Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-07-31 / 91. szám
2. olds', Komáromi i,*pcx 1828. juüus 31. Intézeti fehérnemű Kötény, Flór Patent Harisnya, u'azó kosár és Bőrönd Evő kósrlet, tornfc'pő stb. legjutányosabbcn ELBERT-né! Nádor-n. 19. Gazdag választékban női és férfi fehérnemű, fürdő dress, frottír Kép. „Elite“ mosőselyem harisnya, játszó ruha, fior gyermek trikó, sokkerli, esőernyő és sé abot. Apach ing stb. Sport és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári árban. hőségtől, kissé meghibbant vadtörzseknek, a hőség kinját ordításba, zörgésbe, csörömpölésbe, makogásba, feloldó lármáját használod zenének! — Fogadd részvétemet „kedves közönség.“ — te vagy e három sajnálni való közül a legsajnáiatraméltóbb. Mert a cigányok, azok majd csak meglesznek valahogy. Azt olvastam egy a magyar nóta válságát tárgyaló komoly irodalmi körből származó, komoly cikkben, hogy a mi cigányaink rendkívül intelligensek és alkalmazkodni tudók, újy hogy számtalan cigánybanda alakult már át dzsesszbend-dé ugyanynyira, hogy egynémelyik már a néger külső szinét is felvette elannyira, hogy elmondható róla: Vakard meg a Jambót és mondjuk — Ácsi lesz belőle. Megtanu'ják aztán a szaxofont fújni a nagydobot ülni, megtanulják, hogyan kell olyan lármát csapni, mint hogyha egy láda porcelán! leejtve összetörnek, hogy zene legyen belőle. Ezek a dzsesszbendek aztán elvándoro'nak más vidékié, hogy megőrizhessék inkognitójukaf, jól tudván, hogy „nemo próféta in patria sua, Egy tuladunai városkában történt, hogy egy ilyen hamisított dzsesszbende’, mely a közeli szomszédságból származott át, felismert a helybeli, kenyerét veszített banda prímásának a leánya és a banda ebrúdra akarta hányni mind a hányat, le akarta lép lezni az áldzscsszbendet, de azután meggondolta a dolgot és elpárolgott a városból, hogy távol a hazai Pihegötől egy — mondjuk — erdélyi városkában támadjon fel mint frissen subic költ „dz8es8zbend“. Elvégre azt mondja a magyar közmondás is. „Verebekkel csiripelj, bagjokkal huhogassl“ A magyar nótát sem sajnálom. Mert a magyar nóta nem haldoklik, a magyar nóta nem halt meg, csak alszik. Vagy talán nem is alszik, csak félrevonult, oda, ahol szeretik, s aztán majd eléldegélvén ott, ahol szívesen fogadják, ahol dédelgetik, ápolgalják, ahol rajonganak érte — újra előjön majd teljes szépségében majd akkor, ha ez a korc3izlésü nemzedék elkotródott utjából és tisztultabb légkör, jobb ízlésű „kedves közönség“ lép a mai helyébe. Hogy hol van most a magyar nóta? — Hát például: Münchenben. Úgy bi zony, a barna sörök hazájában, a boj tos hálósapkás, nagyhüvelykujukat mozgatni tudó bajorok városából jött a nagy magyar stúdióba a levél, hogy magyar muzsikát kérünk sokat, sokat, cigánymuzsíkát kérünk és magyar nóta délutánokat kérünk minél többet. A napokban hivatalos ügyben jártam itt is, ott is egyszerű házacskában s itt is, ott is többszöri kopogtatás u'án tudtam csak bejutni, mert itt is, ott is egy-egy fiatal asszonyka lelkes szemmel, bájos elpiru’ással mentegetődzöit, hogy úgymond: — Cigánymuzsíkát hallgattam a rádióban I Leánykörök alakulásáról hallottam, mely leánykörök felvették programjukba a magyar nótának, az igazi, a kinem ficamodott, a nem gyári árunak készült, a nem pénzért gyártott, a régi jó „avas“ magyar nótának kultiválását Munkakörben dal fakadjon az ajkon, pihenés közben dal, nótázás, magyar nóta, régi nóta törjön elő a telkekből 1 A magyar dalegyesületek is hovatovább, szinte önkénytelenül, el-elhagyják a műdalokat s