Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-02-09 / 18. szám
Kom Atomi Lapofc 1999. február 9. előzi az esetleges favorilot? Mert hiszen egyik tervező sem hozott ki többet 3—4 és fí! százalékos maximális jővedefmezőségnél. A »Haladás" jeligéjű tervezet rentabilitási számítása a következő tenne: 23 üzlethelyiség és raktárak évi bére á 9500 = 218.500 Ke 4négy8zobás lakás á 12000=48 000 „ 4 háromszobás lakásé 9500= 38,000 » 2 hatszobás, illetve ebből alakítható: 4kétszob,lak bére á 6500= 26,000 „ 2 garzonlakás bére á 3000 = 6.000 „ 2 kétszobás lakás jobboldalon á 6500 = 26 000 „ összesen : 362.5C0 Ke A ház Uh üt évente meghozza a befektetett tőka 12 százalékát bővan, ebből pedig nemcsak a tőke kő csönkamata és törlesztése kerül ki, haaem tiszta évi hozedék is marid, azonkívül pedig a városnak 25 év mu'va egy több miiiiót érő jól jövedelmező objektuma msrad. A tervezetei mindenki megnézheti és utána számi hét, de első kötelessége lelt volna ez annak a bizottságnak, amely a pályázat fölött dönteni msgát hivatottnak érezte. A hírlapi beszámolóból kiszivárgó hivatalos felfogásban pedig inkább az látszik, hogy hibákat akart éppen ott felfedezni, < h )1 a város Igazi érdekéből csak helyeselhető megálhpiíásokat kellett volna leszögeznie Ajánlatos lenne, hogy a páíyadijak kiadását tartsák függőbe és vegyék a beérkezett pályázatokat revízió alá, de feltétlenül’ más hozzáértő szakemberek bevonásává', akik a terveket nemcsak építészeti vonatkozásaikban, hanem a btfekíeté ''s rentabilitás szempomjából is alapom es megbízható számítások alapján birá'ják főiül. Egy szakértő szemlélő A tizenötéves „Jókai Cserkészcsapat“ története. 1913-1928. Bevezetés. Irta: Beszédes Lajos öregcsirkész. Engedd meg kedves olvasóm, hogy mielőtt a mi 15 éves csapatunk első éveinek történetéhez fognák, megismertessem Veled csabaiunk fiának magvetőit, a mag ily életerős fábaszökkenésébaz szükségez talaj előkészítőit, kikelése után nyesegető kertészéi, tntözgeíő gondozóját és mindenkit, akik a csemete t szerették, féiiek letörésétől, óvták a Vihartól, védték a fagytól és aggódással gyámoiilva fel is nevelték. A magvetők: A »Zászlónk“ cimü ifjúsági Isp, melynél tisztább szellemű, jobban diák kezébe való ifjúsági lap egykorú nagytekintélyű pedagógus szerint nem volt Európában. Igazi zászlónk, eszményeink zászlaja volt. Már tizedik évfolyamában 1912. és 1913. években hozott néhány ismertető cikket az angol „boy-scoüts“-okról, melyek olvasásakor csak sajnálattal állapítottuk meg; hogy milyen jó dolguk is van az angol diákoknak: tanáraik törődnek velük az iskolán kívül is, 8zünelnapjaikon együtt járnak kirándulásokra, a nagy vakációban együtt táboroznak és önként teltük fel magunkban a kérdést: meg tudnánk e ezt mi is csinálni? Természetesen nem szakasztott úgy, mint az angolok, hanem úgy komátomiasan: kirándulásokat tenni a Partosba, csónakkal az ószőnyi szigetre, Almásra, Monostorra, bebarangolni az Erzsébet-szigetet. Nem kell sokat töprengenünk, már meg is adtuk a választ: Igenis, megl A tni kedves „Zászlónk" sem elégedett meg azzal, hogy a mozgalmat csak általánosságban ismertesse. Mindig határozottabban irt a cserkészet magyar viszonyokra való alkalmazhatóságáról 8 bebizonyitoita, hogy nálunk is lehet cserkészet, sőt lennie kelt és az 1913. évi január 15-iki számban cikket irt egy tanárerober, akit attól a naptól 4ogv ■ lelkem legigazibb barátjának tartok: Rjdvártyi Kálmán. Ez volt a cikk cime: .Tábori fiúkl" Hogy mekkorát dobbant erre a szózatra roindenikünk szive,- leírni nem Tidorr, csak azt mondhatom, hogy az első Öröm mámorából való felccsudás 5 oldal után, remegve a tenni vágyó örömtől, kekünk összetalálkozott testvéreinkével, szótlanul fogadiu* meg, hogy mi is cserkészekké leszünk és megharsant ajkainkon a diádéi mag, önmagunk megtalálásárak himnusza: a cserkészinduló. Ki volt az, akinek mindezt köszöntőjük? Egy fiatal, szerény bercás tanár: Karle Sándor, akit ezért a jóságáért áldjon meg az Isteni Abban áz időben, mikor e férfiú a komáromi gimnáziumban