Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-11-24 / 141. szám
2. oldal. Ko » »romi Lapok 1928 november 24. 804 Az általánosan kedvelt „POLIO“ mosószappan minden egyes darabján rajta van a „POX/O“ felírás és „kalapács“ védjegy. Kérjen „Polio“ kalapács szappant! ellenzéki párt nem ér el eredményeket? Az, hogy a kormány tényeit bírálja parlamentben és azon kívül. Hogy politikai pártjaink nem értek el eredményeket, ez nem is felel meg a tényeknek, mert nem szabad ügyvédi rabulisztikával kiragadni egyes tényeket, hanem az egész eredményt kell vizsgálat tárgyává tenni és azt mindenkinek meg kell állapítania, hogy kisebbségi életünk mégis csak más alapokon nyugszik, mint nyugodott 1920-ban, ami pártjainknak becsületes munkája folytán állhatott csak elő. A pártalapitásnak azonban van egy olyan kellemetlen mellékize is, amely nem nyugtat meg bennünket az iránt, hogy itt nem egy láthatatlan kéznek a munkája folyik-e, amelynek érdekében állhat a magyarság pártjainak és zárt politikai sorainak áttörése. Mert lehet-e magyar embereknek a valódi, jól felfogott érdeke az, hogy a két párton kívül harmadik keletkezzék a mai politikai adottságok melleit, hangsúlyozzuk ezt a szót, hogy mai politikai adottságaink. Elérhet e egy másik magyar párt is a kormánnyal szemben nagyobb eredményt, mint mostani két nagy pártunk? Készen vagyunk a válasszal: ellenzéki párt nem érhet el semmivel többet, az bizonyításra nem szorul. Kormánytámogató pártról nem nyilatkozhatunk, mert ezeket a hátsó ajtókhoz vezető utakat a politikai borzlyukakban nem ismerjük. Ha az uj párt kormánytámogató pártnak indul, miért hagyja e felől kétségben a magyar választó közönséget akkor, amikor ez dönti el ma minden magyar választó állásfoglalását ? A pártalapitás — és ennek feltételezésére megvannak a komoly okaink — a divide et impera elvét szolgáltatja csak egyedül, a magyarok megosztásának elvét, ami a mi szemünkben, akik ellenkezőleg, mindenkor ezen az egységen dolgoztunk, megbocsáthatatlan bűn lenne még abban a nem remélt esetben is, ha annak sikerülne is áttörnie az egyik vagy másik politikai pártunk keretét. Ehhez a munkához ma magyar ember aligha lesz kapható. A legsúlyosabb erkölcsi felelősség nehezedik itt minden pártbontóra, akiben nincsenek meg a politikai fegyelmezettségnek az aszkézisig leegyszerűsített puritánsága és akár egyéni érvényesülését keresi az uj táborban, ahol egyelőre mindenki tábornok és ezr'de?, mig annak küzdő kombattáns közkatonái hiányoznak. Az uj párt elnevezéséből következtetve bizonyos párlreformáció elkülönítő munkája folyik, mely a régi név varázsára is alapítja kis politikai számításait. A magyar ember azonban meg szokta nézni, hogy mit is takar a cégér. Ha alatta kielégítetlen ambíciókat és érvényesülési lehetőségek önzését látja, könnyen kész az Ítéletével.. Ez az ítélet hamarosan el fog következni. Kíváncsian várjuk, hogy ha az marasztaló lesz, fogják-e annak minden következményét viselni az érdekeltek? POLITIKAI SZEMLE Komárom, — november 23. I Richter János szenátor nagy ha- J tásu beszéde a szenátusban. A magyar nemzeti párt kiváló szenátora, s nagy szeretetnek és tiszteletnek ^örvendő egyik vezére: Richter János nyug plébános a szenátus szeidai ülésén frappáns hdásu beszédet mondott a költségvetés tárgyalásánál. A nagyszerű szónok részletesen feltárta a magyarság kulturális sérelmeit és megkapó módon mutatott reá a kul urális cenzúrára, amely a világ és természetesen közöttük sok magyar legnagyobb Íróinak műveit tette indexre a csehszlovák köztárs ságbm. Igen behatóan foglalkozott Masaryk kö/.társasági elnöknek jubiláns üzenetével, valamint azzal a dilet'áns politikával, amelyet a köztársaságban hatalmon levők űznek. Beszédének e része alatt a szlovák szenátorok részéről több Ízben volt része