Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-08-18 / 99. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1928. augusztus 18. éjszakában, megadja a vezető ötletet és a többi utána harsog, fékevesztett, szilaj sietéssel, közbe belesikolt egy fütty és a dalnak már vége is van. Nagyok a természetet mimelő muzsikájában. A tenger hullámai feldübörögnek — ez a sötét háttér — és gyengéden, reszketőn, mint egy segélyt kérő gyermek, felcsendül a mélyből a tenor hosszan elnyújtott szólója. A mélabus balalajka hurpengetése, a dongo zümmögése, a tenger zúgása, a nagyharang kongása, a kis esti harang csilingelőse, mind visszatükröződött dalukban. Az orosz tragédia mennyi változatát festik meg! A török fogságban nyögök panasza, a számüzöttek sóhaja; Szibéria. A bánya ásít. Dalolnak a rongyos rabok. (Ki érti lelkűk lázadásit? Ki súgja: én is rab vagyok ?) A két hires hajósdalt is hallottuk: Zöld Volgapart. A háló telve. Halászok vonnak kötelet. (Leiár colt életek keserve Hosszú jajokban sir veled.) Legnagyobb hatásuk a harangdaloknak volt. Hármat is hoztak. Legszebb volt az alkonyi harangszó: Sötét felhők közt száll az égbe Ezüst csengésű estharang. (Szivedben megbúvik a béke Mint egy fáradt, fehér galamb.) Két estén voltak vendégeink, mindannyiszor a kultúrpalota nagytermében. A közönség soraiban ott volt az egész komáromi orosz társaság. Hazavágyó, világvándor szivük dobbanása mint hallhatatlan kórus kisérte kóbor honfitársaik drága dalát. A közös strandfürdőzés, a bubi frizura, a kurtaszoknya ellen adott ki pásztorlevelet Linz püspöke — augusztus 17. Linzi jelentés szerint Qföller dr. püspök, aki mindig előljárt az osztrák egyházfejedelmek élén a modernkedés megbélyegzésében, most ismét pásztorlevelet bocsátott ki egyházmegyéjének lelkészkedő papságához. Félti a katolikus hivek erkölcsi épségét és azt hirdeti, hogy annál veszedelmesebb az immorális női divat, mert az egészséges testkultusz hangzatos jelszavát vette föl, pedig a meztelenségnek semmi köze a testedzéshez és az egészség követelményeihez. Az együttes tornázás, amikor a nők egyetlen szál rövid nadrágban és vékony zubbonyban mezítelen lábbal állnak ki ügyességüket összemérni a férfitornászokkal, csak arra való, hogy a maguk és a nézőközönség érzékiségét korbácsolják föl vele, nem is szólva arról, hogy a nők erőbeli teljesítményei nem felelnek meg a női karakternek — mondja többek között a pászíorlevél. De még ennél is kárhozatosabb a közös strandfürdőzés, a tánc a fürdőpartokon tesíhez tapadó nedves fürdőruhában, a hempergés a tengerpartok és tavak fövenyén, n3p fürdőzés ürügye alatt. A püspök utasításokat ed a papságnak, hogy az istentiszteletekről zárják ki az erkölcstelenül öltözködő nőket, üldözzék a ponyvairodaimat és ha a jó sző nem használ, fosszák meg az engedetlen híveket a szentségek kiszolgáltatásától. Uj világkongressz Irta Sir William Goodwin Színhely: Galicia. Korelnök: Világkongresszusunkat megnyitom. Bejelentem, hogy gyűlésünknek két fontos tárgya van: az első, az uj elnök megválasztása. (Viharos közbekiáltások: „Pfuj, abcug a régi elnökkel,“) Korelnök: (Élesen csenget.) Csendet kérek 1 Nem engedhetem meg, hogy a régi elnökről, aki éppen a legutolsó években oly gyönyörű eredményeket ért el, becsmérelő szavak hangozzanak el. Mindenkinek módjában lesz a tárgyalások során ellenvéleményt nyugodtan előterjeszteni. Egy éles hang : Majd meg is tesszük. Korelnők: Tanácskozásunk második fontos tárgya: uj offenzivák kiépítése. Erre vonatkozólag igen sok indítvány érkezett be. Előre is kérem az iditvá nyozókat, hogy csak oly haditerveket mntassanak be, melyeket már a gyakorlatban kipróbáltak és eredményesnek találtak. — Es