Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-07-03 / 79. szám

Komáromi Lápok

1928. julias 3.

2. oldal.

Modern

szekrény-gyermekkocsik

legolcsóbban

ELBERT-nél Nádor-n. IS.

Nagy választékban női és j férfi fehérnemű, baba „Tstra* kelengye, gyermek trikó és sokni, Vulkán koffer, riiikül, „Elite“ mosóselyem harisnya, mosó játszó | ruha, nyakkendő különlegességek, Pulóver. Férfi és női fürdő dress, frottír köppeny, cipő, Chreppdesin sál és kendő, fiú és férfi apach ing, Túszor függönyök (alkalmi vétel), cérna-, batiszt zsebkendő, stb.

842

Szabott olcsó árak!

kiállítást.

A tanonciskola két éves, de ezt megelőzően, a tanoncok előbb egy éves előkészítő tanonciskolában járnak, ahol a képességek nivellálódása némikép megtörténik. A tanítást ugyanis megnehezíti az a körülmény hogy mivel nincs felvételi vizsga, mint más iskolákban, különböző képzettségű tanulók jönnek egybe. Az előkészítő osztály két fajta csoportra oszlik: az általános előkészítő osztályra és a szak előkészítő osztályokba. Az utóbbiak csak akkor alakulnak meg, ha több egyfajta szakhoz tartozó tanonc van, pl. faipari fémipari, cipőipari, építőipari szabóipari stb. Az általános előkészítő osztályba tartoznak a pékek, a pincérek a nyomdászok, a szobafestők, stb. Ezek oktatása általános szempontokból történik, mig a szakcsoportba mindjárt szakképzés szerint kezdik el a tanítást. Á'lag 60 - 60 növendék volt az idén a kétfajta elösészitő osztályokban, ahonnan később kerülnek tulajdonképen a két éves tanonciskolába, amely ugyancsak általános és szakcsoportokra oszlik. lit megtanulják az árszámitást, a könyvvitelt, az ipari levelezést, az ipari számtant, a szakrajzot és a szakismeretet. A tanonciskolák elvégzése után a növendékek olyan iparosokká válnak, hogy tudásukkal könnyűszerrel boldogulhatnak az ipari pályán.

A kiállítási anyag közt a következő tanoncok tárgyai tűntek különösen fel: Kubik Béla (fémipar, kerékpár) Diák József (faipar, összerakható likőrös asztal), Szénié István, Papp István, Szabó András (faipar, bútor garnitúra) Köztér Erzsi, Horváth Margit és Paulik János (porcellánfestés), Tóth Anna, Bajkay Rózsi, Ludiacs Mária, Henz Mária (fodrász munkák), Szokőczy Valéria (női kalapok), Bajkay Julia, Singer Anna és Hoffmann Irén (babák), Grossmann Rózsi (hajfonatok), Végh Margit, Windmühl Julia, Braun Julia (női ruhák), Leránt Erzsi (vegyes babák), Szovics Imre (péksütemény), Puhr Tivadar és Gallé Ferenc (fényképek), Kadlicsek István (női hajfonatok), Morvanszky Jenő (hentesipar), Vigh István, Bahorecz Márton. Széles István, Erdélyi Kálmán és Bende Gyula (nyomtatványok), Boz8oki Imre, Keller Lajos (cipők), Sárai István és Barta Béla (szücsipai), Végh Vilmos, Szénássy Béla és Joachim Károly (szabóipar), Lang3ádl Gyula (háztervezetek, építőipar) és Horváth Kálmán (lakatos ipar, aki a kiállítás egyik legszebb tárgyát csinálta). Végül megemlítjük még a martosi babát is, amelyet eredeti martosi népviseletben öltöztettek fel kedvesen.

Természetesen beszámolónk nem lenne teljes, ha nem emlitenők íreg azoknak a tanítóknak a neveit, akik szaktudásukat az ifjúság szolgálatába állították és nehéz kitartó munkájukkal eredményes működést fejtettek ki.

Telkes igazgatón kivün még a következőké az érdem: a faipari szakiskolában Vánkay László szakképzett lanár tanít, a vas- és fémipariban Obholzer Béla, a Skoda hajógyár technikai rajzolója tanít szép eredménnyel, a cipészipar tanítója Sfämmer Pál felső* részkészitő, a szabók mestere pedig Pongrácz Sándor. A leánytanonciskolában pedig Liszkay Ilonka és Szilágyi Erzsébet tanítónők tanítanak. Ezenkívül még Nagy Márton festőművész tanít szabadkézi rajzot.

