Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-12-22 / 153. szám

12. oldal.

Komáromi Lapot

1°28 december 22.

Mely a hitveseknek Legszebb ékessége.

Kriván hajlott fővel Vágikát siratja,

Akit sfrba döntött Saját édes atyja.

Vannius várának Nem maradt emléke,

Csak az ősz Krivánnak Borongó vidéke.

Hiába keresi Akárki akarja,

A sírt, mely Vágika Porait takarja.

Rég elmúlt időkből Visszhangzó ének Legyen az emléke Az ő hűségének.

Franciából fordította:

Feketevági.

Az angyal szava.

Irta: FÜLÖ.3 ZS1G.Y10ND.

D3'edezö, apró h ->jl6k állott az országút mentén, egyik falán széles rést QtOit az ellenségnek pmz ró gráná ja, a többi bírom azonban még dacolt az idő és hibo ú fergeteges vitnraival. Vastag roohuöl ro hidőző zsindely* tetején báiran bekukkanthatott a nap, ha ragyogott és beomö hetett a zápor, ha feliegek szántottak végig az égen.

A térképén kápolnának volt berajzolva, azonban akkor már sen mi nyom sem árulta el, hogy valamikor megszentelt faláról a mindmeket megváltó Krisztusnak szelíd arca tugaiozta le az arra járó fáradt vá dir eltikkadt lelkére a szeretetnek bi/tató moso'yát s a megnyugovas csodatevő vara sát.

Hova, merre sodorta el a vihar a szén képet vagy a feszületet, azt csak a mindenható Unstet tudj3, aki számontar'ja híjunk szálait is. R >mi dozó, dülediző kis férőhely lett a k. p »Inából, amely a világégés idején h icjs katonáknak nyuj on id:ig-óráig m nh ilyet, rendszerint az elöietolt tábori őrs húzódott meg egy-evy éjszakára szellős fedele alatt, n»ppi| azonban nem lett volna tanácsos rozzant falai között időzni, mert régóta jól belőtt célpontja volt a tűz'reknek, a«ár a mieink j írtak arra, akár az ellenség vónu t el a tájon ..

Két nap óta á it a f on*, a hetekig tartó heves csatárotok a karácsonyi ünnepek előtt megszűntek, aminek kg főbb oka az volt, hogy az u o>só héten olyan hóviharok dühöngtek, hogy teljesen lehetetlenné vált a közlekedés. Embermaeasságu hóréteg takarta az egész vidéket, helyenként óriási barikádokat hoidott össze a fergeteges szél, amelyek eltorlaszol ák az utakat és Khe ellenné letLk a kilátást az ellenség felé.

A vihar uán a hómezőre csőd Hatos hangulat telepedett. Vielen némaság, szinte ünnepi csetd haliga'ott mélyen a vö'gyet a fogó havis rónán, ami a lezaj ott harcok vegiiéleti napjai után szinte uj éle et, bizsergető erőt lehelt a nyugalom u'án vágyódó rorc olt idegekre. A nap az azuros égről pizar kapráza'ban o uoda ragyogó fényét a fehír tájra, amelynek bársonyos szőnyegét szikrázva csókolgatta a táncoló arany napsugár. A természet e megrág-dó Csőd ji a poklok kínjaiból szabadul letekre a mennyei megváltás balzsamát árasztó ta ...

Már szün>ü t az alkonyat, amikor Kmder szakaszvezető embereivel felváltotta a régi tábori őrsöt, amely a vö'gy szélén eiterüő, ellenséges erdőt figyelte. Az őrszemek a leváltott bajtársak által vágott keskeny c-apáson ju ónak ki helyeikre, ahol a téli alkonyat csendében folytatták a megfigyelést óit, ahol társiiic abbahagyták. Megviselt stürke köpenyegük az est beáll* fával lassan beolvadt a sötétségbe és és végül égésé a'akjuk eltűnt.

Ae ön ég többi tagjai a régi kápolnában hu'.ódiak meg, ahol a csend-sen pislogó tűz körül letelepedtek, hogy dermedt tagjaidat, már amennyire a helyzet engede, óit melengessék a parazsok közelében. Az egyik katonának az volt a kö elessége, hogy ügyeljen a tűzre, ki ne a’udjék, ami nem volt olyan egyszerű d >log, tekintve azt, hogy a fát a hitiérben levő parancsnokságtól leheted hozni. No, de ebben segédkezett neki a legj >bb baj'árs, akit mellékesen „bibliái“ Lázárnak is hiviak, minthogy a szíve foiöit hordta állandó n az Uj Testamentumot, mely nek tanításaiból merített erőt a háború gyehennás viharai között. Lázár ártól volt még ismeretes, h >gy nálánál készségesebb, odaadóbb és önzetlenebb barát nem volt az egész században. Ezt a ri’ka er nyét gyakorolta most is.