ezzel átadom a szót elnökünknek. Csak még azt az egyet kérem, hogy közös nagy céljainkra való tekintettel mindenféle személyeskedéstől • • Most jelent meg az orvostudomány Flammarion-jának, az angol Sir William Goodwin- nek óriási feltűnést keltő könyve Londonban, A pompás könyvet, melyet pár hónap alatt majd minden európai nyelvre lefordítottak, most rendezik magyar fordításban sajtó alá. Mutatóul néhány fejezetet már most közlünk belőle. tartózkodjunk, hiszen nem azért jöttünk össze, hogy egymást pusztítsuk, hanem hogy a múltban elkövetett hibáinkat kikorrigálva, egyetlen közös akarattal harcoljunk földön, vizen, levegőben való dicsőséges uralmunkért, amit most minden áron ki akarnak a kezünkből tépni. (Hatalmas éljenzés.) Ezzel átadom a szót elnökünknek. Elnök: (Zivataros közbekiáltások: „eláll, — nem hallgatjuk, — ki vele! Panamista! Árulói“) (Az elnök egy ideig nyugodtan farkasszemet néz a felé zuduló viharral, de amikor ez semmiképpen se akar lecsillapulni, egy szolgának int, aki hirtelen lecsavarja a terem összes lámpáit, amire korcmsőtétség támad. Egyszerre csak a sötétségből tündöklő megvilágításban a földgömb képe válik ki. A hirtelen sötétség pár pillanat alatt elcsendesitette a vihart, a teremben senki se moccan. Az elnök éles hangja süvít most át a csenden.) Elnök: Itt a bizonyíték 1 Ide nézzetek ! — rikoltja maró gúnnyal. >—' Az a fekete folt ott a földgömbön — Spanyolország. Legutóbbi offenzivámat onnan indítottam világkörüü útjára. A „spanyol“-lal — igy nevezték el az emberek — Európa majdnem fele lakosságát lekaszáltam. A földgömb most hirtelen egyet forgott — Amerika lett láthatóvá. HORIZONT.! ÍRJA: KÖRNYE1 ELEK. j»; Meghalt a „Krétakör“ költője. g Davosban meghalt egy német költő, mindössze harminchat éves korában, ki Alfred Henschkenek született és Klabundnak neveztette el magát. Szegény Klabund, a tüdejét hamar összeroncsolta a kór és ő sejtette, hogy évei rövidre vannak megszámlálva, ezért sokat dolgozott, pár év alatt harminckét könyvet irt össze, verseket, novellákat, regényeket, színműveket, essay-két, mindenfélét. De hogy ilyen korán kell meghalnia, azt talán maga se hitte el, mint ahogy a tüdőbetegek rendszerint nem akarják elhinni az utolsó percben sem, hogy most szépen el kell búcsuzniok az élettől. Thomas Mann irt már egy csodás regényt arról a külön világról, Davosról, melynek Zauberberg cimet adta, ahol az élet és halál mesgyéjén járó köhécselő emberek közt élt éveken át betegen Klabund is, ez a gyönge testű fiatalember, aki mégis tele volt optimizmussal, munkakedvvel, életörömmel, aki szeretett volna még néhány vígjátékot Írni felesége, a berlini Deutsches Fheater fiatal művésznője, Carola Neher számára. Néha aztán egészen világosan átérezte sorsát, ilyenkor sejtette, hogy a vígjátékokat már nem lesz ideje mind megírni s irt néhány olyan sort a feleségéhez, akit az éleiből kilépő ember nagy szerelmével szeretett, melyekben gyönyörű emléket állított fel magáról, nemcsak Carola Nehernek, de a világirodalomnak is. Interpunktionen der Liebe, ezzel a cimmel gyűjtötte egybe ezeket a feleségéhez irt verseket és vannak benne sorok, melyek éterikus finomsággal fejezik ki a költő lelkiállapotát, mikor a halál közelsége megint megérintette a költőt: Du hörtest meine Stimme wie von fern. Sprach ich von ein anderen Stern? Du griffst mit deinen Bändern in das Leere, ob dort ein Leib mich und ein Lächeln wäre. Kein iLeib. Nur Stimme. Lippe nicht. Nur Wort. [ Und leise legtest du den Hörer fort. | Egészen sajátosan egyéni hangokat tudóit megütni Klabund lírájában, amelyet egyszer Heine-éhez hasonlítottak, másszor Wedekindéhez, megint máskor meg Dehmeléhez: sok arca