Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-07-17 / 85. szám

2 oldat

Kom a rónai i.epo*

l»'ííij. juuus 1 7

Intézeti fehérnemű

Kötény, Flór Patent Harisnya, ufazó kosár és Börönd Evő készlet, tornrcipő stb. legjutányosabban

ELBERT-nél Nádor-u, 19.

Gazdag választékban női és férfi fehérnemű, fürdő dress,

frotlir Kép. „Elite“ mosóselyem harisnya, játszó ruba, f'or gyermek trikó, sokkerü, esőernyö és sé abot. Aptch ing stb

Sport és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári árban.

iskolába járni ott, ahol pilgáriskola van. Ily helyeken az elemi iskolák öt évfolyamú ik lesznek. így lesz a mi városunkban is.

A törvény eme rendelkezése egyrészt a polgáriskolák virágzását és erős létszámbeli fellendülését fogja eredményezni, másrészt a gyakorlati irányú népmüvelődés szintjét fogja felemelni.

Az egyéves tanfolyamot az iskoleügyi minisztérium véglegesen jóváhagyta. A tanfolyam fentartója egyrészt az áilam, másrészt Komárom városa. Az anyagi kiadásokat tetjes egészében a város fedezi, úgyszintén a speciális tantárgyak óraadó tanárainak fizetéseit is kiegé sziti a méltányos összegre. Óraadó tanárok voltak a lefolyt tanévben: G3dör K. János bencés gimn. tanár (gyorsírás) Kozmon J tnos munkásbizt. pénztári ellenőr (gép'rás) és Btkonyi István polg. fiuisk. tanár (nevelő kézimunka a fiuk részére). A tanfolyam koedukációs, tehát leányok és fiuk egyaránt felvehe tők. A junius végén tartott előzetes behatáson a tanfolyamra 35 tanuló jegyeztetett elő.

A tantestület nagy gondot fordított a tanításon kivül a növendékek erkölcsi és vallásos nevelésére is. Az intéze' hitoktatói: Gilambos Zoltán ref., dr. Lestár István róm. kath., Jánossy Lajos evang. lelkészek, Kun Soma és Kellner Márk izraelita vsllástaniíók pontosan és odaadóan végezték a hittani oktatást. A tanulók vasárnap és ünnepnapokon tanári kiséret mellett istentiszteleten vettek részt. Istentisztelet kezd e és végezte be a tanévet.

Ünnepélyek és előadások voltak a köztársaság évfordulóján, a közt. elnök születésnapján előadást rendeztek a béke ünnepén, az anyák napján, a farsang

folyamán farsangi ünnepély, szinelőadás és táncmulatság volt.

Az intézetnek egy nagy beja van, melyet minden lehető alkalommal hm goztalnunk kell: szűk, kicsiny és elégtelen a helyisége. Nélkülözni kénytelen ezidőszerint a női- és fiú kézimunkatermet, nincs tanácskozó terem, nincs elegendő szertári h ily iség Az összes szerek egyetlen szertárban vannak összezsúfolva, ú^y hogy a szerek egyrésze a tantermekben, más része pádig a folyosókon van elhelyezve, ami iskolai szempontból lehetetlen állapot. A tornaterem közös az elemi iskolával 8 emiatt — mivel a tornaórák beosztása majdnem a lehetetlenséggel határos — mindkét iskolában a tornatanitás szenved hátrányt Ezt a nagy hiányosságot az orsz, tanfelügyelő is megállapította.

Hí figyelembe vesszük az említett törvény értelmében bekövetkezendő tanuló-létszámemelkedést s ezzel kapcsolatb n uj párhuzamos osztályok létesítését, ami egy-két év múlva, — amikor a háborús létszámapadás is megszűnik — okvetlen bekövetkezik, az iskola eddigi elhelyezése lehetetlen lesz. Ma az iskolának a többi helyiségek összevonása és zsúfolása mellett hét tanítási terme van (hat tanterem és egy rajzterem), Úgy hogy hat osztály, nál tehh minden igyekezet mehcíí sem helyezhető el, mert a rajztermet a mai modern rajzoktatás mellett eredeti rendeltetésétől elvonni nem lehet. Itt az idő, hogy az illetékes tényezők a legkomolyabban gondoljanak az iskola uj épületének megépítésére, hogy a kellemetlenségeknek és nehézségeknek elejét lehessen venni

Két hazátlan orosz szomorúsága egy dal miatt és hat kaukázusi kozák

mutatványai és táncai.

