megtisztelő cigánytövisben az a történelmi hasonlatosság nyert megállapítást, hogy Tálosi Kornélia ép úgy jelzi az időt a Suttyóm utcának, mint ahogy hajdan Königsberg konok bugrisai Kant megjelenéséhez igazították zseb- és falióráikat. — Kant elindult, tehát öt óra van, — suttogták áhiíatosan Königsberg ódon gót sikátoraiban. — Kornélia megyen az iskolába, tehát félnyolc, — suttogták a Suttyomutca mindent látó ablakai mögött. Kornélia tehát a harminc esztendő folyamán szüntelenül az óra üldözöttjének érezte magát. De Kornélia méltó volt Kantkor; fölemelkedett a filozófia eszményi magaslatára és mikor lelke lázadozott az óra zsarnoksága ellen, Kant Kornélia összeszoritotta müfogát és dühösen sziszegett: — No 1 De majd akkor ! Majd akkor! Világos, hogy akkor majd bosszút áll az óránl Akkor majd szemébe kacag az órának: szamár! Sorra járja a város óráit és a ragyogó kirakatokat s a hencegő zsarnokokat fitymálva, sőt megvetően méri majd végig, mint a győzelmes lázadó a hatalomból kicsöppent urat. Kornélia harminc évig várt a bosszú édes elégtételére és az édes elégtétel elérkezett: az óra ütött. Mindent ütött, amire Kant Kornélia harminc évig várt: penzió, szabadság, bosszú I Kornélia belga királynak érezte magát, himnikus tűzzel szavalta a három varázsigét, mintha csak azt szavalta volna: droit, iiberté et roy 1 Egyenlőre azonban csak szent jelszavaknál maradi, mert máskülönben Kornéliánk naponta épp oly pontosan jelent meg a szokásos időben, mint harminc esztendeig mindennap. De Kornélia azzal áltatta magát, a Sűtytyora utcát és a nevetőgergelyt, hogy ez csak átmenet, ami tehát csak ideiglenes, ami hamarosan elmúlik, mint a csoda, és azután következik az igazi, a valóságos, a tökéletes. Egyszóval: a csodálatos csoda, Mondanunk sem kell, hogy a csodálatos csoda csak hiú ábránd volt, mert Kornélia továbbra is oly következetes maradt és rendületlenül és áihatatosan hü harmincéves programjához. Reggel sokáig szeretett volna aludni, de mikor fölébred, hat órára harangoznak: megérezte álmában is a pontos időt. És megérzi naphosszat. Hétkor az ajtóban összeütközik a tejes emberrel; nyolckor megnézi az iskolát, melytőt harminc esztendeig mindig szabadulni vágyott. Tizenkettőkor egészségi séta a ligetben és féikeitőkor ebéd. Az óra nyugtalan ördöge beleköztözködött Kornéliába; az iskolától megszabadult, az órának rabja maradt. Mindez még sem külön-külön, sem együttvéve nem lett volna baj. A tejesember, az iskola, a séta, az ebéd, — mind semmi, a terminus technikus szerint: kismiska, bliktri. A baj — a tábornok volt, mert a tábornok sohase kismiska. A tábornokok már már nagyon sok bajt csináltak a világon; epés publicisták szerint egyebet se csinálnak, csak bajt. Már kadét korukban elkezdik a bajt csinálni és épp úgy megszokják a bajcsinálást, mint Kant Kornélia megszokta az órát. Senki se kivánhatja, hogy a Kornélia tábornoka kivétel legyen. A kivételek úgyse népszerűek a mai olvasó előtt i