közbeszólásokban, amelyekre azonban a kitűnő debatier azonnal válaszolt, élesen® riposztozva Krojher, Stodola, Kovalik és Srobár szenátorokkal. B zszélt az úzu8sá vált be nem tartott igéretekrő1, a békeszerződések drákói rendelkezéseiről és az általuk teremtett lehetetlen helyzetről, Rother mere akciójáról és Scotus Viatornak háború előtti akciójáról, amely teljesen megegyezett Ro'hermere mai felfogásává!. Az állampolgársági kérdés rendezetlenségét is a nyugdíjasok ügyét kárhoztat a és rámu atott a református egyház sérelmeire és a sérelmes iskolaponti ka su'yos hibáira Beszéde végén uj, megfelelőbb atmoszféra megteremtését követelte a kormánytól, amelyben az elnök szavai szerint a békeszerződések megvilágítása lojálisán, becsületesen és nyíltan megtörténhetik. A költségvetést nem fogadta el. A szenátus megszavazta a költségvetést. A szenátus letárgyalta az 1929 évre szóló kölíségvetést, de szavazásra nem mint tervezték, szerdán kerü l a sort, hanem csak c ütöríökön, A vita végén még Stodola Kornél főelőadó tartotta meg záróbeszédét, amelyben ismételten támadta úgy az itteni magyarságot, mint Magyarországot. Beszédében furcsa mentalitást árult el ama kijelentésével, hogy szerinte a hadsereg cé.jaira fordított pénz a „legproduktivabbu elhelyezése a tökének, egyben pedig azzal fenyegetődzött, hogy Csehszlovatsia arra fogja kérni a népszövetséget, hogy újból helyezze katonai ellenőrzés alá Magyarországot. A főelőadó türelmetlen Birkózás. Irta: SchöpfUn Aladár. Alkonyat felé volt, az evezősök legnagyobb része — már akik nem mentek messzebb lúrára — hazatért a csőnakházba. A széles terraszon üldögéltek, feküdtek, Kuporogtak, kiki a kényelemről alkotott fogalmai szerint. Csöndesen beszélgettek, olyan témákról, melyek megszokottságuknál fogva szinte hozzátartoztak pihenésükhöz. — Nem voltak fáradtak, csak az a halk lankadtság volt bennük, ami el szokta az embert fogni, ha a napi munka és néhány órai testgyakorlás után átadja magát a pihenésnek. Csendes beszélgetésük akkor lett élénkebb, mikor Harmathy a birkózóversenyről kezdett beszélni, amit este látott a cirkuszban. Ez volt a nap izgató sporteseménye, amely az egész várost tüzbe hozta. Egy orosz és egy délamerikai mesztic, fél világot bejárt hivatásos birkózók viadala volt ez, csodája a biu'ális emberi izomerőnek, az orosz a mindent Iebiró technikai készségnek s az idegek éberségének a mesztic részéről. A fiuk közül csak Harmathy látta, mert részletesen, plasztikusan, a szakértő sportember szabatosságával beszélt róla, egy egy fogást be is mutatott egyik-másik klubtárs testén s a többiek figyelmes érdeklődéssel nézték, így került általában a birkózásra a szó, barátságosan vitat- - kozni kezdtek azon, hogy a testi erő a fődolog-e a birkózásban, vagy p5- i tolható-e az izmok fogyatéka a technika finom eszközeivel. Harmathy az I utóbbit vitatta, Kenyeres az előbbit és két pártra szakadt a társaság. Csodálatosképen a két párt bizonyos állandó jelleggel oszlott meg: azok voltak a Harmathy nézetén, akik őt tartották a legkitűnőbb magyar úszónak. Kenyeres nézete mellé az ő uszóversenyi hivei állottak. Ez a vita már két év óta tartott, két részre oszolt benne az egész sportközvélemény s a versenyeredmények sem tudták eldönteni. Egyszer Harmathy került előnybe, de a következő versenyen Kenyeres lehúzta a rekordját — és igy ment a vetélkedés váltakozva. Az utóbbi időben kezdett a döntés — egyelőre még alig észrevehetően — Harmathy felé hajlani, az ő most tetőpontjára jutott fiatalsága már-már előnybe jutott Kenyeres rop pant testi ereje és régi tapasztalata felett.. Az emberek inkább csak benyomás, mint pozitív tudomás alapján kezdték érezni, hogy a fiatalabbik úszó fog a végén győzni, mert a fiatalsága még nagy fejlődés biztosítékait rejti magában, mig