Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-08-04 / 93. szám

4. oldal.

Komáromi Lapok

1928. augusztus 4.

A Komáromi Csehszlovák Vöröskereszt Egyesület által a tüzkárosultak érdekében indított akcióra adakoztak : Komáromi Csehszlovák Vöröskereszt Egyesület 1000, Járási hivatal, Szf. Benedek-rendi székház, Komáromi Izraelita Jótékony Egyesület 500—500, Halász József gyűjtése 537, Schmidíhauer Lajos 300, Bilogh Dávid 100, Derzs Valentin 50, Kalvariszky Jenő dr„ Kendi Zoltán dr„ Barta István 20—20, Eöri András 10, összesen 3557 korona.

A ruha- és élelmiszeradományokat lapunk legközelebbi számában nyugtatjuk.

Tanulmányi kirádulás.

Julius hó 8. 9 és 10-én tanulmányi kirándulásban vettek részt a helybeli iparos- és kereskedő tanonciskolák tanulói.

Mintegy 150 tanuló indult el 8 án hajnalban 15 kísérővel a brünni országos kiállítás megtekintésére.

A kirándulást megelőzőleg már hetekkel előbb szorgos munka folyt a megszervezésre, különösen pedig a nagyarányú kirándulás anyagi költségeinek a fedezésére.

Az iskola vezetősége minden áldozatra kész intézményt, egyesületet és hivatalos tényezőt felkeresett, igénybe vette a nagyközönség szives támogatását is, de igen tekintélyes összeget szereztek maguk a tanulók öntevékenységükkel, a szinielőadások és a kiállítás tiszta jövedelmével, amelyek együttesen fedezték a nagy költséggel járó kirándulás kiadásait és lehetővé tették 150 tanulónak, hogy három napi tanulmányokban és élvezetekben gazdag kirándulásnak részeseivé válhassanak.

Pozsonyba vasárnap reggel értek a kirándulók, hol hét órai tartózkodás alatt megtekintették a város nevezetesebb köz- és magánépületeit.

Délután 2 órakor már egy nagy város forgalmas képe tárult a szemlélők elé, Brünbe érve.

A kényelmes, jó trszta szállás elfoglalása és az ut fáradalmainak némi ki pihenése után Spielberg kazamatái, földalatti folyosói, binzókamrái nyújtottak emlékezetes látványt.

A várdombról gyönyörű kilátás nyílt az alant elterülő városra, melynek forgalmas utcáin, terein, parkjain három óra hosszat tartó sétaulon a város legszebb részeinek megtekintésére nyílt alkalom.

Hétfőn kora reggeltől egy órai ebédidő megszakítással, késő estig a közel 20 hatalmas kiállítási csarnokot magába foglaló kiállítási terület megtekintése volt soron A tanulók szak mánként csoportosulva, saját szakelőadóik vezetése alatt, szakszerű magyarázatok kíséretében tekintették meg a kiállítási anyagot. Minden iparág megtalálta ott a maga szakmája körébe vágó anyagot a legjobb kivitelben és a legszebb kiállításban. Különösen gazdagon voltak képviselve az asztalos- a vas- és gép- a porcellen és a ruházati-, az építészeti-, az élelmezési-, a kertészeti- és a kereskedelmi iparágak; a bányászat, a kohászat, a posta, távirda, telefon, vasút, a rádió es a repüiőlechnika, ezek fejlődése szemléltető statisztikai táblázatokon bemulaíva ; a szépmüvészet minden ága.

Minden szakmabeli tanú énak módjában állt a saját szakelőadója irányítása mellett hosszabban és alaposabban szemlélődnie, ismeretkörét bővítenie az őt különösebben érdeklő részében a kiállításnak, de nem kisebb érdeklődéssel tekinlhetie meg a kiálli ás többi részét is, amely nagy arányainál, látványosságánál és gazdag tartalmánál fogva lekötötte a taru'ók figyelmét, számos ismerettel gazdagodva oly tapasztalatok birtokába jutottak, amelyben egyhamar részök nem lehet.