volt ennek a szemíbilis lelkű költőnek, de bizonyos, hogy költői egyénisége a gyöngédségben volt a legerősebb. Két évvel a háború kitörése elölt jelent meg Klabund első verseskönyve Morgenrot cimmel, amely azonnal ismertté telte nevét ott, ahol németül olvasnak. Irodalmi fellépése egybeesett a német litterelurának azzal az időszakával, amikor los von Impressionismus jeligével törtek maguknak járatlan utat a fiatalok, Franz Werfel, Walter Hasenclever, Georg Kaiser és a mai német irodalom még egy két kiválója az txpresszionismus felé. Klabund az expresszionizmust inkább csak irodalmi értelmében vette, nem politikai tendenciával alkalmazta, mégsem kerülhette el, mint a legtöbb expresszionista német iró, hogy a börtön lakója legyen pár hélig, mert egyik Írásából felségsértést magyarázott ki a bíróság Vilmos császár ellen. De a tüdeje soha nem heverte ki többé a börtönben eltöltött időt. Klabund csak írt, szorgalmasan dolgozott, a papirosra megörökítette gyöngéd érzéseit, halk meséit, novelláit, melyeknek tárgyait szerette a kínai világból venni, szenvedéllyel átitatott regényeit és a beteg Klabund egészségesen nevetett a vígjátékaiban, mert szerette a hősnőjét, a feleségét. Könyveit ekkor már mindenütt forditgatták, a szerzői tantiémeket mindenütt busásan fizették, színdarabjait mindenütt játszotlák. Mindegyik írónak mégis csupán egyetlen egy írása van, amely a legkülönbben nőtt a szivéhez, amelyet egyetlen egyszer tudott megírni. Klabundnak a »Krétakört volt ez a legművészibb irodalmi sikere. Egy régi eredeti kínai történetet dolgozott fel ebben az öt felvonásos játékban, Haj-Tong teaházi leány szerelmi históriáját, megható cselekményben és a krétakör szimbolikus értelmében. Klabund az igazi művész kezével nyúlt a témához, gondolatai elragadóan bájosak, sok helyütt fausti mélységgel, cselekménye érdekes és a vérbeli lírikus végtelen sóvárgása zeng a drámában, amelyet emberi melegséggel és tisztult erkölcsi felfogással írt meg. A kínai mese exotikuma tele van tarka színnel és mint általában a kinai mesék, kellemes és bizarr ellentétekkel, amilyenek az üde virágként ható Haj-Tong és a vámpírnak megrajzolt Jüpei kinai nők arca. Aki a „Krétakörét látta színpadon, az fogalmat alkothat magának némikép a Mennyei Birodalom embereiről, a sárga fajról, amely bizonyosan aktuálisabb lesz még Európára nézve, mint talán ma. Egyrészt olyan ez a nagy birodalom, mint valami akvarell festmény, hatalmas szinpompával beültetett virágos kert, ahol krizántémok, színes legyezők rózsaszínű, kék, zöld ruhát viselő lányok, asszonyok, illatok, szerelem váltakoznak. Másrészt olyan ez a nagy birodalom, mint egy rettenetes pokol, amelynek gyötrelmei hajmeresztőek, gonoszsággal, sunyisággal, igazságtalansággal telítve, ahol a lelket csaknem szétszaggatják az éles pengék. Nekünk magyaroknak még egy okunk van szomorúnak lennünk, hogy Klabund meghalt. Közvetlen halála előtt, éppen három hónap előtti budapesti tartózkodásának hatása alatt, arra készüli, hogy Az ember tragédiájá-t lefordítsa, ezenkívül a magyar népballadákat akarta kiadni németül és Adynak mindegyik németre fordított versét ismerte. A magyar kultúrának egyik lelkes külföldi barátját veszítettük el Klabundban, akinek művei közül közönségünk csak a „Krétakörét és a „XYZ“ cimü vigjátékát ismeri, amelyet a budapesti Országos Kamaraszínház mutatott be, mig kis regényei, melyek Pjotr, Mohamed, Moreau és Braker életéről szólnak, legközelebb jelennek meg magyar nyelven. Klabund halála érzékeny vesztesége a világirodalomnak. Akik szeretik a hamisítatlan, igazán értékes irodalmat, azoknak lelkét Klabund halálának hire most b vonta a szomorúság fekete drapériájával.