Kenyeres, az utóbbi tiz év verhetetlen uszóbajnoka, már csak hanyaflani fog: túl van kulminációjaidején. Egyelőre azonban ezt még nem mondta ki határozottan senki, csakva lahogy benne volt az emberek érzésében. A két hires úszó különben jó barátságban élt, a sportvilágban példaképen emlegették azt a icvagias viselkedést, melyet egymás iránt tanúsítottak, a tárgyilagos sportvitába sohasem elegyítettek személyes motívumokat s mások előtt is csak közvetlen, baráti elismeréssel beszéltek egymásról. — Te tanultál birkózni? — kérdezte vita közben Kenyeres. — Valamikor, mielőit még igazán úszni kezdtem volna— felelt Harmathy. — Azóta abbahagytam. — Nekem fogalmam sincs a technikáról. Sohase próbáltam. De azért fogadni merek, hogy a főidre fektetlek. Á vitatkozók felnéztek; a két bajnok közötti különbséget érintette Kenyeres. Az ő roppant testi ereje tartotta az egyem u’yt‘Harmathy tüneményes testi ügyességével és hajlékonysigával szemben. Harmathy nyugodtan felállott. — Megpróbálhatjuk. De a vitát ez aligha dönti el, hiszen én nem igen beszélhetek birkózási technikámról. Nem sokat tanultam és azt i3 rég abbahagytam. De ha kívánod, megpróbálhatjuk. Felállottak, szemben egymással. A többiek gyűrűbe sorakoztak, leguggolva a széles terraszon, kíváncsian várva a szokatlan látványosságot. Kenyeres támadott. Neki az volt a modora: már az első pillanattól úgy legyűrni az ellenfelet, hogy az elveszítse bizalmát és ne bírja követni. Nagy testi fölénye egy pillanatra majdnem érvényesült, Harmathy csaknem megingott, de nagy ügyességgel összeszedte magát és ő ment át támadásba. A harc kifejlődött köztük, mind a ketten teljes erővel belefeküdtek, forgatták, szorították egymást, a verejték kezdett gyöngyözni a homlokukon, a karok, mint letéphetetlen kígyók fonták át testüket, lábszáraik úgy nekifeszültek, hogy minden inuk külön látható lett a bőrön át, a két fiatal, erős, sporttal gondosan kiművelt test összegomolyodott egy mozgó, ide oda hányódó tömeggé. A nézők, jó cimborák és bajtársak, érdeklődve nézték a viadalt, azzal a komolysággá», melyet a sportemberek minden sportmu atványt nézni szoktak, bár hiszen ez csak játék volt, tréfa, a hét birkózó mozgásán, fogásain meglátszott, hogy bizony nem sok szakértelemmel viaskodnak, még valamirevaló dilettánsoknak sem igen mondhatók. A zajtalan küzdelemből, melyben csak a birkózók szuszogó lélehzete hallatszott, valami riasztó horkantás hangzott ki. A nézők önkéntelenül is Kenyeresre pilün'ottak. Ő horkantott egyet és a többiek megdöbbenve látták, hogy az arca eltorzul, a düh grimasza üt ki rajta. Kenyeres elvesztette önuralmát, most kitör úri lefékezettségéből a düh, — nem a mostani küzdelem eldömhetetiensége miatt, hanem valahonnan az öntudata alól, ahova eltemette a kétéves, soha el nem dönthető versengés alatt. Harmathy nyugodtan, tárgyilagosan dolgozott még, de egyszer belenézett ellenfele arcába, meglátta benne azt a félelmetes kifejezést, az ő arca is elsápadt és mintha tükrévé vált voina Kenyeres arcának. A két ellenfél most már úgy állt szemben egymással, mint két elkeseredett, esküdt ellenség és viadaluk dühös, szenvedélyes izgalomba ment át, minden pillanatban attól lehetett tartani, valami unfair dolgot csinálnak. A birkózást nem hagyták abba, most már Vadul folytatták, minden eredmény nélkül, egyik se tudott fölénybe kerülni. Ekkor valami hallatlan, elképesztő dolog történt. Küzdelem közben Kenyeres, mikor a fejével Harmathy nyakához ért, egy artikulátlan, bősz hangot hallatott és aztán vadul belehara-VADÁSZOK! Megjelent az új Mannlicher - Schönauer - vadász karabély, mely az amerikai magas kezdősebességü 30 öbn. töltényre van berendezve. Érdeklődők kérjenek árajánlatot a szlovenszkói gyári lerakattál: SEIFERT JÓZSEF puskamüves Bratislava, Halászkapu-u. 4.
