Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-07-31 / 91. szám

2. olds', Komáromi i,*pcx 1828. juüus 31. Intézeti fehérnemű Kötény, Flór Patent Harisnya, u'azó kosár és Bőrönd Evő kósrlet, tornfc'pő stb. legjutányosabbcn ELBERT-né! Nádor-n. 19. Gazdag választékban női és férfi fehérnemű, fürdő dress, frottír Kép. „Elite“ mosőselyem harisnya, játszó ruha, fior gyer­mek trikó, sokkerli, esőernyő és sé abot. Apach ing stb. Sport és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári árban. hőségtől, kissé meghibbant vadtörzsek­nek, a hőség kinját ordításba, zörgésbe, csörömpölésbe, makogásba, feloldó lármáját használod zenének! — Fogadd részvétemet „kedves kö­zönség.“ — te vagy e három sajnálni való közül a legsajnáiatraméltóbb. Mert a cigányok, azok majd csak meglesznek valahogy. Azt olvastam egy a magyar nóta válságát tárgyaló komoly irodalmi körből származó, komoly cikk­ben, hogy a mi cigányaink rendkívül intelligensek és alkalmazkodni tudók, újy hogy számtalan cigánybanda ala­kult már át dzsesszbend-dé ugyany­­nyira, hogy egynémelyik már a néger külső szinét is felvette elannyira, hogy elmondható róla: Vakard meg a Jambót és mondjuk — Ácsi lesz be­lőle. Megtanu'ják aztán a szaxofont fújni a nagydobot ülni, megtanulják, hogyan kell olyan lármát csapni, mint hogyha egy láda porcelán! leejtve összetörnek, hogy zene legyen belőle. Ezek a dzsesszbendek aztán elvándo­­ro'nak más vidékié, hogy megőrizhes­sék inkognitójukaf, jól tudván, hogy „nemo próféta in patria sua, Egy tuladunai városkában történt, hogy egy ilyen hamisított dzsesszben­­de’, mely a közeli szomszédságból származott át, felismert a helybeli, ke­nyerét veszített banda prímásának a leánya és a banda ebrúdra akarta hányni mind a hányat, le akarta lép lezni az áldzscsszbendet, de azután meggondolta a dolgot és elpárolgott a városból, hogy távol a hazai Pihegö­­től egy — mondjuk — erdélyi város­kában támadjon fel mint frissen subic költ „dz8es8zbend“. Elvégre azt mondja a magyar közmondás is. „Verebekkel csiripelj, bagjokkal huhogassl“ A magyar nótát sem sajnálom. Mert a magyar nóta nem haldoklik, a magyar nóta nem halt meg, csak alszik. Vagy talán nem is alszik, csak félre­vonult, oda, ahol szeretik, s aztán majd eléldegélvén ott, ahol szívesen fogadják, ahol dédelgetik, ápolgalják, ahol rajonganak érte — újra előjön majd teljes szépségében majd akkor, ha ez a korc3izlésü nemzedék elkotró­­dott utjából és tisztultabb légkör, jobb ízlésű „kedves közönség“ lép a mai helyébe. Hogy hol van most a magyar nóta? — Hát például: Münchenben. Úgy bi zony, a barna sörök hazájában, a boj tos hálósapkás, nagyhüvelykujukat moz­gatni tudó bajorok városából jött a nagy magyar stúdióba a levél, hogy magyar muzsikát kérünk sokat, sokat, cigánymuzsíkát kérünk és magyar nóta délutánokat kérünk minél többet. A napokban hivatalos ügyben jártam itt is, ott is egyszerű házacskában s itt is, ott is többszöri kopogtatás u'án tudtam csak bejutni, mert itt is, ott is egy-egy fiatal asszonyka lelkes szem­mel, bájos elpiru’ással mentegetődzöit, hogy úgymond: — Cigánymuzsíkát hallgattam a rá­dióban I Leánykörök alakulásáról hallottam, mely leánykörök felvették programjukba a magyar nótának, az igazi, a kinem ficamodott, a nem gyári árunak készült, a nem pénzért gyártott, a régi jó „avas“ magyar nótának kultiválását Munkakörben dal fakadjon az ajkon, pihenés közben dal, nótázás, magyar nóta, régi nóta törjön elő a telkekből 1 A magyar dalegyesületek is hova­tovább, szinte önkénytelenül, el-elhagy­ják a műdalokat s mind több-több