Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-11-10 / 135. szám
2. oldal. Kom&romi Lapor. 1928. november 10. Az általánosan kedvelt „POLIO“ mosószappan minden egyes darabján rajta van a „POLIO“ felírás és „kalapács“ védjegy. Kérjen „Polio“ kalapács szappant! niszter még a választások előtt beadja lemondását. A lemondás állítólag politikai taktikai okokból történik. Kívüle még Najman vasutügyi miniszter is beadja lemondását, szintén még a választások előtt, ez utóbbi azonban egészségi okokból. (Bizonyára a sok vasúti katasztrófa feküdte meg a gyomrát). A lemondások elfogadásáról a miniszterelnökhelyettes fog dönteni. Még mindig nem végleg esitették Drobnyt. A szlovák néppárt nagyhangú harsonája, a „Slovák“ még október elején követelte, hogy a kormány a jubileumra véglegesítse Drobnyt, a szlovenszkői országos elnököt. Arról is íud mindenki, hogy a Slovák és a néppárt vezére, Hlinka heteken át azzal fenyegetődzölt, hogy a néppárt otthagyja a kormányt, ha október 28 án Drobny nem lesz végleges tartományi elnök. Két hete már annak, hogy elmúlt a jubileumi ünnep, azonban Drobny még mindig csak megbízott és nem kinevezett elnök. A Slovák most egy dörgedelmes cikkben élesen kikel Cerny belügyminiszter ellen, akiről azt állítja, hogy megakadályozta Drobny tartományi elnök véglegesítését és azt követeli, hogy Drobnyval egyidejűén Mezniket, az elnöki osztály volt főnökét is léptessék elő a második fizetési osztályba. Bárki legyen is az oka az előléptetés húzódásának, igen jellemző a kormánynak a szlovák néppárttal való viszonyára, hogy a Törvényes ut. Irta Szitnyei Zoltán. Czigler Péter megunta a sok perpatvart az asszonnyal s egy nap beállított az ügyvédhez. Illetve azt se lehet mondani, hogy csak úgy beállított volna rögvest-módon, derekas haraggal, mert éppen eleget sumákolt magában odáig. Jól meglatolgatta a dolgot erről* arról s még igy is csaknem visszakanyarodott a kapu alól. Kopogás után előbb csak a fejét mártotta meg az ajtón túl s lassan sompolyogva merészkedett utána teljes mivoltával. Jól betette az ajtót, meg is rázta kissé, nehogy fölpaltanjon, mint odahaza, ha csak nagyobbat dobbant a lábával. Aztán megfordult két sarka csücskén s jóindulatúan elmosolyodott. Az ügyvéd kicsi, kopasz ember volt s úgy ült az Íróasztalnál, mint a tintafolt. Az arca igen barátságos volt, mintha nagyon örült volna a szerencsének, sőt éppen hogy Czigler Péter urra lett volna várakozóban. De azért úgy fölkapta homlokán a ránclétrát, hogy egész a tarkójáig csúszott hátra. — Tessék, csak tessék, — mondogatta. Igen finom ember volt. Czigler Péter előrebukdácsolt a szőnyegen s mély hajlongásokkal máris behódolt Hlinkáék semmit sem képssek j elérni saját kormányuknál. Az adófizető polgár becsülete. Komárom, — november 9. ] Bölcs egy bizottság az a koalíciós \ nyolcas bizotiság, amelyben annyi párt jj van képviselve, amennyi a kormányt \ támogatja. Ez a bizottság az, amely f a kormány mellett működik, amelynek t — sokak véleménye szerint — nagyobb \ hatalma van a kormánynál, sőt az egész j nemzetgyűlésnél, mert a kormány által j elintézendő valamennyi kérdésben állást \ foglal és az történik, amit ez a nyolc ] delegátus üdvösnek tart. Ezek szerint j föltehető, hogy a nagy hatalom mellett 1 a tekintélye is nagy lehet és kormány- i körökben bizonyára rettegve gondolnak a teljhatalmú oszecskára,' amely ítélkezik elevének és holtak felett. Elképzelhető, hogy mekkora respekfussai fogja fogadni a pénzügyminisztérium a nyolcas bizottság legközelebbi utasítását is, * amely szerint ezentúl jobban meg kell í becsülni az adóhivataloknak az adó- f fizető polgárokat. Az történt ugyanis, hogy a koalició nyolcas bizottsága országos nagy gond - jai közepette időt szakított magának arra, hogy foglalkozzék azokkal a panaszokkal, amelyeket az adóhivatalok ellen beadtak. Mert az bizonyos, hogy ! ha van valamely állami hivatal, amely i ellen