Az fskola, amely jóformán a maga erejéből létesült és mégis ilyen szép eredményt ért el, önkéntelenül azt juttatja eszünkbe, hogy bizonyára jó talaj lenne Komáromban egy kereskedelmi

akadémia felállítására is, hogy ifjúságunkat a reális pályákra neveljük. Erről a témáról legközelebb írunk.

A12. sz. csehszlovák gyalogezred fennállásának tiz éves jubileumi ünnepe.

— július 2.

A komáromi 12. légionista gyalogezred juli8 1-én ünnepelte meg fennállásának 10 éves évfordulóját. A gyalogezred 1918. julius első napjaiban alakult meg Szibériában, amelyhez később a 3. számú műszaki ezred is létesül*. A 12. gyalogezred később Stefanik volt hadügyminiszter nevét vette fel és Komáromban telepedett le,

Az ünnepségre a helybeli katonaság már hetek óta készülődött és impozáns módon ünnepelte meg az évfordulót. Masaryk köztársasági elnök és a hadügyminisztérium képviseletében a szombaton megkezdődött ünnepségeken megjelent Skvor tábornok hadseregparancsnok — országos parancsnok — is, aki az ünnepség védnöki tisztségét töltötte be. A besztercebányai hadosztály részéröl, ahova a komáromi helyőrség tartozik, az ünnepségeken résztvett Kadlec tábornok, a dandárparancsnokság részéről 2dk vezérkari ezredes, az utászparancsnokság részéről szintén egy tábornok. A jubiláris ünnepségeken megjelentek a tisztek közül néhányan olyanok is, akik résztvettek az ezred tiz év előtti megalakulásában.

A jubiláris ünnepségek szombaton este kezdődtek meg lulajdonképen. Péter és Pál napján, meg szombaton délután az ünnepélyes alkalomból úgy a katonaság, mint a polgárság részére céllövészet versenyt rendeztek. Szombaton este a város u'cáin a katonaság lampionos menetben vonult fal, majd este 9 órakor a brünni operaház művészei közreműködésével műsoros est volt, amely jól sikerült, csak a teremben uralkodó túlságos melegség befolyásolta a közönség hangulatát.

Másnap, vasárnap reggel 6 órakor zenés ébresztő volt, ezután 9 órakor a finkenau-telepen tartották meg a tulajdonképeni katonai ünnepséget és a zászlómásolat átadását. A gyalogezred eredeti zászlaját ugyanis a hadügyminiszteriumi muzeum részére be kell szolgáltatni és ehelyett a gyalogezred egy zászlőmásolatot kapott, amelyet Skvor országos parancsnok adott át rövid buzdító szavakkal a gyalog ezrednek, illetőleg a gyalogezred uj parancsnokának, Jelinek alezredesnek, aki, miután megcsókolta a zászlót, átadta azt a zászlótartónak. A zászló előtt tisztelgett ezután a katonaság, majd katonai szemle volt Vodicka ezredes vezetésével Skvor országos parancs • nők előtt. A szemlén résztvett az egész komáromi katonai helyőrség, a 12. gyalogezred, 3. műszaki ezred és a 3. lovassági ezred.

Szemle után a katonaság a város utcáin diszfelvonulást rendezett. Délelőtt 11 órakor az Angol parkban térzene volt az ünnepély alkalmával, majd fél 2 órakor a tisztipa Villonban 200 terűékés diszebéd következett, amelyen a katonaságon kivül résztvett Novotny Richárd dr. járási főnök is a járási hivatal részéről, Mahacsek Pál rendőrtanácsos az államrendőrség részérőlés a csendőrség kéviseletében Schwarz őrnagy, továbbá a város képviseletében is megjelentek vendégek. A katonaság részéről tisztek, hozzátartozóikkal, altisztek és közlegények is résztvettek a diszebéden, amelyen több toszt hangzott el.

