Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-12-22 / 153. szám

14. oldal.

Komáromi Lapok

1' 28. december 22.

kozott kis ebekkel, amelyek egész életükben a kocsi után futottak akárhogy rázta feléjük a gazda az ostornyelet. Ezek a kis ebek arról beszéltek a csizmának, hogy nincs jobb dolog a világon, mint az országutakon csavarogni — összeismerkedett mindenféle asztalalatti csizmákkal, amelyek éppen úgy elmondogatják élettörténeteiket, mint az asztal felett gazdáik. Voltak csizmák, amelyek mindig arrafelé szerettek járni, amerre legmélyebb a keréknyom és a keréknyom rendszerint egy vásári lacikonyhában végződik. * Más csizmák a magányt kedvelték | az úttalan utakon és a jobbláb néha 1 még sötét éjszakán is hajtotta őket I olyan helyeken, ahol a legjobb aka- | rattal sem hagyhattak semmi nyomot. | A csizmák néha pihenni akartak a ! felkinálkozó csárdákban, de a jobbláb f rájuk mordult:

— Sok bolha van ebben a foga- í

dóban. j>

Hát a csizmák csak gázoltak * tovább ama mesebeli csárda felé, I ahol majd nyu odtan alhatik gaz- \ dájuk, a jobbláb.

*

Ezekben a pesti fogadókban, ahol \ a falusi emberek szoktak találkozni, ! mintha otthon volnának: a lopott csizma szépen meghúzódott az asztal j alatt és jobbra-balra halhatózott a í rozs áráról és a ló bőr minőségéről, ; a gyapjú finomságáról vagy a cédu- j laház körüli eseményekről, már j amikről az emberek egymás között ! beszélgetni szoktak. Néha, amikor a ü pinceajtót kinyitották, olyan régi i ser-szag csapódott az asztal alá, hogy ! a jobbláb már azt kezdte hinni j magában, hogy ez az a hely, ahol őrökké pihenni fognak A konyha nyitására kipillantottak a vendégekre a falusi atyafiak, akik Pestre jöttek szolgálni; paradicsomok, amelyek majd feldiszitenek egy nagy szürke bajuszt; vöröshagymák, amelyek a tűzön úgy elveszítik valódi állapotukat, mint a nők, amikor megszerelmeskednek; krumplik és kalarábék, amelyek örülnek a vonat közeli indulásának, hogy ismét visszakerülhetnek vidékre, ahonnan jöttek Mert ezekben a falusias fogadókban Pesten — a fináncok laktanyái környékén — minden^és mindenki csak átutázóban van. A cseléd, aki a padláson vagy más magányos helyen sült tökcnavot rcpo tat, hogy annál jobban emlékezhessen hazájára és a vendég, aki csak nagy üggyel-bajjal tudja visszatartani lábait, hogy azok fel ne ugorjának a legelső kocsira, amely

az ismerős csőszkunyhó felé gurul.

*

Csak a lopott csizmák maradtak veszteg az asztal alatt, mert hiszen ők tudták a magukét, nem szabad megmozdulniok még akkor sem, ha falusi lakodalomba hívogatnák őke^. Mindenki elment a csárdából. Mégegypohár koma is felkapaszkodott szekerére, amikor is valamely ismeretlen okból a keresztvizet is leszedte a kocsilőcsről és annak rokonairól, csak a lopott csizmák nem mehettek haza az óhajtott országúton, hiszen nyomban felismernék őket.

— Miért is van olyan református formátok! — dünnyögte a mindenre felügyelő jobb láb, amikor egyedül maradt csizmáival az asztal alatt. — Nem lehet benneteket letagadni.

így aztán mind szomorúbban múltak a napok amig odakünn a fogadó környékén mind kisebb lett a hórakás, ahová az utasok neveiket szokták felírni. Patakocskák csörögtek együtt a futamodó ebecskékkel az országúton.

A lopott csizma ezt már nem bírta elviselni. Elhatározta, hogy mindenáron visszamegy Ócsára, még ha belepusztul is. A csizma elbú csúzott a jobblábtól és egy bot végére költözött a vállra, mintha megint állás nélkül lenne. A csizmanélküli lábakat többé semmi földi hatalom sem tarthatta vissza attól, hogy útrakeljenek ama messzi falusi országút felé.

— \IH9i8k tengeri csigákat és kagylókat dr, Baranyay József Komároaa (Kultúrpalota).

PERÓNON.

Állok a perónon. Engem nem vártak.

