Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-08-04 / 93. szám

STyvwnkilencedik évloiyam 93, szám, Nyomhat, 19S8. augasztas 4. KOMABOMI LAPOK ?4$!festégi áf tsss&isloták értékbeli; í* yiSékre postai aaéiküMéasei I évse 8® S, félévi« 40 I, negyadévíe. 22 I. — Külföldön 150 Ki. yes ss&na éim t POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA i TUBA JÁNOS. ' Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA és. Szerkesztő: BÁRÁNYÁT JÖISEF rls*. E*erke»*tő»ég él kiadóhivatal; Sádof-'fe lhs;' Megjelenik hetenkiníhiromsseí j kedden, csütörtökön és szombaton. Akadályok &konszolidáció útjában Komárom, — augusztus 3 Tizedik esztendeje straccpolitika folyik PrágábaD. A centralizmus, mely eleinte bizonyos szenvedély­­lyel dolgozott a kisebbségek ellen és féireértbetlenül adta tudomásuk­ra irántuk érzett ellenszenvét, tak­tikát változtatott. Adja a közöm­böst velük szemben, az objektivet mimeli és kifelé nyilatkozatokat helyez el, amelyek mind azt har­sogják nyugat felé, hogy itt a ki­sebbségeknek igen jól megy a dol­guk és azok mindent megkaptak, amit számukra a békeszerződések biztosítanak. A vérmesebb nacio­nalizmus pedig ezt is túllicitálja é3 azt átiitja, hogy a kisebbségek sokkal löbbet kapnak, mint ameny- Dyi megilleti őket. Ezzel az állásponttá! kár is volna egy peicig is polémiábt bocsát­kozni Aki itt az állampolgár-áji ügyet ismeri, amely kiélezve egye­dül és kizárólag a magyar kisebb­ség ellen van, aki a földreformot közelről látta, amely szintén a magyar nemzeti vagyonnak a na­cionalizmus rohamcsapatai által való ostromát jelenti, aki a magyar kultúra szánalmas vergődését fi­gyelte a lefolyt tiz esztendő alatt, annak keseiű tanulságai lehetnek az itt folyó kisebb-.égi élet küzdel­mes sorsiról. Hiszen az igaz, hogy a katonai rekvirálások már megszűntek, a diktatúra sincsen életben, a propa­­gacsna kancellária is dicstelenül múlt ki és az itt élő magvar nem­zeti kbtbbség jó erkölcsi bizonyít­ványokat kapott á felelős cseh politiku-októ1, épen úgy, mint az államfőtől is. Ezek ellenére Prága nem leplezheti el, hogy az elége­detlenség nem csak hogy nem szűnik, hanem egyre növekszik. A magyar kisebbség képviselői ennek nem csupán a parlamentben és a sajtóban adnak hangot, ha­nem minden autonóm testületben és minden érdekképviseletben is folyton azt hangoztatják, hogy ki­sebbségi sorsunk intézése körül ezernyi panaszt termel a kormány­zat és ezek a panaszok nem szo­rítkoznak a periféria életének szűk körére, hanem a legnagyobb nyil­vánosságot kö eteik a részükre. A magyar nemzeti kisebbség számolva tényleges heiyz téve1, bölcs mérséklettel viselkedett az uj ál­lamalakulatban, bízva az üonepé lyes ígéretekben, amelyekben nem is volt fukar az első forradalmi nemzetgyűlés. Csakhamar megér­tette azonban, hogy ezek csak szavak, amelyek elrepülnek, rmrt nem követik nyomon a leltek. Később ezek is e következtek és az ünnepélyes Ígéreteket rendre megcáfolták. Ekkor láttuk, hogy ilt a nemzeti többség bennünket játékszerévé akar tenni nem az áilampo gári egyenlőség nagy elve és a demokrácia feltétel nélküli kiteijesztése utján, hanem a vára­kozás politikájával. Mi türelemmel vártunk és egy lépést sem távoztunk a jog és a törvény talapzatáról. Vártuk az igazság vonatának megérkezését, amely lassan szokott döcögni, mig