— Saját tudósítónktól. —

Komárom, —julius 16.

bigottan Istenhivő vagy a legszélsőségesebb Istentagadó, vagy a legkegyetlenebb önkényuralmat valósítja meg, vagy fanatikus anarchista és forradalmár és igy tovább. Furcsa ez a nagy nép, a szeméből egyszer végtelen szelídség árad ki, amellyel testvérként magához akar ölelni minden embert, máskor vad, fékezhetetlen szenvedély lángja lobog benne. Csak az orosz történelemre kell gondolnunk, vagy a literstúrájukra.

Hogy igy van ez, megerősitett minket ezeknek a kaukázusi emigráns oroszoknak az itteni szereplésük is. Mondom, az orosz lélek két legjellegzetesebb szélsősége: a nagy ellágyulás és a fékezhetetlen szenvedély.

Szombaton késő éjjel a kávéházba bejött két orosz emigráns, nemzeti viseletben, fejükön a színes, meleg kucsma, délceg alakjukon a hosszú sinyel, lábukon a térdig érő, sarkatlan cserkesz-csizma. Olyanok voltak, mint az operett librettók hősei. Wiskhy mellett üldögéltek és beszélgettek. A zenészek persze észrevették őket és kedvükre akartak járni: az Ei uchnyemet játszották. Szépen, szomorúan és olyan volt ez a dal, mint az imádság. A két orosz férfi csak ült, nem beszélgettek többé, a hangok elringatták őket, busán lehajlott fejük a tenyerükben és barna, napsütötte arcukról folyt alá a köny.

Vasárnap délután érdekes inutatvá nyok szemtanúja volt a Pintyőke-téren pír száz komáromi ember, akik nem sajnálták meg, hogy az óriási hőség dacára is megtekintették az orosz emigránsok — akik mind intellektueíek voltak — lovasmutatványait és táncait. Összesen C3ak hat kozák bravuroskodott, köztük a csoport vezetője Zarjecky atamán, de mindaz, amit produkáltak, igazi orosz lelket sugárzott ki magából. Az orosz népnek a géniuszára, ennek a tragikus fajnak a sorsára csak megiiletődéssel tudunk gondolni s a mostani szomorú oroszországi állapotokon túl is el kell ismernünk az orosz nép nagyrahivatottságát. Az orosz nagyon tehetséges faj és igaza volt annak, aki egyszer igy jellemezte az oroszokat: egy orosz lángész, két orosz rendetlenség, három orosz forradalom. Az irodalomban, művészetben, tudományban nagyszerű képviselőik vannak az oroszoknak, akik cselekedeteikben mindig százszázalékosan vetik ki magukból az orosz lélek sajátosságait. Amint országukban, az egykori Szent Oroszországban éppen a hatalmas terület miatt, át mérhetetlen távolság volt az egyik határtól a másikig, úgy az orosz lélek is mindég a szélsőségekben éli ki magát. Tudjuk, hogy orosz vagy nagyon álmodozó természetű, vagy nagyon materiális gondolkozásu, vagy

Ki vette észre a kávéházban ennek a két orosznak a fajdalmát, amit egy dal váltott ki belőlük, amelyet mi is annyiszor hal uik. Ki tudja mit látott lelkiszemével ez a két magányos orosz a dal által, mi játszódott le lelkűkben. En láttam ennek a két talaj'aian emigráns orosznak a szomorúságát s ne kém is kissé összeszorult a szivem a szomorúságukon.

Vasárnap a Iovrsmu<atványok és a táncok a másik arcit mutatták meg ennek a népnek. Gyönyörű paripákon ültek a kozákok, az ezredes f :hér színben nagyszerű látvány volt öt társával együtt és amit a vágtató lovakon produkáltak, mindaz feiülmuihitalian teljesítményei voltak a testi rátermettségüknek. Nem voltak ezek cirkuszi mü’ovar mutatványok, de a természetesség ereiével hatottak, amint a rohanó paripáról fel és le ugráltak és pompás produkciókat végezte«. Ezekben a mutatványokban azonban benn élt már a vad, szeivedelyes orosz lélek, amint haláltmegveően, nagy fcnatikussággal néznek a sors szemébe. Éppúgy a táncok is ilyenek vol ak, amelyeket valami nagy ellenállhatathn szenvedéllyel mu tattak be páratlan virtuozitás mellett. Az öttől hát óráig tartó érdekes műsort, amely alati a 12 sz. gyalogezred zenekara játszott, a közönség elragadtatással nézte végig és mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy az orosz népet közelebbről is megismerjük és megszeressük. (k. e )

Rémes álom.