És én sem vártam senkit se.

Kiszállnak, beszállnak az utalok, némák, izgatottak, meghatottak Akik mennek, néma csókkal búcsúznak, akik jónnek, néma csókkal köszönnek és gvermekeskednek végtelenül . . .

Miért? Mert biztosan összeköti őket a múlt, ez a szépségbe csodáló végtelen-örök lánc és összeköti őket a kockásköves öreg perón, ahol csak néma csókkal lehet búcsúzkodni.

Állok a perónon csöndes egymagámban.

. .. Még visszainteget a leány a fiúnak és tudja azt, hog/ elvitte magával a fiú éjszakáit, hogy itt maradtak az ő ifiuság-szerelmes éfszakái.. .. . Egv gyermek áll künn a perón sarkán s úgy bámul utána a vonatnak mint életetváró az elszállt postagalambnak.

Az apja utazik az anyjához.

Egy nagy kórházban fekszik és fehér ágyak didergő csöndjében várja az Isten Irgalmát, adományát: vissza az életet . . .

A perón kihalt. A sorsok nagy találkahelye csöndes, beszédtelen, i|eszlő.

Végelláthatatlan a k'ngok hossza, a messzi földek búgó messzesége és misztikus varázsa a sinpárak vándorló útjának . . .

Söpör a vasutas és épen egy száradt virágot dob a szemetes ládába.

Elmegyek S hogy ezt láttam, magam sem tudom, de félteni kezdem a fehér ágyak gyerekáldoit asszonyát: az anyát.

Annak a gyereknek az anyját.

ERDŐHÁZY HUGÓ.

A mezőgazdasági termelés feladatai.

Irta: Füle Péter oki. gazda.

Mi a mezőgazdasági termelés tökéletesítése az okszerűség határain beiül tehát amig az a jövedelem fokozására vezet, minden fgves gazdának el nem mulasztható kötelessége. S ez a kötelesség nem is egyszeres, hanem többo dalu.

Egyrészt a haladó korral lépést tartva növekedik az egyesek igémé, aminek kielégítése is többel jár. Ennek meg fdeiöleg a saját háztartására és kulturigényeinek kielégítésére ma a gazda is sokkal többet költ, mint amennyit elődeink ezekre a célokra fordítottak. Mar most: vagy fokozza a gazda okszerűbb és intenzivebb termeléssel a jövedelmét, hogy egyéni szükségleteit kielégíthesse, vagy pedig a gazdaságában fekvő vagyonahoz nyúl. Ez u.óbbi cselben tönkremegy.

Másrészt a mezőgazdasággal nem foglalkozó nagy köz, a fogyasztó közönség ugyancsak fokozza az igényeit az őstermelőkkel szemben, még pedig úgy a termékek mennyisége, mini mi nősége tekintetében. Ezzel kapcsolatban úgy szociális, mint nemzetgazdasági alaposon korunk joggal követelj, hogy a társadalomnak azon rétege, amelyik az őstermeléssel foglalkozik, a hivatásának kifogástalanul megfeleljen. Ha pedig a kötelezettségeit teljesíteni nem képes, vagy nem akarja, úgy természetesnek tűnik, hogy helyét a mezőga?daságra eső feladatok megoldására alkalmasabb elemeknek engedje át. De adódhatnak egyéb körülmények is, ameiyek ezt az értelmezést még jobban kiélezik.

Ilyen értelemben a gazdákra váró feladatok rerdsivül Buiyosak. Ugyanis ma akkora földdarabon, amekkorán 50 évvel ezelőtt 100 ember élt. már mintegy 178 ember szorong. Mivel pedig az áltaános fejlődés arányában a fogyat ztóközönség igényei is emelkedtek, a mezőgazdaságra nen csak több, de jobb termék előállításának kötelezettsége is hátul.

A kötelezettségek harmadik, legnagyobb és muhrtatlanul teljesítendő csoportját azon közterhek képezik, amelyeknek mennyiségi meghatározása a termelők által alig, vagy csak igen korlátozott mértékben befolyásolható. Az adók, a szociális terhek, az egyéb közterhek- s a pénz értékváltozásából folyó eltolódások ezek, amelyek viselése aló! kitérni nem lehet. Különösen a könnyen megfogható, látható értékeket termelő és a leghamarabb végrehajtható gazdának nincs módjáben ezen terhek megkerülése.