magyar dal előadását veszik fel prog­ramijukba. Gondoljunk csak a Koma romi Dalegyesület múlt évi monstre hangversenyére, me’ynek leghatásosabb, legnagyobb tetszést kiváltó része a magyar nápdabk előadása volt: „Sió­fokra megy a hajó“ és a többi szép magyar dal. S reméljük, hogy az idén is lesz. Nem — mondom, nem — én nem féltem a magyar nótát sem, azért nem is sajnálom. Szánaiomramáltó egyedül c;ak te vagy „kedves közönség“ — amely nem tudod élvezni, hanem élve­zed a vademberek lármáját, amelyet a egyik most beérkezett, tehát még fiatal 8 igy elmaradottnak sem mond­ható magyar iró igy ir le: „A banda tagjai valami bohő grimaszt kapnak fel képükre és ü iükben hideg­lelősen ráz'ák felső testüket, a néger a síkosra borotvált fejét jobbra-balra himbálja, mintha le .akarná ejteni s egyúttal klerogy, csontos térdét resz­ketve veregeti össze. Alkalmasint a bika bődületekbői állt bele a félsz, amelyekre ő maga hajfogatja a ssxo­­font. A hegedűs be!e-be!e kerepel a szájával valami badarai a zenébe, fel­­hajigálja a vonót a levegőbe s a dupla salióbó! eső vonót elkapva, a fájával a kotíaálványon, a hegedű hátán és a felkapott cipőtalpán kopog hadarva s úgy csúsztatja vissza a vonót a húrokra, a taktusba belevinnyogva a cirkuszi bravúr után, A dobos a fálíábával rug­dal valami csengő szerszámot és a ssxofon a bika után egy merész kanya­­rodőval egércincogással csiklandozza meg a füleket így emelik a hangula­tot és igy alacsony itjdk le a tisztelt és imádott zenét az ember előtt “ ... Nem nóta ez, hanem valami vad visszaélés a hanggal, pincsihangon ugatnak és kukorékolnak, gágognak és hápognak aprókat a zene közé a jazz művészei s a felvillanyozott táncos­népség is alattomos kis nyávogásokkal, huhogásokkal, nyeritésekkel gazdagítja a hangversenyt. Mintha meg akarná­nak bolondu’ni. ... A szakszofonos kiengedi a szá­jából a szopókát és egész testét rán­­cgálva kacag, gargarizálást utánozva közbe közbe és a dobos, hegedűs, a zongorás mind vele kacagnak, vele rángatóznak és reszkettetik a fejüket. Ezt azoktól a nyomorult rokkantaktól lesték el és most azokat csúfolják és kacagják ki, akik ott hagyták a srap­nelzivatarban a boldogságukat, az emberiségüket. A legnagyobb leikierő kell hozzá, elszenvedni ezt a gyaláza­tos viccet.“ Ugy-ugy: „Gyalázatos v/cc“-nek mondja a tisztult Ízlésű magyar író ezt a zenének csúfolt rémtákolmanyí, rám­­hallományt, „gyalázatos vicc“ nek.mely­­lyel kiguoyolják a háború rokkantj út, akik pedig minden tiszteletet megérde­melnek. Ugy-ugy: „kedves közönség“, tehát csak folytasd, csak csinálj dzseszbend kultuszt, csak élv.zd ez! a „gyalázatos vicc“-et és fogadd részvétemet és min­den jóizlésü ember részvétét. K. P. P. Oroszország is expedíciót szervez Amundsenék megmentésére. — július 31. Moszkvai jelentés szerint a moszkvai tudományos tengerészeti intézet újabb segélyakciót szervez a Spitzbergákra, mert az a meggyőződése, hogy Amund­­sennek ott kellett valahol leszállnia. A fanoncmurtkák jutalmazása. Már több ízben megemlékez ütk a helybeli piros tanonciskola szaksze rüen megrendezett és cLőrendü mű­­helyi munkákat bemutató tanoncmunka kiállításról, meg egyszersmind a szak­iskolává fejlesztett tanonciskolának legújabb, szakmakénti szervezetét is bemu atta ügyes csoportosiiásával. A kiállított munkákat a Járási Ipar­társulat által felkért szakiparosokből I álió bizottság tüzetesen felülvizsgálta és bírálata aiapján az iskola felügyelő­bizottsága a kiállítókat a kővetkező jutalomban részesítette: Dicséretes oklevél és 40 K pénzjuta­lomba részesültek Szabó