mind több-több magyar dal előadását veszik fel programijukba. Gondoljunk csak a Koma romi Dalegyesület múlt évi monstre hangversenyére, me’ynek leghatásosabb, legnagyobb tetszést kiváltó része a magyar nápdabk előadása volt: „Siófokra megy a hajó“ és a többi szép magyar dal. S reméljük, hogy az idén is lesz. Nem — mondom, nem — én nem féltem a magyar nótát sem, azért nem is sajnálom. Szánaiomramáltó egyedül c;ak te vagy „kedves közönség“ — amely nem tudod élvezni, hanem élvezed a vademberek lármáját, amelyet a egyik most beérkezett, tehát még fiatal 8 igy elmaradottnak sem mondható magyar iró igy ir le: „A banda tagjai valami bohő grimaszt kapnak fel képükre és ü iükben hideglelősen ráz'ák felső testüket, a néger a síkosra borotvált fejét jobbra-balra himbálja, mintha le .akarná ejteni s egyúttal klerogy, csontos térdét reszketve veregeti össze. Alkalmasint a bika bődületekbői állt bele a félsz, amelyekre ő maga hajfogatja a ssxofont. A hegedűs be!e-be!e kerepel a szájával valami badarai a zenébe, felhajigálja a vonót a levegőbe s a dupla salióbó! eső vonót elkapva, a fájával a kotíaálványon, a hegedű hátán és a felkapott cipőtalpán kopog hadarva s úgy csúsztatja vissza a vonót a húrokra, a taktusba belevinnyogva a cirkuszi bravúr után, A dobos a fálíábával rugdal valami csengő szerszámot és a ssxofon a bika után egy merész kanyarodőval egércincogással csiklandozza meg a füleket így emelik a hangulatot és igy alacsony itjdk le a tisztelt és imádott zenét az ember előtt “ ... Nem nóta ez, hanem valami vad visszaélés a hanggal, pincsihangon ugatnak és kukorékolnak, gágognak és hápognak aprókat a zene közé a jazz művészei s a felvillanyozott táncosnépség is alattomos kis nyávogásokkal, huhogásokkal, nyeritésekkel gazdagítja a hangversenyt. Mintha meg akarnának bolondu’ni. ... A szakszofonos kiengedi a szájából a szopókát és egész testét ráncgálva kacag, gargarizálást utánozva közbe közbe és a dobos, hegedűs, a zongorás mind vele kacagnak, vele rángatóznak és reszkettetik a fejüket. Ezt azoktól a nyomorult rokkantaktól lesték el és most azokat csúfolják és kacagják ki, akik ott hagyták a srapnelzivatarban a boldogságukat, az emberiségüket. A legnagyobb leikierő kell hozzá, elszenvedni ezt a gyalázatos viccet.“ Ugy-ugy: „Gyalázatos v/cc“-nek mondja a tisztult Ízlésű magyar író ezt a zenének csúfolt rémtákolmanyí, rámhallományt, „gyalázatos vicc“ nek.melylyel kiguoyolják a háború rokkantj út, akik pedig minden tiszteletet megérdemelnek. Ugy-ugy: „kedves közönség“, tehát csak folytasd, csak csinálj dzseszbend kultuszt, csak élv.zd ez! a „gyalázatos vicc“-et és fogadd részvétemet és minden jóizlésü ember részvétét. K. P. P. Oroszország is expedíciót szervez Amundsenék megmentésére. — július 31. Moszkvai jelentés szerint a moszkvai tudományos tengerészeti intézet újabb segélyakciót szervez a Spitzbergákra, mert az a meggyőződése, hogy Amundsennek ott kellett valahol leszállnia. A fanoncmurtkák jutalmazása. Már több ízben megemlékez ütk a helybeli piros tanonciskola szaksze rüen megrendezett és cLőrendü műhelyi munkákat bemutató tanoncmunka kiállításról, meg egyszersmind a szakiskolává fejlesztett tanonciskolának legújabb, szakmakénti szervezetét is bemu atta ügyes csoportosiiásával. A kiállított munkákat a Járási Ipartársulat által felkért szakiparosokből I álió bizottság tüzetesen felülvizsgálta és bírálata aiapján az iskola felügyelőbizottsága a kiállítókat a kővetkező jutalomban részesítette: Dicséretes oklevél és 40 K pénzjutalomba