Kü'önösen megragadta mindenki figyelmét a küiön csarnokot betöltő őskori rekonstruált óriási mamut, a közönség szemelátfára működő cigaretta , szivar- és hentesárukat előállító gépek, a virágkertészet csarnoka, a bútorcsarnok, az építőipari csarnok, a rengeteg gipsz és papirmaché épület modelekkel, az elektrotechnika csarnoki?, a vasipari munkák számtalan sokasága, a fűszer, gyarmat, női és férfidivat, az üveg és porcelián és a textiláruk változatosabbnál-vállo zatosabb kiállításban. Szép kilátás nyíl a közel 60 méter magas, üvegből épült

kilátótoronyból a kiállítás egész területére. Kellemes szórakozást nyújtottak a kiállítási terület egy részén elhelyezett különböző muíatványbódék sokasága, az egész kiállítási területet körüljáró törpevasut és alkalom nyi'ott egy stúdió, rádió leadóállomás megtekintésére is, amely szintén a kiállítás területén szó rakozíalja a látogató közönséget.

A fárasztó napi szemle közben és utána jól esett a kellemes vendéglői keríhelyiségben, fehér, teriteit asztalok mellett elfogyasztott jóizü ebéd és vacsora. Harmsdn p, juüus 10 én, már hajnalban 4 órakor Bianskó vasu'i állomáson szállt ki a kiránduló csapat. A korai reggeli elfogyasztása után c utóbuszok vitték a kirándulókat a Mucocha szakadékhoz, 2hoí csodálatos természeti szépségekben és soha el nem felejthető természeti aíkMásokban gyönyörködhettek a tanulók több mint hat óra hosszán át. Megtekintették a több mint 2 Km hosszú Masaryk ás az 1 Km. es Katarina cseppkőbarlangokat, a villannyal megvilágított szebbnél-szebb csepkő képződményeket, melyek közül az utóbbi barlangban látható boszorkány természetes hu alakja lebilincselő látványt nyújtott. Ugyancsak végigcsó nakáztak a föld mélyében, töjhh száz méter sziklafal alatt, helyenként 25—30 méter mélységű, g-iklamederben hu zódó, páratlan szépségű Punkva búvópatakon. Láttak a s édüietes mélységű Macocha szakadikc*, meiy a nevét állítólag a mostoha anyja által leíaszitott leányról kapta.

A barlangok közeiében, egy kellemes keríhelyiségben jó étvággyal elfogyasztott ebéd után az autóbuszok a blanskői vasútállomásra vitték a tanulókat, hol vonatba szállva, éjfélkor érkeztek haza Komáromba,

Egész uSon hazafelé és azt hiszem, hogy még nagyon sokáig a látottak foglalkoztatták a kirándulásban résztvevőket, Az ismeretek oly nagy tömegének jutottak birtokába, amelyek teljes megállapodására és elrendeződésére még sok időre lesz szükségük.

A valóban tanulságos és költséges kirándulás, tekintve a tanulók anyagi helyzetét, csak a minden oldalról bő ségesen felajánlott támogatással volt megvalósítható.

A költségek fedezésére az alábbi szives adományok folytak be: Városi Tanács 2000, Járási Ipartársulat 1500, Zsupáni hivatal 1000 Kereskedelmi és Iparkamara 1000, A tandncmunka kiállításon befolyt adományokból ‘ 862 50, Hentesipari szakosztálytól Biicsák Károly elnök ur gyűjtése 616, Csizmazia György városbiró ur gyűjtése 458 Járásfőnők ségíő! 300, Kereskedők Tes:ütéfétő! 300, Komáromi-Első Hitelintézet 200, Komáromi Koronabank 100, Földmives Kölcsönöspénztár 100, Általános Hitelbank fiókja 100, Szlovenszká Banka 50 ás a Csirkefogó szinielőadás jövedelméből 2400 K.