megkezd'« a pályafutását, uj idők jeleit láttuk. Észrevettük, ho«v bennünket, diákokat is észreveitek. Hisren a „Zászlónk" kiadása a fokozottabb egyesületi élet az i iskolában, nagy diák-tömegek összevonása, a gyakori közös kirándulások a szeretve ti ztelt Karié tanár ur vezeíé sével mind arra mutatlak, hogy a diák és a tanár régebbi rideg viszonya lassanként elmosódik a múló idő hátterében és kialakul helyette egy másik, szívélyesebb, ernbertesebb viszony, amelyet még akkor nem tudtunk megne* vezni, csak Önfeledten éreztük lelkűnkön jótékony hatása’: a vezető viszonya cserkészéhez. Szerelőiére ez«, restünkkel válaszolunk. Rábíztuk lelkiéíeiünknc-k minden titkát, megosztottuk vele örömünk« < ggodalmsinkat. Lázas cserkésze u a k felett örömös, tevékeny, napok uhk d A „Z -2 ónk" hozta cterkészanyagot egy o v sásra íudiuk. Ht lehetett, a gimnázium udvarán ki is p óbál uk. Nem felejthetek el egy képit, mely még ma is sokszor lelki szemem elé kerül, hí a múltba visszanézik: első sátrunk trambuszboljaira kötöd iskolai porlőr ő ruhákkal mint zásxióvkai próbál uk a morzézás*. Ez ujdonsíg voP. A nagy udvar nípj rögtön két pártra is szakad». Az egyik a hozzánk közelebb áilő: a Cíerkészpárt és távolabb a háialmas többség, a gúnyosan mosolygó és szellemesnek éppen nem mondható megjegyzéseket felénk dobáló ellenzék. Meri akkor nem voit ám mindenkinek az a cserkész, mint ma. Nem Igen ki p unk valami sok biztató bátorítást arra senkitől sem. hogy csak folytassuk a cserkészetet, sőt ahol lehetett éreztették velünk, hogy megkülönböztetett figyelemben van részünk, amely nem volt mindig jóakaró is. Mikor azt irom, hogy a cserkészmozgalmat nem ismerték még akkor és nem is méltányolták, csak azt akarom megjegyezni, hogy a c?erhészetért akkor mind a vezetőknek, mind a cserkészeknek sokat kellett íűrniök, sok alaptalan aggodalomra adtunk okot, különösen az idősebbeknél. Ezt csnk azért emelem itt ki, hogy néha azlá; a továbbiakban rámutathassak arra a cserkészlelkü'etie, mely megianifotta kedves vezetőnket és minket is összeszokott ajakkal, válasz nélkül tűrni a mi szent ügyünkért és hogy ez a cserkészlelkület keresztülsegiíeU bennünket a legnagyobb megpróbáltatásunkon is. Pedig ez is fájt nekünk épen úgy, mint más tisztes egyesület hast n ó helyzetben lévő tagjainak. De térjünk vissza most a már előbb felidézett képhez. Nekünk akko-; mikor a kezünkbe fogtuk ott a bencés gimnázium udvarán a morzezásziór, nem voltak fontosak a mellékkötülmények: cserkészeknek készültünk, igazi jó cserkészeknek. Es azott morzézócserkészújonc karjában oti volt a csapat testi és lelki ereje, ott volt az ifjúság céltudatos energiája és ott volt a mi kis cserkészünk szivében a szebb és boldogabb jövő megalapozásának erős, mindent átható vágya és meg nem alkuvó akarata. De nemcsak a magunkban bizó erő tartotta izzásban a szivtüzek kohójában megtüzesedett1 lelkünket, hanem az a jóleső, meleg, biztató szeretet is, melyet feliebbvalóink részéről, tapasztaltunk. Cserkészfel jebbválóink: Karle Sándor és Nádasdv Andor. Kar le Sándof. Fiatal pedagógus, akinek lelkét mégihlette a diákszivek reneszánszának: a cserkészetnek a szépsége. Szereti az erős, ügyes, vidám és praktikus ifjűt egyenkint és összesen. Kérdéseinkre biztató mosollyal válaszol, kétkedő lelkünket megnyugtatja. Ébre* dező ősi ösztöneinket gyengéd lélekkel és biztos kézzel segíti bele abba az ” édes igába, melyet a tovagok századokkal ezelőtt hagytak ránk imádkozva, -drága örökségül. Vélünk énekli a cser* készirtduló'. Hí közénk jöhet;- megfiatalodik Nádasdy Andor Kékszemü, kemény • kötésű, mindig eminens nyolcadikos. „Bmdi" vagy „Mátyás" (nagyon szerette kedves Maíyi msdí.rá>), türelme’ sen oktató, otkiderU észrevevő szerény, csendes cserkész-úttörő. Mi örömmel és vakon megyünk utána, mert udjuk és érezzük: megérdemli Lényéből ki kell érezni, hogy C3erkészéietei él, szavasból, . pselekedsíeiből meg kell éríenünk; „iiysn cserkészekké akarlak benneteket tenni, mini én vagyok.