Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-09-22 / 114. szám
1988. szeptember 22. Komáromi Lapok 3. oldal Ne merüljünk ki panaszkodásban, de építsünk saját erőnkre — mondotta a losonci iparoskongresszus megnyitó beszédében Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő, Múlt számunkban beszámoltunk a Losoncon lefolyt iparoskongresszusról, amelyet Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő hivoít egybe. Koczor Gyula az iparostársadalomra nézve oly nsgyfonlosságu kongresszust a következő megnyitó beszéddel vezette be: Mélyen tisztelt kongresszus! őszinte örömmel, szivem egész melegével üdvözlöm az országos iparosszövetség hívására iparos kongresszusra egybegyűlteket, akik összejöttek, hogy megvitassák a kisiparosság helyzetéi ós keressék azokat az utakat és módokat, melyek a kisipar helyzetének javulását elősegítik és a megérdemelt jobb sorshoz közelebb hozzák. Gondolatom, szavam azonban nem állhat meg a jelenlevőknél, nagyrészt olyanoknál, akik a kisiparosság mozgalmának terhét évek óta viselik és ügyünknek zászlóhordozó!, hanem oda száll minden kis iparos otthonához, hogy a szivében megrezegtessen egy hurt, hogy felébressze a kötelességtudatát, mely el nem némithatőan mindig fülébe zúgja: ébredj, értsd meg az összetartás és szervezkedés szükségességét, tudd meg, hogy aki elhagyja önmagát, azt az Isten is elhagyja! Ha visszatekintünk a közelmúltra, melynek a szervezet fokozatos kiépítése lett volna a feladata, nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy ez a munka olyan méltókban haladt volna előre, amint ezt a kisiparosság helyzete égetően megkövetelné. Jelentős, mondhatni döntő fontosságú eredményünk a „Közérdek" cimü hetilap átvétele, mellyel az iparosság önálló sajtóorgánumot szerzett magának. Ennek hatása és munkájának eredménye azonban csak akkor lehet, ha az iparosság azt a megérdemelt támogatásban részesíti, mely kérdés ismét csak a szervezkedésbe kapcsolódik bele. Ennél a pontnál, a szervezkedésnél pedig, valljuk be őszintén, bajok vannak. A kisiparosság nem akarja megérteni a szervezkedés szükségességét, nem akarja megérteni, hogy saját, független szervezetére szüksége van, mert csak az ilyen lehet Léni sejtette, hogy most is a Kaszás Jóska motoszkál a fejemben, mert megfogta a kezemet. — Ne félj, ha valaki bánt, itt vagyok én. Ez egy kicsit megnyugtatott, Léni már sokszor verekedett értem, ha kellett, fiukkal is. Bár nálam csak egy esztendővel volt idősebb, de fejjel pedig magasabb. És úgyszólván kötelességének tartotta őrködni rajtam, O yan volt, mint a testőröm. Általában nem tudni miért, de mindig akadtak vazallusaim, akik az én gőgös kis deszpotalényemnek a szolgálatára adták magukat és egészen természetesnek találták, hogy kiszedjék az iskolatáskát a kezemből és vigyék utánam hazáig, hogy leverjék a port a cipőmről. Es én is magától értetődőnek találtam ezt, Léni azonban túltett mind - annyiukon és szinte féltékenyen elmart mellőlem mindenkit. Amint mendegélünkt egyszerre csak szembejön velünk egy szürkefejkendős öregasszony, kapcsos imakönyvvel a kezében, akiben a Léni nagyanyjára ismertem. Léni is ráismert és ei akart huzni egy fa mögé, de már késő volt. — Hát itt csavarogsz, te ördögmotollája! — szólt az öregasszony mérgesen és kétszer hátbavágta Lénit. — megint el akarsz késni a litániáról! Az öreg kertészné nagyon templomos öregasszony volt és mindig azon volt, hogy minél több vallásosságot akaratának igaz kifejezője. Nem szabad sajnálni az ezért hozandó anyagi áldozatokat, melyek nélkül semmiféle szervezet el nem képzelhető s nem szabad azt gondolni, hogy minden érdekünkben és védelmünkre létrehozandó intézményt az államnak keli megvalósítani. Ezer jogos panaszt, ezer jogos kívánságot hallunk napról-napra a kisiparosság ajkáról. Panaszaink annyira nyilvánvalóak, hogy azok helytálló voltát senki kétségbe vonni sem próbálja, kívánságaink oly természetesek, annyira jogosak, hogy még a rosszakarót sem mondhatja, hogy egyoldalúan előnyö két, vagy kiváltságokat akarnánk. S igazságunk mégis hiábavaló és soha meghallgatásra nem talál, ha nem ál! mögötte a kisiparosság szervezett