Ferenc, Mi­­hilica, Vsnce József, Cdzmazia Miklós, Szabó András, Somon László asztalos­­ipari, Szénássy Bála szabóipari, Keller Lajos, Egyeg András cipészipari, Bij­­kay R. női kalaposipari, Wmdmüh! M. női szabóipari, Szovics I nre pékipari, G.lié Ferenc és Púhr Tivadar fányié­­| képészeti tanulók. I Dicséretes oklevelet és 30 K pinzju­­j talmat kaptak Kubik Béla, Gaái Lajos, \ Horváth Kálmán vasipari, Kohn Alfréd, \ Kas ill József, Papp István, Rúsinger ■ G/ula, Fekeie László, Bi lohosztoiszky l Lajos faipari, Wohberg Jenő, Joachim I Károly szabóípari, Bozsóky Imre, Szépe : István cipászipari, Sárai István, Bírta I Bála szűcsipari, Horváth Giza, Köztér i Erzsi, Paulik János porcellánfestő Ipari, Tó h A. női kalapos ipari, Kudlács 1 Mária, G^oszmann Rózsi nőifodrász I ipari, Bande GyuU, Erdélyi Kálmán, Széles Ztitán nyomdászipari, Vigh bt­­í ván könyvkötő ipari, Esztergás Ferenc, i ; és Zablondil Félix sütőipari tanulók, ! | Jó oklevelet és 20 K pénzjutalmat kaptak Brsse János, Rehorovszky Fe- \ renc, Bajkay Dezső, N imeíh József ; vasipari, Kockás János, Szénié Gyula, ! CJcsó Lajos asztasosipari, Fónód Ist- j j ván Kódú Ferenc, Attia Ferenc szabó- j í ipari, Farkas Kálmán, Janku’ár Lajos, I Császár Jenő, Pavlic3ek Lajos, Csonka I : József cipészipari, Hamz M. női ipari, | ! Léránt Erzsi női szabóipari, Nagy Fe- j renc borbélyipari, Starka János nyom­­dászipari, Langsád! G/ula kőmíves- i ipari é3 Morvánszky Jenő heníesipari \ tanu'ók. I Jó oklevélbe és 15 K pénzjutalomba í részesültek Nagy István, Szaímáry Zsig­­; mond vasipari, Deák József, Jobbágy : Lajos, Búkor József asztalosipari, V gh l Vilmos, Vidermann Károly, Dósány j Lajos, Cseh András szabőipari, Pilenik 1 Gáza cipészipari, Végh M, és Braur I K. női szabóípari tanulók. I Kielégítő oklevelet és 10 K pénzju- i talmat kaptak Caintalan Gergely, Pro­­\ hászka Imre vasipari, Kósa István, | Németh Ferenc. Kadlícsek János aszta­­\ losipari, Csapó György szabóípari, Sab­­j ján István cipészíp3ri, Szarka András \ nyomdászipari.. Vernnszky Károly hen­­j tesiparí, Varga Etek és Farkas Sándor I pékipari tanulók. Dicséretes oklevelet kaptak pénzjuta­­| lom nélkül Sárközi Kornél szabó, Szo­­s kolócty V iléria nőikalapos, Singer A. nőiszabó és Szabó Imre asztaíospari tanulók. Jó oklevelet kaptak Hoffmann Irén nőiszabó, Bahorecz Márton nyom­dász és Griinhúí Miklós órásipari ta­nulók. Kielégítő oklevelet nyert Baj j kay J. női szabőipari tanuló, f Itt említjük meg, hogy a kiállított első és másodrendű munkák egy ré­szét, a Tűre-Szent Mártont iparfej­lesztő intézet felhívására öt ládába cso­magolva Brünnbe szállította el az is­kola vezetősége, ahol azok az augusz­tus elsején megnyíló országos tanonc munka kiállításon nyernek elhelyezést. A kiállítást szép számmal látogató és nemes szívvel adakozó közönség ado­mányaiból közel ezer koronányi összeg gyűlt egybe, melyet a tanulmányi ki­rándulására fordított az iskola s melyért ezúton mond hálás köszönetét az iskola igazgatósága. Ugyancsak ezúton is hálás köszö­netét mond az igazgatóság a Jókai Egyesület elnökségének a kiállításon kölcsönzött álványokért és szekré­nyekért. Igazgatóság. * Megjutalmazott kereskedő tanonciskolái tanulók. Az elmúlt tanév végével a kereskedő tanonciskolában szép sikerrel lefolyta­tatoit záróvizsgán, melyen a járási főr.