Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-08-23 / 101. szám

1928. augusztus 23. Komáromi Lapok 3. oldal. A keddi közgyűlésen nagyobbrészt simán fogad' ták el a tanács és pénzügyi bizottság javaslatait. Végre tető alá került a városi nyugdíjasok illetményeinek jen dezése. — December 1-ig meghosszabbították a munkásbérházak tervpályázatának határidejét. — Saját tudósítónktól. — Komárom, augusztus 22. Révai nagy Lexikona 20 kötetben Úgy a teljes mű, mint egyes hiányzó kötetek kaphatók kedvező havi észletfi­­zetési feltételek mellett a Spitzer-féle könyvesboltban Kcmáom, Nádo-ufca 29. Munkában a gűtai hires bicsak. A városi képviselőtestület kedden délután folytatta múlt hét csütörtökjén megkezdett városi közgyűlést, amelyet ez alkalommal be is fejezett. Napirend előtt Dénes Emil (szoc. dem.) szólalt fel, aki kifogásolta, hogy az államvasut idegen munkásokat al­kalmaztat a városi munkaközvetitő meg­kerülésével. Elhatározták, hogy ebben az ügyben átír a város a vasutigaz­­gatósághoz, hogy legyen tekintettel a Komáromban uralkodó nagy munka­­nélküliségre. Ezután a napirend további pontjai­nak letárgyalása következett, amely egy-két pont kivételével simán ment keresztül, illetve elfogadták a tanács és a pénzügyi bizottság javaslatait. Nagyobb vitát okozott a közgyűlés elején az 1919—22. évek zárszámadá­sának utólagos jóváhagyása, amelyet a minisztérium rendelt el, miután ott a tételeket már megvizsgálták, Gaborek Károly (kommunista),Fried Miks a (zsidó­párti) felszólalásai után, akik a zár­számadásokért való felelősség kérdését vetették fel, Csizmazia városbiró fel­világosította a közgyűlést, hogy a zár­számadásokat kötelesek jóváhagyni a minisztérium intézkedése folytán és ha a közgyűlés nem hagyja most jóvá, akkor a tanácsnak kell előbb részle­tenként letárgyalni, majd újra a köz­gyűlés elé terjeszteni a tanács által részletesen letárgyalt zárszámadásokat jóváhagyás végett. Szavazásra került a sor ezután és 17:15 arányban úgy döntöttek, hogy a zárszámadásokat a tanácsnak, illetve a képviselőtestület­nek részleteiben kell megtárgyalnia. Ezt főként a kommunisták forszírozták, mire az egyesült polgári pártok ne­vetve mondták: — Jó mulatást az uraknak a zár­számadásokkal. A zárszámadások részletezése ugyanis hosszadalmas, felesleges munka lesz, mert a minisztérium már amúgy is ke­resztülvizsgálta azokat és tulajdonké­pen csak formai jóváhagyásról lett volna szó. Ehelyett azonban egyes túl­buzgó képviselőtestületi tagok a fele­lősség kérdéséről beszéltek . .. A városi ryugdijasok nyugdijmegáll­iapitása volt a következő pont, amely­nek tárgyalása előtt Vidák (kommu­nista) felszólalt, hogy a kis emberek nyugdiját inkább emeljék fel, az amúgy is jómódú emberek nyugdiját pedig kevésbbé emeljék fel. Csizmazia felvilá­gosítja Vidákot, hogy a városi nyug­díjasok nyugdijait, miután a megfelelő állami alkalmazottak és tisztviselők nyugdijaival egyenjogusitották, törvény szabályozza s csak ennek megfelelően lehet megállapítani. Herczeg István főszámvevő helyettes ezután felolvasta az uj nyugdijössze­­geket, amelyeket a képviselőtestület egyhangúan elhatározott. Érdekesebb vita már csak az épí­tendő városi bérházakra vonatkozó tervpályázat határidejének meghosz­­szabbitása körül volt. A javaslat szerint a pályázat határ­idejét december 1 ig kellene meghosz­­szabbitani, mert az építészek a nyár folyamán el voltak foglalva a gyakor­lati munkával s igy nem volt megfelelő idő arra, hogy a tervrajzokat elkészit­­ség. A kommunisták felszólalásaikban ellenzik a határidő meghosszabbítását, mert ezáltal elodázzák a munkaalkal­mat, amit a házak építése nyújt majd a munkanélküli munkásoknak. Nagy derültséget váltott ki Tólh Ferenc magyar nemzeti párti póttag „szüzbeszéde“, aki az előzményeket egyáltalán nem ismerve jelentette ki, hogy egyáltalán nincs szüksége a vá­rosnak újabb építkezésekre, amikor a város úgyis úszik az adósságban, noha ezeket az építkezéseket éppen a ma­gyar pártok