Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-09-22 / 114. szám

1988. szeptember 22. Komáromi Lapok 3. oldal Ne merüljünk ki panaszkodásban, de építsünk saját erőnkre — mondotta a losonci iparoskongresszus meg­nyitó beszédében Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő, Múlt számunkban beszámoltunk a Losoncon lefolyt iparoskongresszusról, amelyet Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő hivoít egybe. Koczor Gyula az iparostársadalomra nézve oly nsgy­­fonlosságu kongresszust a következő megnyitó beszéddel vezette be: Mélyen tisztelt kongresszus! őszinte örömmel, szivem egész mele­gével üdvözlöm az országos iparos­­szövetség hívására iparos kongresszusra egybegyűlteket, akik összejöttek, hogy megvitassák a kisiparosság helyzetéi ós keressék azokat az utakat és módokat, melyek a kisipar helyzetének javulását elősegítik és a megérdemelt jobb sors­hoz közelebb hozzák. Gondolatom, szavam azonban nem állhat meg a jelenlevőknél, nagyrészt olyanoknál, akik a kisiparosság moz­galmának terhét évek óta viselik és ügyünknek zászlóhordozó!, hanem oda száll minden kis iparos otthonához, hogy a szivében megrezegtessen egy hurt, hogy felébressze a kötelesség­­tudatát, mely el nem némithatőan min­dig fülébe zúgja: ébredj, értsd meg az összetartás és szervezkedés szükséges­ségét, tudd meg, hogy aki elhagyja önmagát, azt az Isten is elhagyja! Ha visszatekintünk a közelmúltra, melynek a szervezet fokozatos kiépí­tése lett volna a feladata, nem áltat­hatjuk magunkat azzal, hogy ez a munka olyan méltókban haladt volna előre, amint ezt a kisiparosság helyzete ége­tően megkövetelné. Jelentős, mondhatni döntő fontosságú eredményünk a „Köz­érdek" cimü hetilap átvétele, mellyel az iparosság önálló sajtóorgánumot szerzett magának. Ennek hatása és munkájának eredménye azonban csak akkor lehet, ha az iparosság azt a megérdemelt támogatásban részesíti, mely kérdés ismét csak a szervezke­désbe kapcsolódik bele. Ennél a pont­nál, a szervezkedésnél pedig, valljuk be őszintén, bajok vannak. A kisiparos­ság nem akarja megérteni a szervezke­dés szükségességét, nem akarja megér­teni, hogy saját, független szervezetére szüksége van, mert csak az ilyen lehet Léni sejtette, hogy most is a Kaszás Jóska motoszkál a fejemben, mert meg­fogta a kezemet. — Ne félj, ha valaki bánt, itt va­gyok én. Ez egy kicsit megnyugtatott, Léni már sokszor verekedett értem, ha kellett, fiukkal is. Bár nálam csak egy esztendővel volt idősebb, de fejjel pedig magasabb. És úgyszól­ván kötelességének tartotta őrködni rajtam, O yan volt, mint a testőröm. Általában nem tudni miért, de mindig akadtak vazallusaim, akik az én gőgös kis deszpotalényemnek a szolgálatára adták magukat és egészen természe­tesnek találták, hogy kiszedjék az isko­latáskát a kezemből és vigyék utánam hazáig, hogy leverjék a port a cipőm­ről. Es én is magától értetődőnek ta­láltam ezt, Léni azonban túltett mind - annyiukon és szinte féltékenyen elmart mellőlem mindenkit. Amint mendegélünkt egyszerre csak szembejön velünk egy szürkefejkendős öregasszony, kapcsos imakönyvvel a kezében, akiben a Léni nagyanyjára ismertem. Léni