részesültek Szabó Ferenc, Mihilica, Vsnce József, Cdzmazia Miklós, Szabó András, Somon László asztalosipari, Szénássy Bála szabóipari, Keller Lajos, Egyeg András cipészipari, Bijkay R. női kalaposipari, Wmdmüh! M. női szabóipari, Szovics I nre pékipari, G.lié Ferenc és Púhr Tivadar fányié| képészeti tanulók. I Dicséretes oklevelet és 30 K pinzjuj talmat kaptak Kubik Béla, Gaái Lajos, \ Horváth Kálmán vasipari, Kohn Alfréd, \ Kas ill József, Papp István, Rúsinger ■ G/ula, Fekeie László, Bi lohosztoiszky l Lajos faipari, Wohberg Jenő, Joachim I Károly szabóípari, Bozsóky Imre, Szépe : István cipászipari, Sárai István, Bírta I Bála szűcsipari, Horváth Giza, Köztér i Erzsi, Paulik János porcellánfestő Ipari, Tó h A. női kalapos ipari, Kudlács 1 Mária, G^oszmann Rózsi nőifodrász I ipari, Bande GyuU, Erdélyi Kálmán, Széles Ztitán nyomdászipari, Vigh btí ván könyvkötő ipari, Esztergás Ferenc, i ; és Zablondil Félix sütőipari tanulók, ! | Jó oklevelet és 20 K pénzjutalmat kaptak Brsse János, Rehorovszky Fe- \ renc, Bajkay Dezső, N imeíh József ; vasipari, Kockás János, Szénié Gyula, ! CJcsó Lajos asztasosipari, Fónód Ist- j j ván Kódú Ferenc, Attia Ferenc szabó- j í ipari, Farkas Kálmán, Janku’ár Lajos, I Császár Jenő, Pavlic3ek Lajos, Csonka I : József cipészipari, Hamz M. női ipari, | ! Léránt Erzsi női szabóipari, Nagy Fe- j renc borbélyipari, Starka János nyomdászipari, Langsád! G/ula kőmíves- i ipari é3 Morvánszky Jenő heníesipari \ tanu'ók. I Jó oklevélbe és 15 K pénzjutalomba í részesültek Nagy István, Szaímáry Zsig; mond vasipari, Deák József, Jobbágy : Lajos, Búkor József asztalosipari, V gh l Vilmos, Vidermann Károly, Dósány j Lajos, Cseh András szabőipari, Pilenik 1 Gáza cipészipari, Végh M, és Braur I K. női szabóípari tanulók. I Kielégítő oklevelet és 10 K pénzju- i talmat kaptak Caintalan Gergely, Pro\ hászka Imre vasipari, Kósa István, | Németh Ferenc. Kadlícsek János aszta\ losipari, Csapó György szabóípari, Sabj ján István cipészíp3ri, Szarka András \ nyomdászipari.. Vernnszky Károly henj tesiparí, Varga Etek és Farkas Sándor I pékipari tanulók. Dicséretes oklevelet kaptak pénzjuta| lom nélkül Sárközi Kornél szabó, Szos kolócty V iléria nőikalapos, Singer A. nőiszabó és Szabó Imre asztaíospari tanulók. Jó oklevelet kaptak Hoffmann Irén nőiszabó, Bahorecz Márton nyomdász és Griinhúí Miklós órásipari tanulók. Kielégítő oklevelet nyert Baj j kay J. női szabőipari tanuló, f Itt említjük meg, hogy a kiállított első és másodrendű munkák egy részét, a Tűre-Szent Mártont iparfejlesztő intézet felhívására öt ládába csomagolva Brünnbe szállította el az iskola vezetősége, ahol azok az augusztus elsején megnyíló országos tanonc munka kiállításon nyernek elhelyezést. A kiállítást szép számmal látogató és nemes szívvel adakozó közönség adományaiból közel ezer koronányi összeg gyűlt egybe, melyet a tanulmányi kirándulására fordított az iskola s melyért ezúton mond hálás köszönetét az iskola igazgatósága. Ugyancsak ezúton is hálás köszönetét mond az igazgatóság a Jókai Egyesület elnökségének a kiállításon kölcsönzött álványokért és szekrényekért. Igazgatóság. * Megjutalmazott kereskedő tanonciskolái tanulók. Az elmúlt tanév végével a kereskedő tanonciskolában szép sikerrel lefolytatatoit záróvizsgán, melyen a járási főr.