A féltőbb rnó parázs fénye komor, keményvonisu arcosat viágitott meg, [ amelyekről ae átélt femérdea szenvedés, nétt-ü özés nyomai tüarözödtek vissza, í Csak ültek a legények egymás mellett \ némán, tekintetüket rászegeztek az izzó í P’rázsra, min ht annak halk sistergéí fcéoől akartak volna megbizonyosodni ! messze fildön esendő dogokról, ane: lyeket csak sej enek, de amelyek ezen | az estén az elhagyót család kőiében j történnek. Szó nem jött ajkukra, csak i a távolba szálló gondolat hevítette ! agyukat. Egyik a Duna mentén másik a magyar rónán, harmadik a Kárpa ok alatt időzött, de valamennyinek lelke otthon volt.

Halk szó tőrle meg a csendet.

— Karácsony szómba ja van — mond a a szakaszveze'ő.

— Szent este — felelt rá hosszú sóhajtással az egyik bús fiú.

— Krisztus U unk születésének évfotdu ója — hangzott mélán a sötétből.

— A szeretet ünnep ■ — mondta némi túnynya* a negyedik.

Aztán megint csend tét*, csak a keblekből előtörő hosszú sóhtjok hallatszottak.

— Már a harmadik karácsonyi — tört ki az egyik bél.

— És még n indig nincs vége.

— De még csak sejteni sem lehet, hogy mikor szabidu'u tk.

— Addig nem att meg, amíg az egész világ ki nem pusztult — lódította elkeseredetten a legöregebb közöt ük.

Fájdalmas kifikadások, de érhetők.

Megint csend lett, de o'yan nemiség, hogy meg lehetett h titánt a feizatlatott szivek dübogásá*. Lent a lei kék mélyen az emésztő »epetédés morzsolta őket, amely egy pillanatra sem >ud e pihenni, de lassan megőrli az idegeket, elsorvasztja az életet. Az életei ? H it élet volt az, amit éltek? Afoy oios hsjsza, a szünetnélküli testi és lelki megráz' kódtatások, a poklok, amelyekben eg'ek, pu -ziultak az emberek, már régen kivetkőzteiték ő-et az emberi élet igazi formájából. Hiszen a háborúban az élet lett a lego csr bb, értéke kétségbeejtően devalválódott, u <ys ó ván semmivé le t.

A mágusba métyr-dt hircosok észre sem vették, hogy Lázár megérkezett. Csak mikor a tüzrevaló fit lerakta, pillantottak föl ráj». Az arca nyugodt volt,mint mindig.de izu tál valami sulid mosoly is reszketett aj ián A hóna alól egy fenyőágat vett elő és odaállio'ta a tűz mellé. A köp-nye zsebéből pedig gyertyát húzott e ő ráerösitene a fenyőgalyra és meggyuj'o'la. A fenyő friss illata szétáradt es belecsapódon a legények arciba.

Meglepetve nézték a karácsonyfát, melynek egyetlen gyertyalángja egy pillanat alatt a feledhetetlen gyermeki emlékeket idézte fel bennük. V Járni kedves, jóleső bizsergés fu'ott végig idegeiken s a kenrny arcokon lassan engedni kezd.ek a komoraág sötét vonásai.

Bib'Hs Lázár pedig elővette a megkopj' fódrlü Uj Tisiamentuttot és halkan, de az Isten véghetetlen kegyelmébe I bízó ember áhítatával olvasta fei a Krisztus szü'elésére vonatkozó igéket. Ét a csüggedt lelkek lehajtott fővel hallgattak a szent szavakat, amint az evangélista megírta:

— Ne féljelek, mert ime hirdetek néktek nagy ö ömet, mely az egész nép öröme lészeo;

— M -rt ma született a Megváltó, ki az Úr J jzus Krisztus, a D ívid városában..