ereje, § mely súlyt is tud adni az akarainak, s megbillenti a mérleg serpenyőjét, ha azt a másik oldalra húzzák. Ne hagyjuk tehát el önmagunkat Ne merüljünk ki a panaszkodásban. Építsünk saját erőnkre, s munkánk több irányban folyjon egyidőben. Szervezkedjünk, teremtsük meg a kisiparosság i egy erős sajtóroganumáf, mint minden szervezkedés legerősebb fegyverét, fa- * nuljunk, hogy lépést tarthassunk a ha- jj ladó korral és a változó igényekkel, f Teremtsük meg az igazi iparos öntu- jj datof, melynek semmi közössége sincs f a ma gyakran található ferde öntudattal, mely azt hiszi, hogy a tanonc vagy segéd korral a tudás maximumát megszerezte s többre az egész éleiben nincs szüksége. Tanuljuk meg önmagunkat fegyelmezni, tudjunk párán- \ csolni, de egyúttal ismerjük is el az j általunk fölénk emelt vezetőségek pa- j rancsszavát, mert ahol mindenki tob- ! bet akar tudni, mint a másik, olt nem í lehet egységes akarat, nincs fegyelem j s enélltüi eredmény sem lehet. Tárgysorozatunk is ennek az irány- \ nak a kifejezője s nem a legtöbbször j meddő sirámok halmaza. Egy kisiparos sajtó megalapozásáról ; szól, mely akaratunk kifejezője lesz, £ mely tanít, oktat, hogy tudásunkat gyarapítva megálhassuk helyünket. verjen a Lénibe, akit ő nevelt föl és aki nem lelkesedett a litániákért. Ám most mennie kellett. Még egy ideig láttam a fák között Léni pirosharisnyákba bujtatott lábait, aztán eltűntek és én egyedül maradtam a Rudolf utcában, Hüvösödött már és béka menekült a fűbe előlem. Egyszerre csak, ki írja le rémületemet! Amint gyanutalanul lépkedek, hirtelen, mintha csak a földből nőtt volna ki: előttem állt a Kaszás Jóska. A lábam a földbegyökeredzett. Nem tudtam megmozdulni. És ő csak jött felém egyenesen, Sikoltani akartam, segítségért kiáltani, de a félelemtől nem jött ki hang a torkomon. Akkor Jóska kinyújtotta felém a kezét és egy ujságpapirosba göngyölt kis csomagot csúsztatott a kezembe, — Ezt ... ezt. . . — dadogta — magának vettem ... a búcsún .. . Szebbre nem tellett . . . A papírból egy piros cukorrózsával díszített mézeskalácsszivnek a csücske kandikált elő, Félájultan néztem a Jóska arcába. A szeme lázasan csillogott, az ajka egészen összeharapdálva, kék és dagadt volt. Szótlanul, reszketve vettem át a kis csomagot. Nem mertem visszautasiteni. Avval hirtelen, esze vesszett, őrült futásnak iramodtam. A lélegzetem elállt, a szivem a torkom ban dobolt, de csak repültem az árok mentén, a szamártöviseken át. Bogáncs Foglalkozzunk a kisipari termelés értékesítésének módjaival, mely teljesen el van hanyagolva, meiyről teljesen megfeledkeztünk, mindig szinte visszavárva a régi időket, amikor csak a termelés volt a kisiparos gondja, mert készítményeit a műhelyből is elvitték. Keressük meg a kisipari termelés versenyképessé tételének módjait, műhelyeinknek gépekkel való felszerelése által. Keressük azokat az utakat, melyeknél sorsunknak javítása nem másokon, hanem egyedül saját tudásunkon és munkaképességünkön fordul meg. Ha ezen az utón járunk, úgy meg vagyok győződve, hogy munkánk nem lesz hiábavaló és tudom, hogy ott is meghallják a szavunkat, ahol az ma csukott fülekre talál s a kisiparosság úgy gazdasági, mint a társadalmi életben ismét elfoglalja azt a helyet, mely nemcsak számánál, de súlyánál és értékénél fogva is megilleti. Erre a munkára kérem Önöket, erre a munkára, mely egyedül eredményre vezető. őszinte melegséggel üdvözlöm Tarján Ödön vezérigazgató és dr. Dénes János főtitkár urat a besztercebányai kereskedelmi és iparkamara képviselőit s tisztelettel bejelentem, hogy Stodola Kornél szenátor ur a pozsonyi kerested :lmi kamara elnöke meleg üdvözletét tolmácsolta táviratilag, melyért igaz köszönetünket fejezzük ki, üdvözlőm Dzde Lajos pénzügyi főtanácsost, a pénzügyi hatóság megbízottját, üdvözlöm Pornicász Pált, a furőcszentmártoni Jednota képviselőjét, üdvözlöm a sajíőképviselőket és a kongressznst megnyitom. Komárom iskolaügye — Saját tudósítónktól, — Komárom, — szepf. 