Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-11-03 / 132. szám

J 1928, november 3. Komáromi Lapok 3. oldal. jffp* Óriási választék éf meglepő olcsó arak ELBERT divatáruházában Nádor»u. 19« Kötött Pulóver, mellény és kostiim, női-, férfi fehérnemű. Bélelt-, béle­letlen bőrkeztyü, Pamut és francia batiszt zsebkendő. Sport- és gyer­mekkocsik. Bőr- és Vulkán kézi­bőrönd, ritikül, Bemberg selyem és gyapjú harisnya. Fehérnemű, rnha és függönycsipke. Legdiva­tosabb nyakkendő, bokavédő és gyapjú nyaksál. dsőrendű gyártmányú árúk S nek az állam kormányzói elé. Es cso­dálatot képen az angol író jelentékeny helyet szentel azoknak a sérelmeknek is, amelyek a magyarok részéről fenn­állnak és amelyeknek mielőbbi meg­oldását az állam érdekében szükséges­nek tarija. Scolus Viatorról a magyarság nem mondhatta eddig el azt, hogy valami jőbarálja, vagy csak jóakarója is lett volna, hiszen a háború előtt és a há­ború alatt a iegnagyobb ellensége volt a magyaroknak, akiket despotáknak tartott és akikről könyveiben és hírlapi cikkeiben minden alkalommal a legel­lenségesebb módon nyilatkozott. Annál érdekesebb, hogy épen a csehszlovák köztársaság jubi eumát használja fel arra, hogy szót emeljen a köztársaságba megkérdezése nélkül bekebelezett ma­gyar nemzeti kisebbség sorsáért és rámutasson nyíltan azokra a hibákra, amelyeket az állam eddigi kormány zata 'elkövetett, Bár tisztában kell lennünk azzal, hogy Scorns Viator úgyszólván egész életét odiszeníelte a szlávok ügyéért és ígdnunk kell, hogy az évtizedeken át folytatott propagandája őt annyira össre­­forrasztotta lélekben a estiekkel é3 szlovákokkal, hogy velük elválasztha­tatlan, szétföshMeilen kapcsolatban él, — mégis nem nuhetünk el szó nélkül nyilatkozata melleit, mert ez teljes mér­tékben igazolja a köztársaságban élő magyarság állandó panaszait. Scotua Via or elismeri, hogy a magyaroknak valóban igaz okuk van a panaszra, kü­lönösen az állampolgárság meg nem oldott kérdése, amely a , hontalanok" hatalmas osztályát teremtette mag, vá­lik komoly botránnyá és idézi elő sok erer ember szenvedéséi és mindennél jobban hozzájárul a magyarok és cseh­szlovákok viszonyának elmérgesítéséhez. Majd a nyugdíjasok szomorú helyze­tére, a 8zlovenszkói járásoknak nacio­nalista tendenciával történt beosztására, a magyarok kulturális sérelmeire mu­tat reá és megállapítja, hogy a ma­gyaroknak nincs szakiskolájuk, tanító­képzőjük és az egyetemeken hiányzanak a magyar tanszékek. Csak ezeket a sérelmeket ragadjuk ki a cikkből, amelyek tiz nehéz esz­tendő alatt felhalmozódtak, de amelye­ket tiz év alatt sem volt képes megol­dásra juttatni az a bűnös szellem, amely Csehszlovákia kormányzatában minden vonalon megnyilatkozott és amely egye­nesen lehetetlenné tette azt, hogy a jubi­leum alkalmával a jogaiból kisemmizett magyarság ünnepet üljön. Szomorú elég­tételül szolgálhat nekünk Scolus Viator jubileumi cikke, amely nyiltan elismeri súlyos helyzetünket és másodrendüsé­­günket, sőt maga is rámutat arra, hogy a magyarok helyzetében a múltjuk és jelenük közötti ellentét sokkal nagyobb és ezért kevesebb a bizalmuk a jövőben s minthogy ű köztársaságban elfoglalt helyzetük jóval alárendeltebb, mint a németeké, sok jogos panaszra ad ez nekik okot. A köztársaság külügyi kormánya ren­geteget áldoz külföldi propagandájára, amely nem átallja a legrózsásabb hely­zetet festeni az itteni magyarság sorsá­ról, de ime, a csehszlovák állam leg­hívebb barátja cáfolja meg ezt azokkal a soraival, amelyekben a magyar nem­zeti kisebbség panaszait jogosaknak ismeri el. A köztársaság megalapításá­nak egyik tettekkel tényező részese állapttja meg a magyarsággal szemben elkövefelt hibákat, nem lehet tehát re­ánk fogni, hogy alaptalanul jajdul föl szavunk és hogy túlozunk, mert maga a koronatanú igazol bennünket. Most már csak az a kérdés, hogy figye­lemre