céljához ér. Az akadáyok azon­ban nem akarnak megszűnni és a konszolidáció a külsőségekben halad ugyan e őre, de a lelkekben nem talál talajra. Minden — le­gyen az gazdasági, vagy kulturális — megmozdulásunk a legnagyobb bizalmatlansággal találkozik; poli­tikai téren minden követelésünk és kívánságunk a non possumus ércfaláról pattanik vissza. Alulról a kisemmizett és siral­mas életviszonyok közt élő tömeg morajló zúgása jelzi az elégület­­leuséget, amelyet a centrális poli­tika gazdasági irányzata keltett ipa­runkat, kereskedelmünket lesor­vasztó tendenciájával, felü ről a ha­lálraítélt lateiner osztály vergődését látjuk, elbocsátott közalkalmazotta­kat, éhező nyugdíjasokat, elhelyez­kedni nem képes ifjúságot, a dol­gozó középrétegek sorsa is csupa panaszra ad okot. Ez nem a munka és a lelki béke bo dog időszaka, hanem a vergődésé, ame yben nem­zetünk Jelki szemei elölt a legbi­­zonyta anabb jövő homályos kör­vonalai bontakoznak ki és semmi jóval nem kecsegtetnek. Miért az akadályok az útban, a konszolidáció útjában? Miért nem teljesitik nemzeti kívánságainkat és nem csinálnak számunkra helyet a jognak asztalánál? Csekély vigasz­talás az, ha azt habjuk: a magyar a legjobb katonaanyag, a magyar a legjobb adófizető, tehát a legjobb állampolgár, aki kötelességét az állammal szemben példásan telje­síti. Ezzel szemben talán az ellen­értékeket is kiérdemelte már a magyar nemzeti kisebbség: az ál­lampolgári és a politikai egyen­jogúságot gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ameddig azonban az állampolgárság Gessler kalapja előtt kell tisztelegnie százezer állam­nélküli magyarnak, akiknek csak a kötelességek te jesítése minden állampolgári joguk, ameddi a ma­gyar kisebbséghez tartozó födmü­­ves nem juthat földhöz, sőt az évszázadok óta miveit földet a ked­vezményezettek kapják, amíg év­­ezrtdes kultúránk ezer sebből vér­zik é3 közgazdasági életünket is letaro'la a gazdasági féltékenység jégverése, addig a legjobb katona és a legjobb adófizető is azt kell, hogy érezze magában, hogy még sincs rendben a dolog egészen. Mert egyik akadály után a másikba üt­közünk bele. így pedig nem lehet előrehaladni a konszolidáció or^zág­­ulján, amelyet számunkra jelölt ki történelmi végzetünk. Prágában struccpolitika folyik. Úgy tesznek, mintha nem venné­nek észre bennünket. Pedig élünk, gyötrődünk és panaszkodunk. A politikai vaksággal együtt jár a po itikai süketség is. POLITIKAI SZEMLE Komárom, — augusztus 3. Az országos elnök felhívása a közigazgatási tisztviselőkhöz. Egy hónapja műit anna^, hogy Sílovenszkóbím életbelépett az oiszágos közigazgatás és ez alkalomból meg­jelent sz országos hivatal hivatalos iap.­­jának első száma, amelyen Drobny országos elnök felhívást intéz a szlo venszí ói közigazgatási tisztviselőkhöz. A felhívás utal arra, hogy ilt az alka­lom Szlovenszkót nemzeti, kulturális, rztciáls és gazdafájl téren olyzn szín­vonalra emelni, amely azt, mint a csehszlovák köztársaság szilárd és fon­tos részét, megilleti. Az eredményes munkához szükséges az összes tisztvi­selők igazságos és becsületes együtt­működése, mert csak jóakarattal és szorgalmas munkával lehet elvégezni azokat a nehéz feladatokat, amelyeket Szlovenszkó uj korszaka vezetőire há rit. Páríatlanságia, lelkiismeretességre és a haza iránti adaadásra hívja