ökség Soltész Pál főszo'gabiróva! a felügyeíőbizotíság Csíz m szia György elnökkel továbbá Ipovitz J nő és Dácz József f -lügyelöbwof sági tagokkal, a Kereskedők Testületé pedig számos táj;jóval képviseltette magát, a szorgalmukkal és kiváló előmenetelükkel kitűnt alábbi íaru'ók részesültek ösztöndíjakban : Papp József I. o., Farkas Góspár és S einer József II. o. íaru'ók 40 —40, Brreznai János, Freidl Bria I. o. Berte Pál és Malár Rudo'f 11 o tanú ók 30—30, Krausz Dazső, Sclesiiger Jenő, Schlesinger Márkus I. o. és Gmseí Ignác II. o, tanulók 25—25 koronába. ______________ tgdzgatósdg. Jelentés a komáromi „Jókai“ cserkészcsapat tutajtáborából. • Julius 24. Langyos éj után 3 órakor útnak induljak tutajain«. Persze erről mi semmit se tudtunk, mert még az igazak átmát aludtuk. (A iu*gjon csak 7-kor van ébresztő.) Zugó katarakták után megérkeztünk Trencsénbe. Oidreicra parancsnok ur vezetésével megtekintettük a középkori kiskirály, Csák Máté sasfészkét, a írencséni várat. A vár és város megtekintése után tovább indultunk. A szeszélyes Vág B:ckó alá szákit. De csakhamar eltünedeznek az ódon romok is. Az időjárás változatlan szép, csak a folyó viseli magái rosszul: roppant sok kanyarulata vau, melyek nehézzé teszik a tutaj vezetését, még több sellője. De, ó Múzsa, mo3t segítsd meg egyébként is gyenge toliunkat 1 Az első 1 u‘3j második őrsvezetője Zhorella Árpád, Ki térképről próbálja igazgatni a tutajt, keresve keres minden zátonyt, de csak akkor fedezi fel őket, mikor már fennakadlak rajta. Épigy történi a mai napon is. V igujhely alatt, miközben a zátonyt kereste, a tu aj oly barátságosan cirógatta meg a partot, hogy a talp hiíuisó részén átcsapott a viz és kiöntötte a térképbuvár Őrsöt, miként az ürgéket. Itt említjük meg, hogy milyen rosszakaratú tud lenni az istenadta nép! A pariról nézi a cserkészek nem «is veszedelmét s ahelyett, hogy segítségükre sietne, halászik a zavarosban: lop, mégpedig erőszakkal is a cserkészek elúszott vagy part rávetett holmijaiból (Kedves Kürz Bácsi! Ne féljen, a szálfákat nem engedtüs ellopni, azokat visszük tovább a komáromi nagy cserfeészbarát társához Haas nénihez és Römer Bácsihoz!) Tovább haladván Temetveny, majd Csejte várának romjai tűntek fel. De csakhamar besötétedett és kikötöttünk Julius 25. Tovább folytatván utunkat, korán reggel Pöstyénbe érkeztünk, hol mindenki megcsodálta Mikus Marci éiescsengésü kürtjét, (közmegvetés tárgya e irombifa a cserkészek előtt akkor, amikor az ébresztő hangjait csalogatja elő belőle buzgó hordozója). Természetesen megtekintettük a hires fürdőhelyet. Nagy örömünkre találkoztunk Lestár István főtisztelendő urraf, ki volt olyan szives, hogy végigkalauzolt minket a városon. Ügyesbajos bevásárlási ügyeink lebonyolítása ulán tovább indultunk. Az idő már nem oly kedvező mint eddig, kissé borús és állandóan széllel szembe haladunk, mely oknál f/gva Komáromba érkezésünk ideje mindinkább eltolódik. Esteledik már s felváltva evezünk, kü! lönben Zsolnán virradnánk meg. Most Szered Közelében küzködünk valami ismeretlen nevű falu mellett, ahol a ruhát sulykoló asszonyok előttünk eddig ismeretlen nyelven megszólítottak. Már-már zavarba jött volna kisded csapatunk, ha közismert nyelvtudósunk, Bajnok otthon maradt török tudományával ki nem ment bennünket a sárból. (Megjegyzendő, hogy ő épen úgy beszél spanyolul, mim törökül.) De a „Bülürüszütürcsü“ zengzetes ige hatására teljesen világos lett a helyzet, mert egyik se értette a másikat. Este lefekvés előtt a parton tábortüzet rákiunk. Énekünkben sok volt az önbátoritás, mert bizony, mikor oly messze vagyunk hazulról s lakásunk, otthonunk néhány gömbölyű fa a Vágón, könnyen bus, hazavágyó érzelmeknek engedhettünk volna. (Vége köv.) * Csandd