Az előrebocsájiottakbő! következik, hogy a gazda a reá váró feladatok megoldására vagy minden erejével és tudásával törekedni fog avagy előre

kilátástalannak látván a küzdemef, a termelő gazdák sorából kiválik; helyét a rá'ermeitt bbeknek adja át s maga egytb elhelyezkedést Kíséret meg.

Ez u óbbi, végső felszámolás előtt a fö dhóz ragaszkodó gazda, akinek távolról sem olyan ragyogó és könnyű a helyzete, mint ahogv azt a nagyközönség, de még a köztethek kiszabására hivatott hitóságok is képzelik, a többtermelést a jövedelmezőség halárain belül minden rendelkezésére álló eszközzel meg fogja kisére'ni.

Jövő időben beszélünk, mert a gazdaközönségre az igazén nehéz idők ezután várnak. Egyrészt a viszonyok konl szoiidá ódátával a gazda részére a ren| de*n 1 nagyobb kereseti lehetőségek i; eltűnnek, amilyenek pedig az elmúlt I években ismételten előfordultak. Sem a gabonatermelés, sem az állattartás sem pld. a cukorrépatermelés nem lesz annyira „jó“ üzlet, mint amilyen a múlt évek egyikében másikában mégis voit. Ezzel szemben a nemzetközi verseny nálunk is mind nagyobb mértekben j érezteti hatását. A I» g elentékenyebb j köfülmény szonban az, hogy a közter' hek is kikristályosodnak és ijesztő ' méreteikkel egyenesen ráfeküsznek a ; termelőkre, miként azt gazdatarsaink az í 1927. évi jövedelemadó kivetéséből is | látni fogják,avagy már tapasztalták is. j Nem lehet kétséges, hogy a termelő munkát megfelelő természeti és értékesítési viszonyok közöl kfogástalan szellemi és anyagi felkészültséggel

I folytató gazda a reá váró feladatokat megold >ni képes lesz, kü önösen, ha a korral nemcsak az egyéni igényeinek ; fokozásával tart lépest, hanem együtt halad a rohamosan előtörő mezőgazda| sági tudományokkal is.

Ugyanis, miként az utóbbi évtizedek minden téren hallatlan haladástól tesznek tanúságot, úgy a mezőgazdasági termelés tökéletesítése érdekében a mezőgazdasági tudomány is végtelen \ előfeszítiseket végez. Ennek az ered) ményei jóform n napról-napra je entkeznek olyan vívmányok alakjában, amelyek a tudományos kísérletezés és a gyakorlati kipróbálás ellenőrzésén átmenve, a mezőgazdasági köz kez'ben és javára már értékesiihetőknek bizonyulnak.

U^y az- ilyen újítások, mint a már ismert, de ismételt szemléltetésre szőrű ó tapasztalatok felől minden törekvő, gyakorlati gazdának tájékozódnia kell, még p?dig a mgv — és a kisgazdáknak egyaránt, amiben — és nemzetgazdtsági vonatkozásban egyaránt nagy szolgálatot teljesít a mezőgazdásági szaksajtó.

Szlovenszkói és ruszinszkói vonatkozásban egyaránt a mi mezőgazdasági szaksajtónknak leghivatottabb reprezentánsa az „A Gazda“ Pozsony, Vármegyeházter 11, amely lap kizárólag mezőgazdasági szakkérdéssekkel fog átkozik 8 az itteni magyar mezőgazdaság érdekeinek munkálására már az eddigi 9 évfolyamában is rengeteg értékkel törekedett.

Ez a lap az állandóan növekvő olvasótáborára támaszkodva az 1929. évi 10 évfolyamában céljait fokozott mértékben óhajtja szo'gálni, amihez a mezőgazdák támoga’ását a vele szemben eddig is megnyilvánult és fokozódó bizalom alapján megnyerni reménye lehet.l

Itt is kifejezésre kell ju<nia azon örök érvényű elvnek, hogy: „Egyesülésben az erő!“. Minél többen fogják támogatni az érdekeltek közül ezt a meglevő és máris erőteljes keretet, annál tartalmasabb és értékesebb lesz az.

„A Gizda“ készséggel tájékoztatja sajtt maga fe'ől az érdeklődő gazdákat 8 ezért az 1929 évi 1. számát mutatványul mindenkinek díjtalanul megküldi az 1929. évi nagyméretű, szines tanácsadó falinaptárával együtt, aki eziránt a lapot a fentebb közölt címén megkeresi.

A Csallóközi Naptár

1929. évre szóló X. évfolyam.

Szerkesztette: Dr. Baranyay József.