22 Komárom város egy magyarnyelvű főgimnázium, két magyarnyelvű polgári iskola, egy községi népiskola (fiú és leány), két r. kát. népiskola (fiú és leány) valamint egy községi és egy r. kát. kisdedóvó intézet birtokában van. I. A Sz. Bsnedekrendi kát. főgimnáziumba beiratkozott összesen 436 tanuló, ami a mull évi (424) számhoz viszonyítva 12 emelkedést mutat. II. A polgári iskolákban: a) a községi polgári fiúiskolában 156 a beirt tanulók száma, ami a múlt évi (170)-nél 14 el kevesebb. Az oka az, hogy a háborús évek évfolyamai kerültek most a polgári iskola I. osztályába. akadt a ruhámba, csalán sí űrt. És közben messzire elhajítottam a Jóska ajándékát, mely valósággal égette a kezemet. A kis piros szív nagy ívben repült. Úgy gondolom, az árokba esett. Mikor aztán elfulladtam, nem bírtam már futni, hátranéztem. Messze a fák mögött, Jóska még mindig ott állt. Látott mindent! Bizonyosan azt is látta, hogy elhajítottam a kis piros mézeskalács-szivet és bosszút fog állni rajtam. Talán meg is öl! És még kétségbeesettebb iramban folytattam a menekülést. Csak akkor éreztem ma gamat biztonságban, mikor besurrantam a kapunkon és fogvacogva rátoltam a reteszt, . . . Hüvösödött. A napok mind sápadtabb ábrázattal lépkedtek Mindenszentek felé. Az utcán nem igen mutatkoztam, mert féltem, hogy találkozom Jóskával. Még Léninek sem mertem elmesélni a mézeskalács históriát. A virágágyakban lassan meghaltak a virágok. A verbéna, a georginák. Már csak az erősillatu Katalinrózsa maradi meg az ő fűszeres, mindszenti illatával. Csörögve hullottak le a vén eperfa levelei, mint egy hirtelen keletkezett zápor. A kertben feketére forrázta a dér a megmaradt zöldet és az öregasszonyok előszedték nagykendőiket, így letf halottak napja. Szerettem a Mindenszentek ünnepét. A kivilágított temetőt, a tarka mécseket és fehér „Házasságunk mondja Vldámné Bölcs szerencsés “ Kató. férjem részére mindig van időm és még nagymoséskor sincs megkésve az ebéd, vagy vacsora, meri hisz RÁDIÓN a fehérneműt magétól mossa." Kíméli a fehérneműt! b) az állatni polgári leányiskolában 203 a tanulók száma, akik két párhuzamos I. és III. osztályban és a II. osztályban oszolnak meg. Az iskola egyéves tanfolyamán, melyen fiuk és leányok vegyest látogatnak, 33 a tanulók száma. III. A népiskolákban: a) a községi népiskolában 838 tanuló iratkozott be, 419 fiú és ugyanannyi: 419 leány, akiket 20 osztályban oktatnak. A négy párhuzamos I. osztályban 218 tanuló van, ami igen nagy emelkedés a múlt évi 178 al szemben. Az iskola tanulóinak száma 28-al több mint volt a múlt évben, snnak ellenére, hogy a VI—Vili. osztályok megszűntek, mivel a tanulóknak a polgári .iskolába kellett beiratkozniok. b) R. kaih. Majláth-fiúiskola 231 tanulóval. A lényegtelen csökkenés a VI—Vili. osztályok megszűnése folytán állott elő. c) R kath. Simor-leányiskola 270 tanulóval. Ebben az iskolában a VI. osztály megszűnt és fokozatosan fognak megszűnni a VII. és VIII. osztályok. D) Kisdedovók: a) községi 170 tanuló. b) r. kath. irgalmas nővéreké 92 tanuló. virágokat a nagyszülőim sírján és a foszlós, mazsolás mindszenti fonott kalácsot. Halottak reggelén titokzatos ábrázattal állt meg a kapunkban Léni. — Képzeld csak, az éjszaka meghalt a Kaszás Jóska. Valami titokzatos, távoli öröm fogott el, Mint aki egy nagy veszélyből menekül. — Igazán meghalt? — A Füller Rézi látta — bólintott Léni, — Olyan fehér az arca, hogy alig lehet megismerni. A nagyanyja ezüstcsipkés szemfödőt vett neki — újságolta tovább. — És képzeld, az volt az utolsó kívánsága, hogy a koporsójába tegyék bele azt a kis mézeskalácsszivet, amit a búcsún vett magának. Azt mondja az öreg Kaszásné, hogy már egy hónapja kuporgatott rá és egyszer a nagyanyja szalmazsákjából kicsórt két rézkrajcárt . . . Valahogy megint nem mertem Léninek szólni. Da még soká eltöprengtem rajta, vájjon az a mézeskalács-szív nem az vo!t-e, amelyet én akkor az árokba hajítottam ... És egy darabig még félve tekintettem föl esíénkint a háztetőkre, vájjon nem jár-e ott a Jóska szelleme . . . saasm VADÁSZOK! Megjelent az új Mannlicher - Schönauer - vadász karabély, mely az amerikai magas kezdősebességü 30 öbn. töltényre van berendezve Érdeklődők kérjenek árajánlatot a szlovenszkói gyári lerakattál: SEIFERT JÓZSEF puskamUves Bratislava, Halászkapu u. 4.