tiz év óta állandó a panasz, az az adóhivatal. Bizonyos, hogy ez a hivatal sohasem örvendett valami nagy népszerűségnek, ez nem is szükséges, * de ha a háború előtti időt összehason- ' törleszteni próbáit valamit a peres nótából. A széket megkerülgette előbb, mintha kimérné, hogy pontosan a közepére kerüljön. Bicsületes, erős szék volt, nem tört össze alatta. — No csak, miről van hát szó — bátorította az ügyvéd s a ránclétra ideodaszaladgált kopasz fején. Czigler Péter majdhogy el nem nevette magát rajta. De azért komoly maradt. — Családias dologról, kérem alássan. — No, ugyan — mondotta az ügyvéd s hátraereszkedve, némi távlatból méregette Czigler urat. — De iszen, nézhetsz te engem agyafúrt fiskálisa, — gondolta magában Czigler Péter, — veled majcsak megalkszom, ha az asszonnyal rendbejött a dolog. Ebben nem lesz hiba. Aztán jól hátradőlve ő is, úgy állta a farkasszemet. — Válni akarok, — lökte ki végre, nyakig vörösödött, hirtelen haraggal. Az ügyvéd a bajuszát sodorta. — Mi a foglalkozása önnek? Czigler Péter rámeredt. — Czigler, a pinyédi Czigler. Csizmadia. — Persze, persze, — mosolygott az ügyvéd, — az öreg Cziglernek a fia? — Hát iszen elég öreg vót, mire meghót, — mondotta Czigler Péter, litjuk az uj helyzettel, akkor a legszomorubb megállapítást kell tennünk, mert az letagadhatatlan tény, hogy az állami adóhivatalok meg sem közelítik magyar elődeiket és legkevésbé sem állanak hivatásuk magaslatán. Az adózó polgárral szemben, amelynek keserves koronái tartják fönn az állam ezen intézményét is, az adóhivatal annyira indolens és közönyös módon viselkedik, hogy aki különösen adózási ügyben ebben a közhivatalban jár, az csak elkeseredetten távozik onnan. Nem kell egyebet felemlítenünk, csak azt, hogy nincs az az adózó polgár, aki megtudná mondani, hogy tulajdonképen mennyire is áll adófizetés dolgában ; mennyi adót kell pontosan fizetnie, mennyi a hátraléka (mert adóhátraléka mindig van), vagy netalántán véletlenül a túlfizetése. Sok esetben azonban maga az adóhivatali tisztviselő sincs tisztában azzal, hogy voltaképen pontos-e az a fölvilágositás, amit az előtte izzadó szegény adózónak nyújt. Ez ugyan nem nagy vigasztalás a szegény adózóra nézve, mert az adót mindazonáltal könyörtelenül behajtják rajta (ebben utólérhetetlen az adóhivatal), sokszor akkor is, amikor azt gondolja, hogy már eleget tett adófizetés dolgában állampolgári kötelezettségének, — de bizonyítéka annak, hogy ez a nagyon fontos állami hivatal alapos átszervezésre szorul. Csoda-e, hogy az ilyen visszás állapotok között szóban és írásban se 3zeri se száma a különböző panaszoknak az adóhivatalok ellen? Csoda-e, hogyha minden adózó elkeseredetten gondol erre a hivatalra, ahol soha semmiféle megnyugtató hangot nem kap, hanem csak újabb gyötrelmet okoznak neki? Nem szólunk itt azokról, akik ősi szokásuk szerint csak a végrehajtáskor vagy az árveréskor fizetnek, — mert vannak ilyenek is nagy számmal, — de azokról beszélünk, akik tudatában vannak kötelességüknek, akik hasznos polgárai az államnak s mégis sok keserűségben van részük a mostani adózási rendszer következtében. Legkevésbé lehet csodálni azt, hogyha az ilyen polgárok százezrei panaszukat írásba foglalják, hogy igazságot kapjanak a felsőbb fórumtól. Azonban aki ismeri az adóadminisztráció csigalassúságát, az szomorúan állapíthatja meg, hogy a sok kérelmezés, panasz és fellebbezés hiábavaló, legtöbbször még csak válasz sem érkezik azokra, közben pedig fizetheti az adóalany a reá nézve sérelmesen kivetett adót, mert ha nem, egész bizonyosan végrehajtják rajta. így marad arra gondolva, hogy minő vicces kedviben tanálta ezt a fiskálist. — Isten adja, hogy a fiskális ur is eléljen olan sokáig. — Köszönöm szépen. De mért akarnak válni ? — Mán hogyan akarnánk ? Iszen az asszonyt bottal se lehetne kiverni. Csak magam döntöttem. — Úgy. És régen vannak együtt? — Öiég soknak látszik. Innen-onnan