ökség Soltész Pál főszo'gabiróva! a felügyeíőbizotíság Csíz m szia György elnökkel továbbá Ipovitz J nő és Dácz József f -lügyelöbwof sági tagokkal, a Kereskedők Testületé pedig számos táj;jóval képviseltette magát, a szorgal­mukkal és kiváló előmenetelükkel ki­tűnt alábbi íaru'ók részesültek ösztön­díjakban : Papp József I. o., Farkas Góspár és S einer József II. o. íaru'ók 40 —40, Brreznai János, Freidl Bria I. o. Be­rte Pál és Malár Rudo'f 11 o tanú ók 30—30, Krausz Dazső, Sclesiiger Jenő, Schlesinger Márkus I. o. és Gmseí Ignác II. o, tanulók 25—25 koronába. ______________ tgdzgatósdg. Jelentés a komáromi „Jókai“ cser­készcsapat tutajtáborából. • Julius 24. Langyos éj után 3 órakor útnak in­duljak tutajain«. Persze erről mi sem­mit se tudtunk, mert még az igazak átmát aludtuk. (A iu*gjon csak 7-kor van ébresztő.) Zugó katarakták után megérkeztünk Trencsénbe. Oidreicra parancsnok ur vezetésével megtekintet­tük a középkori kiskirály, Csák Máté sasfészkét, a írencséni várat. A vár és város megtekintése után tovább indul­tunk. A szeszélyes Vág B:ckó alá szákit. De csakhamar eltünedeznek az ódon romok is. Az időjárás változatlan szép, csak a folyó viseli magái rosszul: roppant sok kanyarulata vau, melyek nehézzé teszik a tutaj vezetését, még több sellője. De, ó Múzsa, mo3t se­gítsd meg egyébként is gyenge toliun­kat 1 Az első 1 u‘3j második őrsvezetője Zhorella Árpád, Ki térképről próbálja igazgatni a tutajt, keresve keres minden zátonyt, de csak akkor fedezi fel őket, mikor már fennakadlak rajta. Épigy történi a mai napon is. V igujhely alatt, miközben a zátonyt kereste, a tu aj oly barátságosan cirógatta meg a partot, hogy a talp hiíuisó részén átcsapott a viz és kiöntötte a térképbuvár Őrsöt, miként az ürgéket. Itt említjük meg, hogy milyen rosszakaratú tud lenni az istenadta nép! A pariról nézi a cser­készek nem «is veszedelmét s ahelyett, hogy segítségükre sietne, halászik a zavarosban: lop, mégpedig erőszakkal is a cserkészek elúszott vagy part rá­vetett holmijaiból (Kedves Kürz Bácsi! Ne féljen, a szálfákat nem engedtüs el­lopni, azokat visszük tovább a komá­romi nagy cserfeészbarát társához Haas nénihez és Römer Bácsihoz!) Tovább haladván Temetveny, majd Csejte várának romjai tűntek fel. De csakhamar besötétedett és kikötöttünk Julius 25. Tovább folytatván utunkat, korán reg­gel Pöstyénbe érkeztünk, hol mindenki megcsodálta Mikus Marci éiescsengésü kürtjét, (közmegvetés tárgya e irombifa a cserkészek előtt akkor, amikor az éb­resztő hangjait csalogatja elő belőle buzgó hordozója). Természetesen megtekintettük a hires fürdőhelyet. Nagy örömünkre találkoz­tunk Lestár István főtisztelendő urraf, ki volt olyan szives, hogy végigkalauzolt minket a városon. Ügyesbajos bevásárlási ügyeink le­bonyolítása ulán tovább indultunk. Az idő már nem oly kedvező mint eddig, kissé borús és állandóan széllel szembe haladunk, mely oknál f/gva Komáromba érkezésünk ideje mindinkább eltolódik. Esteledik már s felváltva evezünk, kü­­! lönben Zsolnán virradnánk meg. Most Szered Közelében küzködünk valami ismeretlen nevű falu mellett, ahol a ruhát sulykoló asszonyok előttünk ed­dig ismeretlen nyelven megszólítottak. Már-már zavarba jött volna kisded csa­patunk, ha közismert nyelvtudósunk, Bajnok otthon maradt török tudomá­nyával ki nem ment bennünket a sár­ból. (Megjegyzendő, hogy ő épen úgy beszél spanyolul, mim törökül.) De a „Bülürüszütürcsü“ zengzetes ige hatá­sára teljesen világos lett a helyzet, mert egyik se értette a másikat. Este lefekvés előtt a parton tábor­tüzet rákiunk. Énekünkben sok volt az önbátoritás, mert bizony, mikor oly messze vagyunk hazulról s lakásunk, otthonunk néhány gömbölyű fa a Vágón, könnyen bus, hazavágyó érzelmeknek engedhettünk volna. (Vége köv.) * Csandd

Next

/
Thumbnails
Contents