A legények csak h ingatták és szívták magukba a vigasztalas csodás igéit és lelkűkről lassan lth tmlott a kéreg, szeműdből eltűnt az elkeseredés lobogó lángja, va'ami végtelen megnyugtató érzésben olv dtak fö'. És a stent percekben az ej<ukra kívánkozott a régi, elfeledett karáé onvi ének. Az egyik halkan elkezdte énekelni az ősi verset: Mennyből az angyal Lejött hoztátok,

Pásztorok!...

A másik meg belevágott a gyönyörű kálvinista dicséretbe:

Krisz'us U unknak á do't születésén Angya<i verset mondiu ik szent ünnepén.. Sőt f .ih ngzoti a C endes éj,

Fe sfges éj...

szi vet megkapó melódiája is és betöltötték a hangok a hajlékot Z ngett az ének az elhagyott kápolna roskadozó fibi között, amelybe újra beleköltözött a Krisztus, hogy csoditévő erejévd megszab di sa az embert a c-üggedésbői és re nenyt öntsön a hi önben megingott szivekbe.

A dunai hajózás régi emlékei.

Irta: Dr. Baranyay József.

Hogy már az ős időkben fölismerte az ember a Duna fontosságát, azt számtalan emlék bizonyítja A Duna ősrégi forgalma mellett szói az is, hogy már az ógörög hitregék is hajókkal népesiiik be a Dunát, amely iek a forrásáig felhatolt, mint Strabo beszéli, maga Herkules is és innét hozza az olajfát A Dunán utazik Jázon a hős argonaulákkal Kr. e. 1350 körül Mesékkel átszőtt adatok ezek, de Duna nagy forgalmát igazolják már a történelem előtti időkben is

A Dunán hatol fel az ősrégi föníciai és hellén műveltség keletről északnyugatra. Már a lörténelem előtti ember a Dunát használja fel, hogy északi és középeurópai terményeivel Ázsiába menjen kereskedni és az Északitenger borostyánjával és egyéb ékszereivel lemenjen Délázsiába csereberélni.

Ha Csallóközben vermel, vagy kutat ásnak, gyakran megesik, hogy a föld mélyében hajóroncsokat talál nak, sőt nem egyszer a hajóroncsok közölt megkövesedett kölesmaradványok is előkerülnek A dunai hajózás ősrégi emlékei ezek. Az ősidőkben a Duna, mint minden folyó változtatta medrét és ahol most szárazföld van a Duna mentén, ott valamikor a Duna medre volt és ezek az ösréui hajóroncsok is a Duna nagy hajóforgalmát bizonyítják. Valami ősrégi dunai csatának emlékei ezek, amelyeket az ellenség sülyesz helett ei. A tanyi fanttólak udvarán a kutfenekén szintén van ilyen megkövesedett hajóroncs, amely mialt a kutat nem is lehetett valami mélyre leásni Tany, csallóközi község a mostani Duna med réiöl egy órajárásnyira van kocsin és mégis valamikor az ősidőkben Tany helyén is a Duna hömpölygőit.

E kis bevezetés után talán ugorjunk egy nagyot, hiszen egy cikk keretében úgy se vezethetném az olvasót a dunai hajózás történetén végig hiszen oda kötetek kellenének.

Térjünk tehát át a száz, kétszáz éves emlékeire a dunai hajózásnak. Pár századdal ezelőtt a dunai forgalomnak. kereskedelemnek fölár gyai, a fa, a gabona és a hal volt és a dunai kereskedelemnek és általában a dunai hajóforgalomnak jó ideig Komarom vö t a központja, Komárom, mint a dunamenti várak egyik legjelentősebbje a háborús célokat szolgáló messzeföidön hires hajóforgalomnak a nagyságát állandóan növelte. A komáromi vizi hajdúk, vagy naszádosok, csajkások hajói nagy forgalmat kölcsönöztek a Dunának.

A komáromi halászat szintén a növelte a Duna áruforgalmát, mert hiszen nemcsak édesvízi, dunai halakkal növelték a halszállitmányok anyagát, hanem a Fekeletengerből feljövő vizával és lókkal is. A Komáromi és a környékbeli vizahalásza lók európai hírességre tettek szert és nem egy komáromi vizahalászatot csodálták meg előkelő, sőt fejedelmi személyek is. A fogolt hal nagy részéi a Dunán szállították Bécsbe és Auszriába.

A dunai hajóforgalomnak azonban fő tárgya volt mindezek me leit a fa és a gabona, s e két kereskedelem központja Komárom volt pár századon keresztül. Később azonban Komárom riválisa, Győr szerezte meg ezek fölött a hegemóniát.