kezdeményezték. Az okve­­tétlenkedő póttagot azután a polgári pártok tagjai leintették, majd Vidák kommunista kelt ki ellene, hogy telje­sen informálaílanul megzavarta a gyű­lés menetét. Végül egyhangúan mégis abban állapodott meg a közgyűlés, hogy utoljára december 1-ig meghosz­­szabbitja a tervpályázat terminusát. A napirend további pontjain főként városi telekijgyek, illetőségi ügyek és egyéb kisebb jelentőségű pontok sze repeltek. Az utolsó pontként a város­­birói illeimény megáik pitását tárgyal­ták Csizmazia távoliétében. Balázs Pál napszámos belehalt késszurásaiba. Komárom, — sugusz'us 23. Guta község híres volt mindenkor a verekedéseiről, ahol a csizmaszárban mindig készen áll a bicsak a vitás ügyek eldöntésére. A most elmúlt vasár­nap is egy fejezettel gazdagította a gűtai „nemzet“ bicskázási évkön} veit. Az esetnek Balázs Pál 35 éves gűtai napszámos az áldozata. Balázs vasárnap szökés szerint a korcsmába ment, ahol együtt volt a vigadó társaság, amelynek több tagja már ah postai felöntött a garatra. A mulatság hevében szóváltás keletkezeit a mulatók között, amely csakhamar teitlegességgé fajult. Baiázs Pál is a verekedők közt volt és egyszerre csak heves fájdalmat érzett a hátában. Kés­­szurás érte. A szerencsétlen ember nem is sej­tette, hogy utoljára mulatott. A korcs­mából hazaszállították, azonban az előhívott orvos látva, hogy súlyos eset­ről van sző, azonnal a komáromi köz­­kó: házba utasította, ahova hétfőn este beszállították. A szerencsétlen embert azonban hasztalan operálták meg, már segíteni nem lehetett rajta, mert a szúrás nemes szerveket ért és belső elvérzés következtében kedden meg­halt a közkói házban. Négy legény harca egy nő kegyéért Téglával ülölie le veiélytársüt egy félté­keny férfi. — Nem jó se a tűzzel, se a nő­vel játszani. — , Hiszen ez a feleségem /“ — augusztus 22. Ribár Anna, érsekujvári malom utcai rő társasagában volt Révai Ferenc, konrjáti illetőségű kőmives, Essek Fe­renc, Korcsil Mihály és Diáfi Molnár Béla érsekujvári lakósok. A kocsmá­ban együtt mulatott a társaság, de kijövet, a Széchenyi utcán változott meg a hangulat. Természetesen a tár­saságbeli nő körül folyt a szó mind­addig, amíg csak Révay Ferenc ki nem nyilatkoztatta, hogy nem tűri, hogy feleségére a többiek sértő megjegyzés seket tegyenek. Essek nem akarta hinni, hogy Révay tényleg nős Ribár Annával és megkérdezte az asszonyt, igaz-e az, amit a férfi állit. A nőnek tetszett a játék, tréfának vette az egészet és kijelentette, hogy szabad még, mert nem felesége Révay­­nak. Erre Essek — Révay vallomása szerint — a többiektől kést kért, hogy leszúrja vetélytársát, aki szerinte nem tisztességes eszközzel akart a többiek előtt előnybe kerül»’. Nem várta meg, amíg a mindenre elszánt rivális megszerzi a kést, hanem az első téglát, amely keze ügyébe ke­rült hajította Essek felé. Ámbár éjjeli 2 ónkor elég gyér a világosság a Széchenyi utón, de Révay oly jól cél­zott a sötétben is, hogy a kő ponto­san Essek fejét érte és koponyáját kétfelé hasította. A szerencsétlen Essek jajszó nélkül roggyant össze, fejéből dőlt a vér, amely teljesen elborította. Vérző fővel tántorgott a rendőrőrszobába és még volt annyi ereje, hogy elmondja meg­támadásának történetét. Alig fejezte be azonban a szeren­csétlen Essek zavaros elbeszélését, a nagy vérveszteség folytán annyira el­gyöngült, hogy összeesett. A rendőrök a súlyosan megsebesített Esseket orvos­hoz vitték. Az első segély nyújtása után pedig azonnal a vármegyei köz kórházba szállították, ahol súlyos, de nem életveszélyes sérülésével ápolják. Révayt a rendőrség még az éjjel le­tartóztatta és kihallgatása után átadta a járásbíróságnak. Sokgyermekes magyar anyákat tüntettek ki S/eut-lsIváu napon Budapesten. — augusztus 21. Budapesten a Szent István napi ün­nepségek az idén a szokott ünnepek­nél is impozánsabb módon nyilvánul­tak meg. Az ünnepségeknek egyik lélekemelő része volt a magyar anyák ünnepe, amely augusztus 20-án délután 6 óra­kor folyt le a