A nemesszivü adakozóknak ezúton is hálás köszönetét mond az iskola felügyelő bizottsága és igazgatósága, hogy lehetővé tették 150 tanulónak’, a jövő iparosainak és kereskedőinek, hogy ismereteik gyarapítása és műveltségűk emelésére oly szellemi éiték;k birtokába ju'ottak, amelyeknek későbben mindjobban hasznát fogják láthatni.

■■■■■mhAmmmhhmhbmíí

Ujal)l> mentőexpedició készül Andsen fölkutatására.

— augusztus 3

Nobite tábornok az Itália hajótöröttjeinek Rómába érkezése alkalmából hódoló táviratot küldött Musolininek. Nobile egyúttal Arnoldó Mussoiininek, a miniszíereinök testvéröccsének is táviratot í-üldótt, amelyben köszönetét mondott azokért a cikkekért amelyek

ben Arnoldó Mussolini védelmére kelt az Italia szerencsétlen kimenetelű expedíciója részvevőinek. Az Impero megjegyzi azonban, hogy a lelkes fogadtatás hangulatéban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az Itália hét embere és az Amundsenék még mindig nem kerültek meg. Mindent meg kell tenni, hogy az Itália léggömbjével elsodort hajótörötteket, valamint Amundsent és társait minél előbb felkutassák. A lap szerint Mussolini maga is ezen a véleményen van és hamarosan újabb mentőexpediciót szervez.

Marino kapitányt, aki eddig Narvickban a Citfa di Milano fedélzetén tartózkodott, vasúton Svédországba szállítják, ?.ho! Stockholmban specialisták fogják kezelni. Narvickba megérkeztek azok a repülőgépek, amelyek a Lalham után kutattak. A repülőgépeket a Citta di Milano fedélzetére szállították, amely megint visszatért a Sp tzbergákra.

Schmoll-Pasta

cipőjét ápolja, s rög-tön fényesíti!

Németország győzhetett volna, ha a nyugati fronton nem hanyagolja el a jobbszárnyát.

Foch marsai nyilatkozata.

Révész Andor dr. a madridi „A

B. C.“ külpolitikai szerkesztője Foch marsallal a párisi Hotel de Invalides épületében lefolytatott beszélgetéséről a következő érdekes cikkben számolt be lapjában:

— Azt kérdezi tőlem — mondotta Foch marsai, hogy győzhetett volna-e Németország a háborúban ?

Azt mondom, hogy igen Ugyebár ez meglepő válasz, de őszintén felelek. Megmagyarázom.

Egy pillanatig gondolkozott, majd igy folytatta:

— Igen, Németország győzhetett volna. Bizonyára meglepi önt, hogy a szövetséges hadseregek volt főparancsnoka ezt mondja. De igy van.

Nemcsak a háború kezdetén,

hanem 1918. tavaszán is győzhetett volna,

ha terveit, amelyek nagyon jók vol: tak, több tehetséggel valósították volna meg Ma is csodálkozom még, hogyan lehetett az hogy Németpr szág — miután oly sokáig készült a háborúra — stratégiai rendszereinek technikai megvalősitását oly siralmasan elhibázta.

— Csodálkozom például, hogy hogyan hanyagolhatta el annyira a német főparancsnokság a jobbszárnyat. Tudom, hogy Schlieffen gróf tábornok, akitől a Belgiumon keresztül Franciaország ellen való támadás terve eredt, szüntelenül hangsúlyozta azt a fontos szerepet, amelyet a jobbszárnynak kellett betölteni Antwerpen megszállásával és az angol csatornának legalább is Boulogneig való elfoglalásával. De a jobbszárnyat, mely , Belgiumtól legyezőalakban terjedt, Eszak-Franciaországig szüntelenül erősiteni kel lett volna. Schlieffen gróf még a halálos ágyán is igy kiáltott fel: „Gondoskodjatok róla, hogy a jobbszárny elég erős legyen“.