— Levél a szerkesztőhöz. —

Kaptuk az alábbi torokat:

Szerkesztő ur kérem, engem rémes álmok háborgatnak! Szinte tobzódom az ilyen álmokban! Egyszer azt álmodtam, hogy karácsony éjjelén a szobalány kivitte lábaimat az udvarra pucolni. Rémesen dideregtem, a háborús kosit csekély velője hamar csontomhoz fagyott. Másszor az* álmodtam, hogy orosz fogoly voltam és minden nemzetközi jog ellenére, nyakamat használták cérna-orsónak. Torkomat a ráorsózott cérna épp oly borzalmasan fojtogatta, mint érző keblemet a méltaihnság. Á módiam egy éjszaka, hogy négyesben tarokaoztam. Á'mom kezdetben boidogí ó volt, mert kezemben a három honneur És az őt utána jövő legnagyobb huzo- és tréfakirály volt Egy szuszra bemondtam mindent: vo latot, uHimóí, természetesen magamat magamat hívtam segélyül. De borzalom ! Elvtársam, — azaz játszótársam — kilenc babszem tarokkjával mindent megkontrázott.

Mindezen álmok alatt borzadtam és féltem, d: felébredve beíőíük, a nyűgöd* valóságot kellemesen élveztem. Lábaimat nem vitték ki pucolni, csak a dunyhám csúszott le, innét eredt a borzalmas didergés. Nem voltam orosz fogoly, spanyol-náthás, innét volt a fojtogató érzés torkomban. Végül megmegayertem a volátot és ulíimót, mert a furfangos ügyvéd játszótársam tarokk helyett a szivuirályt fektette le. De most Szerkesztő ur, legutóbbi rémes aimomboli ébredésnél, a való az álomnál is rémesebb és borzalmasabb volt.Ugyanis levelet írtam álmomban és vittem volna feladni, A magas mennybolt holdas és csillagos volt, no meg az uj vilíanylámpák is sugárzóan világítottak s igy tisztán láttam, azaz, hogy nem lástam sehol, se fel, se le, se jobbra, se balra, egyetlenegy postaládát sem f Borzalom, kérdeztem magarmói, hol vagyok ? milyen ismeretlen vadonba sodrott engem a kegyetlen sors ? Hisz ma már a kuhura, a civilizáció elvitte vívmányait a főid minden részébe, a telefon, a rádió, a távírda oly tökélyre jutott, hogy a jéghegyek országával érintkezhetünk általunk, itt pedig, ahol én vagyok, nincs semerre egy postaláda? Annyira gyötrődtem és féltem, hogy felébredtem, de Szerkesztő ur, higyje el, valót írok, nem voltam ismeretlen vadonban, sem jégszigeten, hanem a Nádor-utcán. Rémséges borzalom, Te jó Isten! a Nádor-utcán, sőt a többi utcán sincs postaláda. A hajdan hires Komárom megyeszékhely volt, elvették tőlünk, magyar hetykeséggel azt mondtuk : „onnét vesznek, ahol van“. A törvényszéket Érsekújvárnak adták, erre cigány-könnyelmüséggel dünnyőgtük: „visznek is el, marad is*. Elvitték a

biztosan ható szer e poloskák ellen, készíti a* I. G Farbenindustrie A. G.. a kértokozók leküzdésére szolgáló szerek osztálya, Leverkusen.

Vlgyéni 50 g 1 liter vízhet. Ara.Kf 12 — minden Jobb drogtrUhtti kapható • Alteltao* képviselet WESSELY ALAJOS. ZNAIM.