is ráismert és ei akart huzni egy fa mögé, de már késő volt. — Hát itt csavarogsz, te ördög­­motollája! — szólt az öregasszony mérgesen és kétszer hátbavágta Lénit. — megint el akarsz késni a litániáról! Az öreg kertészné nagyon templo­mos öregasszony volt és mindig azon volt, hogy minél több vallásosságot akaratának igaz kifejezője. Nem szabad sajnálni az ezért hozandó anyagi áldo­zatokat, melyek nélkül semmiféle szer­vezet el nem képzelhető s nem szabad azt gondolni, hogy minden érdekünk­ben és védelmünkre létrehozandó intéz­ményt az államnak keli megvalósítani. Ezer jogos panaszt, ezer jogos kí­vánságot hallunk napról-napra a kis­iparosság ajkáról. Panaszaink annyira nyilvánvalóak, hogy azok helytálló vol­tát senki kétségbe vonni sem próbálja, kívánságaink oly természetesek, annyira jogosak, hogy még a rosszakarót sem mondhatja, hogy egyoldalúan előnyö két, vagy kiváltságokat akarnánk. S igazságunk mégis hiábavaló és soha meghallgatásra nem talál, ha nem ál! mö­götte a kisiparosság szervezett ereje, § mely súlyt is tud adni az akarainak, s megbillenti a mérleg serpenyőjét, ha azt a másik oldalra húzzák. Ne hagyjuk tehát el önmagunkat Ne merüljünk ki a panaszkodásban. Épít­sünk saját erőnkre, s munkánk több irányban folyjon egyidőben. Szervez­kedjünk, teremtsük meg a kisiparosság i egy erős sajtóroganumáf, mint minden szervezkedés legerősebb fegyverét, fa- * nuljunk, hogy lépést tarthassunk a ha- jj ladó korral és a változó igényekkel, f Teremtsük meg az igazi iparos öntu- jj datof, melynek semmi közössége sincs f a ma gyakran található ferde öntudat­tal, mely azt hiszi, hogy a tanonc vagy segéd korral a tudás maximumát meg­szerezte s többre az egész éleiben nincs szüksége. Tanuljuk meg önma­gunkat fegyelmezni, tudjunk párán- \ csolni, de egyúttal ismerjük is el az j általunk fölénk emelt vezetőségek pa- j rancsszavát, mert ahol mindenki tob- ! bet akar tudni, mint a másik, olt nem í lehet egységes akarat, nincs fegyelem j s enélltüi eredmény sem lehet. Tárgysorozatunk is ennek az irány- \ nak a kifejezője s nem a legtöbbször j meddő sirámok halmaza. Egy kisiparos sajtó megalapozásáról ; szól, mely akaratunk kifejezője lesz, £ mely tanít, oktat, hogy tudásunkat gyarapítva megálhassuk helyünket. verjen a Lénibe, akit ő nevelt föl és aki nem lelkesedett a litániákért. Ám most mennie kellett. Még egy ideig láttam a fák között Léni pirosharis­nyákba bujtatott lábait, aztán eltűntek és én egyedül maradtam a Rudolf utcában, Hüvösödött már és béka me­nekült a fűbe előlem. Egyszerre csak, ki írja le rémületemet! Amint gyanu­­talanul lépkedek, hirtelen, mintha csak a földből nőtt volna ki: előttem állt a Kaszás Jóska. A lábam a földbe­­gyökeredzett. Nem tudtam megmoz­dulni. És ő csak jött felém egyenesen, Sikoltani akartam, segítségért kiáltani, de a félelemtől nem jött ki hang a torkomon. Akkor Jóska kinyújtotta felém a kezét és egy ujságpapirosba göngyölt kis csomagot csúsztatott a kezembe, — Ezt ... ezt. . . — dadogta — magának vettem ... a búcsún .. . Szebbre nem tellett . . . A papírból egy piros cukorrózsával díszített mézeskalácsszivnek a csücske kandikált