A komáromi gabonakereskedés megalapítói azok a rácok voltak, akik Mária Terézt korában telepedlek meg Komáromban Ezeket a gabonakereskedő rácokat, mint a pénz uralmát mindenütt, eleinte Komáromban is, megveteiiék és lenézték, sőt gyűlölték őket Nemsokára azonban nemcsak a polgárság, hanem a tekintélyes köznemesség is megbarátkozolt velük, de nemcsak velük, rácokkal, hanem a meslersé gükkel, a gabonakereskedéssel is és nem egy komáromi polgár és nemes ember állt be a gabonakereskedők sorába. Ez a megbaráfkozás eredményezte aztán azt, hogy a múlt század elején Komáromban 416 gabonakereskedő lakolt és ezek között nem egynek volt 25 - 30 nagy tölgyfahajója. E közel félezerre lúqó komáromi gabonakereskedő túlnyomó része magyar volt.

A komáromi kereskedelmi dunai flotta több ezer hajóból állott ez idótájt. E hajókat leusztattak az aldunára és ott megrakták árukkal, legnagyobbrészt bánáti búzával és Komáromig vontatták föl a nehéz bánáti búzát és Komáromba és a Duna partján külómbö/ö helye en épilett raktárokban he'yezlék el a magyarországi gobonafeiesieget és e gabonaraktárakből Ausztriába és egyéb külföldi piacokra szállították el a gabonát.

Ebben az időben, amint már századokkal előbb is a dunai hajózás édes testvére volt a hajóvoniató uf, amelv a Duna pariján vonult végig. Akkor még nem ismervén a gőzgépei, a felfelé való hajózást vontatással bonyolították le. Fontos közlekedési eszköz volt tehát akkor a vontató ut, amelynek jókarban tartására sok gondot fordítottak. Voltak réqebben hajóvontató lársaságok, vállalatok, a nelyek a hajóvontatást elvégezték. Vontattak lovakkal, ökrökkel és emberekkel. A törökhódoltság korában a hajóvontatást a török emberekkel végeztette és a török fogságban sinylödö keresztény rabokkal vontaltatta a hajókat Viddintől egészen Komáromig Később nemcsak rabszolgákat fogott be ebbe a baromi munkába, hanem a hódoltsági lerülelek népét is. A hódoltsági területen kimondotta a török hogy a dunamenti U kosok hal mérföldnyi távolságban a Dunától berendelhetók hajóvontalásra. Mondanunk se kell, hogy ezt a hat mérföldet nagyon is bőven mérté a török és nem egyszer kitette a kétszereséi is. Ez volt a hódoltsági terület legnehezebb szolgálata és a nép a „császár müvének“ hivla.

A több, mint kétszáz esztendős „Komáromi Kalendárium“ borítéka állandóan hozott egy ha|óvonUtást ábrá/oló képet

Maga a haióvontatás a Dunán nem tartozott a kis dolgok közé mert egy nagyobb teherhajó fölvontatásához sok ember, sok ló és nagyon sok kötél kellelt.

A Duna medrét tarkiló tömérdek sziget, zálony hordalék, elágozás, kanyarulat közölt valóságos tudomány voll a hajóvonlatás. Rendesen 3 4 hajót vontattak egy csomóban, amelyek 10 -12 ezer mázsa terhet bírtak el Ehhez a vontatáshoz 60 -70 lő. 46 -48 lovász, 40 hajóslegény, szóval egy egész karaván kellett. A vontatás Gönyütől Pozsonyig két hétig tarlóit. Ezenkívül kellett a vontatáshoz 20 darab egyenkint 32 öl hosszú kötél, amelyből rengeleg elveszelödölt a szigetek, kanyarulatok ulveszlöjében.

A komáromi gabonakereskedők maguk hajózlak le Törökbt cséré, Bajára bevásárolni és ők maguk is bocsáfot'ák áru a a gabonát Komáromban, Győrben vágy Mosonban. így természetesen az év legnagyobb részéi távollölték otthonukul, Komáromtól. Komárom halhalailan szülöttje, Jókai Mór egyik legnépszerűbb regényalakja, az Aranyember, a regényben Tímár Mihály, a valóságban Domonkos János is ilyen gabonakereskedő volt és az év felét távol töltölle Komáromtól és igy kezdte ki a mendemonda, houy valahol van valakije és annál rejlöz-