fel végül a tisztviselőke*. Megint tárgyalják a szociális biztosítást. A kcaliciós nyolcas bizottság szo­ciálpolitikai albizottsága a napokban újból megkezdte a szociális biztosítás módosításáról szóló novella tárgyalá­sát. Több szakaszt letárgyalt a bizott­ság és megkezdték a pari ásra vonat­kozó paragrafusok tárgyalását i?. A koalíció eddigi magatartásából arra le hét következieíni,-hogy a javaslatban több újabb enyhítést h j anak végre, ami arra szolgái, hogy a szociáldemo­kratákkal a megegyezést elősegítse, amelynek révén a sztcialisták is föl­hagyhatnak eddigi merev álláspontjuk­kal. Az albizottság most megkezdett munkájából arra számitanak, hogy a képviselőház szociálpolitikai bizott­ságát valószínűleg augusz us 15., vagy 6-ára egybehívjak, hogy szeptember elejéig a javat|at feletti részletes vita is befejezést nyerjen. Kinevezik Kuszinszkó országos alelnökiét. , A régóta húzódó ruszinszkói orszá­gos alelnöki kinevezés végre megoldást fog nyerni. A koalíciós körökből úgy értesülnek, hogy a kinevezésre nézve most már végérvényest n döntöttek és eszerint Ruszinszkó országos elnökévé Jech Leó dr volt zsupánt nevezik ki. Jtch hü muakatárga Rozsypal elnök­nek s az ő végleges kinevezése tehát csak megerősi i az! a tényt, hogy Ro­zsypal eddigi rezsimé változatlanul meg­marad a jövőben is. A néppártok fúziója. A szlovák néppárt vezére Hünka András a minap Mariavölgyben beszé­det mondoft, amelyben vehemens tá­madást intézett a szlovenszkói protes­tánsok ellen és" kijelented?, hogy egy ­séges szlovák katolirus frontot kell alakítani. E kijelentése poliiikfí körök­ben messzemenő kombinációkra adod atkalma*, amelyeket a különböző lapok sietnek is pertraktálni. Ezzel kapcsola­tosan a Lidové Ncviny azt Írja, hogy a szlovák néppárt rövidesen egyesül a cseh néppárt szlovenszkói Micsura szár­nyával. Ezt a S ovák megcáfolja ugyan, de annyit máris beismer, hogy a fúzió még nem elég érett. Természetes, hogy szokása szerint mindjárt támadja is Micsuráékat, akiket azért hibázta*, hogy miattuk nem jöhetett létre eddig a kö­zös front. A Slovak az egyesülést csak úgy tudja elképzelni, hogy a lidákok', akik tizenkétezren vannak Szlovenszió­­ban, otthagyják pártjukat és valamérty­­nyien belépnek a szlovák néppártba. A Lidové Noviny Híinkáék cáfófata ellenére fenntartja állítását és többek között alt Írja, hogy a fúzióról már értesítették Micsurát, akinek a fúzió esetén a szlovák néppártban égy >!­­elnökségét biztosították. Az egyesülésre szóló döntő lépésekét augusztus 4 én vagy 5-én akarják meglenni az Óról egyesület pozsonyi kongresszusán. A jelek arra vallanak, hogy az egyesülés u‘ját már egyengetik. "’“'a p! ................ Küzdelem a vízumok eltörlése érdekében. A szabadkereskedelem akadályainak leküzdése. ■ >-* Az egymással kereskedelmi össze­köttetést fenntartó ors7ágok kereske­delmi és ipari alakulatai, a kamarák és különböző egyesületek, az utóbbi évek óta követelik a vízumok eltörlését. Mindenütt azzal érvelnek, hogy ma már a békeszerződéseket követő második évtizedben minden ok megszűnt arra, hogy a vízumokat fentartsák. Minden fl természetes gyomor- és béltisztitö hatása páratlan. Az Igmandit ne tévessze össze másfajta késés űvizzel! ^ Kapható mindenül! kis és nagy üvegben Schmidthauer fölvállalat Komárom.

Next

/
Thumbnails
Contents