A diszebéd délután 5 óráig tartott, közben zene szórakoztatta a közönséget. Ugyancsak délután 3 órakor megkezdődött már ez Angolparkban a népünnepély, amely az éjféli órákig tartott. A délutáni ünnepélyt befolyásolta a nagy hőség, azonban igy is sokan vettek részt

azon. A népünnepélyen különböző attrakciók szórakoztatták a közönséget, este a szabadban mozielőadás is volt.

A katonai ünnepségen megjelent kiküldöttek még vasárnap délután elutaztak Komáromból.

„... saját lelkiismeretünkben adjunk hajlékot Pszota Gyula emlékének..."

Válaszom Alapy Gyula dr. cikkére.

Irta: Környei Elek.

Mielőtt Alapy Gyula dr.-nak .Pszota Gyula esetéhez* cimü s a Komáromi Lapok múlt szombati számában megjelent cikkére — amely felelet volt részéről „Pszota Gyula és Roald Amundsen* cimü cikkemre — válaszolnék: kijelentem, Alapy Gyula dr.-t őszintén tisztelem és s^kra becsülöm. Ezért saj; nálom, hogy éppen Alapy dr. értette ' teljesen félre cikkemet és tudott a soroknak olyan értelmezést adni, amely j távot állott tőlem akkor, amikor cikke- met a legtisztább altruizmus érzésétől j áthatva megírtam. En a cikkemből most ' se fogok semmit elvenni, sem hozzá- I tenni, minden soráért vállalom a felelősséget. Mégis remélem, hogy Alapy Gyula dr. belátja majd: azokat a vádakat, amelyeket cikkemből kiolvasva

! ellenem felhozott, Alapyhoz nem mél- tóan, alaptalanul dobta felém.

! *- Alapy dr. sietve kijelenti, már az is baj, hogy cikkem két napig cáfolatiaj nul maradt, mert abban olyan gondolatok vannak, amelyeket a legerélyeseb; ben kell visszautasítani és zavaros ok■ fejtésemmel a biblia és a tételes kej resztény vallások legfőbb tantétele, a

■ felebaráti szeretet ellen nyilatkozom, > tehát destruálni akarom az erkölcsi világnézetet, de ugyanekkor beleütközöm mlra vallások tanításaiba is az önzést és a hedonizmust hirdetve.

A való az, hogy én a cikkemben a ? Jelebaráti szeretet apoteozisát Írtam meg \ néhány nagyon egyszerű mondatban, amelyeket — úgy látszik — éppen azért ; nem értettek meg egyesek, mert tűl\ ságosan egyszerűek voltak.

I *

l Alapy Gyula dr. azt írja, hogy a | biblia és a tételes keresztény vallások | legfőbb tantétele ellen nyilatkoztam.

I A krisztusi kinyilatkoztatások és a j római katolikus egyház dogmáinak aiapj ján és híven irta meg Giovanni Papini ! világhírű könyvét, amely 1921-ben je' lent meg először az olasz könyvpiacon j és azóta többszörös kiadást ért el valamennyi müveit nemzet fordításában. A firenzei Giovanni Pjpini, amig eljutott addig, hogy büszkén vallotta magát Krisztus-király alattvalójának és katonájának, húsz évig tartó nehéz, bogáncsos utat járt be és a leghangosabb Krisztus-istent tagadó volt. Könyvét épitőszándékkal irta, mint előszavában megjegyezte, mégpedig nem a gépies szenteskedés, de a lelkek átgyúrásának emberi és férfias értelmében. Nem úgy, mint Ernest Renan „Vie de Jesus* cimü művét: Papini könyvét örömmel és lelkesedéssel üdvözölte a római katolikus egyház, mert, ismétlem, teljesen a katolikus egyház dogmáinak alapján és híven irta meg a „Krisztus történeté“-t. Papini, ha talán szélsőséges és kissé túlzott is a kifakadása, igy jellemezte a mi korunkat, amelyben élünk:

„Ezen a fertőzött szemétdombon minden hit meghal és bomlásnak indul. A világ C3ak egyetlen vallást gyakorol, azt, amelyet Wotan, Mammon és Priapus felséges háromságát vallja; az Erőt, amelynek szimbóluma a Kard és temploma a Kaszárnya; a Gazdagságot, amelynek szimbóluma az Arany és temploma a Börze; a Testet, amelynek szimbóluma a Phallus és temploma a Bordélyház. Ez az uralkodó vallás a földön, amelyet, ha szavakkal nem is, de tettekkel minden ember buzgón gyakorol."