Munkasbizfositót és Beiegsegéiyzőt, még ekkor is csak kétsegbeeseu humorral kajibaliutc; „no, nálunk megszűnt az elvinni való“. Tévedés, nagy tévedés I Itt voliak még a postaládák, i elvittek azokat is. Ez a méltánytalan eljárás már igazan nem fér a mi sokat bevevő kis begyünkbe 1 Szerkesztő ur, tessék nyomozni,hova lettek a postaládák, kit tüntettek ki, kit jutalmaztak azokkal? Most úgyis uboma szezon van, az meg méregdrága (még mindig 4 K kilója!), nem kívánhatjuk, hogy a csekély előfizetési díjért azt szolgáljanak ki nekünk, de méltán elvárhatjuk, hogy sajat lapunk kifürkéssze a tőlünk elvitt postaládák titkai. Az esetre, ha a nagy melegben befagyna a Szerkesztőség utánjárása, ajánlok én két célravezető utat. Először, varosunkban lakik három képviselő, egy szenátor, vezessen hozzá a Komáromi Lapok szerkesztősége egy küldöttségét, es kérjek fal őket, hogy interpellálják meg a minisztert, hogy sürgősen intézkedjek, hogy hova lettek a komáromi postaládák es hogy azok visszakerüljenek, mert Komárom postaláda nélküliségé szomorú fényt vet I hazánk civilizációja és kulturális vij szonyaira.

ÍS ha végezetül ez sem elég, megragadjuk a legutolsó, a legmodernebb fegyvert: Sztrájk, sztrájkI Minden igaz \ komaromi egy táborba fjg tömörülni, t nem írunk levelei, nem küldünk Anj sichts-kártyát, sőt tovább is megyünk, j pénzünket nun adjuk postára, tnsáob eisörőzzüs és etfagyiaitozzuk azt. Én meg álmodom tovább, tatán rémes át\ maim helyeit lesz egy gyönyörteíjes, hogy ébrén álmodva, viszontlátom regi helyükön a nagyon nélkülözött postaládákat l komáromi asszony.

Komárom a kánikulában!

Az izzadó Komárom. — Mindenki fűződni siet, A Kis és Nagy-Dana. a Vág- Dana hemzseg afiiidöioktőt. — A város nem törődik az uszodával. — A jröcc >ÖK és a fagylalt mérhetetlen nagy mennyiségben fagynak. — A fagyialt Kocsi csilingelese.

— Saját tudósítónktól. — Komárom, — július 16.

A rettenetes hőhullám Komáromba is ellátogatott es nem kis szenvedésben részesíti Komárom, a sőszUz varosának : a lakosait.

Öreg entbetek nem igen emlékeznek hasunió nagy hőségre, aminőben most része van Komáromnak, pedig itt a körülvevő vizeknek mégis csak van némi hócsökaeniő hatása, de meg így is csasnem tűrhetetlen a nőseg.

Mit csinálnál tehát a szegény komá; romi, akinek nincs modjaüan fürdőre ? menekülni a kánikula etot? Beiemcnel küi a vízbe. Bar két fiatal ember élet \ kiált fel az égre, nogy mért nincs Koj maromban uszoaa, de azért a város i lelsnsmerete nem mozdul meg és nem \ foglalkozik az uszoda kérdésével. A i szegény izzadó es a hőségtől lihegő komaromi tehát maga kénytelen meg’ oldani a fürdőzés kérdését, úgy, ahogyan lehetséges és megtűrök ott, anol tenet. Most vasárnap úgyszólván egesz Komárom a vízben lubickolt, tele voltak a Komáromot Környékező vizek í fürdöző, lubickold emberekkel. A vizí partok egy hatalmas suanfürdő képét ( mutatták, ahol a vetkőző öltöző és sütkérző emberek szazai és ezrei lepték el a partokat. Valóságos siófoki elet nyüzsgőit az Erzsébet sziget kisdunai pártján, ahol több ezer ember fürdött. Az uszodakerdésenek a megoldását sajnos, azt hisszük, hogy ebben az esztendőben is elhegedülte szent Dávid, de azért vannak a városnak mégis kűtelezettsegei a fürdőzőkket szemben. Így például a Kisdunából, ahol most fér Komarom fürdik, ki kellene irtani a mindegyre terjedő hínárt és egyéb vízi nő vényt. Ez igazán nem kerülne sokba és azzal a kérdéssel is komolyan kellene a városnak és a kikötő tulajdonosának az ai-