méltatják-e Csehszlovákia kor­mányzó körei az őszinte jóbarát intő szavát, mert a vele szemben érzett hála legalább is ennyire kötelezné őket. Mert mégis csak illenék Scotus Viaíor­­nak szavára hallgatni, ha már ,a mi jogos követeléseink eddig süket fülekre is találtak. (. —) Dr. Majer Imre apátplébános negyvenéves lelkészi jubileuma. Komárom, — november 2. s;ép. A tükör hazudhat, a bók soha! A bók igazat hazudik — Ugyani nevetett a leány. — Talán maga is mesét álmodik? Egy gally lecsügött a hintaszék fö­lébe és Káromy azzal játszott. — Az ember az ilyesmit észre se veszi. Tulajdonképpen azt hiszem, hogy mind ez csak szappanbuborék: a szín és a fény könnyű játéka. Száll és ragyog. És ha hozzányúl az ember, egyszerre eltűnik: volt, nincs. — A mese? — A mese is, Az álom is. A gon­dolat is, a képzelődés is. Sőt egyéb is: a szerelem is. Gusztikénak a torkán akadt a gon­dolata. — A szerelem? A szerelem is szsp pacbuborék ? Komáry idegesen tépte a fenyőgajat. — Szerelem I A múltkor odakünn az erdőn nagy fa árnyékában piros sza­mócát láttam, amint levelei közé bujt. Úgy rejtőzött, mint a csók, amit még az se lát, aki kapja vagy aki adja, Olyan volt mint az az ajak, amelyiken csók terem. És nekem valaki jutott az, eszembe. — Kicsoda ? Káromy türelmetlenül féireforduií. — Buborék 1 Szálló, elröppenő szí­nes buborék! Az ember, mikor meg-Holnap egy szerény, de áldozatos lelkű, híveinek élő, jó papnak ün­nepét fogják zúgva hirdetni a ko­máromi harangok: dr. Majer Imre apáfplébánosnak negyvenéves lelki­­pásztori működését ünnepük meg hívei, bár ő ezt teljes csendben intézte el magával és a Mindenha­­tóval szemben, akinek kegyelme ezt számára megérni engedte. Csak hat esztendeje működik Ko­máromban, de ez a rövid működés lezárt egy korszakot és likvidálta annak igen sok mulasztását, meg­honosította az egyházban újból az összetartásl, a hitéletei elmélyítene és megoldotta azokat a feladatokat, melyek a világháború rombolásai után reá vártak. A komáromi kato ükus egyházközségnek papra volt szüksége, aki nem a tömegek nép­szerűségét keresi, de aki lelkiisme látja, azt hiszi, hogy örökké tart. Hogy örökké ilyen ragyogó, ilyen színes, ilyen tüzes marad. És aztán elröppen a repülő perccel. Buborék volt. A leány elmerengett. — Szép kis mese 1 — Nem mese. Máskor az ut mentén egy kertben virágzó cseresznyefát lát­tam, a virágzás teljes pompájában, Gusziika! Látott már maga cseresz­nyefát, mikor virágzik ? Semmi sincs rajta, csak virág. Ss gally, se lomb, se ág, se levél. Semmi, csak .virág. Pompás, gyönyörű, fehér virágfa. Ha­­loványpiros széllel beszegett apró, gyöngéd virágok. De mikor egy hét múlva arra mentein, hire hamva se volt. Buborék volt! A leány száján akaratlanul egy sió röppent ki: — Szerelem . . . Két tenyerére fektetett gyönyörű fejét meg se mozdította, De két nagy, okos szemében annak a lángoló szó nak minden zavaros misztériuma ott ragyogott, vibrált, mesélt és szállott, mint az a színes buborék, amiről be­széltek. Káromy még sohse látta ilyen szépnek. Mintha a harmatos, derűs reggelnek, a virágos csalitnak minden bája ő maga lett volna : a leány. A szerelem. Nem az, amit álmodunk; az, amit érezünk. rele szavára hallgat és minden igye­kezete egyházának és híveinek szol­gálatára irányul. Nehéz ez a feladata a mai napokban és dr. Majer Imre mégis meg fudott vele birkózni egyes egyedül önzetlenségére és híveinek szerefetére támaszkodva. Hogy ezeket a feladatokat hogyan oldotta meg, annak megítélését bíz­zuk az utókorra, mely ebben elfo­gulatlanul fog ítélni és ha igy ítél­kezik, meg fogja állapítani dr. Majer Imre nagy és rendkívüli munkájá­nak igazi értékét. Az alábbiakban megkísérelem ösz­­szeállitani a jubiláns lelkipásztornak életrajzát és röviden vázolni azt a munkát, amelyet mindenkor Isién dicsőségére végzett. Dr, Majer Imre Aradon szüle­tett 