Nemzeti Muzeum előtti téren. Az ünnepség színhelyén megje­lent gróf Klebelsberg Kunóné, a kul­tuszminiszter felesége, aki elnöke en­nek az akciónak, majd utána Izabella főhercegasszony foglalt helyet a dísz­páholyban. Szederkényi Anna meg­nyitóbeszéde után Huszár Károly felső­házi tag, a Munkásbiztositó Intézet el­nöke lépett a szónoki emelvényre s mondta el a következő szavakat: — 120—130 sokgyermekes anyát jutalma: unk itt meg. De ez csak kis­­része annak, azoknak a szent magyar anyáknak, akik méltók erre a jutalomra. Most itt elhatározzuk, hogy megalakít­juk a Sokgyermekes Családok Szövet­ségét. Mert ezt a helyzetet, úgy ahogy az most van, tűrni tovább nem lehet. Micsoda rettenetes dolog az, hogy nyolc—tizgyermekes családok lakást nem kapnak. — Mától kezdve a politika legége­tőbb kérdésének tesszük a család in­tézményének megvédését, a sokgyer­mekes családokról való különleges gondoskodást. — Minden évben összejövünk majd, hogy a vitéz magyar anyákat kitün­tessük, mert ha hősök azok a férfiak, akik a halál katoEái, mennyire hősök azok az anyák, akik az élet fakasztóú A kitüntetések kiosztása. Huszár Károly beszéde után elkez­dődött a kitüntetések kicsztása. Első­sorban Izabella főhercegasszony, öt gyermek anyja kapta a kitüntetést, majd Zita királynénak küldtek kitüntetést, aki nyolc kis főherceg anyja. özv. Vass Ferencné, szegény iparos ember özve­gye, Vass József népjóléti miniszter édesanyja is a kitüntetettek sorában van. A tizenkétgyermekes Gundel Ká­­rolyné, az ismert vendéglős felesége,­­gróf Zichy Rafaelné, Ziiahy Dezsőné Hcdcfcay Sárdorcé, miskolci polgár Saljapin osfendei hangversenyén a közön* ség megverte Huysmans volt minisztert, mert a nemzeti himnusz eljátszása alatt illetlenül viselkedett. — augusztus 22. Brüsszeli jelentés szerint Oszterdé­­ben a gyógyteremben hétfőn gyönyörű közönség gyűlt össze Saljopin hang­versenyére. Ott volt a világhírű für­dőhely minden szereplő egyénisége, több belga miniszter, köztük Jaspar miniszterelnök és megjelent Huysmans szocialista volt közoktatási miniszter is leányával és egy urokalugával. Az első sorban helyet tartottak fönn Kle­mentina királyi hercegasszonynak s mi­kor belépett a terembe, a zenekar rá­zendített a nemzeti himnuszra, a Bar banconne ra. Huysmans, aki éppen akkor leányá­val és unokehugával beszélgetett, állí­tólag nem kelt fel helyéről mindjárt és a körülötte levők ezen nagyon meg­­botránkoztak. Egy ur a közelében han­gosan rászólott, hogy szégyelje megát és ha nem akar felkelni, takarodjék ki a teremből. Mások is beleavatkoztak a dologba s jóllehet Huysmans akkor már felkelt, szidalmazták s olyan hangos lett a botrány, hogy a zenekarnak abba kellett hagyni a Himnuszt. Lármás férfiak, harcias nők fogták körül Huysmanst két kisérőnöjével együtt s iparkodtak őket a teremből kituszkolni. A zenekar vezetője újból jelt adott a Himnuszra, gondolván, hogy a zene hangjai el fogják nyomni a lármát és ez használt is. -Következett Saljapin n űsora, amely­nek minden egyes száma zúgó taps­vihart váltott ki. A hangverseny után Klementina hercegkisasszony kelt fel, hogy távozzék. A zenekar újból a Barbanconnet játszotta és most azok, akik előzőleg Huysmans ellen tüntettek, ismét körülfogták s ezt kiáltották neki: — A Moscou I A Berlin ! A polgármester még megelőzőleg rendőrökért küldött s ez volt a sze­rencse, mert a rendőrök fedezete mellett sike­rült a volt minis: temek kibújnia az előcsarnokba, ott azonban oly kavarodás támadt, hogy Haysmanstól külön választották leáryát és húgát, A leányt egy hölgy legyezőjével arcul ütötte, volt minisz­ter unokahugát pedig napernyővel üt­legelték többen, mig a rét dőrség mind a kettőjüket kiszabadította és az autó­hoz kisérte. — tGTTÉD VBAEFIGYEL­MEIM/ Az 1928. évi 23. sx. törvény (EcJgári perrendtartás és a végrehajtási eljárás) alapján használható nyomtatványok, úgy szlovák mint magyar nyelven kaphatók a Spitzer-féle könyves­boltban Romáram, JSóüor-u 29.

Next

/
Thumbnails
Contents