Értsük meg egymást, Papini állapította meg, mennyire egoista a mai emberiség, külön-külön és összesen. Az egyéni önzés vastag mohával lepte be az emberek szivét, többé kevésbbé mindenkiét, ha más és más alakban és nagyképü az, aki ezt nem hiszi el magáról.

Ebben az általánosan egocentrikus világban, mint a fehér holló, úgy tűnt fel Pszota Gyula önzetlen, megható cselekedete vagy az ezüstöshaju Roald Amundsen tette.

így vetődött fel a kérdés cikkemben, mi értelme van annak, hogy ebben az önző világban kihailatszik Pszota Gyula és Roald Amundsen cselekedetének tiszta hangja, amely — ezt nem tagadhatja le senki — a többi egoista ember életéhez viszonyítva: naiv és buta módon azt cselekedte, hogy úgy szerette a felebarátját, mint önmagát. Vájjon nem értelmetlenség-e ez részükről, a saját egyéni sorsukat tekintve, a mai világgal szemben, ha mindenki önző körülöttük és mindenki gyűlöli a felebarátját, mindenki csak magát szereti — ők éppen az ellenkezőjét teszik. Gondolja el Alapy dr. mennyire rettentően egoisták az emberek és megérti cikkemben a paradoxont, ami a legrosszabb egeiben költői kérdés volt és amit nem látott meg benne mégsem,

mikor az önző világban elhelyeztem az önzetlen Pszota Gyulát és Roald Amundsent.

Csodálom, hogy Alapy dr. ezeket a szavakat sem értette meg: „Legyen úgy, hogy saját lelkiismeretűnkben adjunk hajlékot Pszota Gyula volt komáromi első gimnazista diák emlékének, aki csöppet sem volt kisebb értékű ember, mint például Roald Amundsen...“ Mert ha megértette volna, nem irta volna meg ellenem a cikkét. Ezt a mondatot csak igy lehetett értelmezni: szólaljon meg a mi lelkiismeretünk is, amint Pszota Gyuláé megszólalt, ha egyszer mi is az övéhez hasonló tett előtt állunk, hogy azt elhatározzuk.

De nem értett meg engem Alapy dr. ott sem, ahol azt írtam, hogy kisbarátunk mint Amundsen is „hős lett, mert naiv volt és esztelen volt, mert hite volt*. A világ sorsát a fanatikus emberek viszik előre, minden fanatizmushoz pedig szükséges a naivság, ami egyáltalán nem megvetendő tulajdonság. Ha Pszota Gyula vagy Roald Amundsen szkeptikusak lettek volna, nem lettek votna hősök. És mit jelent az, hogy Pszota Gyula cselekedete esztelen volt, mert hite volt ? Nyilvánvaló, hogy a kis Pszota cselekedetében több volt a hit, mint az észszerüség, mert ha nem hitte volna annyira, hogy jól Ú3zik, hogy ügyes fiú, ha nem hitt volna magában és abban, hogy örök erkölcsi törvény marad az: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, hanem okoskodni kezdett volna s mérlegelni a helyzetet, biztos nem ugrik be a vízbe fuldokló társsj után, pláne ruhástól, cipőstül. Hamarjában nem tudom biztosan, de ha jól emlékszem, Pascal mondta azt, hogy a hit ott kezdődik, ahol a tudás végződik.

Éppen az észszerüségnél hatalmasabb hit dicsérete az, ami Pszota Gyula cselekedetének megadja az erkölcsi értéket.

*

Hetvenéves volt már Bemard Shaw — akinek nevét szerencsémre felemlítette Alapy dr. cikkében, bár úgy, hogy a „mindent tagadó* Bemard Shaw — s Albiónon innen és túl már mint a világ tanítómesterét ünnepelték, mert észrevették mondanivalóinak paradoxom» megformulázásában az igazságot; de a hivatalos Anglia még ekkor is hűvösen tért napirendre Shaw felett, noha pár éve nehéz harcok után meghódította már London kritikáját. Az angolok, akiket Galsworthy legértékesebb novei láskönyvének címében „szigeti fari - zeusok"-riak nevez, egyszerűen nem akarták elhinni, hogy azokban a komédiákban, amelyeket látszóan ellent-