elő, Félájultan néztem a Jóska arcába. A szeme lázasan csillogott, az ajka egészen összeharapdálva, kék és dagadt volt. Szótlanul, reszketve vet­tem át a kis csomagot. Nem mertem visszautasiteni. Avval hirtelen, esze vesszett, őrült futásnak iramodtam. A lélegzetem elállt, a szivem a torkom ban dobolt, de csak repültem az árok mentén, a szamártöviseken át. Bogáncs Foglalkozzunk a kisipari termelés érté­kesítésének módjaival, mely teljesen el van hanyagolva, meiyről teljesen meg­feledkeztünk, mindig szinte visszavárva a régi időket, amikor csak a termelés volt a kisiparos gondja, mert készít­ményeit a műhelyből is elvitték. Keres­sük meg a kisipari termelés verseny­­képessé tételének módjait, műhelyeink­nek gépekkel való felszerelése által. Keressük azokat az utakat, melyeknél sorsunknak javítása nem másokon, ha­nem egyedül saját tudásunkon és munkaképességünkön fordul meg. Ha ezen az utón járunk, úgy meg vagyok győződve, hogy munkánk nem lesz hiábavaló és tudom, hogy ott is meghallják a szavunkat, ahol az ma csukott fülekre talál s a kisiparosság úgy gazdasági, mint a társadalmi élet­ben ismét elfoglalja azt a helyet, mely nemcsak számánál, de súlyánál és ér­tékénél fogva is megilleti. Erre a mun­kára kérem Önöket, erre a munkára, mely egyedül eredményre vezető. őszinte melegséggel üdvözlöm Tar­ján Ödön vezérigazgató és dr. Dénes János főtitkár urat a besztercebányai kereskedelmi és iparkamara képviselőit s tisztelettel bejelentem, hogy Stodola Kornél szenátor ur a pozsonyi keres­ted :lmi kamara elnöke meleg üdvöz­letét tolmácsolta táviratilag, melyért igaz köszönetünket fejezzük ki, üdvöz­lőm Dzde Lajos pénzügyi főtanácsost, a pénzügyi hatóság megbízottját, üdvöz­löm Pornicász Pált, a furőcszentmár­­toni Jednota képviselőjét, üdvözlöm a sajíőképviselőket és a kongressznst megnyitom. Komárom iskolaügye — Saját tudósítónktól, — Komárom, — szepf. 22 Komárom város egy magyarnyelvű főgimnázium, két magyarnyelvű polgári iskola, egy községi népiskola (fiú és leány), két r. kát. népiskola (fiú és leány) valamint egy községi és egy r. kát. kis­dedóvó intézet birtokában van. I. A Sz. Bsnedekrendi kát. főgimná­ziumba beiratkozott összesen 436 tanuló, ami a mull évi (424) számhoz viszo­nyítva 12 emelkedést mutat. II. A polgári iskolákban: a) a községi polgári fiúiskolában 156 a beirt tanulók száma, ami a múlt évi (170)-nél 14 el kevesebb. Az oka az, hogy a háborús évek évfolyamai kerül­tek most a polgári iskola I. osztályába. akadt a ruhámba, csalán sí űrt. És köz­ben messzire elhajítottam a Jóska aján­dékát, mely valósággal égette a keze­met. A kis piros szív nagy ívben re­pült. Úgy gondolom, az árokba esett. Mikor aztán elfulladtam, nem bírtam már futni, hátranéztem. Messze a fák mögött, Jóska még mindig ott állt. Látott mindent! Bizonyosan azt is látta, hogy elhajítottam a kis piros mézeskalács-szivet és bosszút fog állni rajtam. Talán meg is öl! És még két­ségbeesettebb iramban folytattam a menekülést. Csak akkor éreztem ma gamat biztonságban, mikor besurran­tam a kapunkon és fogvacogva rátol­­tam a reteszt, . . . Hüvösödött. A napok mind sá­­padtabb ábrázattal lépkedtek