1864. évben, a magyar vérfa­­nuk városában, ahol édesapja mér­— Szerelem 1 Igen! — tört ki Ká­romy. — A szerelem. A legszebb, a legragyogóbb, a legszínesebb álom... — Buborék .. . — Hát buborék! Egy perc. De ab­ban az egyetlen percben az ember az örökkévalóság minden szépségét és gyönyörét érzi Buborék, ami elszáll, de a szine és fénye ott marad a szív­ben. Mint a szamóca ize és a cseresz­nyevirág szelíd illata , . . Fölhevült. Semmit se látott már, csak a leányt. Két égő szemét s a piros felhőt, mely gyönyörű arcát elborította. Körülöttük rózsaszínű buborékok száll­­dosiak és megsimogatták remegő szi­vüket. Káromy csöndesen odaereszke­dett a leány mellé .. . Nagy, csontos kezébe gyöngéden fogta a leány fehér, puha kezecskéjét és ajakéval odatapadt hozzá <.. Benn az erdő mélyén fölkaCagott a vadgalamb. Bizonyosan az is a bubo­rékokkal játszott, mint ez a két bo­londos fiatal szív, amelyik nem is sej­tette, hogy az élet legszebb káprázata ügy játszik velők, mint a szemmel a buborék, A szamóca. A cseresznye­virág. A szerelem. Az ifjúság örök meséje, aminek a szépségéi, színét, bá­ját, varázsát igazában csak akkor érez­zük, mikor már elillant. Hogyan mossunk selymet? Selyemblúzt, selyem alsóruhát vagy sált igen gondosan kell mosni, mert a selyem nem bírja el sem a forróvizet, sem pedig a dőr­­zsőlő-mosást. A selyemnek a RÁDIÓN a 7, ideális mosószere, mert elég, ha párszor bemártogat­­juk a selymet a langyos RADION- oldatba s máris teljesen tiszta. S bár­mily gyakran mossuk is RADION- nal, mégsem veszti el különleges tompa fényét és lágyságát. A színe is megmarad s ha az első őblőgető­­vízhez egy kevés ecetet adunk, oly élénk színű lesz, mint új korában volt. nökkari tiszt volt. Mint kis gyermek, Komáromba került, ahova édesapját áthelyezték. Itt végzi az elemi isko­lákat és a gimnázium alsó osztá­lyait. Akkori tanárai közül Panghy Özséb van életben, aki a Szent Benedek rendnek köztünk élő és köztisztelettől környezett tagja. A fiatal gyermek gondos nevelésben részesüit és édesanyja véste a val­lásosságot leikébe. Mig többi fitest­­vérei a gyakorlati és a katonai pá­lyán alapították meg jövőjüket, addig ő a papi pályához érzett vonzalmat, amit megerősített benne Komárom akkori népszerű és közszeretettől övezeti plébánosa, Meszlényi Gyula, a későbbi szatmári püspök. Mesz­lényi akkor távozott el Komáromból és épen az esztergomi szeminári­umnak lett rektora, amikor Majer Imrét növendékpapnak vették fel. Itt nevelkedett nyolc éven keresz­tül, az esztergomi főgimnáziumban telt érettségit, Itt hallgatta a teológiai tanulmányokat és itt is szentelte áldozó pappá 1888 julius 11-én Simor hercegprimás. Első állomása az esztergomi vízivárosi plébánián volt, ahova a prímás káplánnak küldte ki. Az esztergomiak tudták, hogy a prímás, akinek palotája közvetlen a vízivárosi templom tőszomszédsá­gában emelkedik, igen gyakran meg­hallgatta oratóriumából a templom­ban folyó isteniliszteletet is. A prímás egy Ízben meghallgatta, hogyan szó­nokol a kis káplán, akit kinevezett. De Majer Imre beszéde megnyerte a prímás tetszését, aki magához hivatta és megdicsérte érte. További rövid segédlelkészi állo­másai Garamkövesd és Érsekújvár voltak, azután elég fiatalon, 1893-ban került az esztergommegyei leányvári plébániára. Ez a plébánia igen sze­rény állomás, a hegyek közé van ékelve és a hívek német nyelvűek. 1(1 nagyon megszerették az uj papot, aki igen szépen tudott beszélni a nyelvükön. Tiz évnél tovább műkö­dött Leányváron Majer Imre, akinek itteni működéséhez fűződik az a VADÁSZOK ! >1 eg| elent új Mannlicher - Schönauer - vadász karabély, mely az amerikai magas kezdősebességü 30 öbn. töltényre van berendezve, Érdeklődők kérjenek árajánlatot a szlovenszkói gyári lerakattál: SEIFERT JÓZSEF puikemüves Bratislava, Halászkapu u. 4. ÍRíIfíí?

Next

/
Thumbnails
Contents