— De a német főparancsnokság elkövette azt a nagy és megérthetetlen hibát, hogy a jobbszárnyat éppen a döntő pillanatban gyengítette az Elzász-Lotharin? iában fekvő balszárny javára. Azonkívül három divíziót elvont és Kelet-Poroszországba küldött onnét az oroszok ellen, pedig ott Híndenburg és Rennenkampí között már az előbbi javára eldőlt a harc.

A németek jobbszárnya ennélfogva túlságosan gyenge és rövid volt ahhoz, hogy tengerig elérjen.

Nem gondoskodtak pótlásról és i->y a szárnyat fel lehetett göngyölíteni Ez történt, amikor Kluck hadserege Párishoz ért. Néhány hónappal utóbb már iparkodtak a németek tévedésüket kijavítani és elfoglalták a tengerpartot, de akkor Ypernnél vereséget szenvedtek. Ypern azonban első tévedésük egyenes következménye volt csupán. A jobbszárny nagyon gyenge volt.

— Vájjon a marnei első ütközet után szükséges voit-e, vagy-ehamarkodott volt e a németek visszavonulása ? — kérdeztem.

— Mind a kettő — válaszolt marsai. — Stratégiai szempontból (ama hibák miatt, amelyeket emlitettem) a német hadsereg meglehetősen kényes helyzetben volt Páris előtt, mert mi felgöngyölítettük a jobbszárnyát és rés támadt a Kluck-féle első hadsereg és a Bülow féle második hadsereg között. Másrészt azonban a németek mégis összeszedhették volna magukat és nem kellett volna olyan hamarosan visszavonulnak. Ma már mindenki láthatja, hogy ellenfeleink hirszolgálata na gyón fogyatékos volt.

Csak ez magyarázza meg Hensch vezérkari ezredes hatását a német frontra, amelyet egész terjedelmében visszavontak az ő pesszimista jelentései következtésen A pszichológiai magyarázatot megkapjuk Moltke tábornoknak, a hadseregfőparancsnoknak leveleiben, melyeket feleségéhez irt. Ezekben a levelekben a tábornok pesszimista természete és nagyon előrehaladott betegsége tisztán kifejezésre jut.

Kétségtelen telát, hogy a marnei ütközetben ellenfeleink parancsnoksága teljesen elhibázta a dolgát. Jóval feladata alatt maradt.

— Vájjon jobb lett volna-e —kérdeztem, — ha a németek a másik módszert, követik, vagyis defenzívát folytatnak a nyugati fronton és lehengerelő offenzivát Oroszország ellen ?

— Ennek a tervnek mindenesetre megvoltak a hívei — mondotta Foch marsai, — köztük Waldersee és Hans von Delbrück. De nem hiszem, hogy ez kedvező lett volna Németországra nézve, még akkor sem, ha fényes győzelmeket arat Oroszország felett. Azt hiszem, hogy az oroszok bármilyen messzeségbe is visszavonultak volna és a németekkel szemben is a Napoleon ellen alkalmazott stratégiát használták volna. Mellékesen meg ke'l jegyeznem, hogy egy terv megvalósítása fontosabb, mint maga a terv. A németek haditerve a nyugati fronton jó volt, de a kivitelben hibáztak.

— Már emlitettem, hogy a németek még 1918. tavaszán is megnyerhették volna a háborút. Ha elérték volna Amienst, ezzel az angol hadsereget elvágták volna a franciáktól.

Még Mangin tábornok offenzivája után julius 18-ától kezdve sem volt kétségbeejtő a németek helyzete.

Megvallom, katonai szempontból sehogy sem értem, hogy Ludendorff tábornok augusztus 20 ika körül miért nem vonult vissza a Metz— Meuse - Brüsszel—Antwerpen-vonalig. Már megtettem előkészületeimet a „Hindenburg-vonal" megtámadására és ha a német hadsereg az említett egyenes, rövid vonalig viszszavonult volna, mindent élűiről kellett volna kezdenem Ez a stratégiai visszavonulás egy évvel meghoszszabbitotta volna a háborút és kritikus időkben sok váratlan dolog