mán egy esztendeje. — No kedves Czigler ur, erre ugyan hamar ráunt. Czigler Péter erre-arra bólogatott. — Nem mondom, jól főzött. Rendes fehérnép vót, ami azt illeti. Meg a múltkor a vásárra mán ü maga varta fel a csizmatalpakat. — No lássa. — Ez igaz. Hanem a Cinege 1 — Hogy-hogy a Cinege ? Ez a neve ? — Dehogy kérem, — csóválta a fejét Czigler Péter sajnálkozóan, — Csak úgy hiijuk, merhogy olan nyavalás a formája. Segédjegyző az kérem. Csak nemrég fogadta fel a kösség. — Hát aztán? — faggatta tovább az ügyvéd. Czigler Péter megint elvörösödött. — Hát aztán? Nem poszáta fészek az én házam kéremalássan, hogy idegen tojásokat tegyenek beléje. azután a panaszok sokasága elintézetlenül, — ami igazán semmibevevése a kérvényezőnek. Úgy látszik azonban, hogy ebben a tekintetben nemcsak erre, mifelénk uralkodnak botrányos állapotok, hanem a republika egyéb országrészeiben is, mert végre már a koalició nyolcas bizottsága is elérkezettnek látta az időt, hogy foglalkozzék ezzel a rendkívül sérelmes dologgal. A híradás szerint egy egész napot áldozott a panaszok tárgyalásának és megállapodott abban, hogy a pénzügyminisztérium határozott utasitást fog adni, mely szerint a panaszokat mindenütt felül kell vizsgálni és utasítani fogja az adóhivatalokat, hogy az adófizető polgárokat ne molesztálják ... Helyes! Most már csak az a kérdés, hogy lesz-e ennek foganatja és megbecsülik-e ezentúl az adófizető polgárokat, Mert megvalljuk, nekünk egy kissé gyanús, hogy pont épen most, a választások küszöbén kezd gondoskodni a koalició az adózók becsüléséről. A „határozott“ fellépésnek kétségkívül nagy szépséghibája a megválasztott időpont, amiért azután senki sem fogja a nyolcas bizottság állásfoglalását komolyan venni, sem a pénzügyminisztérium, sem az adóhivatalok, de maguk az adózók sem. Jól tudják, hogy az csak afféle maszlag, amiben ilyenkor, választások előtt bőven van részük az adózóknak, akiknek sorsát a választások után rendszerint el szokták felejteni. Úgy is fogadja mindenki a koalició nyolcas bizottságának állásfoglalását amelyben vajmi kevés a köszönet. Annyival is inkább, mert célja nagyon is áttetsző és mert az egésznek kortes szaga van. Nem is fog felülni az ilyen trükknek senki. (.—) A magyar nemzeti párt komáromi népgyülése iránt mind szélesebb rétegekben nyilvánul meg a nagy érdeklődés, ami értheiő is, mert hiBzen küszöbön állnak a választások és a gyűlés főtárgyai a választások előkészítését szolgálják. A gyűlés holhap, vasárnap november hó 11-én lesz Komáromban délelőtt 11 órakor a Baross-uícai Dózsa féle Vigadó emeleti nagytermében. Szónokok lesznek: Törköly József szenátor, Nitsch Andor és Fössy Kálmán nemzetgyűlési képviselők, Egyed Aladár a kulturosztály elnöke, Oilier János dr. losonci ügyvéd, országos pártelnök. Az ügyvéd a tenyerét ütögette. — Az asszonnyal volt valami barátkozása ? — Úgy tetszik érteni, hogy acsarkodott-e rá? — Talán varjufióka pottyant a fészekbe ? — Még csak az költött vóna? — dördült fel Czigler Péter, A fiskálisnak sietnie kellett és még odakünt is sokan vártak rá. — Hát tudja mit Czigler ur — és két kézzel az asztalra nehezedve záró-akkordot jelzett, — szerezze be a házassági anyakönyvi kivonatot s azzal együtt jöjjön el megint. Majd meglássuk, mit lehet tenni. Czigler Péter is felállt, a fejét csóválva, mert úgy érezte, nincs rendbe a dolog. — Okvetetlenül muszáj az ? — Hogyne. Ezt csatolni kell a keresethez. Enéíkül meg se íéhet kezdeni a peres eljárást. — Hát pörre kell menni ? — Ha válni akarnak, mindenesetre. — Aztán hun adják azt a házasulási kivonatot ? — Mindig ott, ahol a házasságkötés történik. — Ejha !, a házasságkötés ? — morgolódott Czigler Péter. — Aztán sokára adják ki? Ha jó töltényt használ, úgy sok pénzt és bosszúságot megtakarít. Rendeljen idejekorán nyúl- és fácántöltényt Geifert József cégnél Pozsonyban, Halászkapn-n. 4. Szlovenszkó legrégibb szaküzlete.