“ Komáromból az egyetemre kerülve, ott is folytatta cserkeszmunkáját. Mini honvédhuszár zászlós a galíciai haicíéren esett ti. Attilásan, kardosán, csákósan felment innen a fehér felhők mögé, 3 c-iiiagok kőé. Elméletben a „Zászlónk* vetette fel először a kérdéít: ;,Van e létjogosultság" a speciálisan magyar cserkészetnek?“ Maga ad a rá meg a választ: „Kell lennie I“ Mi, akik alig vártuk a „Zászlónk“ cserkészetet ismertető cikkeit, nem elmélkedtünk és nem vitatkoztunk. Tud uk, hogy ránk vár &z, h így gyakorlatban is bebizonyítsuk, hogy igenis lesz magyar Cserkészet, Munkához fogtunk, komoly, felőssígfeii>s munkához. Meg kell itt állapítanunk a magyar cserkészetnek érdekes és jellemző sajátságát, melyet más nem?e>bali cserkészeinél meg nem leiálunk: a komolyságát. N Vünk mind a vezetők, mind a cserkészek a cserkészetet komo’yan fogták fel. B'jbízonyosodot! tény az is. hogy ná'unk a morga’om gokkal mélyebbre | nyúlt a leikiéleíhen, mint a többi nemzeteknél. Mi elejétől fogva úgy tudtuk és váltottuk, hogy a cserkészet nem já ék, nem is sport, hanem ajiu önkéntes és céltudatos készülése a tiszta férflusdgra. Ezért lett a cserkészekből a szivhadjárat gyengéd, erős lovagjainak a gárdája és ezért lelt a cserkészet a mi kedves Komáromunkban is mindenki előtt kedves és társadalmilag is jónak elismert mozgalom. Nem történhetett volna azonban így, ha nem lett volna vezetőnk, akire rá lehetett bizniok kedves szüléinknek leiHűnke1, testünket. Meri nem lehet mindenki jő cserkészvezető, aki sportember. IU nagy felelősségről ván szó, a fiuk lelki é« testi egészségének a megtartásáról. Olyan emberszerető fia talabb pedagógus kellett ehhez, aki nemcsak érti a cserkészetet, hanem is meri is nagy nevelő értékét, akinek a diák nemcsak iskolába járó egyed, hanem kedves emberpalánta, akit nevelni örömös kötelesség, az erre fordított fáradozás pedig jóleső kedves foglalkozás. Olyan ember kellett, akinek kellő előkép;.eitíége és társ; dalmi állása mellett diákszive és diáklelke van, aki ha közénk jött, vissza tudott fiatalodni, aki (ud nagyon jó, de ha keli, nagyon szigosu is lenni, aki idealismusában annyira tud menni, hogy ha csalódás is éri, a többiekben keres vigasztalást. És abban az időben (1913. évben) még az is kellett mindehhez, hogy erősen és rnegtántorilhatatlanu! higgyen ez ifjúságban és a cserkészmozgalom nagy jövőjében. Folyt, köv Adamson eleshet, de footballrajoDgása tovább él . . . A Komáromi Csszi. Vöröskereszt Egyesület bálja megmutatta, hagy a társadalom mögötte áll. Kaptuk a következő sorokat: A Komáromi Lapok tekintetes Szerkesztőségének Helyben. Fiatal egyesületünk megh jíódoifan áll a komáromi és annak vidékéhez tartozó társadalom spontán áldozatkészségével szemben, midőn bálunkból kifolyólag az Anya- és Gyermekgondozó Intézet javára befolyt összegeket számokba szedjük. Nemcsak a hála az amit érzünk, hanem a teljes megértés öröme is.- Megértése annak, hogy Egyesületünknek csak e^y igazi célja van: segíteni ott ahol arra szükség mutatkozik. Ha eddigi működésűnkkel nem is szolgáltunk volna rá. a társadalom minden ajkú és fajú polgárának ilyen intuitív áldozatkészségének nu gnyiIvá; ulására, legyen meggyőződve mindenki, hogy á jövőben még nagyobb igyekezette! és anyagilag megerősödve most már hathatósabb eszközökkel kívánunk azon cílok felé haladni, melyet Egyesületünk megalakulásakor maga elé tűzött. Toborzó és felvílágosiió munkásságunkban leghasznosabb segítőtársunk lévén a ssjtó, nem mulaszthatjuk el e helyen különösen a Komáromi Lapok szerkesztőségének megköszönni azt a hathatós támogatást, amellyel Egyenletűnk működését és vállalkozásainál sikerét a jóakarata objektivi áson. túl menően közléseivel előmozdította. Egyformán hálásak vagyunk az ada kozó társadalom minden egyes tagjé nak, mert bebizonyitoita számunkr« hogy a közélei gyakran elkerülheíeile disszonanciájában is van egy fórum ah< mindig találkozni fogunk és ez a szü séget szenvedő embertársaink mej segítése. ~ -v «m Köszönettel adózunk mindazosn akik fáradhatathn munkáságukká! február 2 üti bajunk jlyenméivfl sikc