Minden­szentek felé. Az utcán nem igen mu­tatkoztam, mert féltem, hogy találko­zom Jóskával. Még Léninek sem mer­tem elmesélni a mézeskalács históriát. A virágágyakban lassan meghaltak a virágok. A verbéna, a georginák. Már csak az erősillatu Katalinrózsa maradi meg az ő fűszeres, mindszenti illatával. Csörögve hullottak le a vén eperfa levelei, mint egy hirtelen keletkezett zápor. A kertben feketére forrázta a dér a megmaradt zöldet és az öreg­asszonyok előszedték nagykendőiket, így letf halottak napja. Szerettem a Mindenszentek ünnepét. A kivilágított temetőt, a tarka mécseket és fehér „Házasságunk mondja Vldámné Bölcs szerencsés “ Kató. férjem részére mindig van időm és még nagymoséskor sincs megkésve az ebéd, vagy vacsora, meri hisz RÁDIÓN a fehérne­műt magétól mossa." Kíméli a fehérneműt! b) az állatni polgári leányiskolában 203 a tanulók száma, akik két párhu­zamos I. és III. osztályban és a II. osz­tályban oszolnak meg. Az iskola egy­éves tanfolyamán, melyen fiuk és leányok vegyest látogatnak, 33 a tanulók száma. III. A népiskolákban: a) a községi népiskolában 838 tanuló iratkozott be, 419 fiú és ugyanannyi: 419 leány, akiket 20 osztályban oktat­nak. A négy párhuzamos I. osztályban 218 tanuló van, ami igen nagy emel­kedés a múlt évi 178 al szemben. Az iskola tanulóinak száma 28-al több mint volt a múlt évben, snnak ellenére, hogy a VI—Vili. osztályok megszűntek, mivel a tanulóknak a polgári .iskolába kellett beiratkozniok. b) R. kaih. Majláth-fiúiskola 231 tanulóval. A lényegtelen csökkenés a VI—Vili. osztályok megszűnése folytán állott elő. c) R kath. Simor-leányiskola 270 tanulóval. Ebben az iskolában a VI. osztály megszűnt és fokozatosan fognak megszűnni a VII. és VIII. osztályok. D) Kisdedovók: a) községi 170 tanuló. b) r. kath. irgalmas nővéreké 92 tanuló. virágokat a nagyszülőim sírján és a foszlós, mazsolás mindszenti fonott ka­lácsot. Halottak reggelén titokzatos ábrá­zattal állt meg a kapunkban Léni. — Képzeld csak, az éjszaka meg­halt a Kaszás Jóska. Valami titokzatos, távoli öröm fo­gott el, Mint aki egy nagy veszélyből menekül. — Igazán meghalt? — A Füller Rézi látta — bólintott Léni, — Olyan fehér az arca, hogy alig lehet megismerni. A nagyanyja ezüstcsipkés szemfödőt vett neki — új­ságolta tovább. — És képzeld, az volt az utolsó kívánsága, hogy a koporsó­jába tegyék bele azt a kis mézeska­lácsszivet, amit a búcsún vett magá­nak. Azt mondja az öreg Kaszásné, hogy már egy hónapja kuporgatott rá és egyszer a nagyanyja szalmazsák­jából kicsórt két rézkrajcárt . . . Vala­hogy megint nem mertem Léninek szólni. Da még soká eltöprengtem rajta, vájjon az a mézeskalács-szív nem az vo!t-e, amelyet én akkor az árokba hajítottam ... És egy darabig még félve tekintettem föl esíénkint a ház­tetőkre, vájjon nem jár-e ott a Jóska szelleme . . . saasm VADÁSZOK! Megjelent az új Mannlicher - Schönauer - vadász karabély, mely az amerikai magas kezdősebességü 30 öbn. töltényre van berendezve Érdeklődők kérjenek árajánlatot a szlovenszkói gyári lerakattál: SEIFERT JÓZSEF puskamUves Bratislava, Halászkapu u. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents