Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-08-25 / 102. szám

Komáromi Lapok

1928. augusztus 25.

A brünni legfelsőbb bíróság hat évről tíz évi fegyházra emelte fel a perbetei szerelmes legény büntetését,

aki puskájával leteritette menyasszonyát, mert nem akart hozzámenni feleségül.

— Saját tudósítónktól. —

Feltalálták a /akbélgyulladás szérumát.

—augusztus 22,

A párizsi tudományos akadémia leg.tolsó ülésén Vincent orvostanár, a árizsi orvosegyetem egyik legkiválóbb a tatója, ismertette legújabb felfedett, egy szérumot, amely számos indós megbetegedésnél, nevezetesen ig vakbélgyulladásnál a legsikere->en vált be eddigi alkalmazásában, int tanár három év óta folytatja rletezéseit klinikáján és arra a megpitásra jutott, hogy az általa felfeett uj szérum mindazoknál az infek- i betegségeknél, amelyeket a coliillus idéz elő és amelyek súlyos ílladásokkal járnak, sikerrel válik Teljes eredménnyel alkalmazta az zérumot az emésztőszervek tifus2 0s betegedésénél, valamint a vakbélladásnak ama eseteiben, amelyek (szerint sotyos komplikációkkal jár Kitűnően bevált az uj szérum az és garat infekciós megbetegedéseis. Vincén' professzor felfedezését —>iy orvosi körökben óriási jelen*"*ünek mondják, mert az uj szérum « eddigi tapasztalatok szerint — ^•zcknál a coli- bscillusok által okomegbetegedéseknél, amelyeket k, komplikált műtéti beavatudtak kezelni, teljes sikerrel etséges, hogy Vincent tanár í jövőben fölöslegessé fogja kbéloperációt.

resemann visszatért ajlinbe, hogy Párizsba utazzék.

— an«*Berlini jelen'*'

yd>^'

Há.iugy résztve..ucr 3-án kezdődő ki...» népszövetségi ülésszakon.

Lord Haldene meghalt.

— auguszíus 23.

Londoni jelentés szerint lord Haldene volt angol hadügyminiszter meghalt. A német barátságról ismert lord Haldene a liberális pártban kezdte karrierjét. Edward Grey kabinetjében a hadügyminiszíeri tárcát töltötte be. Később átpártolt a munkáspárthoz és Mac-Donald miniszíerelnösége alatt Anglia lordkancellárja lett, Labour Party választási fiókja u!án visszavonult a politikától és skóciai birtokán élt és ott is halt meg. Lord Haldene valamikor kedvelt embere volt II. Vilmos császárnak, aki többször fogadta őt Berlinben.

Súlyos válságba került Románia államkincstára.

— augusztus 22.

A párisi Feurniére távirati ügynökség jó forrásra hivatkozva közli, hogy

a román államkincstár helyzete mindennap válságosabbá válik és hogy az államháztartás ezidei deficitje már eddig meghaladja a 6 milliárd leit.

A pénzügyminiszter kijelentette ulolsó hivatalos beszámolójában, hogy egyre nehezebb az adókat behajtani és az állami költégvetésben előirányzott adó jövedelmek és illetékek legnagyobb része hiányozni fog, mert azoknak a területeknek lakosságát, amelyeket részint a nagy hőség következtében a szárazság tett tönkre, adókönnyítésekben kellett részesíteni.

Egyes minisztériumok pénzhiányában az esedékes fizetéseket csekkekben utalták ki, de a bukaresti bankok majdnem kivétel nélkül megtagadták ezeknek a csekkeknek a beváltását,

7Íia a pénzügyminisztérium utasiloífa

I« bankokat, hogy fizessék ki az nleíő minisztériumok csekkjeit és az öss reget vonják le esedékessé váló állami adójukból és az egyéb lerovandó állami illetékekből.

A brünni legfelsőbb bíróság a napokban foglalkozott felebbezés következtében Csontos József bűnügyével, akit a komáromi téli esküdtszéki tárgyalás folyamán a törvényszék hat évi fegyházbüntetésre iíélt.

Csontos József 23 éves magyarsőki születésű perbetei lakos ellen az volt a vád, hogy Perbetén, tavaly április 20-án éjjel 11 órakor Szekeres Ilonát szándékosan, de anélkül, hogy tettét előre mogfontolta volna, megölte serétt:s puskájával.

Csontos József Szekeres Ilonának 1924. tavasza óta udvarolt, a házukhoz gyakran eljárt, ott házi és mezőgazdasági teendőket is végzett. Tavaly ápri lis 20-án, a leány anyjától, özv. Szekeresétől meg is kérte a leány kezét, de ezt megelőzően pár nappal Szekeres Ilona azt a kívánságát fejezte ki a szerelmes legény előtt, hogy önlözőhétfőn ■ ne jöjjön el hozzája, amire a férfi azt válaszolta:

— Ha bolonddá teszel engem, úgy végzek veled 1

Április 20-án este 9 óra tájban Csontos elhozta magával Szekeresékhez a puskát, amit az udvaron lévő szalmakazalbfn elrejtett, a hozzávaló töltényt pedig a zsebében hagyta. Ezután bement a házba, ahol beszélgetett Szekeres I Hónával és ennek anyjával is, akik,

1 mikor ó újra előállt a leánykéréssel, kinevették őt, Szekeres Ilona pedig ne; vetve kérdezte tőle:

— Tehát te elhitted azt, amit én ne-Iked mondottam?

Csontos ekkor elkeseredett lelkiállapotban kiment a kazalba serétes pus. káért és ezekkel a szavakkal állott a | j?á ry elé:

S — Miért tettél engem szerencsétlenné ; — majd célzás nélkül egyszer ráiőtt j Szekeres Ilonára és kifutott a házból.

Az orvosok , a boncolás alapján rneg- i állapították, hogy a lövés minlegy fél; méternyi távolságról érte a lányt és a

Komárom, — augusztus 24.

sörétek szétroncsolták a leány tüdejét és szivét, úgy, hogy az azonnal meghalt A februári esküdtszéki tárgyaláson a tanuk nagyobbrésze a vádlott mellett vallottak, hogy a kijelentések szerint a legény biztosra vette, hogy a leány az ő felesége lesz és ezért Szekereséknél évek óta dolgozott házi munkát és a keresetét is, amit mint vasúti napszámos szerzett, Szekeresékkel osztotta meg. Az esküdtszék verdiktje a védelem álláspontjára helyezkedett akkor és a vádlottat nem szándékos emberölés, hanem csak halált okozó súlyos testi sértés bűntettében és engedélynélbüli fegyvertartás kihágásában mondotta ki bűnösnek és ezért a vádlottat hat évi fegyházbüntetésre ítélte el. Az Ítélet ellen az ügyész semmiségi panaszt jelentett be, mert az esküdtek szándékos emberölés helyett haláltokozó súlyos tesü sértésben mondották ki bünörnek a vádlottat, viszont a védő azért jelentett be setnmisógi panaszt az Ítélet ellen, mert az esküdtek nem mondták ki a cselekményt erős felindulásban elköve tettnek és mert a bíróság az enyhítő körülményeket nem vette figyelembe.

A brünni legfelsőbb bíróság döntése most érkezett le a komáromi törvényszékhez és a végleges döntést, amely a vádlottra nézve kedvezőtlen, már ki is hirdették Csonk» József előtt. Abrünn legfelsőbb bíróság Csontos József büntetését hat évi fegyházról tiz évi fegyházbüntetésre emelte fel,

mert cselekményét nem halált okozó) súlyos testi sértésnek minősítette, de a büntetötörvénykönyv 279, szakaszának megfelelően szándékos emberölésben mondotta ki bűnösnek a vádlottat.

Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapét a

Komáromi Lapokat

HORIZONT.

ÍRJA: KÖRNYEI ELEK.

Egy centennárium elé.

•

'hogy rőt lesz a fák leveleinek színe, hoszbak a nyárvégi esték: egy dátum felé kőink. Szeptember tizediké ez a dátum, lsztoj születésének napja. Idén van száz ztendeje annak, hogy Lev Nikolajevics Tolsztoj megszületett.

A dátum megfog, nem ereszt el és észrereszem, hogy emlékeim közt turkálok. Négy v múlott el azóta, mióta Tolsztoj lulajtlon'épen élmény lett nékem is. Szeptember volt •kkor, mint most lesz pár nap múlva s ködös ;ste jártuk Pozsonyban a Blumenthal külvárosi uccáit Valentin Fjedorovícs Bulgakov, Tolsztoj utolsó titkára, meg én, fiatal szivemmel. Bulgakovval egyik előadása után ismerkedtem meg, emigráns volt, a bolsevizmus kiséig a moszkvai Tolsztoj-múzeum igazgas emlékszem, nagyon szép embernek látxii, rokonszenves fején a lámpafénynél lágy jzustösen csillogott ősz haja, sötét szeméin pedig kigyulladtak a szeretet lángjai, amior Tolsztojról beszélt. Huszonhárom éves korában került a szent öreg közelébe s azóta állandóan mellette élt, Jasznaja-Poljanában ott volt az asztapovoi kis őrházban is, ahol egyszerű emberek közt akart meghalni »lsztoj, a földszagu szegények körében, elmekülve feleségétől, gyermekeitől, távol a •más világtól, de ami mégsem sikerült néki, ért az utolsó pillanatban a lelkiismeret szava lehajtotta ellenségeit a megbántott halálos gyához, az asztapovoi vasútállomás élénk őcpont lett, mindenfelől jöttek „Tolsztoj barátai,« eljöttek a kormányképviselői, a görögkeleti egyház emberei, akik évekkel ezelőtt

kiközösítették őt az egyházból és végül megjelent a családja is. Tolsztoj nagyon fáradt volt már; a hideg novemberi éjszaka, mikor Tolsztoj kétségbeesetten menekült jasznajapoljanai otthonából, az agg testben megboszszulta magát és a haldokló telsóhajtott a körülötte állók tömegéhez:

— Miért gyülekeztetek össze Tolsztoj körül. A világon nagyon sok ember szenved s ti csak az egy Tolsztojra néztek.

Sokat mesélt Bulgakov titkár Tolsztojról a nyirkos szeptemberi estén, amint jártuk az ódon virágvölgyi utcákat, a jasznajapoljanai kastély grófi uráról, aki utolsó éveiben egyetlen szórakozását, a reggelenként végzett lovaglást is megtagadta magától, mert félt, hogy a nincstelenek közül megirigyli őt valaki a lováért; aki lelkiujjász ölelésének éveiben komolyan gondolt arra, hogy birtokát felosztja a szegény muzsikok között és emiatt napról napra pokolibb lett az élete családja körében és végül már csak egy szobában húzódott meg, mint az idegen. Bulgakovtól hallottam, hogy abban az é/ben, amikor a nyugati országok egyformán lelkesen ünnepelték Tolsztojt nyolcvanadik születésnapja alkalmával, valamelyik orosz képviselő nejétől csomagot kapott, a csomagban gondosan elhelyezve ápolt kötél, azzal a kísérő levéllel, hogy Tolsztoj akkor fogja az emberiség háláját kiérdemelni, ha ■— felakasztja magát. Tolsztoj sajátkezüleg válaszol a küldeményre, hogy őszintén sajnálja, a hölgy t, mert nincs érző szive s rgy mindennél szegényebb. Tolsztoj a művész, a filozófus, az ember életével való találkozásának nagy élménye hatotta át Bulgakov szavait, melyék állal nékem is élményem maradt Tolsztoj, akit jóformán csak ezután ismertem meg Fásaiból és egészen másként fogtam fel a „Feltámadásában Maszlova útját a szibériai szímüzetésbe, mintha nem beszélt volna nékem Bulgakov Tolsztojról.

A centennárium idején Tolsztoj népe Szov’ jetoroszországban él: Tolsztoja Yátesz erejével jósolta meg a forradalmi válságot, ami pontosan bekövetkezett, mintahogy Dosztojevszkij is a »Megrontott lelkek« cimü regényében Sigalyer néven megrajzolta az oroszországi szociális forradalom elméleti vezérét, Lenint, Verhovenszkij Péter személyében pedig Szovjetoroszország gyakorlati főmegteremtőjét, Trockijt, épigy előre jelentette az orosz intelligencia eszmei összeomlását, erkölcsi katasztrófáját, emigrációját a külföldre s Oroszország végleges kigyógyulását. Ha Tolsztoj feltámadna s körülnézne a mai állapotokon, nem az ő Oroszországát látná, akárcsak életében, amikor a cárizmus Oroszországához sem volt semmi köze s mint Dosztojevszkij nevezte az orosz szociális forradalmárokat: a „dühödtek“ munkája Tolsztojtól messze van.

Mint tudjuk, Tolsztoj életében nehéz és elkeseredett küzdelmet vívott a halálbüntetés eltörléséért: igen kevés joga van tehát annak a szellemnek ünnepelni a »Háború és béke« szerzőjét, amely a Cseka véreskezü munkájával milliónyi halálos Ítéletet foganatosított. A szovjet ugylátszik mégis következetlen lesz, s ha pár évvel ezelőtt elégette még Tolsztoj regényeit, most ingyen hívja be Oroszországba a világ reprezentáns Íróit, hogy méltóképen ünnepeljék meg a Tolsztoj-centennáriumot. Furcsa grimasz ez a történelem arcán, de Szovjetoroszország szereti ilyen grimaszokkal meglepni a világot. A világnézetek nagy diszharmóniájában, amelyben élve közeledik felénk a Tolsztoj-centennárium dátuma: sokat hazudnak majd össze az ünnepi szónokok, akik méltatni fogják emlékét. A Tolsztoj-centennáriumot ma bensőségesen és őszintén megünnepelni csak egyféleképen lehet: ha megint kezünkbe veszünk egy Tolsztoj-könyvet és azt olvasva ünnepi szónokok helyet őt hallgatjuk meg.