Röviden említettük már, hogy a közkedvelt Csallóközi Naptár 1929. évre szóló X évfolyam most hagyta el a sajtót és úgy belső, változatos, szórakoztató, oktató tartalmával, mint külső díszes kiállításával dicséretére válik úgy

a naptár szerkesztőjének, dr. Baranyay Józsefnek, mint a Spitzer Sándor Könyvnyomdájának, amelynek izteset dicséri a nap ár tetszetős kiállítása.

A Csallóközi Nrptár most megjelent kötete a naptárnak immár X. évfolyama. Tíz éven keresztül hűségesen bekopogtatott minden esztendőben a nap ár az itt élő magyarság ajtaján, hogy az élet i nehéz küzdelmeiben elfáradt teliteknek a pihenés csendes óráit kellemessé legve Egyaránt szívesen látott vendég ! a Csallóközi Nap ár palotában és kunyhóban, szívesen fogadja szegény és gazdag ezt a nap árt, amely paiyrfuá- I sának az első éveben már közkedvelt*

; népszerű naptára lett az itt élő ma! gyarségnak.

A most meg jelen és az 1929. évre szóló kötette a naptárnak éppen olyan változatos, szórakoztató, mint az előző évfolyamok.

A naptár gazdag tartalmából kiemeljük a következőket:

N p ári rész.

Nivmu'a ó.

Postfcdijjegyzék.

Vadászati táblázat.

S?áz esztendős jövendő mondó. Baranyay /ózsef: TLedik éve mír... Takács Sándor. Regi magyar trombitások.

Hlandi gejzír, (kép)

És/akamenM táj (kép)

Gárdonyi Géza: A meggye kő. Baranyay József: Csallóköz szü'etése. és halála.

Korall szige'. (kép)

Krakkó város főtere (kép)

Ferencz Jtzstf és a debreceni kocsis. A kölni dóm. (kép)

A v?singtoni kapnólium. (kép)

Buda és E'ele.

Detamerikai indiánok, (kép)

H mburg kikötője, (kép)

E dei zuhatag. (kép)

| N w yor*i felhőkarcolók, (kép)

j A Niagara, (ép)

Móricz Zsigmond: A kicsi.

Fioid. («ép)

| Berlin, (nip)

Ausztráliát őslakók, (kép)

A londoni parlament, (Kép) j Somlay Károly: A tíz koca.

i H Igoiard. ( rp)

' Baranyay József. Csallóköz, mint az

üldözötten menedék helye

A m*xil<ói székes egyház, (kép) j Hegyi vaspálya (kép)

I E zkimók. (kép)

Kersék János: Fa usi tanítónő.

Buda halála.

Papua falu. (kép)

I országi táj. (k p)

Gejzír az amerikai nemzeti parkban. (kép)

Afrikai harcos. (kép)

' Móra Ferenci A muladi tárogatók.

; Svájci tó. (Kép)

1 EBzkimó hókunyhők. (kép)

Péczely József: Első a biCaülef, Angol ipartelep (kép)

A granadai A humora. (kép)

Szegény embernek szegény a sze ' rencséje is.

; A kassai dóm. (kép)

Erdőy Mihály: A férj.

| Dévény vára (kép)

I A firenzei Riccardi palota, (kép)

Etele halála.

* Trencsén vára. (kép)

Etele temetése,

A kors'antinápolyi Sófia templom belseje, (kép)

Futár a XlV. században, (kép) Farkas Antal: Az uj bor.

A kassai dóm északi kapuja, (kép)

II Szulimán szultán, (kép)

Prága a Károly híddal, (k p)

: i II O tokár cseh király pecs tje. (kép) ; Nyáry Andor: Három hadvezér.

‘ Kálvin Janos, (kép)

\ 11. Lajos, (kép)

Gergely Sándor. Boszu.

; Rudolf és Kun László, (kép)

; A rozgonyi csata, (kép)

' Mikszáth Kálmán: Bjgi uram frakkig ban.

Falk Henri: Valaki vigyáz rád. j Gellert Mária: Búcsú.

Hasznos tudnivalók, adomák, va-I dászjegyzék stb.

I A naptárt igen sok kép tarkítja.

| A gazdag tartalmú és díszes kiálli. táfu n-ptár ára hallatlan olcsó: 4 K.

Kapható és megrendelhető lapunk : kiadt hivatalában, a Spitzer féle könyvesboltban (Komárom, Nádor uica 29,

I telefon 80.)